Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, jegyző úr! Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vendégmunkáskérdéssel kapcsolatban elsőként azt kellene leszögeznünk, hogy nincs jófajta migráció; nincs jó migráció, sem a szervezett, sem a kvótaalapú, sem a vendégmunkások letelepítése, sem majd a későbbi esetleges családegyesítések. Mert kormánypárti képviselőtársaimon sokszor érzem, tegnap bizottsági szinten is éreztem, hogy úgy tekintenek a munkaerőhiányra, mintha az valami adottság lenne, amivel nem lehet mit kezdeni, és azt mondják, hogy hát, a mezőgazdaság meg az építőipar azonnal összeomlana, ha kivonnánk belőle a vendégmunkásokat. Én pedig arra kapacitálom önöket, hogy ne fogadják el ezt adottságként. Ez nem adottság! Több mint 200 ezer magyar munkakereső várja azt, hogy ingyenes átképzési programokkal segítsék őket, és a külföldre kényszerült magyarok is várják azt, hogy valamilyen motivátorral hazacsábítsák őket, mondjuk, egy lakhatási programmal. Ez lenne a megoldás, nem pedig a vendégmunkásimport áramvonalasítása.

Ezzel szemben önök hoztak egy kvótát, ami az idehívható vendégmunkások számára vonatkozik. De még ez sem korrekt, mert a két év leteltével egy vendégmunkás esetében, ahogy helyesen elhangzott, néhány hét otthontartózkodás után újra ide lehet hívni azt a vendégmunkást, és folyamatosan nőni fog a számuk. Ezzel szemben mi egy magyarkvótát ajánlunk az önök figyelmébe. A magyarkvóta arról szól ugyanis, hogy csak az a multicég kaphasson bármifajta állami támogatást a magyar adófizetők pénzéből, amelyik vállalja, hogy legalább 90 százalékban magyarokat foglalkoztat.

Három kérdést fogok most itt feltenni. Az első kérdés az, hogy ha tegnap bizottsági szinten nem támogatta a kormány a magyarkvóta-javaslatot, mégis miért adja oda a magyar adófizetők pénzét külföldieknek és idegenek által betöltött munkakörök támogatására. Az első kérdés tehát logikus: miért teszi ezt a kormány? És vállaljae, hogy csak olyan cégnek ad támogatást, amelyik legalább 90 százalékban magyarokat foglalkoztat? Dicsérjük meg a kormányt, mert volt egy jó irányú elmozdulása: a munkásszálló-építések kapcsán felerészben már megfogadta a javaslatunkat, ott 50 százalékos magyarkikötés már van. Ha az a logika ott, annál a rendelkezésnél működött, működjön itt is: legalább 90 százalékban magyarokat foglalkoztasson az, aki akár egyforintnyi támogatást akar a magyar adófizetők pénzéből!

Legalább ilyen fontos a magyarok védett státusza. Ma már elhangzott, és tartunk tőle, hogy rendszerszintűvé válhat, hogy a vendégmunkásokat, a harmadik világ ideérkezettjeit betanító magyarokat kirúgják, a betanított vendégmunkást pedig megtartják. Ilyen nincs! Védett státuszt kell törvényileg szavatolni a magyaroknak, ne lehessen elbocsátani a magyart addig, amíg hasonló munkakörben vagy hasonló végzettséggel akár csak egyetlenegy vendégmunkás van az érintett cégnél. Ezt ellenőrizni kell, ha kell, akkor hatósági eszközökkel, de nem szabad megfutamodni ebben a kérdésben, ne engedjék kiszolgáltatni még jobban a magyar munkaerőt a multicégeknek!

Szóba került itt az előbb, hogy ellenzékiek itt valamifajta magyarországi beruházásokat támadnának. Helyesen mondta államtitkár úr: ezek nem magyar beruházások  magyarországiak. Mert amikor megvizsgáljuk az akkugyárak adófizetési hajlandóságát, ön nem talál a társaságiadó-soron annyi befizetett adót, mint amennyi a társaságiadó-százalékból következne. Mert agyonkedvezményezik ezeket a cégeket. Infrastruktúrát építenek nekik, vissza nem térítendő támogatást adnak nekik, és harmadsorban, ha itt a jogsértés, vane olyan automatizmus, hogy visszafizettetnék ezekkel a cégekkel azt az állami támogatást, amit jogosulatlanul vettek fel, ha külföldiek által betöltött munkahelyekre költik. Egy pozitív előjelű precedens van: a Continental, amikor ebből közéleti botrány kerekedett, érdekes módon vissza tudta fizetni azt a támogatást, amelyet a jogcímtől eltérően használt fel; teljesen indokolt volt, hogy visszaszedjék.

A harmadik kérdésem tehát: hajlandóake olyan törvényt hozni, amely garantáltan visszaszedi az összes érintett cégtől az állami támogatást, amelyik megtartja a vendégmunkást és kirúgja a magyart? És ha már visszafizettetjük, tegyük ezt ugyanazzal a büntetőkamattal, amivel egy olyan magyar ember szembesül, aki a CSOK vagy a babaváró feltételeit akár önhibáján kívül nem tudta tartani. Nem értek egyet azzal, hogy a CSOK és a babaváró esetén büntetőtételek érvényesülnek, de ha már önök szerint így van, akkor legalább ezt a szigorúságot várom el abban az esetben, ha multicégektől szedik vissza a támogatási összeget. Működjön ott is a büntetőkamat! És a harmadik kérdésünk olyannyira húsba vágó, hogy ha ezt nem teszik rendszerszerűvé, akkor a Continental pozitív előjelű precedensére sem lehet érdemben hivatkozni. Ha tehát megtartják a vendégmunkást és kirúgják a magyart, szedje vissza az állami támogatást a kormány! Vállaljae, hogy mindezt büntetőkamattal teszi?

Várom érdemi válaszukat. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Jegyző úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány részéről Fónagy János miniszterhelyettes úr válaszol. Parancsoljon! Öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy napirend előtti kérdésével lehetőséget ad számomra, hogy a tegnapi és sok héttel ezelőtt megkezdett polémiánkat folytassuk.

Elöljáróban arról szeretnék a jelen lévő képviselőtársaim és az ország nyilvánossága előtt számot adni, hogy Magyarországnak új társadalmi és új gazdasági folyamatokkal, jelenségekkel kell szembenéznie. Magyarországon a korábbi évtizedekben alapvetően a munkanélküliség volt a jellemző, és gondolom, képviselőtársam sem vitatja azt a tényt, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar munkavállalók túlnyomó többsége nem a háborútól, nem a járványtól, hanem alapvetően a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól félt. Ezért a munka, a munkahely biztonsága, a munkavállalás lehetősége, a megélhetés lehetősége, meggyőződésem, hogy számos más társadalmi kérdést, problémát megelőz.

A jelen lévő képviselőtársaim előtt ismert  gondolom, nem vitatják , hogy tavaly minden hátráltató körülmény mellett és ellenére az ország a foglalkoztatásban rekordot ért el, a munkanélküliség 4 százalék alá ment. A foglalkoztatottak száma rekordot döntött, és a rendelkezésre álló munkaerőt figyelembe véve gyakorlatilag  nem statisztikailag, hanem gyakorlatilag  elértük a teljes foglalkoztatottságot. Tudom, mert az elmúlt napokban elhangzott, hogy az elmúlt napokban, hetekben volt egy 15-20-25 ezres munkavállalói ingadozás. Aki ezzel foglalkozik, az előtt világos, hogy december-január-februárban a foglalkoztatás a mezőgazdasági idénymunkák hiánya miatt mindig alacsonyabb, és nyilvánvaló, hogy ha az éves átlagot nézzük, akkor igazak ezek a számok.

(9.40)

Ez az egyik kérdés, tehát az, hogy Magyarországon megváltozott a foglalkoztatási helyzet, alapvetően nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány lépett fel. A kérdés az, hogy egy növekvő gazdaság a szükséges mértékben  és most nem beszélek a szakmai összetételről, munkamorálról, jövedelmi viszonyokról  milyen forrásokból tudja biztosítani a fejlődő gazdaság igényeit kielégítő munkaerőt.

Gondolom, nincs közöttünk vita abban, hogy Magyarországon  hát, hol 200 ezret mondunk, hol 250-300 ezret  van egy ilyen 200-300 ezres inaktív réteg, amely részben a munkavállalásra még hajlandó és alkalmas munkanélküliekből, részben azokból a többnyire alulképzett emberekből, nemcsak szakmai képzettség, hanem rendszeres munkavállalás szempontjából képzést, nevelést, oktatást igénylő embereknek a tízezreiből áll. Nem vitatom, tudom, hogy ez egy elsőrendű feladat, hogy ebből, a Magyarországon rendelkezésre álló magyar munkaerő-utánpótlásból a lehető legtöbbet kivonjuk. Azt azonban 30 évnyi nagyüzemi gyakorlat alapján állítom, hogy ezt teljes mértékben nem lehet megoldani. Lehet belőlük képzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel nyilvánvalóan munkavállalói alkalmasságot felmutató embereket képezni, ezt csináljuk is: munkaerő-felkészítést, akár vállalkozásképzésben, akár munkaerőképzésben jelentős összegek ráfordításával jelentős erőfeszítéseket teszünk.

Ami viszont a kérdéseiben megfogalmazott aggályokat és gyakorlatilag a magyarkvótáról szóló javaslatot illeti, képviselő úr, meggyőződésem szerint egy olyan helyzetet vizionál, ami jelenleg nem állt be, és azt feltételezi, hogy a magyar kormány eddig meghozott számos intézkedése nem fog hatályosulni, nem fog érvényesülni, és további intézkedésekre van szükség. Ha mindennek ellenére mégis sérelmek következnek be, akkor ezeket kell alkalmazni. Meggyőződésem, hogy az eddig meghozott intézkedéseink megfelelőek, és az ön által javasolt további eszközökre nem lesz szükség. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai