Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Fidesz képviselőcsoportjából Sztojka Attila képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

SZTOJKA ATTILA: (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem engedhetem meg magamnak, hogy Varga Ferenc álfüggetlen képviselő úr felszólalására ne tegyek egy rövid megjegyzést, bár lehet, hogy többet nem is érdemelne. Ő beszél olyanfajta megvezetésről, amelyben ő a legerősebb, hiszen ő a mandátumát a Jobbikban kezdte, majd aztán rövid ideig független képviselőként folytatta, most pedig igyekszik csatlakozni ahhoz a DK-hoz, amely a kiszolgáltatottságban valójában a legjáratosabb, hiszen jól tudjuk, 2010 előtt az a fajta szociálpolitika, amit ők folytattak, egyetlenegy dologra volt megfelelő, hogy a romákat és a hátrányos helyzetű embereket kiszolgáltatottságban tartsa.

Végezetül engedjék meg, hogy kikérjem az Országos Cigány Önkormányzatra utaló jelek vonatkozásában azt a fajta megjegyzését, ami minősíti az összes képviselőt. Azt gondolom, hogy vannak olyan képviselők, akik nagyon tisztességesen végzik a munkájukat, és kétségtelenül vannak olyanok is, akik bizony-bizony nem éppen a közösség érdekét képviselik. Sajnálatosan azon képviselők nagy része a baloldalhoz kötődik. Ahogy az is egyértelmű, hogy a felszólalásában olyan nemzetiségi önkormányzatokat minősített és sértegetett, amelyek tisztességesen igyekeznek képviselni a magyarországi cigányságot, megvalósítani a kulturális identitásukat és a kulturális autonómiájukat.

De valójában, amiért én ma szót kértem, az egy nagyon nemes dolog. Mégpedig azért, mert minden évben április 8-án ünnepeljük a roma kultúra napját, olyan emléknapot, amely annak szentel igazából egy megemlékezést, ami 1971-ben történt Londonban, amikor a világon először ültek össze romák, és tartották meg a cigányság világkongresszusát.

Valójában feltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy mit jelentett április 8-a 1971-ben. Egységet, önazonosságot, közösséget, ahol nem a különbségeket keresték, hanem a közösséget, a közös értékeket, amelyek gazdagságot, életérzést jelentettek. Nem szegénykultúrát, ahogy ezt próbálják mások megjeleníteni. Nem gettókultúrát, ahogy mások akarják sugallni. Bár tudjuk, ők a cigányságot problémának látják. Sőt beismerték, hogy még a fejüket is elfordították. Éreztük és megéltük. Amikor a cigányügyről, roma kultúráról beszélünk, akkor egyértelművé kell tennünk, hogy az érték és erőforrás kultúráját jelenti. Erőforrás és érték, amely része a magyar nemzetnek, része az egyetemes kultúrának, része a társadalom minden szintjének. A roma kultúra olyan Kossuth-díjas művészeket adott az országunknak, mint Bangó Margit, Lakatos Mónika, Sánta Ferenc, Ökrös Oszkár vagy Szentandrássy István  a sort hosszasan lehetne még bővíteni és hosszasan lehetne a neveket említeni.

Az érték, amely olyan alapokon nyugszik, mint a tisztelet, a megbecsülés és a család. Ezek azok, amelyek akkor is és ma is a kultúránk és az identitásunk alapjai voltak. De ha a kultúránkat és az identitást említjük, akkor arról is kell beszélni, hogy azok nem egymástól elkülönült dolgok, mint inkább az identitás valójában a kultúrának az alapja. A kultúra maga az identitás, amely nekünk, romáknak duplán adatik meg, mert együtt élhetjük meg a mi magyarságunkat és a mi romaságunkat. Valójában akkor éljük meg egészségesen, ha nem választunk. Sőt egyik a másik rovására nem megy. Megélhető a kettős identitás, ettől vagyunk gazdagabbak.

Isten éltesse a roma kultúrát! Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Felszólalások:   215-216   217-218   219      Ülésnap adatai