Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdaság akkor szokott célkeresztbe kerülni, amikor valami baj van körülötte. Ez azt jelenti, hogy vagy a gazdálkodóknál jelentkezik komoly nyereségcsökkenés és vészhelyzet, vagy pedig az általuk előállított termékből az élelmiszer-feldolgozók olyan végterméket hoznak olyan áron a piacra, hogy azt a lakosok fájdalmasan drágának tartják, vagy már nem is tudják megfizetni.

Ilyen volt az előző év, a 2022-es, amikor egy természeti csapás ért bennünket. Közismert, hogy 120 éve, a magyar agrometeorológiai mérések óta a harmadik legszárazabb évünk volt. S nyugodtan mondhatjuk, ha nem kezdődött volna el az orosz-ukrán háború, önmagában az aszály is egy jelentős árnövekedést okozott volna a készletek leapadása és a rendkívül alacsony termésmennyiség miatt, különösen az olajos magvak, a repce, a napraforgó és kukorica tekintetében, de már a gabonaféléknél is jelentős volt a terméscsökkenés. Az pedig természetes, hogy ez a folyamat a háború következtében még drasztikusabb lett, amire reagálni kellett. Hál’ istennek, az akkori költségvetésünk is olyan volt, és arra hívom fel a figyelmet, hogy a 2024-es tervezet is olyan, hogy a magyar agrártermelés és a magyar lakosok élelmiszerrel való ellátása vészhelyzetben is biztosított legyen.

Szeretném hangsúlyozni, és legyünk rá büszkék, hogy mintegy 20 millió, tehát két magyarországnyi lakosságot tudnánk ellátni élelmiszerrel. S gyakorlatilag el is látunk, hiszen a 10 millió lakos ellátása fölötti termésmennyiségünket exportáljuk, ebből aztán a költségvetésnek rendszerint igen jelentős pozitív szaldója van. Egyik stratégiai nemzetgazdaságunk a mezőgazdaság. Ezt a 2010-14-es kormányzati ciklusban az akkori kormány az agrárágazat szereplőivel, épp az ülésvezető elnök úr által vezetett Magyar Gazdakörök Országos Szövetségével egy együttműködési szerződésben erősítette meg, és be is bizonyosodott, hogy sokkal több van a mezőgazdaságban, mint azt az elődeink gondolták róla. Ennek a többletnek a kibányászása évről évre folyik, amit időnként megtör az agráriumot rendkívül befolyásoló időjárás. Néhány év ilyen volt. De aki megnézi a magyar agrárium idősoros adatait 2010-től kezdve 2022 közepéig, a 2021. évet lezárva, azt látja, hogy ez egy rendületlenül növekvő adatsor, ami rendkívül pozitív eredmény a gazdálkodók számára is.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy egy kormányzat feladatának kell lenni  s erre jó egy költségvetés és egy szemléletmód, amit az agrárvezetés ma is tesz a kormányzaton belül , hogy ösztönözze a magyar gazdálkodókat a hatékonyság felé, s netán a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás alkalmazása felé. Ehhez persze eggyel visszább kell egy agrár-felsőoktatás és egy agrárközépfokú oktatás. Az agrárközépfokú oktatás már költségvetési tételt jelent, és a teljes agrárium működésének az egyik lépése. Akik az utóbbi években voltak agrár-szakközépiskolákban, hál’ istennek, láthatták, hogy ma már olyan gépekkel tudnak tanulni, dolgozni az ott lévő diákok, amelyekkel majd az iskolából kilépve az életben is találkozni fognak, hiszen nagyon komoly technikai fejlődés történt ezekben az agrárszakoktatási intézményekben.

A kormányzat egy Európában egyedülálló döntést hozott, amikor a 2021-27-es pénzügyi ciklusban az Uniótól érkező támogatási, vidékfejlesztési pénzekhez kapcsolódva az Unió által engedélyezett maximumra, 80 százalékra egészítette ki a hazai önrészt. Hadd érzékeltessem, hogy ez mit fog jelenteni! Az előző hétéves pénzügyi ciklusban a magyar gazdálkodók, beruházók, vállalkozók 1400 milliárd forinttal gazdálkodhattak, míg a 2021-27-es ciklusban ez az 1400 milliárd forint euróárfolyamtól függően 4200-4400 milliárd forintra növekszik meg. Ez több mint a háromszorosa!

(15.10)

Ilyen forrásbővüléssel a magyar mezőgazdaság még soha nem találkozott. Ennek megfelelően az előző években elkezdődtek a vidékfejlesztési pályázatok kiírásai, aminek, mint említettem, már terelgetési céljai vannak, hogy merrefelé legyünk szívesek ezt az összeget hatékonyan elkölteni. És itt fontos a hatékonyság, a termelékenység növekedése  amiben vannak lemaradásaink a lefejlettebb nyugati technológiáktól  és az élelmiszer-feldolgozás minél magasabb szintre emelése.

Azt már látjuk, hogy alapanyagot, mezőgazdasági termékalapanyagot rendkívül magas szinten tudunk előállítani, a feldolgozásban vannak hátrányaink. Ez közismerten visszavezethető az 1990-1998-as két kormányzati ciklusban az élelmiszer-gazdaságunk privatizálásához, nyugati kézbe adásához, akik aztán ezt nem fejlesztették, hanem megszüntették, hogy ne legyen konkurenciája a saját terméküknek, és a multiáruházláncokon keresztül pedig elárasztottak bennünket 2004 után, az Unióba való belépésünk után a saját termékeikkel.

Egy iszonyú küzdelem kezdődött el, hogy hogyan szorítsuk vissza ezekből az áruházláncokból a nemkívánatos, sokszor nagyon alacsony minőségű külföldi élelmiszereket. Rendkívül nagy kampány indult el a magyar termékek fogyasztására és az áruházláncok regulázására is, mert időnként durva erőfölénnyel léptek fel a magyar gazdálkodókkal szemben. Hála istennek, ez a folyamat érződik, látszódik, egyre többen keresik a magyar élelmiszert.

Ez egy környezetvédelmi eredmény is, hiszen rövidebb lett az az ellátási lánc, amiben a termelőtől a fogyasztóig eljut az élelmiszer. Nem kell esetleg több ezer kilométeren keresztül tengelyen, kamion- vagy vonattengelyeken, netán a tengerentúlról érkezni ezeknek az élelmiszereknek, élelmiszer-alapanyagoknak. Tehát ez a legnagyobb környezetvédelem is egyben, amikor a fogyasztókat arra ösztönözzük, hogy a környezetében minél közelebb lévő élelmiszer-termelőktől vásároljanak terméket, és ha lehet, akkor ez magyar termék legyen értelemszerűen.

Mint ahogy említettem, a reflektorfény általában vészhelyzetben hozza csak felszínre a mezőgazdaságot, ilyen volt a Covid-vírusjárvány időszaka, amikor félelmükben az emberek azonnal kifosztották az élelmiszer-áruházláncok polcait, és rögtön izgultak, hogy de lesze további pótlás. Addig természetesnek vették, hogy békeidőben a gazdák robotolnak, a feldolgozók teszik a dolgukat, a kereskedők pedig sokszor elég nagy haszonnal adják tovább ezeket a végtermékeket. Aztán ilyen lett a 2022-es év is, amikor a háború elvágta a szokásos, addig ismert szállítmányozási utakat, és alapanyaghiányok is keletkeztek, és egy hisztérikus árboom következett be az alapvető élelmiszereknél.

Aki megnézte, vagy ismeri a búzánál, 2019-2020-ban 50 ezer forint/tonna volt a búza ára, aztán 2022 szeptemberében-októberében volt a csúcs, ekkor 130 ezer forint/tonna, most pedig olyan 85 ezer forint/tonnáért cserél gazdát a búza. A tavalyi évben történt a sokak által vitatott és kritizált rendkívül nagy élelmiszerár-növekedés  inflációs hatásról beszélek , és ekkor például a kenyér is igen jelentősen drágult.

Sokszor elmondták, hogy igen, az alapanyagok nagyon brutálisan, majdnem háromszorosára is megnőttek két év alatt. De ekkor jön a kis csalfaság, hogy elnézést, tudjae valaki azt, hogy olyan mértékben csökkent volna a kenyér ára  egy konkrét példa , amilyen mértékben itt az alapanyagár visszaesett a 130 ezer forint/tonnáról 85 ezer forint/tonnára. Nem csökkent, én elárulom, sajnálatos módon. Ugyanakkor a gazdáknak egy nagyon komoly konfliktust okoz ez a hirtelen árcsökkenés, mi több, az ismert uniós döntés alapján az Ukrajnából kényszerűségből ide beáramló, nagyon gyenge minőségű búza is.

Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem lehet mindenért a mezőgazdaságot okolni, mert olyan köztes szereplők vannak, mire a végtermék, az élelmiszer eljut a fogyasztóhoz, akik sajnálatos módon időszaki helyzeteket kihasználva is fokozzák ezeknek a termékeknek a végárát.

Én abban bízom, hogy a magyar gazdaságnak az a hatékonysága, ami 2010 óta rendületlen és növekvő, és ez az eredményességében, a pénzügyi eredményességében is megmutatkozik, meg abban is, hogy nem volt, nem kellett hogy olyan tüntetésekre kerüljön sor, mint akár most Hollandiában  aki figyelte az utóbbi hetek és hónapok történéseit , ez azt jelenti, hogy időnként ugyan vannak megoldandó problémák a magyar mezőgazdaságban is, és ezt a szakágazati minisztérium rendszerint kezeli és kezelte is, de olyan drasztikus beavatkozásra nincs szükség, amely felforgatná az eddig jól ismert mechanizmusokat.

Az időjárás nagy úr, ebben, úgy érezzük, az idén talán szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint tavaly. Bízom benne, bár erre a költségvetésre ugyan nem mondhatjuk, hogy ez a mezőgazdaság csúcsköltségvetése  ezt nem tagadjuk, hiszen mindenki látja a számokat , de abban mindenféleképpen biztosak vagyunk, hogy a magyar lakosság élelmiszeralapanyag-termelése és élelmiszerrel való ellátása százszázalékosan biztosított lesz, és ehhez, ha csak a szokásos formát  az államigazgatási rendszerben, a falugazdászok működésében, az iskolatej-, iskolagyümölcs-programban csak az eddig ismert formákat  hozzuk, akkor egy nyugodt 2024-es évnek is nézhetünk elébe, legalábbis a költségvetés szempontjából.

Nem kérdéses, hogy javasolni fogjuk mi is ennek a költségvetésnek az elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)