Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Tisztelt Országgyűlés! A több mint 12 órája zajló költségvetési vita utolsó hozzászólójaként három csapásról, három üdvözlendő költségvetési törvényjavaslati tartalomról, három aggodalomról és a Mi Hazánk Mozgalom három kitörési javaslatáról szeretnék beszélni.

Először tehát a három csapás. A koronavírusra hivatkozva végrehajtott, sok esetben kontraproduktív lezárások miatt meggyengült a gazdaság. A közel egy évig tartó recesszió romjain nyújtottak be most egy költségvetésitörvény-javaslatot. A lezárások mellett megterhelte a magyar nemzetgazdaságot a kormány által támogatott multinacionális cégek általi kiszipolyozásunk, és az oroszok elleni embargó is felbecsülhetetlen károkat okozott, főként a mezőgazdaságnak az elmúlt években, hiszen azokat a kormány sajnos szó nélkül támogatta, csak az energiahordozók ügyében tiltakozott.

A három csapás után három dolog, ami üdvözlendő viszont a költségvetésitörvény-javaslatukban. Először is, hogy a honvédelmi kiadások végre elérik a GDP 2 százalékát, de tegyük hozzá gyorsan, ez az, amire évtizedek óta várunk, és ami évtizedek mulasztása után nem elégséges, hiszen újabb évtizedeknek kell eltelnie a honvédség gyalázatos leépítése után ilyen költségvetés mellett ahhoz, hogy a honvédség megfelelő állapotba kerüljön. Tehát míg a honvédelmi költségvetést nevezhetjük megfelelőnek, a honvédség állapotát semmi esetre sem, több évtizednek kell ilyen költségvetési arány mellett még lezajlania, hogy a honvédség megfelelő állapotba kerüljön.

A másik üdvözlendő dolog a lakossági rezsicsökkentés fenntartása, de tegyük hozzá gyorsan, az önkormányzatok ugyanakkor sanyarú helyzetbe fognak kerülni ezt követően.

Harmadikként pedig üdvözölni szeretném a családtámogatási rendszert, legalábbis a tekintetben, hogy továbbra is nagyok, mondjuk, a Gyurcsány-kormányokhoz vagy más országokhoz képest, de sajnos egyre nagyobb mértékben fogy a magyarság, és úgy tűnik, hogy ezek a lépések sem elegendőek.

Sajnos a Magyar Nemzeti Bank által néhány hete közzétett 144 pontos javaslatcsomagból nem nagyon látok itt semmit megvalósulni a költségvetési törvényben, pedig maga az MNB mondta ki, hogy  idézem  „A magyar családtámogatási rendszer nem tudja fedezni a családok gyermekneveléssel kapcsolatos költségeit.” Ez egy súlyos kijelentés, és még azt is mondja az MNB, hogy „a családi adókedvezmény a magyar családtámogatási rendszer egyik legfontosabb eleme, azonban összege nem követte az elmúlt évek dinamikus bérnövekedését. A három gyermek után járó családi adóalap-kedvezmény havi összege már csak feleannyit ér az átlagbérhez viszonyítva, mint a bevezetésekor.” Ezt az MNB állapította meg még nagyon jóindulatúan, mert az én számításaim szerint nem kétszeres, hanem 2,4-szeres növekményre volna szükség, hogy a reálbérhez viszonyítva tartsa az értékét a 2011. január 1-jétől hatályos családi adókedvezmény, ami akkor három gyermek esetén 99 ezer forint volt, ma ha az átlagbérhez viszonyítunk, és ha ahhoz tartotta volna magát, akkor 234 ezer forint kellene legyen már az a bizonyos nagy büszkesége a kormánynak, de sajnos még mindig 99 ezer forintos családi adókedvezmény.

Tehát a nyugdíjakhoz hasonlóan legalább a családi adókedvezményt is inflációkövetővé kellene tenni, hiszen gyermeket nem egy-két évre, hanem évtizedekre vállalnak a családok. Legyen tehát inflációkövető, így megőrizné az értékét. A kiszámítható és tervezhető jövő érdekében szorgalmazza ezt a Mi Hazánk Mozgalom, miként az áfamentessé tételét a gyermekneveléshez szükséges cikkeknek, és sorolhatnánk még a családpolitikai javaslatainkat.

De ha már a nyugdíjakról szó esett, egyet még az MNB felvetései kapcsán ide kell hogy hozzak, ha már önök nem fogadták meg a Magyar Nemzeti Bank javaslatát, a nyugdíjrendszer családalapúvá tételét, hogy a dolgozó gyermekek járulékfizetésének százalékában meghatározott mértékű nyugdíj-kiegészítést kapjanak. Maga az MNB állapította meg, hogy a három gyermeket felnevelt nők 20 százalékkal alacsonyabb induló nyugdíjban részesülnek, mint gyermektelen kortársaik. Hát, micsoda társadalmi igazságtalanság ez?! Miért tűrjük ezt?! Ne tűrjük!

Három dolog, ami aggodalomra ad okot. Egyrészt az inflációs becslés 5,4 százalék, ez rendkívül, túlzottan is optimista. Még a KSH szerint is az elmúlt egy évben 19 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára, és akkor nem beszéltünk az ingatlanokról, ahol aztán horrorisztikus drágulások vannak, és még sorolhatnánk. Az euróárfolyam becslése is rendkívül optimista 377 forintos euróval számolva, holott már most 400-nál tartunk. Tehát érdemesebb volna reálisabban becsülni és magasabb árfolyammal számolni, főleg a devizában fennálló államadósság tervezésénél.

És akkor most a túl optimista becsléseken túl még egy dolog, ami aggodalomra ad okot, a második, ez pedig az, hogy nő a devizában fennálló államadósságunk nagyságrendileg 1200 milliárd forinttal, 11 250 milliárd forintra a tervek szerint, de ez csak akkor ennyi, ha nem 400 forint egy euró, de jelenleg inkább efölött állunk már. A devizában történő eladósodás pedig ráadásul rendkívül rossz hosszú távú kockázatokkal jár. A hosszú távú kockázatai jóval meghaladják a rövid távú előnyeit. Ezt a balliberális korszakban egy életre megtanulhatta a magyar lakosság.

(20.30)

És végül még egy ok az aggodalomra. A harmadik, amit szeretnék kiemelni, hogy érthetetlen módon mintha haragudna az egészségügyre és az oktatásra a jelenlegi kormányzat: tovább tart a két ágazat alulfinanszírozottsága. A működési költségvetésen belüli részarányuk 2022-höz képest tovább romlik. Idén a források 10,1 százaléka jutott egészségügyre, jövőre csupán 9,1 százalék jut; az oktatásra idén a források 8,6 százaléka jut, jövőre már csak 8,1 százaléka. Tehát hiába a nominálisan magasabb összeg, ha egyrészt az infláció úgymond megeszi, másrészt, ha arányaiban minden másra több jut, akkor végleg lepusztul és kiürül ez a két ágazat.

Az, hogy a minisztériumok neveiben sem láthattuk az „egészségügy” és az „oktatás” kifejezést, megjelölést, azt mutatta, hogy ezt a két válságágazatot próbálták a szőnyeg alá söpörve eltüntetni. Végül Pintér Sándor vállalta azt a piszkos munkát, hogy ezt a két árva területet, ha már kényszerűen kell, akkor ő a nevére veszi, de mostohaszülőként sajnos elárulta már, hogy sok jóra nem számíthatnak a terület érintett dolgozói és a magyar társadalom, hiszen ki ne lenne érintett az egészségügyben vagy az oktatásban, tehát ez a jólétünket alapvetően meghatározza.

És végül három kitörési lehetőséget hadd ajánljak figyelmükbe a Mi Hazánk Mozgalom nevében! Először is, az EU-tagságunk kérdése: tagok legyünk vagy szabadok?  így szól a kérdés. Egyre többen érzik úgy, hogy az EU inkább gyarmatosít, kihasznál minket, és a belügyeinkbe is egyre jobban beavatkozik, a nemzeti önrendelkezésünket felszámolja, a nemzetek Európája helyett egy európai egyesült államokká gyúrva össze az országokat. Thomas Piketty, a híres francia közgazdász kiszámolta azt is, hogy több profit megy ki Magyarországról Nyugatra a multi cégek által, mint amennyi uniós támogatás visszajön.

Bár a Mi Hazánk Mozgalom szerint nem lehet egyik napról a másikra kilépni  sőt évről sem , de el kell készíteni az EU-csatlakozásunk mérlegét. Az nem egy mérleg, hogy egy-két számot láthatunk a költségvetési törvényben, például hogy a hozzájárulás az EU költségvetéséhez kiadásként 600 milliárdnál is több forint, vagy nemzetközi tagdíjak és európai uniós befizetések címén még 17 milliárd forint, nem beszélve arról, hogy mennyi nehezen számszerűsíthető kárt okoz az Európai Unió, amikor a belügyeinkbe beavatkozik. Tehát számba kell venni az egyéb lehetőségeket az Európai Unión kívül is, kétoldalú gazdasági együttműködések kiépítésére gondolok, mondjuk, más országokkal. Az Unión kívül is van élet, és az Unió után is fel kell készülni rá.

Második kitörési lehetőségként szeretném még ajánlani azt, hogy vessünk ki vagyonadót az oligarchákra. A Mi Hazánk Mozgalom elszámoltatná az oligarchákat, de a sok esetben törvényesített politikusbűnözés miatt a közvagyon reális visszaszerzése csak a milliárdosokra kivetett vagyonadó révén sikerülhet, márpedig mi nem ígérgetni szeretnénk, hanem tényleges radikális lépéseket tervezünk e téren is. A milliárdosok megadóztatása ráadásul azért is indokolt és igazságos, mert a társadalmi olló egyre jobban nyílik szét a szegények és a gazdagok között, a társadalmi mobilitás csökken, tehát szükség volna a milliárdosok nagyobb adójára.

És végül utolsó kitörési lehetőségként hadd ajánljam azt, hogy rendezzen egy hosszú távon nyereséges olimpiát Magyarország, nemzeti összefogással, az ellenzéki pártok és a civil szervezetek felügyelőbizottsági bevonásával, a korrupciót visszaszorítva, tehát ezt javasolja a Mi Hazánk, és ennek az előkészítésére már egy költségvetési sor is meg kellene hogy jelenjen. Egy közös tervezés keretében van kormányzati felelősség is természetesen.

A 2036-os olimpia megrendezése egy reális és kifizetődő lehetőség volna Magyarország előtt. A szükséges létesítmények már így is megépültek, hiba lenne nem kihasználni azokat. A világ harmadik vagy negyedik legnagyobb sportrendezvénye az olimpia és a labdarúgó-világbajnokság után a vizes-vb, ami jelenleg zajlik Budapesten, és amelynek a létesítményei szintén használhatók volnának az olimpián, illetve az atlétikai világbajnokság, ami pedig jövőre lesz Magyarországon. Ezeket nyilván figyelembe kell venni. Hogyha ezekkel meg tudunk birkózni, ha ezeknek már megépültek a létesítményei, akkor egy olimpia sem teljesíthetetlen.

Az angolok elleni focidiadal is szerintem alaposan átrendezte egy olimpia megrendezésének a társadalmi megítélését, és mivel a világ egyik legsikeresebb sportnemzete vagyunk, megérdemlünk mi is egy ötkarikás világjátékot. Ez a nemzetibüszkeség-tudatunkat is erősítené, ami felbecsülhetetlen érték. A tömegsportra is toborzó hatást gyakorolva az egészségre is pozitív hatása van, de számszerűsíthetően is lehet nyereséges egy olimpia hosszú távon. Ehhez nyilvánvalóan gazdasági tervek kellenek.

A nemzetközi tapasztalatok, gazdasági elemzések azt mutatják, hogy míg a téli olimpiáknak nincs pozitív hatása az érintett régiókra, sőt a GDP vissza is eshet az olimpia megvalósulása körüli években, addig a nyári olimpiáknak katalizátorszerepe lehet a gazdaságra nézve is. Hosszú távra is fellendülhet a turizmus, rengeteg munkahely létesülhet, és az infrastruktúra fejlesztése az, ami megmaradna: új tömegközlekedési vonalak, új utak, például az M1-es és M7-es háromsávosra szélesítése amúgy is hasznos volna. Ráadásul nemcsak Magyarországnak kellene finanszíroznia ezt, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is jelentős forrásokat biztosít a rendezésre.

Tisztelt Országgyűlés! Negyedszázada a nemzetépítő állam programját hirdette meg a MIÉP. Egy ilyen kormányprogram, egy ilyen költségvetés viszont sajnos azóta is várat magára. Ezért fogunk módosító javaslatokat benyújtani, hiszen a kormány által előterjesztett költségvetési javaslat nem egy nemzetépítő államot épít, hanem például 19 milliárd forintért nemzeti koronavírusoltóanyag-gyárat. Ezért fogunk számtalan módosító javaslatot benyújtani annak érdekében, hogy ezen változtatni tudjunk. Köszönöm a figyelmet.