Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A KDNP képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vejkey Imre képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint egy éve tart az orosz-ukrán háború. Az Oroszországgal szemben meghozott egyévi szankciócunami hatástalansága egyértelmű. A brüsszeli elit azonban  mintha valamiféle megélhetési kényszere lenne  folyamatosan azon töri a fejét, mit is lehetne még tovább szankcionálni. A nemrégiben elfogadott tizedik szankciós csomag kicsit már ötlegszegényre is sikeredett, nagyjából a kettős felhasználású termékek kereskedelmi korlátozására és pár száz újabb magánszemély, illetve szervezet szankcionálására fókuszált.

A brüsszeli politikusok azonban ettől függetlenül diadalittasan kürtölték szét a világban, hogy most aztán megmutatták. A svédek szerint az eddigi legerősebb és legmesszemenőbb szankciókat vezették be, hogy segítsék Ukrajnát a háború megnyerésében. Ursula von der Leyen szerint a szankciós csomaggal mélyen beleharaptak az orosz gazdaságba. De mindezekkel szemben a tény az, hogy az így kivetett szankciók mégsem érték el az orosz gazdaság összeomlását. Vagyis az, amiről a brüsszeli politikusok, a brüsszeli bürokraták beszélnek, csak vágyálom, de nem a valóság.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A valóság az, hogy Putyin háborús gépezete és Oroszország mind ez idáig nem gyengült meg. Azonban az európai gazdaság romokban van, Oroszország viszont tovább gazdagodott, annak köszönhetően, hogy a szankciók hatására elszálltak az energiahordozók árai, így kevesebb gáz és olaj értékesítésével is rekordbevételeket tudtak elérni.

A brüsszeli narratíva szerint Európa a szankciók hatásait szinte semmilyen formában nem szenvedi el  ezt saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem igaz. Az Oroszország elleni lépések esetén kezdettől fogva látható, hogy a szankciók háromszoros csapást mérnek a körükbe bevont termékek árára. Először akkor volt tapasztalható a drágulás, amikor az adott büntetőintézkedés gondolata megfogalmazódott a brüsszeli politikusok fejében, és azt meg is szellőztették. Másodszor a drágulás akkor volt tapasztalható, amikor a brüsszeli politikusok a tettek mezejére léptek; harmadszor pedig akkor, amikor a szankciók ténylegesen hatályba léptek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szankciók hatálybalépése ársokkhoz vezetett a világ- és regionális piacokon, ami hosszú távon hiperinflációt eredményezett. Ami az elmúlt egy évben történt, az messze meghaladja a racionalitást. A szankciós háború, az EU-s tagállamok közös akarata ellenére Brüsszel nem egy tagország, hanem az európai emberek érdekeivel kellene hogy foglalkozzon, azonban ezt nem teszi. Olyan érzése van az embernek, mintha a brüsszeli politikusok szándékosan gyengítenék Európát. Lassan eljutunk oda, hogy a sokadik szankciós csomag után sajnos annak a kijelentésnek lesz valóságalapja, hogy Európának ezzel gyakorlatilag vége.

Magyarország szolidáris a nyugati szövetségi rendszerrel, ezért nem minden szankciót ellenez, kizárólag azokat, amelyek szembemennek hazánk alapvető gazdasági érdekeivel. Az újabb és újabb szankciók elfogadásával azonban egyre világosabbá vált, hogy az energiaárak nem térnek vissza a háború előtti szintre, a gáz ára az európai gáztározók feltöltése után is a háború előtti árak háromszorosa maradt. Magyarország ezért továbbra sem járul hozzá a gáz-, az olaj- és az atomipari szankciókhoz, melyek tönkretennék Magyarországot. De miért is van egész Európában szankciós infláció? Erre a kérdésre Orbán Viktor miniszterelnök mutatott rá.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amennyiben a háború folytatódik, egyre többen fognak meghalni, a hiperinfláció és a gazdasági összeomlás fenyegetése pedig állandósul, a világon senki nem érezheti majd magát biztonságban, a háború könnyen világméretűvé terebélyesedhet. Ebben a háborúban nem tud győzni senki, csak a vesztesek száma és a veszteségek mértéke emelkedik majd. Tűzszünet kell és béketárgyalások kellenek. Mi békét akarunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr imént elhangzott napirend előtti felszólalására a választ Dömötör Csaba miniszterhelyettes, államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Magyarország gazdasági mozgásterét két fő dolog határozza most meg: az egyik a háború, a másik pedig az erre adott brüsszeli gazdaságpolitikai döntések. Jó ideje megérett az idő az irányváltásra, leginkább azért, mert gazdasági értelemben Ukrajna után most az Európai Unió a jelenlegi helyzet legnagyobb kárvallottja.

Az orosz gazdasági visszaesés kisebb lett a vártnál, eközben Európa csak drágábban tud energiához jutni. Ez olyannyira rontja a versenyképességét, hogy a háború kirobbanása után az EU mutatja fel a legnagyobb gazdasági visszaesést a világ meghatározó gazdasági térségei között. Nem kellett volna, hogy így legyen.

Vannak azért szankciós haszonélvezők is: azok a nagy energetikai cégek, amelyek óriási összegeket keresnek azzal, hogy kiesik az orosz energia az európai piacról, és azzal is, hogy egekben vannak az energiaárak. A Shell például 15 000 milliárd forintnyi profitot ért el. Ez rekord a vállalat történetében, és duplája a 2021-es nyereségnek. Az amerikai Chevron 13 000 milliárd forintnyi profitot mutathat fel, ami szintén duplája az előző évinek. De ezeknél is nagyobb, elképesztő profitot ért el a szintén amerikai Exxon. A 21 000 milliárdnyi profit új rekord a nyugati olajiparban. Rockefeller, a századforduló nagy mágnása szinte elbújhatna, ha látná ezeket a profithalmokat.

A félreértések elkerülése végett: a profittal semmi gond nincsen egy jól működő piacgazdaságban, hiszen többletteljesítményre is sarkallhat. De ezek mögött a gigaprofitok mögött nincsen többletteljesítmény, ehelyett az van, hogy egy elhibázott szankciós döntéssorozat nyomán pótolni kell az orosz energiaszállítmányokat, és ezt csak magasabb áron lehet megoldani. Ezért vannak az egekben az árak, és ezért szárnyal az infláció is.

Többen felvetették az elmúlt napokban, hogy miért nem beszélünk a MOL-ról is. Lényeges kérdés, a MOL is erős profitot mutatott fel tavaly. És hogy ez miért nem ugyanaz a tészta, mint az előző példák? Először is, azért, mert a MOL magyar vállalat, magyar embereknek ad munkát, és itt is adózik. És ami épp ennyire fontos, ha extraprofitot halmoz fel egy rendkívüli helyzetben, akkor ki kell vennie a részét a közös teherviselésből, különadót kell fizetnie, ezt meg is fizeti, több száz milliárd forintot fizet be a magyar költségvetésbe. Többek között ebből lehet fenntartani a rezsitámogatást, havonta átlagosan 181 ezer forint értékben. Erre azért is nagy szükség van, mert Magyarország energiaszámlája az elmúlt időszakban 4000 milliárddal nőtt. 4000 milliárd! Ezt lenne máshová költeni, a családoknak is és a magyar államnak is, intézményfejlesztésekre, utakra, kórházakra vagy éppen további béremelési programokra.

Ez az ára a brüsszeli szankciós politikának, na meg a brutális infláció. Minél hamarabb sikerül irányváltást elérnünk Brüsszelben, annál hamarabb tudunk visszatérni a normális kerékvágásba.

A baloldali pártok persze nem beszélnek ezekről a vonatkozásokról. Nem akarnak, nem tudnak, vagy nem engedik őket, igazából mindegy is. Akárhogyan is legyen, a kormány azon lesz, hogy ebben a rendkívüli, háború tépázta időszakban is bővítse Magyarország gazdasági mozgásterét. Nem azért erősödött Magyarország az elmúlt tizen-egynéhány évben, hogy most mások hibái miatt kidobjuk ezeket az eredményeket. Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   23-26   27-30   31-34      Ülésnap adatai