Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ander Balázs, a Jobbik képviselőcsoportjának tagja. Megadom a szót a képviselő úrnak.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két elborzasztó mondat; két elborzasztó mondat, melyeken a nemzet, az ország sorsa múlhat. Az első: évente 10 ezer gyerek megy a lecsóba; a második: úton vagyunk egy újabb Trianon felé. Ezeket a mondatokat talán még kormánypárti oldalról sem vehetik félvállról, hiszen nem mondhatják, hogy ellenzéki huhogásról van szó, mert az elsőt a Fidesz volt oktatásügyi minisztere, Pokorni Zoltán, a másodikat pedig Székely János szombathelyi megyéspüspök mondta. De mire vonatkozik az egyik és a másik?

Ha megnézzük az iskolai lemorzsolódási adatokat, akkor azt látjuk, hogy e tekintetben is a sereghajtók közé tartozunk az Európai Unión belül, hiszen a 27 tagállam közül 24-nek a hátát bámulhatjuk, és ha megnézzük, mondjuk a szomszédunkat, Horvátország e tekintetben a legjobban teljesítő uniós tagállam, ahol ez a mutató 2 százalékos, szemben a hazaival, ami 12 százalékot mutat. Megdöbbentő adatok. Nem nehéz belátni azt, hogy miért baj az, ha mindenféle végzettség, képzettség nélkül jelennek meg fiatalok tömegei a munkaerőpiacon. Azt sem nehéz belátni, hogy miért óriási gond az, ha mindezt még tetézi az is a digitalizáció és az automatizáció korában, hogy 40 százalékos a funkcionális analfabetizmus hazánkban. Nem olyan régen jelent meg egyébként „A közoktatás indikátorrendszere” című kiadvány, amely borzasztó számokkal támasztja alá, hogy az iskolából kimaradó fiataloknak igen nehéz dolguk lesz a munkaerőpiacon való boldogulással, gyakorlatilag az élethosszig tartó tanulás időszakában a továbbképzésük is lehetetlenné válik.

Mindezt tetézi, hogy iszonyatosak az országon belüli ellentétek is e vonatkozásban, hiszen mondjuk Nógrád megyében a fiatalok csaknem egyharmada korai iskolaelhagyó, de Borsodban, Somogyban és Baranyában is 20 százalék körüli számokkal találkozhatunk, és ezekben a szerencsétlen sorsú vármegyékben, az elgettósodó kistérségekben még rosszabbak ezek az indikátorok, hiszen tudjuk, a cigány fiatalok csaknem kétharmada korai iskolaelhagyóként, lemorzsolódóként hagyja ott a közoktatás vagy éppen a szakképzés világát.

A süllyedő Atlantiszként gyakorlatilag roncstársadalmi létbe nyomorodó, hátrányos helyzetű járásokban élő szakképzetleneknek a globalizálódó munkaerőpiacon több százmillió emberrel kellene majd rivalizálniuk, azokkal, akiket a mostani kormányzat, az egypárti túlhatalmat építő kormányzat gyakorlatilag beenged az országba, zöldjelzést adott nekik, és ha minden így történik, akkor iszonyatos társadalmi feszültségeknek nézhetünk majd elébe.

Mi ezzel szemben a Jobbik-Konzervatívoknál azt mondjuk, hogy egy új klebelsbergi fordulatra lenne szükség, ahol az általános tudásszint emelésével, valamint a nagy hozzáadott értéket teremtő ágazatok preferálásával kellene felemelni hazánkat. De ha önök kormánypárti részről lecserélik a magyar dolgozókat ázsiai migránsmunkásokra, akkor ezek az integrációs feszültségek ezekben a halmozottan hátrányos helyzetű régiókban egyre inkább növekedni fognak, a gazdasági, társadalmi és kulturális szakadékok hatalmassá nőnek, sok helyütt áthidalhatatlanná válnak. Azt hiszem, hogy ebbe borzasztó belegondolni.

Minőségi közoktatás nélkül nem lesz versenyképes gazdaság. Minőségi közoktatás nélkül nem beszélhetünk társadalmi mobilitásról és egyáltalán, magyar jövőről sem. Óriási mindebben az állam felelőssége, de konzervatívként mi nemcsak az államra mutogattunk, hanem rendre el szoktuk mondani, hogy másnak is van mindebben felelőssége. Utalnék Thomas Sowellre, a híres stanfordi afroamerikai professzorra, aki igazat írt, amikor azt mondta, hogy nagyon kontraproduktív az, amikor megtiltják, hogy bizonyos kérdéseket firtassanak, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a leszakadt társadalmi csoportok egyes tagjainak viselkedésében vagy társadalmi kultúrájában vane valami hátráltató tényező  ezt egyébként Romano Rácz Sándor úgy mondta, hogy a kívülállás kultúrája.

Nos, kérem szépen, fel kell tenni ezeket a kérdéseket, mert buta vagy hazudik az, aki eltagadja azt a nevelésszociológiai alapigazságot, hogy a családi mikrokultúráknak óriási hatása van arra, hogy mivel vértezik fel a gyermekeiket. Azokban a családokban, ahol nincsen iskolaiteljesítmény-elvárás, ahol nem érték a tanulás, papolhatunk bármit, nem lesz változás. Éppen ezért lenne ideje egy új klebelsbergi fordulatnak, ahol megvan az államnak, de megvan az egyénnek a felelőssége is, valamint a közösségi vezetőké, és mindezek mellé nem ázsiai munkásmigránsokkal kellene megoldani egyébként a gazdasági kihívásokat, hanem ezzel az új klebelsbergi fordulattal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úré a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagy szavak ezek egy olyan parlamenti oldalról, amely bevezette a tandíjat a felsőoktatásban (Ander Balázs: Mi?!  Derültség a Jobbik soraiban.) a pedagógusképzésre, amelyik 381 helyen zárta be a helyi kisiskolákat, amely tömegesen bocsátott el pedagógusokat; önök ennek a baloldalnak váltak a részévé, ebbe a baloldalba olvadtak be, nem őrizték meg az önállóságukat, hanem elfogadták mindezeket a történelmi előzményeket, és ezek mellé csatlakoztak be önök.

Nagyon fontos és érdemi célok azok, amelyekről ön beszélt, tisztelt képviselő úr, hogy azok a gyermekek, azok a fiatalok, akik nagyon nehéz körülmények közül érkeznek, azok ugyanolyan esélyt kapjanak az iskolában arra, hogy teljes értékű életet éljenek és jó munkakört tudjanak betölteni, mint azok, akik szerencsésebbek, és jobban odafigyelő és gazdagabb családból érkeznek. Csakhogy amikor az az oldal volt kormányon, amelynek ön is a részese, akkor a 381 iskola bezárása meg a tankönyvcsomagok árának a 70 százalékos emelése nem ebbe az irányba ment, tisztelt képviselő úr, nem ez volt a fontos akkor, hanem a mindenféle hárombetűs nemzetközi szervezetek igényeinek való megfelelés. És önök ebbe kritika nélkül szépen beleolvadtak azért, hogy pár képviselői helyet megőrizhessenek itt, a parlamentben (Ander Balázs: 13 éve!), mert úgy látták, hogy ha nem olvadnak be a nagy baloldali tömbbe, akkor nem lesz önöknek frakciója; most pedig Gyurcsány Ferenc kegyeiből lett önöknek frakciója.

De nézzük az önök szavazásait! Azt mondja  és ez nagyon helyes , hogy teremtsük meg az esélyt minden gyereknek. Ezért vezettük be például az önök által számtalanszor kritizált, hároméves kortól kötelező óvodáztatást, hogy ne 6-7 évesen derüljön ki egy gyerekről (Dr. Brenner Koloman közbeszól.), hogy másokhoz képest le van maradva, hanem már hároméves kortól az óvodában segítsünk neki, hogy később ne morzsolódjon le, hogy meglegyenek a képességei.

Itt volt az új pedagóguséletpálya-törvény. Mi szerepel benne? Az szerepel benne, hogy aki hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, az 20 százalékkal nagyobb bért kap  és ön ez ellen tüntetett itt, a parlament előtt, és azt mondta, hogy ez fogja romba dönteni a magyar közoktatást, hogy 20 százalékkal magasabb bért teszünk elérhetővé ebben a törvényben azok számára (Ander Balázs: A szakképzésben dolgozóknak is?!), akik tényleg hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű környékén élnek az országnak vagy akik osztályában, iskolájában ilyen gyerekekből több van.

(13.40)

És önök síppal, dobbal, nádi hegedűvel tüntettek ez ellen a törvény ellen, meg akarták akadályozni itt a parlamentben, hogy ezt elfogadjuk, majd eltelik pár hónap, és ön feláll, és azt mondja, hogy jobban el kellene ismerni azokat, akik hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, hogy azoknak a gyerekeknek is legyen jövője. Hát, ön szavazott ez ellen, és nemcsak hogy szavazott, hanem hazugságáradatot indított ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Jobb lett volna, ha megszavazza a hároméves kortól kötelező óvodáztatást is, mert az pontosan ezt a célt szolgálja, meg az új köznevelési jogviszonyról szóló törvényt is, tisztelt képviselő úr.

Tudja, mi ingyenessé tettük a tankönyveket, pontosan azért, hogy ne morzsolódjon le senki azért, mert a szüleinek nincs pénze tankönyvre. Tanszercsomagot indítottunk, hogy ne morzsolódjon le azért, mert nincs ceruzája, tolla vagy füzete. Több mint megháromszoroztuk a szociális étkeztetési forrásokat azért, hogy ne morzsolódjon le azért, mert otthon nem kap reggelit, mert a szülei nem tudnak vagy nem akarnak róla gondoskodni, és ezért rosszul teljesít az iskolában. Ezeket léptük meg évről évre, és önök semmi mögött nem sorakoztak föl, semmiben nem lett volna egy formabontó helyzet, hogy azt mondják, hogy na, a kormánynak ez a lépése azért mégiscsak jó. Nem szóltak ilyenekről, tisztelt képviselő úr.

Ha megnézi a PISA-mérés eredményeit, az van, hogy az otthonról hozott hátrány a kormányzásunk kezdete előtt 26 százaléknyi volt a gyerekeknél, tehát az otthoni hátrányokat 26 százaléknyian sajnos az iskolában újra produkálták, és lemaradtak a többiektől. Ez az állami fenntartásba vétel után tíz évvel 19,1 százalékra csökkent a PISA-mérés szerint. 26 százalékról 19,1-re csökkent azoknak a száma  ez még nyilván egy nagy feladat, ezt a 19,1-et is lejjebb vinni, de hát jóval kevesebb a kevesebb mint az egyötöde a több mint az egynegyedénél , akiknél az otthoni hátrányok az iskolában is tanulási nehézséget, lemaradást, rossz jegyeket és hasonlókat eredményeznek. Ezek történtek az elmúlt években, ez az, amiket önök soha nem támogattak, és ez az, amit most ön így el is felejtett egyik pillanatról a másikra.

De ha megnézzük a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók arányát általános iskolákban, ez mondjuk, a ’18-as tanévben volt 9,8 százalék, és ’21-22-re 7,1 százalékra csökkent. Egy digitális jelzőrendszert építettünk ki, amely mindenképpen jelez, még ha a tanár nem is jelezné, ez a rendszer a KRÉTA-rendszeren keresztül tud jelezni, hogy egy diák veszélyeztetve van a lemorzsolódással.

Évről évre meghirdetjük az Útravaló-ösztöndíjprogramot, a nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjat, a roma nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjat, az Arany János tehetséggondozó program ösztöndíjait, támogatásait, az Arany János-kollégium programot, a Bursa Hungarica pályázatot pontosan azért, hogy ezeknek a gyerekeknek segítsünk. És akiknek gyógypedagógiai segítségre is szüksége van, a kormányzásunk előtt egy helyen volt képzés, gyógypedagógus-képzés, most tíz helyen van. Akkor felvettek kétévente 937 főt, most 2500 főt vesznek föl. Akkor volt országosan 5700 gyógypedagógus, aki segítette a diákokat, most van 10 ezer. Mindenben abban léptünk, hogy minden gyereknek legyen esélye Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai