Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dócs Dávid képviselő úr, Mi Hazánk-képviselőcsoport: „Aktuális közügyek” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Július 1-jével ismét módosult a vadászati törvény, de sajnos megint nem előnyére. Érdekes módon, bár dinamikusan fejlődik a vadállomány, sok szakértőnek ez igen komoly fejfájást okozva, és igen dinamikusan fejlődik a vadásztársadalom is, hiszen most már több mint 70 ezren vannak az országban, egyre több az olyan vadász, aki kiszorul a saját vadászterületéről, egyszerűen kitúrják őt az eddigi vadásztársaságából, így több ezer olyan vadász van, aki nem tudja akár több évtizede gyakorolt hivatását tovább folytatni és gyakorolni.

Ha a mezőgazdasági és erdészeti kultúrákban okozott károk vonatkozásában és tekintetében vizsgáljuk meg a témát, akkor már több tízezer olyan gazdálkodót találhatunk az országban, akik elégedetlenek a vadászatra jogosult gyakorlataival, hiszen sok esetben a saját földjük megőrzése sem adatott meg nekik, pedig a föld tulajdonjogának elválaszthatatlan része a vadászati jog is. A vadkárelhárítás mégsem végezhető, így a gazdálkodás és a vadászat nincs szinergiában, nincs egyensúlyban egymással, és ennek egyre inkább látszódnak a jelei, s talán újra kéne gondolni a vadászati törvényt, hogy a föld valódi tulajdonosai vadászhassanak rajta, ne pedig mások urizálhassanak.

Ami a legtöbb embert, milliókat érinti viszont, az teljesen más témát próbál ide elénk hozni a vadászat kapcsán. A vadveszélyre és a vadgázolásra szeretnék kitérni, hiszen ez is egyre nagyobb probléma a hazai utakon, melyeknek nemcsak a minősége, de most már sajnos a biztonsága is egyre inkább megkérdőjelezhető. Ugyanis a jogszabályban változás történt, melyet a magyar vadászkamara és más szervek is próbáltak cáfolni, hogy ez a jogszabályi változás igazság szerint semmilyen komolyabb változást és bírói joggyakorlatot nem fog majd itt érinteni, de mi úgy értelmeztük, és nagyon sok civil szervezet is úgy értelmezte, hogy a (2) bekezdésben meghatározott esetben nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívüli közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az esetek 99,9 százalékában nem róható fel a vadászatra jogosultnak az, ha vadgázolást hajt végre az ember vagy szenved el, és az a nagyon kis, 0,01 százalék pedig arra ad okot, hogy hosszas pereskedés után ne tudja majd az autós bizonyítani azt, hogy nem az ő hibájából történt meg ez a baleset. Az ilyenkor szokásos gyakorlat eddig az volt, hogy a vadveszélyt jelző táblák övezetében a vadásztársaság esetleg perelhette az ő vadállományában keletkezett kárért az autóst, hiszen legalább egy tábla formájában felhívta a figyelmet arra, hogy ilyen veszély található ezen az útszakaszon, ám azon kívül ennek a bizonyítása mindkét fél részéről nagyon nehéz volt; viszont az új jogszabály értelmében gyakorlatilag sehol nem védi az autóst semmilyen jogszabályi hivatkozás, hiszen egész egyszerűen a vadászatra jogosultnak nem lehet felróni azt, ha egy vad az országos úthálózat bármelyik pontjára kerül.

Itt szeretném megemlíteni, hogy az új szabályozásban egyértelműen le van írva, hogy gyorsforgalmi autóúton, illetve autópályán nem is lehetne vaddal találkozni, hiszen azt a közút kezelőjének úgy kell megoldania, hogy ne lehessen vad ezeken az utakon, mégis nemcsak hogy vaddal, de rengeteg vadveszélyt jelző táblával is lehet találkozni akár az autópályáinkon is, ami egyértelműen ellentmond ennek a jogszabálynak.

A polgári törvénykönyv pedig úgy rendelkezik, hogy a veszélyes üzemek találkozására előírt szabályokat alkalmazza a közúti közlekedésben részt vevő, és a vadászat szerves részét képező vad balesetben végződő találkozása esetén, ami azt jelenti, hogy az üzemben tartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másik félnek okozott kárt megtéríteni.

Ha valamelyik fél rendellenes magatartása okán keletkezett a baleset, akkor a kárt ő köteles megtéríteni, ha viszont egyik félnek sem róható fel ilyen rendellenesség, akkor mindenki a saját kárát köteles viselni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy míg a vad az állam tulajdona, míg a haszon a vadászatra jogosulté, addig a kár sajnos egyértelműen a magyar autósoké. Köszönöm szépen a szót. (Szabadi István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Farkas Sándor miniszterhelyettes úr kíván válaszolni. Öné a szó, miniszterhelyettes úr.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által felvetett kérdéskör a magyar vadgazdálkodással kapcsolatban annyi vitát megért már itt, e Ház falai között is, hogy mondhatnám azt, hogy hosszú évtizedek óta mindig fontos téma, ugyanakkor nyugvópontra gyakorlatilag sosem tudott kerülni ez a történet. Miért mondom ezt?

Mondhatom azt, hogy huszonpáréves parlamenti munkám során annyiszor felvetődött ez a kérdés, a vadászati ágazat, a vadkárok kérdése, hogy most ez a jogszabály, amely szintén elkészült, próbál ebben eligazítást adni minden résztvevő számára. De én azt gondolom, és lehet, hogy ön nem fog ezzel egyetérteni, elsősorban itt a közlekedők magatartására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Mert általában ezek a súlyos vadkárok mindig a sebesség túllépése miatt történnek, és tragikus események következnek be. Jómagam is, természetesen mindannyian szeretünk gyorsan hajtani (Dr. Rétvári Bence: Ezt meg se hallottam.  Derültség a kormánypártok soraiban.), de azokon az erdős területeken, vadgazdálkodást érintő területeken, amelyeken közlekedünk, ott ez fokozottan veszélyes.

Hiába van kitéve az a tábla, hogy áthaladó vad, két kilométer hosszan figyeljünk erre, nagyon kevesen veszik ezt figyelembe, és főleg vannak időszakok  ön ezt nagyon jól tudja, illetve a törvényre hivatkozott , amikor nagyon sok olyan időszak van, amikor a vadak vonulnak különböző, párzási és egyéb vonatkozásban. Főleg most itt augusztus közepétől gyakorlatilag most október közepéig éljük meg ezeket a pillanatokat a közutakon, ahol rendkívül veszélyes, akár őzek, akár szarvasok vagy nagyobb testű állatok tudnak nemcsak hogy egyesével, hanem sorozatban, akár nagyobb tömegben áthaladni előttünk, amit nagyon nehéz kivédeni. De ha lassabban megyünk, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban ki tudjuk védeni ezeket az eseteket.

Természetesen az ön által felvetett kérdés, hogy ki viseli a vadkárt, ismételten, ahogy előbb már az előzőekben említettem, hosszú vitatéma, és azt gondolom, hogy ebben jelentős szerepe annak van, hogy hogyan tud a közlekedő, a vadásztársaság vagy a vadgazdálkodó úgymond megegyezni egy ilyen esetben. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, teljesen tisztában vagyok vele. Személyes tapasztalatom is van sajnos erről, én is nem egy esetben ütöttem el őzet, ami teljesen összetörte a gépkocsimat, kivédhetetlen módon, de ez most részletkérdés. Nagyon nehéz megegyezni, de mégis meg kell egyezni  valami módon meg kell oldani ezt az esetet  a vadgazdálkodóval, a vadászati felügyelőkkel, illetve akár a közútkezelővel is.

(9.20)

Ön hivatkozott arra, hogy a gyorsforgalmi és az autópályák körüli útszakaszokon vad elméletileg nem létezhet. Azt nyilván ön is nagyon jól tudja, hogy rendkívül nehéz kikerülni ezt az esetet. Hiába vannak meg végig a kerítések és vadhálók, mégis előfordult nem egy és nem két esetben, amikor nemcsak vad, hanem akár házi kutya is felbukkant az autópályán teljesen váratlan helyzetben. Erről is volt személyes tapasztalatom Örkénynél, nem is olyan régen. Tehát ebből a szempontból sem lehet százszázalékos biztonságot adni. Még egyszer visszatérek arra, hogy fokozott figyelemmel, a közúton való közlekedés figyelmével tudjuk a legjelentősebb mértékben elkerülni ezeket az eseteket.

Ön a jogszabályra hivatkozva elmondta, hogy gyakorlatilag nem minden esetben történik meg a káresemények rendezése. Nem akarok reklámot senkinek sem, de ott van a casco. Ne haragudjanak, de a casco ezeket a káreseményeket rendezi. A kötelező felelősségbiztosítás természetesen nem, de a cascónál ezek a károk az önerőn kívül jelentős részben rendezhetők.

Úgy gondolom, hogy együtt kell élni ezzel a történettel. Azt nem lehet kizárni, hogy ne találkozzon vaddal az ember. Örüljünk annak, hogy Magyarországon, a Kárpát-medencében még olyan környezeti és természeti feltételek vannak, hogy ezek a vadak megtalálhatók, itt vannak, csak nekünk vigyázni kell rájuk. Azt hiszem, kevés olyan ország van, ahol ilyen gyönyörű vadállománnyal, értékes vadállománnyal rendelkező vadászati ágazat van. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   2-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai