Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. „Miskolc nem építhet úgy jövőt, hogy ne értékelje és becsülje a múltját, „Déryné édes terhét” tovább kell vinni” címmel jelentkezett napirend utáni felszólalásra Hegedüs Andrea, a DK képviselő asszonya. Öné a szó.

HEGEDÜS ANDREA (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Miskolc főutcájának a legkiemelkedőbb épülete, patinás boltíves árkádjával és tűzoltótornyával, órájával a színművészet temploma: a Miskolci Nemzeti Színház. Egy hónapon át nívós programsorozattal emlékezett korának legnagyobb színésznőjére, Déryné Széppataki Rózára, aki 150 évvel ezelőtt költözött egy magasztosabb színpadra.

Ő a város múltjának szerves része, aki mindig is miskolcinak vallotta magát. Ő a város múltjának egy emblematikus figurája. Déryné egykor a miskolci kocsiszínben, hóesésben, a szabad ég alatt tartott előadása után súlyosan megfázott. A miskolci polgárok ennek hatására pénztárcát nyitottak, és építették fel 1823-ban az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke azóta is.

Míg ez az év a ,,magyar múzsa" halálának tisztelgett, a jövő esztendő a színház előtt emel jelképes kalapot, ugyanis jubilál: kétszáz éves évfordulót ünnepel. Sok színészlegendának egykori otthona és jelenleg is tehetséges színészek méltó munkahelye. De vajon meddig tehetik még Déryné, Latabár, Latinovits, Ruttkai, Somlay, Sulyok, Őze, Bilicsi, Mezey, Agárdy, Bessenyei, Galambos, Nagy, Sztankay, Blaskó, Tímár, Igó, Mihályi, Gáspár, Görög, Máhr, Harsányi, Fandl utódai?

A napokban jelent meg Béres Attila direktor úr felhívása, mely nem színpadi könnyeket csal a szemünkbe, hanem valódiakat. Idézem szavait: ,,Kétszáz év: mennyi taps, nevetés, könny, mennyi vitákat gerjesztő kérdés, gondolat, mennyi lélek, mennyi szépség, mennyi, mennyi fájdalom, mennyi katarzis! Bezárni mindezt a legkönnyebb. De a színház nyitva akar maradni. A színház egy városban a jelent és a reményt jelenti. A színház megszűnésével a városban a remény szűnik meg. Az ország első kőszínháza nem ünnepelheti 200. évfordulóját zárt ajtók mögött, közönség nélkül.”

Szívfacsaró, hogy kilátástalanság, reményvesztettség járja át a falakat. A színpadon mindebből semmi nem látszik. A színészek teszik a dolgukat, játszanak, komédiáznak, megmozgatják nevetőizmainkat, vagy belemarkolnak lelkünk bugyraiba. Sőt van, amikor tükröt tartanak nekünk, embereknek és a kormánynak, ha kell.

Most, igen, erre van szükség. A kormány nézzen tükörbe, hová juttatta a kultúra, a művészet oltárát! Nem fogják tudni megünnepelni méltóképpen a rég várt születésnapot. Ilyen kerek évforduló újra csak száz év múlva lesz.

Mit fogunk hátrahagyni a jelenlegi kormány elhibázott politikája miatt az utókornak? Egykor visszalapozva a digitális újságlapokat a következőt fogjuk benne találni: ,,A Miskolci Nemzeti Színház szűkös, szegényes keretek között ünnepelte két évszázados születésnapját, mert egy tehetetlen kormánya volt 2022-ben az országnak, aki nem becsülte sem a színészeit, sem a tanárait, sem a diákjait. Igen, van egy Fidesz-kormány, mely profi módon színészkedik és Molière: A fösvény című darabjának Harpagon címszereplője megirigyelhetné a zsugoriságát. Zsugoribb a zsugoribbnál. Magának osztogat, mindenki mást fosztogat.”

Anno a Habsburg-kormány is szűkmarkú volt, amikor magyar nyelvű kőszínházra volt szüksége a hazának, de most nem idegen hatalom uralkodik rajtunk. Magyar kormányunk van  de milyen? Fidesz-KDNP-egyeduralom van, erős orosz befolyással. Ezért nem lehet kultúrát építeni, ezért nem lehet tanítani, tisztességes egészségügyi ellátásban részesülni, ezért kell a szociálisan rászorulóknak végső esetben az állam helyett magukat ellátni.

Tisztelt Fidesz-KDNP-kormány! A színháznak pénzre van szüksége. Adjon! Ne éljen vissza a miskolci színművészek embert próbáló kitartásával, hivatástudatával! Készek dideregve-vacogva, félhomályban játszani, akárcsak a tanáraink-diákjaink bundában tanulni és tanítani. Ők teszik a dolgukat áldozatok árán is.

Önöknek viszont az a feladatuk, hogy értük dolgozzanak, hozzanak végre megfontolt döntéseket, és teremtsék elő a működéshez és ünnepléshez szükséges pénzt! Szolgáljanak alázattal! Szolgálják végre a magyar nemzeti kultúrát, és hozzanak áldozatot, hogy méltóképpen ünnepelhessen a miskolci színház és a színházszerető közönség! Köszönöm szépen. (Varga Zoltán tapsol.)

Felszólalások:   228-229   230-231   232-233      Ülésnap adatai