Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A DK képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Komáromi Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A hétvégén részt vettem az egészségügyi gazdasági vezetők országos konferenciáján, ahol az ágazat intézményrendszerét irányító közel kétszáz gazdasági szakember, kórházi és rendelőintézeti igazgató, gazdasági igazgatók vitatták meg, hogyan maradhat működőképes az egészségügyi ellátórendszer ezekben a nehéz időkben. Nem volt jó a hangulat. A bizonytalanság és a félelem uralkodott az egész rendezvényen. Hogy félre ne értsék, a résztvevők nem a saját egzisztenciájukat féltették, nem azért aggódtak, hanem az ágazatért, az általuk vezetett intézményekért és a betegekért, azokért a magyar emberekért, akik egyre nehezebben jutnak ellátáshoz a közfinanszírozott intézményekben, mert egyre hosszabbak a várólisták, egyre nagyobbak a humánerőforrás-krízisből eredő ellátási zavarok.

Az elmúlt két hónapban ugyanezt tapasztaltam a járóbeteg-ellátók, a házi gyermekorvosok és az ágazati szakdolgozók kamarájának országos értekezletein azzal a különbséggel, hogy azokon még részt vett az ágazatért felelős államtitkár, az OKFŐ főigazgatója, illetve az egyik újonnan kinevezett igazgatója. Azokon a rendezvényeken az ágazati vezetés optimista víziót vázolt fel arról, hogy az új kormányzati felállásban folyik a munka, elérhető távlatban  októberre ígérték  a kormány elé kerül a komplex szakmapolitikai koncepció, ami megmutatja majd az utat a válságból, és amit végre az egyik kormányzati szereplő sem igyekezett bagatellizálni vagy eltagadni.

Nos, az EGVE konferenciáján ettől eltért a menetrend, a résztvevők legnagyobb megdöbbenésére a legmagasabb pozíciójú állami vezető a NEAK főigazgatója volt, aki egyébként évek óta állandó meghívottja ezeknek a konferenciáknak, tehát régi ismerősként jött közénk. Rajta kívül egyetlen kormányzati potentát sem tartotta fontosnak, hogy találkozzon a szakma, az ágazat működéséért felelős gazdasági szakemberekkel.

Amiről a NEAK főigazgatója beszélt, az tudott volt egyébként a konferencia valamennyi résztvevője számára, hogy ötödével kevesebb beteget látnak el a szakrendelők most, mint a Covid-járványt megelőző évben, hogy 20 százalékkal csökkent az onkológiai szűrések száma, hogy ezrével futnak be az ellátatlanságra és hosszú várakoztatásra, a szakellátások elérhetetlenségére vonatkozó panaszok a NEAK-hoz, hogy csak az elmúlt néhány hónapban mintegy 12-14 milliárd forintnyi ellátáshoz nem férhettek hozzá a betegek, hogy csak augusztusban és szeptemberben 8 milliárd forinttal, mostanra közel 50 milliárd forintra emelkedett az intézmények tartozása, és hogy ennek a tartozásnak 76 százalékát az állami kezelésű, 17 százalékát az egyetemi, 4 százalékát a honvédelmi és mindössze 1 százalékát az önkormányzati intézmények halmozták fel.

A konferencián elterjedt, hogy csütörtökön a kormány változatlan formában elfogadta a három hete kiszivárgott, 98 oldalas kormány-előterjesztést, és ennek értelmében az államtitkári ígéretek ellenére január 1-jétől államosítani fogják a még önkormányzati működtetésű szakrendelőket is, ezzel, hogy csak mást ne említsek, közel 10 milliárd forint önkormányzati hozzájárulásról lemondva.

Ha valóban elfogadta a kormány a szupertitkos előterjesztést, amit hivatalosan sem a kamarák, sem országgyűlési képviselők nem láthattak, akkor ismét létrejön egy olyan életveszélyes, de az ágazati intézmények működését mindenképpen veszélyeztető helyzet, hogy a háziorvosi praxisok önkormányzati működtetésből állami kézbe kerülnek, a szakrendelőben dolgozó szakembereknek a városi kórházakban dolgozókkal egyetemben a munkáltatója a megyei kórház lesz, egyben az ágazati dolgozók által egyértelműen meggyűlölt egészségügyi szolgálati jogviszonyba visszacsempészve valamennyien változó munkahelyre történő kinevezéssel vezényelhetővé válnak. Én nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nagy a veszélye annak, hogy ez újabb felmondási, nyugdíjazási hullámmal járhat, tovább ronthatja az ágazat munkaerő-problémáit.

Dobrev Klára árnyékkormánya a következő hetekben le fog ülni az ágazat dolgozóival, az ágazat szakmai kamaráival, érdekvédelmi szervezeteivel és a betegszervezetekkel, mert a kormányzati gőggel ellentétben mi valóban kíváncsiak vagyunk az ágazatban dolgozó szakemberek, betegek véleményére, mert meggyőződésünk szerint csak velük együtt van mód kikerülni ebből a spirálból. Az már csak hab a tortán, hogy sem a háziorvosok, sem a szakrendelők semmiféle információval nem rendelkeznek arról, hogy miből fogják kifizetni a rendelők megnövekedett rezsiköltségét, mert ezt gyakorlatilag még senki sehol nem közölte velük. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a választ Rétvári Bence államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy sokan vannak, akik aggódnak, sokan vannak, akik félnek. Két-három évvel ezelőtt is, tisztelt képviselő úr, sokan voltak, akik aggódtak, akik féltek, mert a járvány éveit éltük, és akkor mindenki odafigyelt azokra, akik orvosok, hogy mit mondanak a járványról, mit mondanak az oltásról.

Ön akkor azt mondta azoknak az embereknek, akik féltették a saját egészségüket, a saját életüket, családtagjaikét, főleg az idős családtagjaikét, hogy emberkísérlet zajlik Magyarországon a vakcinákkal. Most is bólogat, hogy ez emberkísérlet. (Dr. Komáromi Zoltán: Igen.) Ön azt mondta orvosként, hogy vitatkozom azzal, hogy bármelyik oltás jobb, mint a betegség. Ilyeneket mondott azokra az oltásokra, tisztelt képviselő úr (Dr. Komáromi Zoltán: Folytatni kéne az idézetet!), amivel világszerte emberek százmillióinak az egészségét védték. Azt mondta, hogy ezekre a keleti oltásokra senkit sem fog rábeszélni, és talán a betegség nem is rosszabb, mint a kínai vakcina, mondta ön ezt 2021-ben, hogy talán a betegség nem is rosszabb, mint a kínai vakcina (Dr. Komáromi Zoltán: Ezt nem mondtam!), szó szerint, képviselő úr. Amikor aggódtak az emberek, amikor az orvosoktól valamilyen segítséget vártak volna, ön nem tett mást, mint embereket beszélt le arról, hogy ha nekik éppen valamelyik keleti vakcina jutott volna, akkor azt beadassáke maguknak.

(10.10)

Azért ez elég nagy felelősség, tisztelt képviselő úr. Ön bólogatott itt, hogy a keleti vakcinák… (Soltész Miklós a DK képviselői felé: Most mondta, hogy igaz!  Dr. Komáromi Zoltán: Nem igaz!) És gondoljon bele abba a helyzetbe, ha valaki önre hallgatott, mert neki ön a hiteles, mert mondjuk, elkötelezett baloldali és ön is baloldali, ezért önre hallgatott, és visszautasította a vakcinát, majd utána megbetegedett! Ön hogy számol el a lelkiismeretével? (Kálmán Olga: Jaj, istenem!)

De térjünk át az egészségügyi rendszerre! Aggódás és félelem. Tudja, az önök kormányzása alatt nagyon aggódtak meg nagyon féltek a svábhegyi gyerekkórházban, és nem ok nélkül, mert önök bezárták. Nagyon aggódtak az OPNI-ban, nagyon féltek, és nem ok nélkül, mert önök bezárták. Nagyon aggódtak a Szabolcs utcai kórházban (Folyamatos zaj a DK képviselőcsoportjából.  Az elnök csenget.), és nagyon féltek, de nem ok nélkül, mert önök bezárták. Nagyon aggódtak, főleg családosok, akiknek nehezebb volt a gyermeküket világra hozni, a Schöpf-Merei Kórház kapcsán, hogy ha ott született az idősebb testvér, vajon születhete ott a fiatalabb testvér, ha nehezebb a szülés. (Gréczy Zsolt: Hány helyen zártátok be a szülészetet?) És nem ok nélkül aggódtak, mert önök bezárták. Bezárták, tisztelt képviselő úr, mindegyiket. Ön itt aggódhat, mondhat ilyen szavakat, de mégiscsak önök zárták be a kórházakat. (Kálmán Olga: Hány osztály zárt be?) Önök építettek le 16 ezer aktív ágyat, önök bocsátottak el 6 ezer egészségügyi dolgozót, tisztelt képviselő úr. (Dr. Komáromi Zoltán: Nem bocsátottunk el senkit!) Ők is nagyon aggódtak, és a betegek még jobban aggódtak abban az időben, önöknek pedig egyetlenegy reformjavaslatuk volt az egészségügy kapcsán. Jó, kettő. (Dr. Komáromi Zoltán: Három!  Három ujját feltartva mutatja.) Az egyik a privatizáció, a másik a vizitdíj. Akkor ön majd elmondja, hogy mi volt a harmadik, tisztelt képviselő úr. (Gréczy Zsolt közbeszól.) Ez maradt meg az emberekben: a privatizáció és a vizitdíj.

Amikor el kellett venni pénzt, mit mondott az önök egészségügyi minisztere, Molnár Lajos? Ön, ugye, árnyék egészségügyi miniszter, ő egészségügyi miniszter volt, tehát kollégák. „A második Gyurcsány-kormány megalakulása után rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy nincs pénz (Kálmán Olga: És most van pénz?), ezért megszorításokról kell dönteni, a legnagyobb elvonás pedig az egészségügyet érintette.” Az önök egészségügyi minisztere az önök kormányüléséről hozta az információt, és azt mondta, hogy a legnagyobb pénzt az egészségügytől vették el. Önök, tisztelt képviselő úr. Ön még azt mondta, hogy ez nem elég, hiszen László Imre, az előbb emlegetett újbudai polgármester elmondta, hogy a kórházak fele is elég lenne körülbelül (Kálmán Olga: Hol a szuperkórház?), mert 45 százalékot körülbelül be lehet csukni, és ön azt mondta, hogy még ennél kevesebb is elég lenne talán Magyarországon. (Gréczy Zsolt: Mi van az újbudai szuperkórházzal?)

Ön szakmai párbeszédről beszél. Hát, a kamarával küzdöttek egész kormányzásuk alatt! Mi állítottuk vissza, hogy legyen kötelező kamarai tagság, mert önök megpróbálták ott kikezdeni a kamarát, ahol érték. Ne beszéljen arról, hogy önök mekkora párbeszédet vittek! Próbálták jogi eszközökkel gyengíteni azokat, akik a szakmát képviselték a saját kormányzatuk idején, tisztelt képviselő úr. Inkább csatáztak velük, mintsem együttműködtek.

Az egészségügyi kiadások. Az önök egészségügyi miniszterét idéztem, hogy hogyan csökkentették ezeket a kiadásokat. Mi növeltük ezeket (Gréczy Zsolt: Az első Orbán-kormányhoz képest mennyivel nőtt?) 1198 milliárd forintról 2669 milliárd forintra azért, hogy valóban legyen fedezete az egészségügyi ellátásoknak. Tudja, a háziorvosok finanszírozása 79 milliárd forintról 245 milliárd forintra nőtt. Egy átlag háziorvos bevétele, egy átlagméretű praxis bevétele (Gréczy Zsolt: Hol vannak a háziorvosok?) az önök kormányzása idején 867 ezer forint volt, most 2 millió 900 ezer forintra emelkedik, tisztelt képviselő úr.

Valóban, az egészségügyben van egy változás, egyfajta modellváltás, amelyben valóban, a megyei kórházigazgatónak, ahogy ön is mondta, fontos szerepe van. Ő olyan kicsiben, mintha a megyében az egészségügyi miniszter lenne, mert a fekvőbeteg-ellátás, a járóbeteg-ellátás (Kálmán Olga: Nincs már orvos!) és az alapellátás szakmai felügyelete nála van, hogy ezt koordináltan tegye meg a megyén belül, hogy így egy szakmai vezető a lehető legjobb ellátási színvonalat hozza ki ezekből a növekvő forrásokból minden megyében és a fővárosban is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Felszólalások:   21-24   25-28   29-32      Ülésnap adatai