Felszólalás adatai

Felszólalások:   100-115   116-135   136-137      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik a gyermek után járó pótszabadság biztosításának feltételeivel összefüggésben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Nacsa Lőrinc, Simicskó István, Hollik István, Latorcai János és Juhász Hajnalka, KDNP-s képviselők, által benyújtott előterjesztés T/6217. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

NACSA LŐRINC (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy tartalmában nagyon rövid, ugyanakkor fontos törvénymódosító javaslattal jöttünk ide önök elé, az Országgyűlés elé mi, kereszténydemokrata képviselők. Szeretném megköszönni a törvényjavaslat kidolgozásában a Munkástanácsok Országos Szövetségének a segítségét, illetve sok szakszervezet, sok érdekképviseleti szervezet is jelezte, hogy a javaslat mögött áll és támogatja.

Én azt gondolom, hogy egy logikus javaslat az, amivel mi jövünk. Pontosan tudjuk, hogy Magyarország a munkaalapú társadalomra épül. Mi úgy gondoljuk a Fidesz-KDNP parlamenti többségnél, hogy a munkaalapú társadalom fontos pillére a kormány gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájának. Örömteli  októberi adatot tudok mondani, hiszen a novembernek még vége sincs , hogy 4 millió 757 ezren dolgoznak ma Magyarországon, ez 37 ezerrel több, mint az előző évben. Tehát folyamatosan nő a foglalkoztatottság, csökken az álláskeresőknek a száma. Nagyon örömteli, hogy nő a női foglalkoztatás is, helyes lépésnek bizonyult sok milliárd forintot bölcsőde- és óvodafejlesztésre költeni. Fontos, hogy mindenki, aki szeretne, részt tudjon venni a munkaerőpiacon.

Ugyanakkor nyilvánvalóan mindenkiben, aki dolgozik és családja van, felmerül a kérdés: a munka és a magánélet, a munka és a családi élet összeegyeztethetősége. Mi ezt szeretnénk egy kicsit megkönnyíteni, ugyanis a javaslatunk lényege az, hogy a gyermekek után járó pótszabadságról a szülő rendelkezhessen, hogy mikor szeretné kivenni.

Köztudott, hogy a 16 évnél fiatalabb egy gyermek után két nap, két gyermek után négy nap, kettőnél több gyermek után hét nap pótszabadság jár a szülőknek. Most is van az alapszabadságnak egy olyan része, amiről a munkavállaló rendelkezhet, és van egy olyan része, amiről a munkáltató rendelkezhet. Mi azt szeretnénk, ha kifejezetten azokkal a napokkal nőne a munkavállaló által rendelkezésre bocsátott szabadnapok száma, ami a gyermekek után járó pótszabadság, ezáltal segítve a családi életet, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét.

Én remélem, hogy ez a rövid, ámde tartalmas törvényjavaslatunk támogatásra talál itt, az Országgyűlésben, mert azt gondolom, hogy egy kis lépés, de fontos lépés előre, hogy Magyarországon a családbarát és a munkaalapú társadalom együtt tudjon megvalósulni. Kérem a Ház támogatását a törvényjavaslatunkhoz. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megkérdezem Fónagy János államtitkár urat, hogy kíváne a kormány nevében nyilatkozni. (Dr. Fónagy János: Köszönöm, elnök úr, igen.) Parancsoljon, államtitkár úr, miniszterhelyettes úr, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye külön cikk alatt rendelkezik a szülők munkahelyi védelmének követelményéről, amellyel összhangban a munka törvénykönyve számos rendelkezést tartalmaz a családi élet és a munka összeegyeztetésének elősegítése érdekében.

2023. január 1-jétől több, a gyermekes munkavállalók munkakörülményeit pozitívan befolyásoló intézkedés lépett hatályba Magyarországon a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv által támasztott követelmények átvétele során. (Arató Gergely: Európai uniós irányelv!) Európai uniós irányelv; köszönöm, így van.

A magyar rendszer  európai összehasonlításban is  a munka és a magánélet összehangolása szempontjából rendkívül kedvező szabályozáson alapult, amelyet továbbfejlesztettünk a szülői szabadság bevezetésével, a rugalmas munkafeltételek bővítésével, továbbá az apasági szabadság napjai számának emelésével. A szülőknek járó többletjogosultságok lehetővé teszik, hogy a gyermeknevelés és a munkavégzés egymás mellett, egymással összhangban legyen végezhető.

A kormány családbarát politikája keretében a Munkástanácsok Országos Szövetségének javaslatára az önök előtt fekvő törvényjavaslat benyújtásával egy újabb módosítást kezdeményez, amely a gyermek után járó pótszabadság igénybevételét érinti. E pótszabadságra való jogosultság alapja a gyermek, gyermekek nevelése, gondozása, így indokolt, hogy azt a munkavállaló saját döntése alapján akkor tudja igénybe venni, amikor arra a legnagyobb szüksége van. Ezt kívánja megteremteni a benyújtott törvényjavaslat.

A hatályos rendelkezések szerint a szabadság úgynevezett alapszabadságból és különböző jogalapú pótszabadságokból áll. A versenyszféra területén az alapszabadság húsz munkanap, ehhez adódik hozzá a gyermekes munkavállalók esetében a gyermekek után járó pótszabadság, amely a gyermek, a gyermekek nevelésén, gondozásán alapszik.

(14.20)

A munka törvénykönyve szerint a munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.

A gyermekek után járó pótszabadság igénybevételére bármely szülő jogosult, egymástól függetlenül is. Az említett pótszabadság mértéke két munkanappal növekszik, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amikor a 16. életévét betölti.

A hatályos törvényi rendelkezések szerint a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki, és naptári évenként mindössze hét munkanap szabadságot kell a munkáltatónak a munkavállaló által megjelölt időpontban kiadnia. A törvénymódosítási javaslat ezen változtatna, s lehetővé tenné, hogy a gyermekek után járó pótszabadságot is a munkavállaló által megjelölt időpontban adja ki a munkáltató, azaz a javaslat arra irányul, hogy a munkavállaló legyen jogosult meghatározni a gyermekek után járó pótszabadság igénybevételének időpontját.

Fontos leszögezni azt is, hogy a gyermekek után járó pótszabadság kiadásának törvényjavaslatba foglalt módosítása nem rontja le az előbbiekben említett hétnapos általános szabályt, hanem ahhoz hozzáadódik, azaz a gyermekes munkavállalók az őket megillető szabadságból hét munkanapon túl a gyermekek számától függően további kettő, négy vagy hét munkanap kiadásáról rendelkezhetnek. Ez azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a gyermekek után járó pótszabadság évente jár a munkavállalók részére, így a módosítás évről évre segíti a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartását, és ennek eredményeként hozzájárul a gyermeknevelés elősegítéséhez.

A munkavállaló pótszabadságra való jogosultságának jogalapja, hogy gyermeket nevel, s a pótszabadság tartamát a törvény a munkavállaló által nevelt gyermekek számától teszi függővé. A gyermekek után járó szabadság célja tehát az, hogy a munkavállaló több időt tölthessen gyermekével  gyermekeivel  annak gondozása-nevelése céljából. Ezért észszerű megoldás, hogy azt a pótszabadságot abban az időben vehesse igénybe a munkavállaló, amikor arra a gyermekei miatt szüksége van.

A módosítás tehát egyértelműen kedvező változást jelent a gyermekes munkavállalók számára, hiszen igényeikhez tudják szabni a szabadságnapok felhasználását.

Fontos hangsúlyozni, hogy a munkáltatók terhe ezáltal nem növekszik, ugyanis nem a szabadságnapok számának bővítéséről van szó jelen javaslatban, hanem az egyébként járó szabadságnapok kiadásának munkavállaló által történő meghatározásáról. A foglalkoztatók továbbra is alkalmazhatják természetesen azt a szabályt, melynek értelmében a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetében a pótszabadság kiadását legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja, illetve a megkezdett pótszabadságot megszakíthatja.

A hatályos szabályok között is található olyan szabadságfajta, amely a gyermek gondozásával és nevelésével függ össze, és amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni a munkáltató. Ilyen a szülői szabadság és az apasági szabadság.

Tehát a javasolt módosítás a szabadságok rendszerével és azok kiadásával összeilleszthető, ezzel koherens. Meggyőződéssel azt gondoljuk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a családos munkavállalók életét megkönnyíti, és mindezt úgy teszi, hogy ez nem jár pénzügyi teherrel a munkáltatók részére, azaz a munkaviszony alanyai, a munkavállaló és a munkáltató is profitálhat a módosításból.

A kormány családpolitikái továbbra is egyértelműek és világosak: kiszámíthatóságot biztosítani a családoknak, segíteni a gyermekvállalást. Köszönöm a figyelmet. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Becsó Zsolt képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BECSÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A KDNP-s képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslat célja, hogy a gyermekek után járó pótszabadsággal a munkavállalók maguk rendelkezhessenek. Ez esetben is érvényesülne az a szabály, mely szerint a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a pótszabadság kiadását legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja, illetőleg a megkezdett pótszabadságot megszakíthatja.

Magyarország Alaptörvénye külön cikk alatt rendelkezik a szülők munkahelyi védelmének követelményéről, amellyel összhangban a munka törvénykönyve számos rendelkezést tartalmaz a családi élet és a munka összeegyeztetésének elősegítése érdekében. Ezenfelül a jogalkotás a munkavállalók, a családok érdekei mellett figyelembe veszi a költségvetés teherbíró képességét és a vállalkozások lehetőségeit, mozgásterét is.

Az elmúlt több mint egy évtizedben a kormány is számos családbarát intézkedést hozott, amelyek célja, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen, és a családok biztonságban nevelhessék őket. Egyebek mellett a gyermekvállalást, gyermeknevelést segítő könnyítéseket vezetett be.

2023. január 1-jétől például tíz munkanap apasági szabadság illeti meg a dolgozó apákat a gyermekük születése vagy örökbefogadása esetén. Ezt megelőzően a munka törvénykönyve alapján a gyermek születésekor öt, ikergyermekek esetén hét munkanap pótszabadság járt az apáknak. A tíz munkanap apasági szabadságot az apa kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni.

Szintén 2023. január 1-jétől a szülő gyermeke hároméves koráig 44 munkanap szülői szabadságra jogosult, ha a munkaviszonya legalább egy éve fennáll. A szülői szabadságot a munkáltatónak a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadnia.

Mindemellett a magyar családtámogatási rendszer az édesapák számára is lehetőséget biztosít a családtámogatási ellátások döntő többségének igénybevételére és ezáltal a gyermeknevelésben való fokozottabb részvételre.

Tisztelt Ház! A kormány az elmúlt években jelentős lépéseket tett az apák gyermeknevelésben való részvételi lehetőségeinek bővítésére, illetőleg a család és a munka összhangjának megteremtése érdekében. Ezen intézkedéssorozatba jól illeszkedik a KDNP-s képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslat, ezért a Fidesz-frakció támogatását maximálisan élvezi. (Taps a kormánypárti sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Arató Gergely képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy az a helyes, ha először a javaslatról szólok, a javaslat szűkebb szövegéről. Az a helyzet, hogy alapvetően ez egy támogatható, jó irányú pontosítás, hiszen erősíti a munkavállalói jogokat, segít a gyermeket nevelő családok életét könnyebbé tenni. Bárcsak sokkal több ilyet láthatnánk kormánypárti képviselőinktől, sokkal több ilyen javaslatot, bárcsak, mondjuk, a már említett európai uniós irányelvet ne a lehető legszűkmarkúbban ültették volna át a magyar jogba, hanem egy kicsit bőkezűbben, mint ahogy ezt a szakszervezetek javasolták.

De mégiscsak azt kell mondanom, hogy itt egy olyan helyzetet segítenek kezelni, ahol ezt a pótszabadságot lehetővé teszik, hogy a munkavállaló döntsön arról, hogy mikor veszi igénybe. Szerintünk ez megfelel a pótszabadság céljának, és valóban úgy van, ahogy államtitkár úr is mondta, hogy nem jelent megoldhatatlanul nagy terhet a munkaadónak sem, különösen, mert be van építve az a biztonsági fék, amely különleges esetekben segít megakadályozni, hogy valamilyen kár vagy probléma keletkezzen.

Egyetlen ponton javasoljuk módosítani ezt a törvényjavaslatot. Az a helyzet, hogy a 15 napos határidő egy életszerű és jó kompromisszumos javaslat. Lehetett volna itt is 7, őszintén szólva egyszerűbb lett volna a munkaügyi szabályozás szempontjából is, de ha önök a 15-öt szeretik, akkor legyen 15.

Egy helyzet van, amikor ez nem megfelelő: akkor, amikor a pótszabadság kivételére a gyerek megbetegedése miatt kerül sor.

(14.30)

Lehet ilyen eset, amikor nem a táppénz a megoldás, hanem szabadságot akar kivenni a szülő valamilyen okból. Ezért mi azt az egy módosító javaslatot fogjuk tenni ehhez a törvényjavaslathoz, amely azt javasolja, hogy gyerek betegsége esetén ennél jóval rövidebb legyen a határidő. Őszintén szólva, arra is nyitottak vagyunk, ha a kormánypárti többség, mondjuk, a bizottsági szakaszban még ezen módosítani vagy finomítani akar, hogy találjunk akkor együtt egy jobb megoldást. Szerintünk ez is egy segítség lehet. Nyilván nem azt szeretnénk, ha a munkaadók kerülnének lehetetlen helyzetbe, de azt sem szeretnénk, ha olyan jogértelmezés keletkezne, ahol a munkaadó úgy érezné, hogy nem adhatja ki a szabadságot egyébként rövidebb határidő miatt, mert akár három nap vagy akár egy nap van csak a szabadságig, akkor ezt nem adhatja ki. Tehát nem akarjuk, hogy esetleg hátrányos helyzet legyen egy olyan helyzetben is, amikor a munkavállaló szabadsága kiadható.

Ebben kérem a kormánytöbbség és a kormány együttműködését. Egyébként ezt a javaslatot tudjuk és szeretnénk támogatni. Éppen ezért most a jó hangulat megőrzése érdekében nem térek ki arra, hogy általában mit gondolok a kormány munkaügyi politikájáról. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Vejkey Imre képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010 óta épül Magyarországon az átfogó családtámogatási rendszer, mely minden élethelyzetre megoldást kínál, vagyis a teljes életutat lefedi.

Az intézkedéseknek eddig három fő pillére volt: az otthonteremtés, az anyagi biztonság és a döntés szabadsága a munka és a magánélet között. A családtámogatási rendszert fontos időről időre felülvizsgálni, hogy a családtámogatási pillérek hosszú távon biztosítsák a nemzet fennmaradását és a családok boldogulását. Így például a kisgyermekesek mielőbbi újra munkába állása tekintetében döntési szabadságot erősítő intézkedés volt a bölcsődei infrastruktúra fejlesztése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jelen törvényjavaslat által pedig a gyermekes munkavállalók esetében a munka és a családi élet közötti összhang elősegítése érdekében úgy módosulna az Mtv., hogy a gyermekek után járó pótszabadságot a munkáltató a munkavállaló által megjelölt időpontban lenne köteles kiadni azzal, hogy ekkor is érvényesül az általános szabály, melynek értelmében a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül súlyosan érintő ok esetén a pótszabadság kiadását legfeljebb 60 nappal elhalaszthatná, illetve a megkezdett pótszabadságot megszakíthatná.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a benyújtóknak a jelen törvényjavaslatot. Az eddig a frakciók részéről felszólaló képviselők mind támogatásukról biztosították ezt a törvényjavaslatot, ezt is köszönöm. A KDNP frakciója is támogatja. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportja arról tájékoztatott, hogy a frakciójuk véleményét két képviselőjük fogja ismertetni. Elsőnek megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egybegyűltek megnyugtatására közlöm, hogy valószínűleg mi sem fogjuk az időkeretet kitölteni, már csak azért sem, mert ez egy támogatható javaslat Úgy gondolom, mindent támogatni kell, ami a munkavállalói jogokat egyértelműen erősíti.

Magyarországon túlburjánzanak a munkáltatói jogok. Sokszor az a hangulat alakul ki, mintha mondjuk, egy többgyermekes családos ember megtiszteltetésnek kellene, hogy érezze, hogy dolgozhat valahol. Nagyon jó, ha valaki old ezen a légkörön, hiszen mondjuk, a Continentalnál is nehéz lehet most magyar és többgyermekes családos emberként dolgozni, amikor a magyarokat elbocsátják, azokat is, akik a vendégmunkásokat betanították, ugyanakkor a harmadik világból érkezők pedig tudomásom szerint nincsenek az elbocsátottak között. De ez nem ennek a napirendi pontnak a tárgya.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A 15 napos határ, amit megállapítanak, szerintem korrekt, életszerű, észszerű. Nyilván lehetne sakkozni azon, hogy ez több vagy kevesebb legyen, de tegyünk egy próbát, utólag is lehet ezt módosítani, ha az élet azt bizonyítja, hogy ez szükséges. Úgy gondolom, hogy ez egy észszerű indítás.

Amit még nagyon szívesen látnék, nem ebben a javaslatban, hanem úgy általában, az a részmunkaidős foglalkoztatást illető olyan szélesebb körű támogatási rendszer, amely a munkáltatók számára akár adókedvezményt biztosít akkor, ha rész-, illetve rugalmas munkakörben foglalkoztatna tipikusan olyan édesanyákat, akik egy vagy több gyermekkel hosszú ideig otthon voltak. Nagyon nagy tapasztalat az és egy szembejövő gyorsvonat, hogy a versenyszféra különböző ágazataiban, ott, ahol multicégek dominálnak, tulajdonképpen nem érhető el részmunkaidős álláslehetőség. Tehát ha egy édesanya komolyan gondolja, hogy a saját szakmáján belül karriert is épít vagy valamifajta előrejutást szeretne elérni, akkor bizony a gyermekekkel otthon töltött évek után azonnal egy 8 óra vagy 8 óra plusz még valamennyi munkakörben kell helytállnia az átállás lehetősége nélkül. Sajnos nagyon kegyetlen versenypiaci körülmények uralkodnak bizonyos szférákban.

Ezen az tudna oldani, ha adókedvezményekkel segítenénk a munkaadókat is abban, hogy megérje nekik részmunkaidős és rugalmas munkaidős álláshelyeket biztosítani. Van egyébként Nyugat-Európában annak hagyománya, hogy a gyermekekkel otthon töltött évek utáni visszatérésnél egy álláshelyet gyakorlatilag két érintett munkavállaló oszt meg valamilyen arányban. A fizetés nyilván nem fele-fele ilyen esetben, hanem lehet azért sokkal nagyvonalúbb is a munkáltató. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, adókedvezményre, támogatási rendszerre lenne szükség.

Több kormánypárti képviselőtársam említette, hogy fogyatékkal élő gyermek tekintetében pluszlehetőség jár, ami egyébként helyes. Szerintem fontos erre koncentrálni, de az SNI-s gyermekek tekintetében van egy kormánypárti ígéret, amely azóta sem teljesült be, és ezt nagyon sokszor fogom még emlegetni, egészen addig, amíg a kormány nem váltja be saját szavát. Ha valaki egy SNI-s gyermeket nevel, és az adott településen nincs olyan intézmény, ahol a fejlesztését meg tudja valósítani, tehát más intézménybe kell hordani, akkor kilométerdíjat lehet igényelni annak érdekében, hogy az utazáshoz az állam hozzájáruljon. Ez a kilométerdíj jelen pillanatban 21 forint/kilométer. A mostani benzinárak mellett ez nagyjából egy gyod összegét képes elvinni, ha valaki több tíz kilométerre napi szinten kell hogy ingázzon a gyermekével.

Volt egy javaslatom, amelynek értelmében 50 forintra emelkedett volna ez a 21 forint/kilométeres díj, és volt egy kormánypárti ígéret, miszerint megszavazzák, a Népjóléti Bizottságban hangzott el ez az ígéret. A kormányzó pártok képviselői végigtartózkodták ezt a javaslatot, megakadályozva, hogy a Ház elé kerüljön, de ez az ígéret attól még ott lóg a levegőben. A teljes költsége, ha országos szinten megvalósítanák ezt az emelést, talán másfél-két milliárd forintból kijönne. Tehát semmiképpen sem egy, a költségvetést megrengető összegről van szó. Ezért arra kapacitálom önöket, hogy tartsák be, amit ígértek, a 21 forint legyen 50 forint/kilométer. Ez nem egy extra kedvezmény az érintett családok ezrei számára. Azt teszi lehetővé, hogy azt a támogatást, amit az államtól kapnak, ne pusztán benzinre költsék, hanem mondjuk, a gyermek egyéb szükségleteire.

Még egy pozitív vetülete lenne annak, ha megszavaznák ezt a javaslatot: nem mondanánk el minden héten, tehát az értékes munkaidejüket nem rabolnánk ezzel. Itt a „rablás” természetesen idézőjelben értendő. Ha mást nem is, de legalább ezt az egy ígéretet megpróbáljuk behajtani valamilyen formában.

Szóba került még a lakhatási támogatás kérdésköre, nem szigorúan a javaslat kapcsán, hanem mondván, hogy ez a kormány a családtámogatási rendszerén belül még ezt is biztosítja. Azért jegyezzük meg, hogy kétségkívül sok és nagy összeget fordít családtámogatásokra ez a kormány, de a sok idecsoportosított erőforrásból nem jön ki az a nagy eredmény, ami nemhogy egy demográfiai fordulatra, de akár a zuhanás érdemi lassítására elegendő lenne. Másrészt ez a rendszer nem inflációkövető, ez egy óriási nagy problémája. A családi adókedvezmény tekintetében éppen ma történt meg az, hogy mi lehetővé tettük volna, hogy a kormány kijavítsa a saját hibáját, a Gazdasági Bizottság előtt feküdt a javaslatunk, amely a családi adókedvezmény lényegében megduplázásáról szólt, hiszen az infláció évente viszi, párologtatja, zabálja ezt az összeget, az értékét, és a kormány évente nem indexálja, az inflációval súlyozottan nem emeli. A kétgyerekeseknél egy kicsit beavatkozott néhány éve, az egy- és háromgyerekeseknél nem. Végeredményben azt láthatjuk, hogy 34-57 százalékát az értékének elpárologtatta az infláció.

Mi benyújtottuk azt a módosítót, ami nullára hozta volna vissza a családokat. Meglepő módon még kormánypárti igen szavazat is érkezett rá a bizottságban egy-két tartózkodás mellett, azonban sajnos támogatásra nem került.

(14.40)

De azt várnánk el önöktől, hogy a családi adókedvezmény összege legyen inflációkövető, évente növeljék az infláció mértékével, és addig is adják vissza a családoktól az infláció által elvett összeget, tehát praktikusan: duplázzák meg ezt az értékét, és növeljék minden évben. Ez lenne az igazi, mérhető támogatás.

A lakhatás terén pedig a sokszor emlegetett országos bérlakásprogram mellett a lakhatási kafetéria kiterjesztése jelenthetne egy nagyon-nagyon pozitív fejleményt és előrelépést, valamint az, ha a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását visszaállítanák. Ezt érthetetlen módon szüntette meg a kormányzat. Ennél anticsaládbarátabb lépést nehéz elképzelni, mert nagyon sok, a bankhiteles önrészre gyűjtő, takarékoskodó család pontosan az LTP-vel és ilyen támogatott formában tudta összeszedni a banki önrészre valót még az ingatlanárak elszállása előtt. És a helyzet az, hogy lehetett kritizálni a Fundamentát és társait  én is nagy kritikusa voltam annak a jutalékos rendszernek , de akkor meg kellett volna javítani azt a rendszert, nem pedig ledózerolni és eltörölni.

Összességében tehát a javaslat támogatható, de ezen kiegészítő területeken nagyon-nagyon fontos lenne párhuzamosan előrelépni, és ha mindegyiken előrelépünk, akkor lehetne érdemi családbarát-fordulatról beszélni Magyarországon. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Dudás Róbert képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja másik vezérszónokának. Parancsoljon!

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy jelen javaslat  azon túl, hogy mind Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, mind egyébként minden más eddig felszólaló képviselő is elmondta, hogy támogatja ezt a javaslatot  természetesen a frakciónk részéről meg fogja kapni ezt a támogatást. Ugyanakkor viszont azt gondolom, fontos, hogy egy kicsit kitekintsünk, és ne pusztán akár a pótszabadságok lehetséges odaadásáról beszéljünk jelen javaslat kapcsán, hiszen azt gondolom, elmondható, hogy ez a népességpolitikához szorosan kapcsolódik, annak egy része, és nem lehet elégszer hangsúlyozni  és majd igyekszem néhány számmal alátámasztani , hogy miért is fontos Magyarországon a magyar Országgyűlésnek a népességpolitikával foglalkozni.

Maga a népességpolitika csakis kimondottan komplexitásában kezelendő és kezelhető, hiszen az oktatáspolitikával, a szociálpolitikával, a foglalkoztatáspolitikával, a lakhatással, az egészségpolitikával és számos olyan területtel van összefüggésben és függő viszonyban, amelyek mindegyikére oda kell figyelni. Azt gondolom, csak így, komplexitásában kezelhető a népességpolitika, ami pedig nekünk  mint ahogy már említettem  kiemelten kezelendő, hiszen Magyarországon a népességfogyás nagyon-nagyon csúnya és drasztikus számokat mutat.

Államtitkár úr azt mondta, hogy a kiszámíthatóságot kell biztosítani a családoknak és segíteni a gyermekvállalást. Én azt gondolom, igen, ezek kellenek, hogy legyenek az alapjai ennek a törvényjavaslatnak, és egyébként magának a népességpolitikáról való diskurzusnak is. Nyilvánvaló  és ezt ajánlom a kormány figyelmébe , hogy mindig van min javítani, és mindig lehet pozitív és negatív példákat is idehozni, és soha nem mondhatjuk el a gyermekekkel és a családokkal való foglalatosság kapcsán, hogy megtettünk mindent. Most azért engedjék meg, hogy néhány olyan példát is idehozzak a tisztelt Ház közé, ami egyébként kiemelkedik európai viszonylatban.

Említették már többen, hogy Magyarországon az apaszabadság 10 napra nőtt nyár óta, ez Spanyolországban ennek a többszöröse, tudomásom szerint 16 hét. Nyilván lehetséges, hogy egy szélsőséges példát hoztam esetlegesen most ide önöknek, és nem mondom azt, hogy teljes mértékben ilyen számokat kell most megvalósítani, és ebbe az irányba kell menni, de az iránynak ennek kell lennie. Az iránynak azért kell ennek lennie, mert ezzel teremtjük meg a megfelelő családi hátteret, a gyermekek gondozásának nyugodt körülményeit és a kiszámíthatóságot a családok irányában, mint ahogy, mondjuk, egy, a harmincas éveiben járó fiatal finn munkavállalónak 11 nappal több szabadság jár, mint egy magyarnak. Nem véletlen egyébként talán, és valószínűleg ezekre a dolgokra is visszavezethető, hogy milyen a várható élettartam abban a régióban és ebben a régióban.

Említettem, hogy a demográfiai csőd, a demográfiai katasztrófa irányába haladunk, amit nem lehet sem a jelen, sem az előző, sem az azt megelőző kormányra vagy kormányokra kimondottan fogni, az ő intézkedéseikre, hiszen ez már régen elkezdődött. Ugyanakkor viszont azt meg kell említeni, hogy 1958 óta, amikor ez a demográfiai hanyatlás elindult Magyarországon, érdemi lépéseket, érdemi intézkedéseket egyik kormány sem tett. Amit tett, az sokkal inkább csak tüneti vagy látszatintézkedés volt, magát a demográfiai hanyatlást, a demográfiai katasztrófa irányába vezető utat nem állította meg és azt nem fordította meg.

1962-ben  elnézést kérek a rövid történelmi kitekintésért, de azt gondolom, fontos  népességarányosan Magyarországon születtek a legkevesebben a világon, viszont sajnos azóta sem javult sokat a helyzet. Pusztán 1974-77 között produkálta a reprodukciós szintet a magyar lakosság, egyébként folyamatosan csökken a lakosság, olyannyira, hogy 2,5-ről 1,3-re csökkent a családokban a gyermekek száma. 223 ezerről 90 ezer alá csökkent az évenkénti születések száma, a halálozásoké pedig nő. Ez azt jelenti, hogy nagyjából másodgenerációnként megfeleződik Magyarország lakossága, és 1980-tól számolva napjainkig nagyjából 1,6 millióval csökkent Magyarország lakossága, 2050-re pedig a jelenlegi 9,6 millióról 7,5 millióra megyünk le a legoptimistább becslések szerint.

Pusztán azért kívántam rövid ilyen jellegű kitekintést tenni, hogy maximálisan támogatandó a KDNP által benyújtott törvényjavaslat, de arra kérjük önöket, hogy minden, a családokat, az egészséget, a foglalkoztatást, az oktatást segítő, egyébként az emberek életét és jólétét biztosító és segítő javaslattal álljanak még elő, és mi mindegyiket támogatni fogjuk, mert jelen állás szerint és jelen irányvonal szerint egyre csökken a magyar lakosság, és csökken egyébként a várható élettartam is, ezen pedig, azt gondolom, közös felelősségünk változtatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, a Mi Hazánk képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán túlzásnak tűnhet a vezérszónoki pulpitust használni egy egymondatos törvényjavaslat esetén, amelynek egyetlenegy mondatos indokolását adták pusztán az előterjesztők, de engedjék meg, hogy hazánk legnagyobb problémája, a demográfiai válság ügyében kiegészítsem ezt az egypontos javaslatot tovább 15 javaslattal, amit a Mi Hazánk Mozgalom szeretne, ha előbb-utóbb itt döntésre is kerülhetne az Országgyűlésben. Hiszen édeskevés az, ami történik, és bár érthető, hogy szeretik csepegtetni a pozitív híreket, mint amilyen egyébként ez az egymondatos előrelépés is, miközben a negatív információkat egyben öntik a nyakunkra; mondjuk, a költségvetés keretében láthattuk, hiszen jövőre 50 milliárd forinttal kevesebbet szán a kormányzat családtámogatásokra. Kevesebbet terveznek, mint a 2023-as keretösszeg, és akkor még nem beszéltünk az EU-rekord magyar inflációról, ami miatt ez tulajdonképpen még annyit sem fog érni, pedig jóval több támogatás kellene.

Gondoljunk csak arra, hogy 1956 óta nem zárt olyan rossz évet a népesedés terén Magyarország, mint 2022-ben, és ezt a szégyent a Fidesz-kormány alatt kellett megélje Magyarország. Elképesztő, hiszen a magyarországi magyarok száma – beleszámolva természetesen az elvándorlásokat is  soha nem csökkent még akkora mértékben 1956 óta, mint a 2022. naptári évben, a KSH hivatalos információi szerint. Éppen ezért, amin lehet, változtatnunk kell: élhetővé kell tennünk természetesen Magyarországot, külföldi vendégmunkások helyett inkább tisztességes béreket és munkakörülményeket kellene biztosítani.

De ismerjük el azt is, ami pozitív! A gyermekek után járó minimális pótszabadság esetében indokolt, hogy valóban kivehessék a szülők, amikor azt szeretnék, bár azért tegyük hozzá, ebben az egy mondatban ott van az, hogy a munkáltató például kivételesen fontos gazdasági érdek  jelentsen ez persze bármit is  esetén a pótszabadság kiadását akár 60 nappal is elhalaszthatja, tehát azért ez a nagy szabadság, úgy tűnik, mégsem korlátlan.

(14.50)

És ami a szabadságokat és főleg az apaszabadságot illeti, hiszen a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője nyilatkozta néhány éve, hogy a legnagyobb oka talán a gyermekvállalási kedv alacsony voltának, hogy az apák nem vesznek részt kellő arányban a gyermeknevelésben, ilyen értelemben már csak érzékenyítés szempontjából és rászoktatás szempontjából is nagyon fontos volna a születési szabadság biztosítása az apák részére is.

Amit most büszkén nemrég beterjesztettek, inkább EU-s nyomásra ezt is, hogy öt plusz öt nap szabadságot adnak, az már eleve egy kicsit szemfényvesztés, hiszen a második öt napnak a 40 százalékos juttatása inkább közelebb áll a fizetés nélküli, mint a normális szabadsághoz.

Tegyük hozzá, hogy Spanyolország teljes fizetés mellett 16 hetet biztosít az apáknak egy gyermek születése esetén, de lényegében teljes fizetést és egy hónapnyi szabadságot adnak Ausztriában, Észtországban, Litvániában, Szlovéniában, Portugáliában és Franciaországban is. Tehát ha már az európai uniós példákat nézzük, akkor sok esetben inkább sereghajtó Magyarország, mondjuk, ami például a nők részmunkaidős foglalkoztatását is illeti, és hozhatnánk még példákat.

De maradjunk ennél a napirenden lévő javaslatnál, a pótszabadságnál, amivel kapcsolatban azért rögtön ki kell térjek arra, és sajnos nem csak mint történelem, mint múlt, a Covid-diktatúra, hiszen folyamatosan veszélyhelyzetben élünk Magyarországon, most már tulajdonképpen több mint négy éven keresztül folyamatos veszélyhelyzet van, és lesz. Éppen ezért emlékeztetni szeretnék arra az országgyűlési határozati javaslatunkra, amit a Covid-diktatúra legmélyebb pontján nyújtott be a Mi Hazánk Mozgalom a pótszabadság kezdeményezése, bővítése érdekében a szülőknek, a veszélyhelyzetben a bölcsődék, óvodák, iskolák zárvatartásának idejére.

Ne adja isten, de a WHO diktatúrájának árnyékában ismét fel kell készülnünk a kontraproduktív, gazdaságot is tönkretevő bezárásokra. A járvány miatt szünetelő intézmények, illetve az otthoni oktatás miatt a kisgyermekes szülőknek, már láttuk, hogy ilyen esetben rengeteg pluszfeladatot kell ellátniuk, amikor bezárják az iskolákat. A szabadságok pedig hamar kimerülnek, ezért a gyermekenként járó évi két nap pótszabadságot a Mi Hazánk Mozgalom javasolta a Covid-diktatúra idején.

De hát, mivel folytatják WHO-diktatúrával, és veszélyhelyzetben vagyunk, ezért az esetleges iskolai bezárások esetén, intézményi, óvodai bezárások esetén jelentősen meg kell toldani az intézményi zárvatartások idejére a munkáltatók állami költségvetési kompenzálásával. Költségvetési forrásként javasolta a Mi Hazánk Mozgalom többek között a roma integrációra mint feneketlen kútba öntött és szétlopott milliárdokat, hát, elvégre a dolgos cigányok is kapnának pótszabadságot, hogyha így nézzük.

Ami pedig a szülőket úgy általában illeti, a Covid-diktatúra lezárásai alatt hátrány érte őket a többi munkavállalóval szemben, és csorbulnak a szabadságra vonatkozó alkotmányos, elvileg alkotmányos jogaik is, ugyanis nem dönthettek szabadon az éves fizetett szabadságuknak sem az időpontjáról, de ami talán súlyosabb, a szabadság eltöltésének a módjáról, hiszen az lényegében otthoni tanítást jelentett, gyakorlatilag állami feladatot kellett ellássanak az intézmények helyett szabadságuk jogcímén. Hát, ennyit a pótszabadságról.

És most engedjék meg, hogy 15 pontban ismertessem azokat a javaslatokat, amelyek egy része anyagi ráfordítást sem igényel, De kezdjük azzal, amelyek  elismerem  anyagi ráfordítást igényelnek, ezért itt kellene, hogy legyenek, akár ebben a javaslatban, illetve némelyikkel akár módosító javaslatként még kiegészíthető az önök egymondatos, egypontos javaslata.

Inflációkövető családtámogatásokra volna szükség. A költségvetés teherbíró képességének megfelelően a biztosítási jogviszonyhoz kötött rendszeres családtámogatások inflációkövetővé tétele indokolt, illetve legalább bizonyos százalékkal történő megemelése.

A gyermekneveléshez szükséges cikkek áfájának csökkentése is indokolt, kisgyermekek gondozásához szükséges eszközök, tanszerek, iskolai felszerelések bizonyos részének áfacsökkentéssel, akár árfigyelő rendszer bevezetésével történő árcsökkentése.

Óvodai és bölcsődei férőhelyek számának növelése, a bölcsődei gondozási díj eltörlése is indokolt azon családok esetében, ahol a gyermek születése után az édesanya szeretne visszamenni dolgozni, illetve az a család megélhetése szempontjából szükséges. Az állami gyermekfelügyelet széles körű biztosítása szükséges, valamint anyagi terheinek csökkentése.

Negyedik pontként említeném a munkaerőpiaci visszatérés hatékony segítését, a munkaadóknak jelentős kedvezmény biztosítását, amennyiben édesanyákat foglalkoztatnak. A gyermekkel otthon töltött idő alatt az édesanyák számára ingyenes, akár online képzések biztosítása volna indokolt széles körben. A rugalmas munkaidő, a csoportos munkavégzés biztosításának lehetősége nem odázható el tovább. A sajtóban egyébként gyakran emlegetett női bérhátrány, azért mondjuk ki, valójában inkább az anyák bérhátrányát jelenti.

Ötödik pontként a főállású szülőség bevezetését ajánlanám, hiszen ma Magyarországon ez 28 500 forintot jelent bruttóban. Hogyha valaki ennek szeretné szentelni az életét egy igazán nagy család vállalásával, én azt gondolom, hogy megfelelő garanciák mellett persze, de meg kell találni a módját, hogy a három gyermeknél többet, akár jóval többet vállalók anyagi biztonságban nevelhessék gyermekeiket. Hivatásos szülők programjának is szokás ezt nevezni szakmai berkekben, hiszen a négy vagy annál több gyermeket nevelő családok aránya több mint 10 százalékkal csökkent úgy, hogy a háromgyermekesek aránya nőtt is. Tehát ebben jelentős tartalék lehet.

Hatodik pontként ajánlanám a kormánypártok figyelmébe az anyák életkorának kitolódására szükséges reakciót, mivel ma már egy átlagos magyar nő 30 éves, amikor az első gyermekét világra hozza. Erre hatékony reakciót kell adni az államnak például azzal, hogy családbarát felsőoktatást alakít ki, illetve pályakezdőként gyermeket vállalókat kedvezményekkel, ösztönzőkkel kellene segíteni, hosszú távon is kiszámítható életmód kialakítására alkalmas anyagi juttatásokkal. Kifejezett célprogramok szükségesek a felsőoktatási hallgatók és a frissdiplomások számára is.

Hetedik pontban a családszerkezet átalakulására reflektáló családpolitikát ajánlanám figyelmükbe, hiszen a nagyon nagy családok jelentős visszaesése mellett a gyermektelenség tört előre. Arányaiban a legnagyobb visszaesés ugyanakkor a kétgyermekesek arányában történt. Tehát miközben a gyermektelenek és az egygyermekesek aránya nőtt nagymértékben, a kétgyermekesek és a négy- vagy többgyermekesek aránya csökkent. Ebből a szempontból azért érdemes átgondolni a hangsúlyok legalább kismértékű eltolását a harmadik gyermeket ilyen nagy mértékben kiemelő családpolitikában.

Aztán országos bérlakásprogramról is hiába beszélünk itt sok éve, pedig azon fiataloknak, akiknek elsősorban anyagi okból nem reális egy évtizeden belül a saját tulajdonú lakás, országos bérlakásprogram indítása szükséges, hiszen a felmérések is azt mutatják, hogy saját bevallásuk szerint az egyik legnagyobb gátja a gyermekvállalásnak az általuk megfelelőnek ítélt lakhatási körülmények hiánya.

Végül, ami még anyagi ráfordítást igényel kilencedik pontként, az anyaotthonok férőhelyeinek bővítése, ami a szívemhez talán a legközelebb álló javaslatunk, hiszen a válságterhes állapotú édesanyák segítését szolgáló infrastruktúra megerősítésével számos gyermek, magzatgyermek élete megmenthető volna, és sajnos sokkal nagyobb az igény, mint ahány férőhely országszerte rendelkezésre áll az anyaotthonokban a válságos helyzetbe került édesanyák esetében.

Végül hadd említsem az anyagi ráfordítást nem igénylő javaslatokat, elsőként is az oktatás, felsőoktatás szemléletének családbaráttá tételét, hiszen azon szakemberek, akik a munkájuk során a későbbiekben gyermekekkel fognak foglalkozni, számukra a hagyományos családmodell értékének népszerűsítése szükséges az oktatás tananyagtartalmán keresztül is.

Aztán az úgynevezett pótnagyiprogram, amit másodikként ajánlanék a figyelmükbe, ez sem igényel anyagi ráfordítást. Mondjuk, önkormányzatok szervezésében állandó találkozók lehetnének idősek és gyermekek közt, egy adott település közösségi tereiben délutánonként az idősek vállalhatnák a gyermekek felügyeletét, a velük való foglalkozást, így könnyítve a családok elfoglaltságait. Ezzel segíthetnék a szülőket, illetve az idősek mentális és szellemi állapotára is jó hatással lenne. Hasonló elven szervezték meg egyébként működőképes módon Hollandiában az egyetemisták szállásait.

Aztán a szabad szülőorvos-választás visszaállítása is kényes, intim kérdés tulajdonképpen (Nacsa Lőrinc: Szülőorvos?), pedig különösen indokolt a bizalom megléte ilyen intim helyzetben a kismama és az orvos között. A családbarát szemlélet népszerűsítése az egészségügyi személyzet körében szintén szükséges volna.

(15.00)

Negyedik pontként a család értékének tudatos népszerűsítését kérném a médiában. Sajnos még a kormánypárti sajtóban jelenleg is találunk olyan cikkeket, véleményeket, amelyek szintén a gyermektelenséget népszerűsítik, a tudatosan vállalt gyermektelenséget mint életpályát, mint életformát állítják be példaként.

Végül, de még nem utolsósorban, évente három abortuszmentes nap bevezetésére szükség volna szimbolikus jelleggel pusztán. Ez egy civil kezdeményezés az Alfa Szövetség részéről, amelyhez országszerte több mint 40 kórház önkéntesen is csatlakozott, így kisebb ellenállásba ütközne ennek az országos kiterjesztése. A javaslat lényege, hogy a kijelölt napokon nem végeznek Magyarországon abortuszt, ami még így is szimbolikus, hiszen a 365 napból mindössze háromról lenne szó.

Én érzem azt, hogy most egyetlenegy kormánypárti képviselő sem figyel rám, de így volt ez a szívhangtörvény kapcsán is, és mégis eljutottunk oda, hogy ebből ma már hatályos rendelet lett, ezért készek vagyunk sokszor az önök szemére vetni ezeket a mulasztásokat.

Ezért utolsó pontként hadd ajánljam, ami még szintén anyagi ráfordítást nem igénylő javaslataink közé tartozik, a 15. pont: családokról szóló előadások olyan szervezését, ami szakmailag színvonalas, ugyanakkor előadásmódjukban is érdekes előadók számára országos turnék szervezését takarja, amelyen a családok és a gyermekvállalás értékét mutatják be. Ilyen kampányokat kellene indítani, akár óriásplakát-kampányokat is. Kormánypropagandát természetesen látunk óriásplakátokon, de valódi társadalmi célú hirdetéseket sajnos nem, pedig a gyermek áldás.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt a 15 pontot természetesen eljuttattuk Magyarország Kormányának, a családpolitikáért felelős államtitkárnak is. Na, ki tudja megmondani, ki az? Általában kormánypárti képviselők sem tudják még a nevét sem, ennyire háttérbe szorították Novák Katalin államfővé választása óta. Korábban önálló minisztériumot kapott, most már ezt eldugták, személyhez szabták, nemcsak Deutsch Tamás idejében a sportminisztériumot, hanem úgy tűnik, hogy manapság is személyekhez szabnak minisztériumokat és nem pedig célokhoz. Pedig az igazi cél az lenne, hogy Magyarország legnagyobb problémáját, a katasztrofális demográfiai helyzetet megfordítsuk, hogy egy népesedési fordulat következzen be a magyarság életében, ami nyilvánvalóan sok szempontból indokolt, nemzetpolitikailag például, hogy ne váljunk kisebbséggé a saját hazánkban néhány évtizeden belül akár; ha gondolunk akár a cigányság népességrobbanására és arra, hogy a magyarság termékenységi mutatója pedig generációként szinte megfeleződik, hiszen 1-hez közelít, hogyha levesszük a cigányság népességrobbanását.

Ezzel tehát foglalkozni kell, kérem ezért, hogy e 15 pontunkat megfontolni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Szabadi István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm! Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kanász-Nagy Máté képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló indítványt az LMP támogatja, támogatni fogja, egy pozitív intézkedésről van szó itt, Nacsa Lőrinc képviselőtársam és képviselőtársai előterjesztésében, ami valóban a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, az ehhez való hozzájutást teszi rugalmasabbá, szabadabbá, a szülők számára nagyobb mozgásteret biztosít, a családok szabadságát, lehetőségeit növeli. Ez abszolút egy olyanfajta munkavállalói, jólléti intézkedés, amit az LMP támogat, és egyébként korábban is megfogalmaztunk hasonló javaslatokat.

Természetesen nem arról van szó, hogy Nacsa Lőrinc képviselőtársam és a többi indítványozó hirtelen nagy támogatója lenne a munkásjóléti intézkedéseknek, ugyanis pont ők azok, akik az elmúlt időszakban, mondjuk, kivezették a kötelező munkavédelmi oktatást a törvényből. Vagy, ugye, ezekben a napokban Fónagy államtitkár úrral vitatkoztunk a munkavédelmi törvény módosításáról, annak egy konkrét pontjáról, ami a munkavédelmi bírságok rendszerét szabályozza jelenleg. Ezt kiemelik a törvényből, és kormányrendelet szintjére fogják emelni, ami egy bizonytalan szabályozás, mert nem tudjuk, mit fog tartalmazni ez a kormányrendelet.

De ennél is súlyosabb, ami vitát a következő nap folytattunk le Répássy államtitkár úrral, ami szintén a munkavédelmi törvényt módosítja, és a munkahelyi kötelező orvosi vizsgálatokat, az üzemorvosi vizsgálatokat, ezeknek az általános kötelező rendszerét helyezné hatályon kívül, vagy szeretnék önök hatályon kívül helyezni. Szintén különböző, egyéb jövőbeli szabályozásoktól fog függeni, hogy milyen orvosi vizsgálatokat kell majd bizonyos munkahelyeken lefolytatni, de az az általános és kötelező jelleg, ami eddig egy általános érvényű szabályozás és törvényi szintű szabályozás, az meg fog szűnni. Tehát azzal az eredménnyel jár, hogy lesznek olyan orvosi vizsgálatok, amelyeket most elvégeznek, amelyeket most kötelező elvégezni, ennél kevesebb vizsgálatot fognak elvégezni a jövőben, mert az általános kötelező jelleg meg fog szűnni. Nem tudjuk, mely munkahelyek esetében marad meg a kötelező szabályozás, mely munkahelyek esetében nem lesz kötelező. Én azt gondolom, nem vagyunk olyan jó egészségügyi állapotban sajnos itt Magyarországon, és általánosságban mondom, akár lakossági szinten, akár ezen belül, a munkavállalók szintjén, hogy megengedhetnénk magunknak akár egy orvosi vizsgálat elvesztését is, ennek a lehetőségnek az elvesztését.

Tehát ezeket a példákat csak azért hoztam, hogy nem egyfajta munkavállalói, jólléti, pozitív fordulat állt be a tisztelt kormánypártok működésében, politikájában, hanem ezt gyakorlatilag inkább egyfajta kivételként fogalmazhatjuk meg, egyfajta kivételként áll itt előttünk az a javaslat, amit Nacsa Lőrinc és képviselőtársai előterjesztettek.

Az előző parlamenti vitákon, napirendi pontok alkalmával részletesebben kifejtettem, hogy az előbbi fideszes, KDNP-s módosítások hogyan segítik az akkumulátorgyarmatosítás folyamatát. Most ettől eltekintenék, de tudják, mire gondolok, és nagyon jól tudják, hogy miért fogadják el ezeket a módosításokat, hogyan segítik a multinacionális vállalatoknak, a nagytőkének, a külföldi, távol-keleti akkumulátorgyáraknak a terjeszkedését.

Én ennek a vitának a keretein belül szeretném zárásként megragadni azt a lehetőséget, hogy egy nagyon hasonló saját javaslatomról tájékoztassam önöket, amit sajnos még az ősz folyamán, az ősz elején a vonatkozó szakbizottság nem vett tárgysorozatba, de mégiscsak most egyfajta lehetőség teremtődik, hogy beszéljek erről, és nagyon szorosan összefügg a témával, hiszen az is a pótszabadságok rendszerét szabályozta volna, illetve szabályozná.

Én itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy egyfajta politikai alkut kössek Nacsa Lőrinccel. Én azt ajánlom képviselőtársamnak, hogy én támogatom az ő törvényjavaslatát, cserébe mi lenne, hogyha ön, képviselő úr, támogatná az én javaslatomat, amit ismét be fogok terjeszteni. Sőt, még az is lehet, hogy ez egyfajta közös beterjesztés is lehetne, hiszen miért ne, jó célt szolgálnánk ezzel.

De röviden miről van szó? Én a munka törvénykönyvét módosítottam volna, módosítanám oly módon, hogy ennek a törvénykönyvnek a 117. § (1) bekezdése egészülne ki. Ugye, ez szabályozza a pótszabadságok rendszerét. A jelenlegi szabályozás szerint azt látjuk, hogy a 25. életévtől egy nap pótszabadság jár, a 28. életévtől kettő, és ez így megy egészen a 45. életévig, ahol is tíz nap szabadság jár, pótszabadság. Utána megáll ez a folyamat, és valahogy a nyugdíjkorhatár betöltéséig nem folytatódik, nem folytatódik arányosan. Mi ezt szeretnénk arányosítani, hogy a 45. életév után is járjanak ezek a pótszabadságok, ahogy megyünk előre az életkor haladtával, egyre nagyobb számban, egyre nagyobb mértékben. Egészen oda el lehetne jutni, hogy a 63. életévtől 16 munkanap pótszabadság járna. Tehát egy komplexebb és teljesebb szabályozást alkotnánk, ahol a teljes munkavállalói életpálya alatt az egy nap pótszabadságtól a végén, a nyugdíjkorhatár betöltése előtt, eljutnánk a 16 munkanap pótszabadságig.

Ez a javaslatunk egyébként, ha úgy tetszik, egy szakszervezeti javaslatnak a felkarolása és beterjesztése volt. Ezt a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozó Szakszervezeti Szövetség, a VDSZ javasolta, és mi ezt karoltuk fel és terjesztettük be. Ennek a javaslatnak megvan a szakmai megalapozottsága, a kutatási alapja, a szakszervezettel együtt ezt a munkát elvégeztük. Ennek abszolút pozitív hatása lenne a munkaerőpiacra nézve, a munkavállalókra nézve, hiszen minden egyes plusznap szabadság segíti azt, hogy a munkavállalók idősebb korukban is többet lehessenek a családjukkal, több időt tölthessenek pihenéssel, rekreációval, adott esetben tanulással, önfejlesztéssel vagy bármivel, ami az ő fejlődésüket, testi-lelki egészségüket, pihenésüket, relaxációjukat, regenerálódásukat szolgálja.

Úgyhogy én azt javaslom, hogy én támogatom ezt a javaslatot, bármi is történjék, de én szeretném kérni Nacsa Lőrinctől is a viszonttámogatását. Tegyünk közösen a munkavállalók jólléte érdekében!

(15.10)

Egészítsük ki a javaslatot, vagy terjesszük be ezt közösen, hogy a pótszabadságok rendszerével kapcsolatban egy komplexebb és még pozitívabb előrelépést érjünk el itt, Magyarországon a magyar munkavállalók esetében.

Köszönöm szépen a szót. Várom képviselő úr reakcióját erre a kiterjesztett komplex javaslatra. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel kettőperces felszólalásra senki nem jelentkezett, most megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni a napirendi pontunk keretében. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Megkérdezem Nacsa Lőrinc képviselő urat mint előterjesztőt, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Öné a szó, képviselő úr.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem hátulról! Kanász-Nagy Máté képviselőtársamnak jelezném, hogy a magyar munkavállalók jogai és lehetőségei számomra nem politikai barter kérdése. Nem tartom helyesnek, hogyha ezzel üzletelnénk, főleg úgy, hogy a vita után én már négy-öt-hat frakció támogatását tudom magam mögött a javaslatomra, ön meg még csak a sajátját, ahol öten vannak. Tehát nem érzem csereszabatosnak a két javaslatot, de mindenesetre örülök, és köszönöm a támogatást, és természetesen minden javaslatot örömmel fogadunk, és ezt érdemben megvitatjuk.

A DK-nak, Arató Gergelynek szeretném jelezni  és ezzel is megkímélném a DK-frakció jogászait egy módosító javaslat benyújtásától , hogy amiről ő beszélt, a gyermekek betegsége esetén járó szabadságról, két dolgot szeretnék itt említeni. Hiszen a munkajogi alapok már le vannak fektetve, a méltányos mérlegelés követelményei alapján a munkáltató eltekinthet a 15 naptól egy olyan vis maior esetében, mint a gyermekbetegség. Illetve van gyermekápolási táppénz is természetesen, ami nem összekeverendő a szabadsággal, hanem ettől egy külön kategória, így tehát biztosítottak annak a körülményei, hogy ha valakinek a gyermeke beteg, és emiatt otthon kell vele maradni, akkor erre akár a szabadsága terhére, a méltányos követelmény elve alapján, akár a gyermekápolási táppénz kapcsán erre legyen lehetősége. Így talán, hogy elmagyaráztam a képviselő úrnak, talán megkímélem a DK-frakció jogászait egy módosító javaslat kodifikálásától.

Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak jelezném, illetve részben Novák Előd képviselő úrnak is, hogy a szociális hozzájárulási adóból jelenleg is érvényesíthet adókedvezményt a foglalkoztató a visszatérő kismamák után, amelyet, ugye, arányosítani sem kell a kedvezmény mértékével, akár részmunkaidős, akár teljes munkaidős, igénybe lehet venni ezt a kedvezményt. A képviselő úr erről is beszélt. Fontos, hogy vissza tudjanak integrálódni a munkaerőpiacba, vissza tudjanak integrálódni a munkahelyükre a gyermeknevelés után visszatérő édesanyák.

A Jobbik is, illetve Novák Előd képviselő úr is fölvetette az apasági szabadság kérdését. Ugye, itt egy európai uniós irányelvet ültettünk át, illetve európai uniós kötelezettség is volt, amivel megnöveltük az apasági szabadságot, erről vitatkoztunk már itt, az Országház falain belül.

Csak szeretném jelezni a képviselő uraknak, hogy akár a minimális időtartamát, akár a második öt napra járó díjazást munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben lehet szabályozni. Ettől felfelé eltérhet a munkáltató akár a díjazásban, akár az időtartamban; itt a munkaszerződés és a kollektív szerződés ezeket hogyha tartalmazza. Vannak Magyarországon erre példák, erre lehet bátorítani egyébként a munkáltatókat, hiszen vannak erre példák magyarországi foglalkoztatók esetében is, így tehát ez a lehetőség mindenki számára nyitott kapukat dönget.

Novák Előd képviselő úr 13 percből egy percet beszélt a javaslatunkról. 14 percet más, egyébként érdekes javaslatokról beszélt. Különösen hitelesebb lett volna, hogyha mondjuk, a képviselő úrék megszavazták volna a „Nők 40” programot, segített volna ezen a közös vitán. Akkor még a Jobbik színeiben volt képviselő Novák Előd, amikor ők azt gondolták, hogy erre a nagyon fontos családpolitikai intézkedésre nemet kell mondaniuk, ezt mi akkor sem értettük, és azóta sem értjük, de ez sajnálatos.

Természetesen fontos, hogy a családbarát gondolkodást meghonosítsuk és terjesszük, és egyre inkább kiterjesszük Magyarországon. Fontos, hogy olyan családbarát intézkedéseket hozzunk, ami a 2010-es családbarát fordulat óta megtörtént.

Képviselő úr beszélt a költségvetési keretekről. 1000 milliárd forint alatt volt 2010-ben az utolsó szocialista kormány által elfogadott költségvetésben a családpolitikára szánt összeg. Ez jóval a háromszorosa most már, azt is meghaladtuk, azt az összeget is; kibővítettük a családtámogatásokat, Európa egyik legszélesebb körű családtámogatási rendszere van Magyarországon. A legújabb elemét, a CSOK Pluszt éppen az elmúlt hetekben, hónapokban jelentette be a kormány.

A képviselő úr tőlem sosem fogja azt hallani, hogy megállhatunk itt, és kész vagyunk, és nincs ezzel több teendőnk, vagy ne lehetne több új elemet bevezetni. Azt a méltányosságot kérjük szépen csak, hogy eddig rengeteg dolog történt ezen a területen; olyan lemaradásban voltunk a gyurcsányista ámokfutás miatt 2002-2010 között, hogy nyilvánvalóan ebben kapaszkodni kellett. Európa egyik legbőkezűbb és legszélesebb körű családtámogatási rendszere van Magyarországon.

Mi azt tervezzük, hogy ez nemcsak így marad, hanem ha visszanézi a képviselő úr az elmúlt nyolc-tíz év Fidesz-KDNP-s politikáját, akkor azt fogja tapasztalni, hogy minden évben bővült is a családtámogatások rendszere, tehát nemcsak széles körű, nemcsak bőkezű, hanem bővül is folyamatosan, és minden évben keletkeznek olyan új elemek a családtámogatási rendszerben, amelyek segíthetik a gyermekek megszületését, segíthetik a családok anyagi helyzetét.

Hiszen emlékezhetünk rá: 2010 előtt több gyermeket vállalni, három-négy-öt gyermeket vállalni egyet jelentett a szegénységgel. Hála istennek, ez ma már nem így van, mi azt szeretnénk, hogyha a gyermekvállalás nem anyagi hátrány, hanem anyagi előny is lenne, és emellett természetesen az erkölcsi, szellemi, lelki megbecsülés is kiemelkedően fontos. Ezért dolgozunk a családbarát Magyarországon immár 13 éve szerintem sikerrel. És természetesen további erőfeszítésekre is számíthat a részünkről a képviselő úr.

Én csak azt kérem, hogy amikor ezekről beszélünk, és ezekről a parlamentben így döntünk, akkor ne tartózkodjanak vagy szavazzanak nemmel, hanem támogassák a kormánypártok és a kormány azon erőfeszítéseit, hogy családbarát intézkedéseket hozhassunk a jövőben is, ahogy ezt tettük a múltban.

Szeretném megköszönni a Gazdaságfejlesztési Minisztérium munkatársainak a hozzáállását, segítségét, szeretném megköszönni a parlamenti frakcióknak. Úgy látszik, sikerült olyan javaslatot a Ház elé hozni, amely a parlamenti patkó mindkét oldalán élvez támogatást.

Azt remélem, hogy bármennyire is Novák Előd kicsit lefitymálva mondta, hogy ez csak egy egy-két mondatos törvényjavaslat, szerintem fontos és érdemben segíti a hatályba léptető rendelkezésekkel, érdemben segíti a családos munkavállalók helyzetét.

Azt remélem, hogy amikor eljön az idő a végszavazásra, akkor az egész parlament egységesen tudja nyújtani a segítő kezét a családos munkavállalók felé. Arra kérem önöket, hogy támogassák a törvényt, és köszönöm szépen a vitát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   100-115   116-135   136-137      Ülésnap adatai