Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok mindenről vitatkozunk itt az ülésteremben, de azt el kell hogy mondjuk, hogy egy dologban nagyjából megegyezünk: egy kibontakozó válsághelyzet hajnalán, jó esetben közepén tartunk.

Egy ilyen helyzetben a családok mindennapi biztonságérzetének a szavatolása lehet az a közös pont, amiben szerintem, pártállástól függetlenül, prioritásként mindannyian meg kell, meg kellene hogy állapodjunk. És azt látjuk, hogy bizony a megszületett gyermekek száma és a családok mindennapi élethelyzetei azt bizonyítják, hogy itt valami roppanás azért bekövetkezett az elmúlt időszakban. Történelmi mélyponton van sajnos a megszületett gyermekek száma, és azt látjuk, hogy még az a termékenységi mutató is, amire a kormány előszeretettel hivatkozik, sajnálatos módon csökkenésnek indult. Aki ebben ellendrukker, az hazaáruló, szögezzük le, tehát nem szabad ellendrukkernek lenni ebben a témában.

És azt is látjuk, hogy bizony, amikor a családi adókedvezményeket, a különböző, családokat érintő kiadásokat vizsgáljuk, akkor kőkeményen a matematika talaján kellene maradnunk, és kijelentenünk azt, hogy a gyermek után alanyi jogon járó támogatások, mint mondjuk, a családi pótlék összegének a fele nagyjából elinflálódott 2010 óta, és a családi adókedvezmények tekintetében is igaz, hogy nem minden részükben és nem minden esztendőben követik az árak elképesztő elszabadulását.

Azt is láthatjuk ugyanakkor, hogy van egy, minden gyermeket nevelőt nagyon-nagyon nyomasztó dolog, ez pedig az, hogy egész Európában itt adóztatják a bébiételt, a gyerekruhát, a cumisüveget a legjobban, tehát ez a 27 százalékos, büntetőadó jellegű áfa a gyermeknevelési cikkek esetében valamilyen érthetetlen oknál fogva kimaradt az eddigi csökkentési körökből, és valamilyen oknál fogva indokolatlanul terheli a családokat.

Legyünk őszinték és ne hallgassuk el, és nagyon remélem, hogy államtitkár asszony tisztel meg majd a válaszával, mert szeretném beleszőni azt is, hogy bizony a 400 forint felé kúszó euróárfolyam brutálisan növeli a családosok terheit is. Talán nem titok, hogy minden külföldről behozott áruféleség, amiért eurót vagy mást adnak, az bizony drágább lesz, egy cumisüveg, egy pelenka is, és még a magyar gyártású élelmiszerek, alapanyagok esetében is, ha külföldi gép, vegyszer vagy eszköz kell a feldolgozásukhoz, szintén drágulnak a tudatosan gyengített forintárfolyamnak köszönhetően.

Nagyjából felsejlik előttem, hogy az lesz a válasz, hogy családtámogatásokra mekkora összeget fordít a kormány, és ezt a bőkezűnek szánt összegnövekedést, úgy gondolják, hogy kompenzálják majd azzal, hogy a családok másik zsebéből áfa formájában horrorisztikus összegeket vonnak el. De szeretném önöket figyelmeztetni, hogy az egyébként tényleg, valóban nagy összegű családtámogatási források ellenére ezeknek a demográfiai eredménye nemhogy elhanyagolható, de sajnos most mínuszba fordult, és bárcsak ne így lenne; és igen kreatív költségvetési politika is áll mögötte, például a „Nők 40” program több mint 200 milliárdját  ez ugye, nyugdíjjellegű ráfordítás  szintén ideszámolják a családtámogatások közé.

Tehát én szeretném most leszűkíteni ezt a kört, és van bennem egy ilyen naiv idealista remény arra, hogy kapok egy legalább megközelítőleg szakmai választ arra vonatkozóan, hogy miért kell a gyermeket nevelőknek ilyen brutális áfatartammal (sic!) szembesülniük. A mi javaslatunk egyértelmű: ne legyen áfa, tehát nullaszázalékos adókulcs legyen a gyermeknevelési-gyermekgondozási cikkeken, ideértve egyébként a gyermekekhez kapcsolódó élelmiszer-féleségeket is, mondjuk, a bébiételt, ami egy átlagos nyugati hálózat drogériájában már szintén luxuscikkáron fut az előző években tapasztaltakhoz képest.

De azt is látjuk, hogy önök ugyanezen áfabevételi várakozás soron eddig nagyjából 5100 milliárdot vártak a magyaroktól áfabefizetés formájában, ez most, államtitkár asszony, államtitkár úr, 7000 milliárdos nagyságrendre nőtt, tehát egy horrorisztikus bevételitöbblet-várakozásuk van.

Mi nem kérünk sokat, ennek a plusz, önök által behajtott bevételnek a 10 százalékát kérjük a gyermeket nevelők számára. Ennek a 10 százalékát ne hajtsák be, ne vegyék el, és ennek a kontójára csökkentsék nulla százalékra a gyermeknevelési cikkek áfatartamát, és szavatoljuk azt is, hogy ebből valódi, teljes körű árcsökkenés fakadjon. Nálunk kidolgozott eszközrendszere van annak, hogy hogyan lehet garantálni az árak csökkenését is ebben a rendszerben. Üljünk le, beszéljünk róla! Mi nagyon konstruktívak leszünk ebben a kérdésben, de ragaszkodnunk kell a gyermeknevelési cikkek áfatartamának csökkentéséhez, és ahhoz, hogy egy kibontakozó válsághelyzetben ezt az alapvető gesztust tegyük meg a családok felé. Nagyon-nagyon sok magyar család biztonságérzete pozitív irányba mozdulna el ettől, éppen ezért a költségvetési vita során többször fogunk találkozni ezzel a témával.

Minden közéleti vihar ellenére elvárnám az önök konstruktivitását ebben a kérdésben, és ha így lesz, én szavatolom a saját konstruktivitásunkat ebben a tekintetben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a Momentum padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő, jegyző úr. Az elhangzott napirend előtti felszólalásra a kormány nevében Dömötör Csaba miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Több dologra szeretnék reagálni, először is a családalapítás kérdésére, a családok helyzetére. Az, hogy ki mikor alapít családot, mikor vállal gyermeket, ez a magánjellegű döntések közé tartozik, ahol is az államnak nincsen keresnivalója.

De ettől függetlenül az nekünk feladatunk és kötelességünk, hogy aki úgy dönt, hogy családot alapít, gyermeket vállal, minden lehetséges támogatást megadjunk neki.

(10.00)

Azt el tudom önnek mondani, hogy minden nehézség ellenére a családtámogatási rendszer soha nem látott szélességű Magyarországon, most már a GDP-nek nagyjából 5 százalékát költjük családtámogatásokra. Sorolhatnám az intézkedéseket: babakötvény, tízmilliós babaváró támogatás, lakásfelújítási támogatás, otthonteremtési kedvezmény, autóvásárlási támogatás, diplomásgyed, családi adókedvezmény, és a sor messze nem teljes, talán ezeket ön is ismeri. Minden bizonnyal ezeknek, ezeknek is köszönhető, hogy az elmúlt években minden nehézség ellenére 89 százalékkal nőtt a házasságot kötő párok száma, a gyermekvállalási hajlandóság pedig 25 százalékkal javult a kormányzás kezdetéhez képest. Ha ön azt mondja, hogy további lépésekre van szükség, azzal én egyetértek, ha azonban netalántán azt mondaná, hogy a kormány nem tesz semmit, az nem állja ki a valóság próbáját.

Az infláció és a megélhetés kérdése szerintem ebben a helyzetben nagyon fontos. Az első számú fenyegetés a családok megélhetésére és minden magyar ember megélhetésére a háborús infláció. Tegyük fel a kérdést, hogy miért van ez: vajon csak Magyarországon fordult elő ez vagy más országokban is? A válasz az utóbbi. Már a háború kirobbanása előtt is jelentős volt az áremelkedés, alapvetően az energiaárak megugrása miatt, erre a háború csak rátett egy lapáttal, és az elhibázott szankciós politika csak tovább súlyosbítja ezt. Jellemző módon az energiaárak az Eurostat szerint 40 százalékkal növekedtek egyetlenegy év alatt. Tehát ha megélhetési kihívásokkal szembesülnek nemcsak a magyar, hanem az európai családok, annak az első számú oka a háborús infláció. Ezért minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a békét mihamarabb megteremtsük.

Mindeközben számos intézkedés született annak érdekében, hogy a családoknak védelmet nyújtsunk: benzinárstop, élelmiszerárstop, kamatstop, rezsistop. Ezekhez ragaszkodunk, a rezsicsökkentéshez ragaszkodunk, a benzinárstophoz is ragaszkodunk. 700-800 forintos benzinár lenne Magyarországon, ha most nem lenne árkorlátozás.

Ami az adócsökkentés kérdését illeti, az adócsökkentés politikájához is ragaszkodunk. Ezért csökkent a társasági adó 9 százalékra, közel 30 százalékos volt korábban, ezért ragaszkodunk a családi adókedvezményhez, és ezért ragaszkodunk az egykulcsos adóhoz is. Az önök szövetségesei nem ilyen politikát folytatnak. Úgyhogy, ha a családok támogatásáról van szó, számíthatnak a kormányra, azt elmondhatom.

Bár konstruktivitásról beszélt, azért nem ez a hangnem volt a jellemző az elmúlt hónapokban önök részéről. Ezért szeretnék másra is reagálni, azért is, mert egy évvel ezelőtt még arról szónokoltak itt, hogy a kormány bukni fog, a kormányzati vezetők, politikusok majd ücsörögnek Jakab Péter szobája előtt, és várják, hogy mi lesz a sorsuk, és egyébként is, kattan majd a bilincs. No, nem teljesen így történt: belefutottak egy méretes vereségbe, de ez, úgy látszik, hogy nem akadályozza meg a Jobbikot abban, hogy számonkérje a kormányt és leckéket adjon arról, hogy mit és hogyan kellene csinálni.

Szóval, feltehetjük a kérdést, hogy hogyan is tudná vezetni ezt az országot a Jobbik, ebből a szempontból irányadók az elmúlt napok. Csak pár mozzanat, tényleg csak pár: lemondott a kabinetfőnök, a pártelnök büntetőfeljelentést tett saját képviselőtársa ellen hűtlen kezelés miatt, sajtóhírek szerint az egész elnökség követelte Jakab Péter lemondását, aki a pszichés állapotára hivatkozva távozott az elnökségi ülésről, majd végül bedobta a törölközőt és lemondott. Az a helyzet, hogy Orbán Viktor székébe próbált leülni, de végül a saját széke mellé ült, miközben a frakcióvezetői székbe azért két kézzel kapaszkodik. Egy dicstelen történet meglehetősen dicstelen vége ez. Úgy látszik, hogy a leköszönő pártelnöknek, aki most már ezek szerint be sem mert jönni, jobban ment a szövetségkötés Gyurcsány Ferencékkel, mint a saját támogatóival. A mostani események minden bizonnyal annak köszönhetők, hogy Gyurcsány Ferenc balra húzta Jakab Pétert a képzeletbeli politikai társkeresőn.

Szóval, tisztelt jobbikos képviselő hölgyek és urak, még egy dologra szeretnék reagálni. Jakab Péter azt mondta, nem adja meg azt az örömöt, hogy távozik, nem adja meg a Fidesznek azt az örömöt. Nekünk nem az adja meg az örömöt, ha bármelyik politikus lelép a színről, hanem az, ha az ország ügyei előre mennek. Tehát ha ön konstruktivitásról beszél, mi ezt üdvözöljük, azt is mondhatnám, hogy kevesebb parizerfarsang, több építőmunka, kevesebb provokáció, több együttműködés az országért, kevesebb flörtölés a posztkommunistákkal és több törődés a nemzeti ügyekkel. Egy szóval: szebb jövőt kívánok önöknek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai