Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most napirend utáni felszólalásra következik Dócs Dávid képviselő úr, a Mi Hazánk képviselője. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Aktuális közügyek témával jöttem ma a tisztelt Ház elé, mégpedig egy nagyon fontos ügyben, Nógrád megye vasúthálózatát érintve.

Nógrád az egyetlen olyan megye, amelynek székhelyét jelenleg nem köti össze közvetlen vasúti vonal a fővárossal. Pedig nem volt ez mindig így, hiszen eleve szomszédos megyékről beszélünk, Nógrád vármegye Pest megye mellett található. Éppen ezért azt gondolnánk, azt gondolhatná az ember, hogy a vasúti összeköttetés nem egy ördöngös dolog lenne a XXI. században.

Salgótarján viszont azon kevés megyeszékhelyek egyike, ahonnan nem vezet villamosított vasútvonal Budapest irányába a XXI. században, az elektromos autók korában, és nem érhető el intercity-szolgáltatás sem. Ráadásul egykoron a pálya szinte teljes hosszában 100 kilométeres sebességgel és tempóval járható volt, manapság, még ha alkalmasak is lennének erre a nagyon régi és elavult járművek, akkor is a 40-es és 60 kilométeres lassújelek miatt, a pálya állapota miatt ez nem valósítható meg.

(16.00)

Balassagyarmatról kiszolgált vasútvonalakon a személyvonatokat a gőzmozdonyok után egyből egy BZ típusú motorkocsi váltotta fel, melyek a mai napig is egyeduralkodók, de sajnos csak Drégelypalánkig járnak.

Szakértők szerint a határmenetek megnyitása és újjáépítése jelenleg nem pénz, hanem politikai akarat kérdése. Éppen ezért nagyon fontosnak tartanánk, ha turisztikai és gazdasági szempontból is megvizsgálnánk ezt a dolgot, és nagy előrelépés lenne, ha ismét létezne a vasúti összeköttetés Drégelypalánk és Ipolyság, egy felvidéki városunk között. A vasúti pálya visszaépítésével rengeteg kamionnyi áru a vasúton közlekedhetne a legendásan rossz minőségű közúthálózatunk helyett.

A Drégelypalánk-Ipolyság vasútvonal kálváriája nem most és még csak nem is a rendszerváltással kezdődött, hanem már a XIX. század végén, amikor a szakasz csaknem tíz év alatt készült el, és a célja az lett volna, hogy egy kelet-nyugati irányú vasúti összeköttetést lehessen vele elérni, Losonctól Pozsonyon keresztül Bécsbe lehessen eljutni. Ezt az 1920-as trianoni diktátum törte derékba, és kettévágta sajnos ezt az Ipoly menti vonalat.

1963-ban katonapolitikai okokra hivatkozva az addigra teljesen kihasználatlan Drégelypalánk és Ipolyság közötti 6,3 kilométeres szakaszon felszedték a síneket. Mindkét település vezetője már megkereste az Építési és Közlekedési Minisztérium vezetőjét, Lázár Jánost azzal a kéréssel, hogy támogassa ő is ennek a felbontott vasúti pályának az újraépítését. A vonal keleti részén azonban máig példaértékű együttműködés alakult ki, hiszen több mint hetven éve, 1951-ben már megindult a gúnyhatáron túl a vasúti forgalom. Orbán Viktor és Mikuláš Dzurinda miniszterelnökök 1999-ben már a megbeszélésüket követően egy elvi megállapodást írtak alá, amely kimondta, hogy Ipolyság és Drégelypalánk között újraépítik ezt a felbontott vasútvonalat. Lassan egy negyed évszázados mulasztásról beszélhetünk, de itt nem állt meg a történet, hiszen hiába volt erről megállapodás, hiába született 2019-ben kormányhatározat is, máig nem történt semmilyen előrelépés.

Egy megvalósíthatósági tanulmány készült 2022-ben, melyet mindkét szaktárca és az érdekeltek örömmel üdvözöltek és fogadtak. Ennek fényében 2022 áprilisában a szlovák kormány felajánlotta, hogy akár saját költségen is személyvonatok közlekedtetését vállalja Losonc és Balassagyarmat között, de ez mindmáig sajnos nem valósult meg.

Örömmel hallottam, amikor Rétvári Bence államtitkár úr kiemelte, hogy Ipolydamásdhoz hasonlóan az Ipolyon épülnek a hidak, és összekötik a felvidéki és anyaországi régiót, ámbátor megjegyezném, hogy ha a hidaknak és a közúti közlekedés pezsdítésének és újraélesztésének ennyire örülünk, akkor szükséges lenne kitérni és kiemelni azt is, hogy mindezt a vasúton is meg lehetne tenni, hiszen mind gazdaságilag, mind turisztikailag azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon megalapozott döntés lenne.

Nem utolsósorban, én azt gondolom, hogy ha már annak idején, 1920-ban szétszabdalták az országunkat, akkor jelképesen is össze kéne kötnünk. Azt gondolom, hogy a felvidéki magyarság életében és az ő megmaradásuk érdekében nagyon nagy szükség lenne arra, hogy újra az anyaországgal egy tömegközlekedési perspektíva is elinduljon, és újra a vérkeringés részét képezze ez a vasútvonal is. Köszönöm szépen a szót. (Bencze János tapsol.)

Felszólalások:   214-215   216-217   218-219      Ülésnap adatai