Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy a mai eddigi vitából kiérezhető, hogy minden felszólaló képviselő fontosnak érzi a környezet ügyét, és minden felszólaló képviselő átérzi, látja azt, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben ez ügyben, és óriási kihívások tornyosulnak előttünk. Válságok korába léptünk, és a válságok korában kell élnünk, elképesztő, milyen krízisekkel szembesülünk, az éghajlatváltozás hatásai, a környezetpusztítás hatásai, ugye, a víz kérdése, a vízválságé, az energiaválságé, ez mind-mind összefüggésben van azzal, hogy nem helyesen bánunk a természeti kincsekkel.

Azt tudjuk mondani itt azért most már jó pár éve, hogy ha, mondjuk, 2010-et számoljuk, amikor az LMP  Magyarország Zöld Pártja az első zöldpártként bekerült a magyar Országgyűlésbe, nagyon komoly vitákat folytattak megelőző frakciók, illetve még az előző ciklusban mi is arról, hogy bizony ez a kormány mostohagyerekként kezeli a környezetvédelem ügyét, és nem jelenik meg ez a fajta felelős gondolkodás a gazdaságpolitikában, társadalompolitikában és egyáltalán a cselekvésben.

(15.00)

És azt láthatjuk egyébként, hogy ugyan minthogyha a retorika szintjén is egyébként részben, még kisebb részben a cselekvés szintjén is az elmúlt években jelentek is meg jó irányok vagy lépések, vagy tapasztaltunk ilyeneket, most, hogy ezek a válságok így összességében, egyszerre támadtak ránk, vagy egyszerre kerültek úgymond a felszínre, azt látjuk, hogy a kormány először enged ezekből a kérdésekből. Először áldozza fel, először kész feláldozni a természeti kincseinket, és hogyha kompromisszumot kell kötni, azonnal azt a természeti kincset és egyébként a gyermekeink jövőjének rovására vagy ennek felélését kockáztatva teszi meg.

Úgyhogy azt tudom mondani, én magam is elolvastam ezt a környezetvédelmi programot, hogy nyilván a legtöbb gondolattal, ami meg van fogalmazva, nem is kell vitatkozni, különösebben nincs jelentősége, bár nekem kritikám van. Sok minden hiányzik belőle, de itt a probléma az, hogy ezt a programot, amit egyébként a minisztérium elénk terjesztett, a kormány konkrétan felülírja, a kormány politikája, mondhatjuk így, virtuálisan kettétépi ezt a programot, és lehetetlenné teszi, hogy az itt megfogalmazott célok megvalósuljanak.

Az, hogy milyen mostohahelyzetben van Magyarországon a környezetvédelem, azt az aktuális helyzet is aláhúzza. Nem tudom, hogy vane olyan képviselőtársam itt a teremben, aki tudja, hogy most vane éppen hivatalban környezetvédelemért felelős miniszter Magyarországon, vagy éppen nincs. Ugye, tegnap hallhattuk a lemondás hírét. Nem igazán hallottunk még reakciót arra vagy egy érdemi megerősítést, hogy hivatalban lenne egyébként Palkovics László, de önmagában egyébként azt gondolom, hogy nagyon jogosak és relevánsak azok a kritikák, amiket hallhattunk, hogy a Technológiai és Ipari Minisztériumban nincs jó helyen a környezetvédelem ügye, és az sem helyénvaló, hogy a környezetvédelem és a természetvédelem ügyét kettéválasztották, szétválasztották a kormányzati struktúrában.

De ha van is vagy nincs is igazából ilyen szempontból ennek óriási jelentősége, nincs éppen hivatalban miniszter, azt láthatjuk, hogy az általa elmondottakat bármikor kész felülírni a kormányzat.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy példát említek. Október 27-én talán Palkovics László végre-valahára bejelentette, hogy a szélerőművek építésének ellehetetlenítését  ezt Juhász Hajnalka képviselő asszonynak mondom, hogy ezek korlátozásával kizárták az építését  feloldja a kormány. És arról beszélt egyébként több alkalommal is Palkovics miniszter úr, hogy valóban szükség van arra, hogy Magyarország invesztáljon a szélenergiába.

Mi nagyon régóta küzdünk azért, hogy ez megtörténhessen, és ezeket az értelmetlen korlátozásokat feloldják. Ezt bejelenti a miniszter, majd egy héttel később, múlt héten szerdán, amikor kérdezem miniszterelnök urat, akkor ő kategorikusan cáfolja mind a szélenergia engedélyezésére vonatkozó felelős miniszteri kijelentést, és olyan néhány mondatot, olyan politikai paneleket mondott el, ami tökéletesen szembemegy azzal, amit akár itt hónapok óta hallgatunk Koncz Zsófia államtitkár asszony részéről, hogy mennyire fontos a kormánynak a zöldenergia.

Most azt hallom egyre inkább a kormányzat kommunikációjából, hogy a zöldenergia drága, problémát okoz, és mintha egy teljes hátraarc valósulna meg. Azt gondolom, hogy ez rendkívüli mértékben aggasztó. Holott egyértelmű, hogy a tét nem kisebb, mint a gyermekeink jövője, tudjuke a természeti kincseinket átörökíteni, tudunke vigyázni akár hazánkra, de a Kárpát-medencében közös természeti kincseinkre annak érdekében, hogy élhetően hagyjuk itt a jövő generációk számára ezeket a természeti kincseket. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon súlyos kihívásokkal kell szembesülnünk, és a kormánynak a látott politikája hiteltelenné teszi ezeket a programokat és ezeket a dokumentumokat.

A programról el lehet mondani  ahogy már említettem  azt, hogy nagyon sok helyes, releváns megállapítás van benne, látszik, hogy akik készítették, akik ezt feladatul kapták, szorgalmasan forgatták a különböző szakirodalmat, könyveket, arra is törekedtek, hogy az összes létező menedzsmentábrát beleszuszakolják; nagyon szép, színes lett az anyag.

Azt is megjegyzem egyébként, dicséretként lehetne ezt felfogni, hogy még a helyzetértékelés is sok szempontból túlmutat azon, amit a kormánytól általában meg szoktunk tapasztalni, tehát vannak benne olyan helyzetértékelési elemek, amikről azt gondolom, hogy előremutatóak, csak tényleg az a baj, hogy a kormány ezt keresztülhúzza.

És akkor nézzük egy kicsit tematikusan ezt a kritikát, amit megfogalmaztam, és azt is, hogy mit kellene tenni, milyen módon kellene, mondjuk, szembemenni bizonyos tervekkel, és mit kellene tennünk közösen azért, hogy ezeknek a közösen megfogalmazott céloknak és a dokumentumokban megfogalmazott céloknak meg tudjunk felelni.

Elolvastunk itt két szlogent, hogy a gazdaság és a környezetvédelem közötti kapcsolat erősödik. Ugye, ez a program céljaként jelenik meg, illetve hogy a beruházások esetében erősödik a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele.

Egy szimbolikus példát hadd mondjak el! Említették már képviselőtársaim az intézményrendszer lebontását, tehát hogy a kormányhivatalokba került az intézményrendszer. Idén tavasszal környezetvédelmi engedélyt adtak ki egy olyan beruházásra Balatonvilágos, Aliga területén, ami azt célozta, hogy a beruházói érdekek kiszolgálása érdekében, hogy nagyobb építési telkeket lehessen kialakítani, le lehet pusztítani az aligai, balatoni magaspartot. Tehát arra adtak környezetvédelmi engedélyt Magyarországon, hogy közös nemzeti kincsünket, egy nemzeti szimbólumot meggyalázhassanak azért, hogy befektetők nagyobb telkeket tudjanak kialakítani, és még nagyobb profitra tudjanak szert tenni. Erre környezetvédelmi engedélyt adtak. Hála istennek, hogy ebből a beruházásból, ennek a módozatából kifarolt ez a befektető, de ez nem a magyar államigazgatáson múlott, nem a kormányon múlott. Önökön annyi múlott, hogy ez megkaphatta a környezetvédelmi engedélyt.

De a másik, hogy erősödnek a környezetvédelmi szempontok. Szó esett ma már az akkumulátorgyártásról. Az mennyire felelős, mennyire zöld, mennyire fenntartható, és mennyire nemzeti álláspont, hogy Magyarországból akkumulátorgyártó nagyhatalmat akarnak csinálni? Mit látunk? Elképesztő mennyiségű, százmilliárdos nagyságrendű támogatásokat adnak idegen cégeknek azért, hogy ők felhasználhassák a vízkincsünket, felhasználhassák gyermekeink vízkincsét, unokáink vízkincsét úgy, hogy egyébként jellemzően nem is helyi, nem is magyar munkaerőnek adnak lehetőséget, és amikor már megjelenik  Göd esetéről beszéltünk  a környezetpusztítás jele, tehát az akkumulátorgyártáshoz használt veszélyes anyagot már mutatják a különböző monitoringkutakban, akkor nem azonnali beavatkozás történik a kormány részéről, hanem a vízgazdálkodás felett döntési jogkörrel rendelkező Belügyminisztérium megtagadja az adatok kiadását, pereskedni kell érte. Nem a helyi közösség, nem a magyar emberek mellé állnak, hanem az idegen érdekek mellé, az idegen profitot innét környezetpusztítás által elvinni szándékozó beruházó mellé.

Azt pontosan tudjuk, hogy milyen elképesztő energiaigényt jelentenek ezek az akkumulátorgyárak. Palkovics miniszter úr az október 27-ei beszédében összevethetőnek tartotta ennek a gigantikus kínai, Debrecenbe tervezett gyárkapacitásnak az energiaigényét az egyik működő paksi blokk energiaigényével. És azt is elmondta, hogy a vízigénye ennek a gyárnak összemérhető Debrecen város vízigényével. A vízkincsünket adják oda önök, állami támogatást is juttatva idegen munkaerő foglalkoztatására, hogy a profitot kivigyék az országból, és elrabolják a vízkincsünket. Na, ezek után, ilyen körülmények között, környezetvédelmi programról beszélünk.

Azt gondolom, hogy ez a néhány példa jól mutatja ennek a helyzetnek a fonákságát, és hogy mennyire tekinthető hitelesnek a kormány környezetvédelmi szempontból. Azt gondolom, hogy semmi esetre sem.

Olvashatjuk a programból, hogy tovább javul a víziközmű-szolgáltatás biztonsága és színvonala. Tisztelt Képviselőtársaim! Még miniszerelnök úr sem vonta kétségbe, hogy nagy a baj a víziközműszektorban. És tőlem jót nem hallhattak a 2010 előtti balliberális kormányok politikáját érintően, hogy mit kezdtek a víziközművekkel vagy vízbázisok védelmével, de az egyértelműen látszik, hogy a tendencia rossz. Akkor is rossz volt a helyzet, de azóta megduplázódott a csőtörések, a meghibásodások száma, és statisztikák mutatják, hogy 80 százalék a vízrendszerekből a kockázatos vagy kiemelten kockázatos vízrendszer. Hatékonyan bánunk a vízkincsünkkel? 25 százaléka a megtermelt ivóvíznek elfolyik felhasználás nélkül, annyira rossz állapotban vannak a közművek.

A helyzet nem javul, hanem a helyzet romlik, tisztelt képviselőtársaim, tehát tényszerűen nem igaz, hogy tovább javul a víziközmű-szolgáltatás, mert éppen összeomlik Magyarországon a legfontosabb közszolgáltatás, az ivóvízellátás, és a vízkincsünk, a vízbázisunk védelme. És ezt nem én állítom, hanem például 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége által megrendelt dokumentum úgy fogalmaz, hogy válságos helyzetben van ez a szektor, és akkor 3000 milliárd forintra becsülték a hiányzó forrásokat. Szerintem minimum meg lehet duplázni, hogy mennyi hiányzik, és a kormány füle botját sem mozgatja. Nem tett érdemi lépéseket, nem biztosítja éves szinten a plusz több száz milliárdot, ami szükséges ahhoz, hogy az ivóvízellátást biztosítani lehessen, és a vízkincsünk, a vízbázisaink védelmét meg lehessen valósítani. És azt pontosan tudjuk, hogy ha sérülnek a felszín alatti vizek, sérülnek a vízbázisok és láthatjuk az anyagból, hogy jelentős részében, kétharmad részben sérülékenyek ezek a vízbázisok, akkor visszafordíthatatlan környezetpusztítás történik. Ezt helyrehozni utána nem lehet.

És a Vodafone-tól kezdve minden fontosabb, itt százmilliárdokról beszélünk, mint hogy érdemi forrásokat biztosítsanak a víziközműrendszer fenntartásához. És egyébként megint csak nem én fogalmaztam meg, hanem például Debrecen fideszes polgármestere, hogy nem lehet átadni az önkormányzatoknak a víziközművagyont, mert az egy olyan fontos stratégiai ágazat.

(15.10)

És azt leírta egyébként Debrecen fideszes többsége egy közgyűlési döntésben  nem adták át, nagyon helyesen , leírta a fideszes többségű debreceni önkormányzat, hogy semmiféle garanciát nem látnak arra, hogy a kormány egyáltalán tudna mit kezdeni a finanszírozás szempontjából a víziközművek kérdésével.

Tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy itt bármiféle előrelépés történt a vízbázisunk, a vízkincsünk védelme kapcsán sőt itt összeomlásközeli helyzet van. Ki kell mondani, hogy Magyarországon középtávon veszélybe került az ivóvízellátás, és veszélybe került a vízkincsünk, a vízbázisaink védelme.

És igen, felmerült az, hogy milyen szemléletű vízgazdálkodás van ma Magyarországon. Konkrétan, igen, elhangzott az is képviselőtársunktól, hogy lényegesen több víz folyik ki az országban, mint amennyi beérkezik, konkrétan három Balaton vízmennyiségének megfelelő a veszteség azért, mert még mindig az az elhibázott vízgazdálkodás érvényesül, hogy minél előbb el kell vezetni a vizeket. Tehát most Magyarország lecsapolása folyik, Magyarország kiszárítása folyik, és ennek bizony megvan a következménye; beszélt másik képviselőtársunk az aszályhelyzetről, hogy milyen drasztikus mértékben megy lefelé a talajvíz. Tehát ha itt nem történik egy alapvető, érdemi szemléletváltás, és hogyha a vizek elvezetése helyett nem a víz megtartása, a víz tájban történő megtartása történik meg, ha nem fordulunk abba az irányba, hogy az egykori ártereken, az egykori vízjárta területeken tartsuk meg a vizeket, akkor annak beláthatatlan, katasztrofális következményei lesznek: évtizedes távlatban az elsivatagosodást, azt a folyamatot fogjuk tapasztalni az egész Alföldön, amit most egyébként a homokhátságon láthatunk.

És bizony megtaláljuk még ebben a dokumentumban azokat a mondatokat, amik a helyzet teljes félreértelmezésére utalnak: fokozódó aszályos és vízhiányos időszak…  tehát igen, egyszerre írja le, hogy az árvízzel és a belvízzel is meg kell küzdeni, holott itt egy szemléletváltásra lenne szükség, és a nagyvizek idején a többletvizeket kellene megfelelően, a megfelelő helyen elhelyezni, és akkor már egy érdemi lépést lehetne tenni.

És az is elfogadhatatlan, tisztelt képviselőtársaim, ha maradunk a vízkincseknél, hogy ha látunk egy ilyet, hogy a gigantikus gödi akkumulátorgyár környékén megjelennek a szennyezőanyagok, és ezt perekkel sem lehet kikényszeríteni, a helyiek nem tudnak érdemben küzdeni a saját érdekeik érvényesítéséért, akkor mi benyújtunk egy határozati javaslatot, ami reflektál arra, hogy a kormány akkumulátorgyártó nagyhatalmat akar csinálni, kerüljön amibe kerül, és a vízkincsünket is feláldozza. Benyújtunk egy olyan javaslatot, hogy ha egy ilyen gyár esetében elkészülnek a kötelezővé tett monitoringvizsgálatok, azokat közzé kelljen tenni; és hogyha nem teszi közzé egy gyár, akkor be kelljen zárni egy gyárat. Ezt nem fogadják el, tehát nem hoznak olyan döntéseket, amikkel ilyen esetekben  amik gyakorlattal alátámasztott esetek  mérsékelni lehet legalább a környezetpusztítást és a kockázatokat.

Én azt gondolom, hogy ez óriási probléma, és ez nem jelenik meg. Hozzáteszem, az egész környezetvédelmi programban az „akkumulátor” szó nem szerepel, az akkumulátorgyártás nem szerepel, holott azt mondhatjuk, hogy az mindent felülír, ami itt vízgazdálkodás. Tehát egyrészt kiszárítjuk Magyarországot, elfolyatjuk a vizeket, valóban elveszítjük a vízkincseinket, tönkremegy a víziközműrendszer, nem tudjuk megvédeni a szennyezéstől a vízbázisainkat, és amikor már konkrétan látható ivóvízellátási problémák merülnek fel, akkor odaadjuk úgy idegen érdekekért a vízkincsünket, hogy még fizetünk is érte támogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem környezetvédelmi politika, és ez nem nemzeti politika. Én azt gondolom, hogy ezekkel a kérdésekkel szembe kell tudni nézni, és mi a magunk részéről ezt meg is fogjuk tenni.

És hogy valóban cselekedni kell: annak érdekében, hogy valamiféle párbeszéd elindulhasson a vízgazdálkodásról, én egy rendkívüli bizottsági ülést kezdeményeztem, és innen is köszönöm Nagy István miniszter úrnak, hogy eljött erre a bizottsági ülésre, és meg tudtuk azt teremteni, hogy ezeket a gazdálkodókat, a vízválasztó kezdeményezést képviselő szakembereket, egyébként egyetemi professzort, és a többi, le tudtunk ültetni, és én azt gondolom, hogy itt legalább néminemű irányváltás talán már megkezdődött ezen az ülésen.

Én azt gondolom, mindannyiunk felelőssége, függetlenül attól, hogy kormánypártiak vagy ellenzékiek vagyunk, hogy felismerjük ezeket a kríziseket, és közösen cselekedjünk annak érdekében, hogy a gyermekeink jövőjét biztosítani lehessen. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)