Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Izer Norbert államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a pedagógusok új életpályájáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/4255. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Bejelentem, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási Bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, ezért megadom a szót Törő Gábor képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

TÖRŐ GÁBOR, a Törvényalkotási Bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási Bizottság a 2023. június 29-én tartott ülésén megtárgyalta a pedagógusok új életpályájáról szóló T/4255. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 27 igen szavazattal, 11 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényege egy köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusokra és nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő dolgozókra vonatkozó önálló hatásrendi szabályozás megalkotása, amely megszünteti a jelenlegi vegyes jogviszonyrendszert. Az új életpályamodell célja az, hogy a gyerekeket nevelők-oktatók társadalmi, szakmai és anyagi megbecsülése javuljon.

Tisztelt Ház! A Törvényalkotási Bizottság által megtárgyalt és elfogadott összegző módosító javaslat több módosítást is tartalmaz, ebből csak néhányat emelnék ki. A módosítás esélyteremtési illetményrendszerként nevesíti a hátrányos helyzetű gyermekkel, tanulóval foglalkozó pedagógusok esetén bevezetésre kerülő 20 százalékos bérelőnyt, valamint az esélyteremtési intézményrendszerre való jogosultság feljogosító feltételei között megjeleníti a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat is. Az esélyteremtési illetményrészt a kinevezéstől eltérő foglalkoztatásra is alkalmazni kell.

A törvényjavaslat értelmében köznevelési foglalkoztatotti jogviszony tekintetében határozott idejű kinevezésre csak helyettesítéssel kerülhet sor. Mivel a magán- és egyházi fenntartású intézményeknél ez a szigorítás nem indokolt, így a rendelkezés úgy kerül módosításra, hogy az csak az állami és önkormányzati fenntartású intézményekre vonatkozzon.

(21.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosítás továbbá egyértelművé teszi, hogy a végkielégítés szempontjából a munkáltatónál vagy jogelődjénél a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött időbe bele kell érteni a 2024. január 1. napját megelőző munkáltatónál vagy jogelődjénél közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött időt. A javaslat emellett tartalmazza, hogy a köznevelési dolgozó részére járó végkielégítés összegének, szabadságának, jubileumi jutalmának és felmentési idejének megállapítására a Kjt. 2023. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. Végül a módosítás értelmében, ha a fenntartói vagy munkáltatói szinten 10 százalékos tagsági feltétellel rendelkező szakszervezet nem működik, az adott szinten a legnagyobb tagsággal rendelkező szakszervezet rendelkezik véleményezési, egyetértési, konzultációs joggal.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, hogy az előttünk fekvő javaslat előnyösen változtatja meg a jelenlegi jogszabályi környezetet a pedagógusok, a gyermekek, az intézmények számára. Az új életpályamodell remélhetőleg hozzá tud járulni a pedagógushivatás presztízsének erősödéséhez, az utánpótlás biztosításához, és ezáltal közvetve a köznevelés minőségének további javulásához. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Törő Gábor képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, hogy most kíváne felszólalni, vagy a vita végén. (Dr. Maruzsa Zoltán Viktor: Most.) Öné a szó, Maruzsa Zoltán államtitkár úr.

DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokszor elmondtuk, hogy a kormány által előkészített új pedagógus-életpályáról szóló törvény célja, hogy a pedagógusok megbecsültsége, megfizetése javuljon. Túl vagyunk már egy hosszú vitán, túl vagyunk a bizottsági üléseken.

Én szomorúan hallgattam, hogy az ellenzék bosszútörvénynek nevezte el ezt a tervezetet, meggyőződésem ugyanis, hogy nem erről van szó. Jól emlékszem, hogy 2019-ben az akkori törvénymódosításunkat hangzatosan Taigetosz-törvényként emlegették és támadták, és azt állították, hogy ha azt elfogadjuk, akkor mindennek vége. Aztán szembejött a valóság, és nem úgy lett, ahogy önök állították. Azt remélem, így lesz ezzel a törvényjavaslattal is. A nagy viták háttérbe szorulnak, feledésbe merülnek, és nem lesz sem atomcsapás, sem felégetett föld, amiket a vita során emlegettek, az élet pedig megy tovább.

A törvényjavaslat egyeztetése kapcsán ismét megerősítem, hogy 20 alkalommal tárgyaltunk, a törvény minden elemét átbeszéltük, 34 területen pedig érdemben változtattunk a közzétett javaslatunkon. Hallottam olyan véleményt, hogy ez egy látszategyeztetés volt. Én értem természetesen, hogy ha nem egyeztetünk, akkor az a baj, ha egyeztetünk, akkor pedig az nem valódi egyeztetés. Kérem, higgyék el nekem, aki ott voltam, hogy érdemi egyeztetésekre került sor, nagyon sok mindenben fogadtuk el a javaslatokat, nagyon sok munkaórát töltöttünk a tárgyalópartnerekkel, sőt azt is mondhatom, örültem volna, ha egyes ügyekben még konstruktívabbak. Volt és van persze, aki csak addig jut, hogy vonjuk vissza ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy ezt a legegyszerűbb mondani, ehhez nem kell nagy szellemi erőfeszítés.

Foglalkozzunk a törvény érdemével! Ha a törvényt elfogadjuk, akkor létrejön a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony. Ennek a legfontosabb célja, hogy a köznevelés sajátosságait figyelembe vevő, a pedagógushivatás presztízsét erősítő önálló szabályozás szülessen a pedagógusokra. Nem megszüntetjük a köznevelésben foglalkoztatott pedagógusokra vonatkozó jelenlegi szabályokat, hanem kiterjesztjük azokat a köznevelési rendszer azon egyharmadára is, akikre a Kjt. eddig nem vonatkozott; a magán- és egyházi intézményekre gondolok.

A javaslat legfontosabb eleme az új teljesítményalapú bérrendszer bevezetése. Ennek egyes részleteiről már az általános vita során beszéltem. Most megerősíteném, hogy a változtatás ezen a téren lesz a legjelentősebb, hiszen ma az egyes minősítési kategóriákon belül az határozza meg a pedagógus fizetését, hogy hány éves, és az, hogy főiskolán vagy egyetemen végzette egykoron. Én örülök, ha ez megváltozik, mert a fizetésben ennél jobban kellene annak tükröződnie, hogy ki milyen munkát végez, milyen a munkaeredménye, milyenek a gyerekek tanulási eredményei, milyen a pedagógiai hozzáadott érték. Ha a munkaidőt fizetjük meg, akkor mindenki dokumentáltan sokat fog dolgozni, de ebből nem következik, hogy eredményesebben is fog dolgozni. Ezért kellenek a tanulási eredményeket megragadó profi mérési adatok, és ezért kell az erre is épülő éves teljesítményértékelés, egy korrekt teljesítményértékelés, ami jutalmazza az arra érdemeseket. Nem lep meg, ha a szakszervezet ezt nem szeretné, de mi ebben a kérdésben nemcsak a munkavállaló, hanem a tanuló érdekét is figyelembe kívánjuk venni.

Legyen szabad megjegyeznem, hogy a bérek ilyen megállapításának nagyon tág lehetősége nagyban növeli majd az igazgatók irányítási autonómiáját és persze a felelősségét is, hiszen a rájuk bízott bértömeggel úgy kell gazdálkodniuk, hogy az a lehető legjobban hasznosuljon a tanulási eredmények terén. Ezzel az igazgató olyan eszközt kap a kezébe, amilyen eddig sosem volt, és azt gondolom, hogy ez jó irány.

A törvény társadalmi felzárkóztatást érintő, kiemelkedő eleme az úgynevezett kedvezményezett és felzárkózó települések valamelyikén lévő köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok, továbbá azok, akik bár más településen végzik munkájukat, de intézményükben legalább 10 százalék a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya, az ő felzárkóztatásukat végző programot működtetnek. Ők az alapbérük 20 százalékának megfelelő többletjuttatásra lesznek jogosultak. Ezt esélyteremtési illetményrésznek hívjuk majd. Ezt a javaslatot egyébként a Törvényalkotási Bizottság ülésén még az ellenzék is támogatta, amit én köszönettel fogadok, bár még jobban örülnék, ha az egész törvényjavaslatot is megszavaznák.

Az új törvény alapján mindenkinek jár majd a jubileumi jutalom, nemcsak állami szolgálatban, ahogy jelenleg. Jelentősen csökkentjük a pedagógusok adminisztratív terheit, nő a szabadságuk.

Még egy ügykörre szeretnék kitérni. Hiller képviselő úr az általános vitában elmondott felszólalásában azt hiányolta, hogy nincs a törvényjavaslatban a tudásátadás új, digitális módjára vonatkozó jövőkép. A jó hírem az, hogy van, bár tény, hogy ez egy törvényszöveghez méltó szárazsággal szerepel a tervezetben.

A KRÉTA-rendszer kötelezővé tételére és ennek immár a törvényben rögzítésre kerülő új funkcionalitásaira szeretném felhívni a figyelmet. A KRÉTA eddig egy sok modullal rendelkező tanulmányi rendszer volt, de az új törvény olyan fejlesztési irányt jelöl ki, ami szerintem maga a jövő. Önök, akik itt jelen vannak, pontosan tudják, hogy a köznevelésben számos mérést vezettünk be akár az elmúlt egy esztendőben is, s nemcsak szövegértés és matematika esetében, hanem digitális alapokon a természettudomány és lényegében minden mérhető tantárgy esetén a 4.-től a 11. évfolyamig elindult a méréseknek egy új rendszere. Amikor ennek az eredményei bekerülnek a KRÉTA-ba, a szoftver ismerni fogja a tanuló erősségeit és gyengeségeit, és ez alapján az adott évfolyamra bemért gyakoroltató feladatokat tud adni, ezek megoldását vissza tudja mérni, a pedagógusnak vissza tudja adni az adatokat. Olyan egyénre szabott, mesterséges intelligenciával támogatott segítséget kap majd a nagyon is közeli jövőben a pedagógus, amire még nem volt példa. Ez ma még talán sci-fi, de hamarabb lesz valóság, mint gondolnák.

Végezetül arra is szeretnék kitérni, hogy a Törvényalkotási Bizottság elé benyújtott módosító javaslatok több ponton is érdemi változtatásokat hordoznak. Elsősorban a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő heti fix 24 órában való meghatározását emelném ki. A módosítás kizárólag azokat érinti, akikre eddig a 22-26 óra vonatkozott, amely munkakörökre ennél alacsonyabb óraszám volt érvényben, az nem változik. A 24 órás szabály már a pedagógusok új jogviszonyba kerülése előtt, a 2023-24-es tanítási év első napjától bevezetésre kerül, hiszen tanév közben az óraszámok nem változhatnak.

A kinevezéstől eltérő foglalkoztatás elrendelésének szabályai is pontosításra kerülnek. A térbeli korlátozás, azaz a járáson belüli elrendelhetőség mellett időbeli korlát is bekerül, továbbá a tanítási év helyett csak a tanítási félév végéig szólhat ez a fajta feladatellátás. Az elrendelés feltétele lesz továbbá az is, hogy előzetesen vizsgálják meg, lennee önként jelentkező a feladatra. A Waldorf-intézmények kezdeményezésére továbbá a határozott időre szóló kinevezést az eddig a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó egyházi és magánintézményeknél továbbra is korlátozás nélkül tartja fenn a törvényjavaslat.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom, hogy a vitában történő további hozzászólására és a zárszó elmondására 7 perc 45 másodperc áll majd rendelkezésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Kulturális Bizottság nem állított előadót.

Most megadom a szót Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószólónak, a vitához kapcsolódó Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága előadójának, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Öné a szó, képviselő asszony.

(21.40)

KISSNÉ KÖLES ERIKA, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának előadója: Hvala za besedo gospod predsednik! Gospod predsednik, gospod državni sekretar! Gospodje Poslanci, Poslanke in Zagovornik. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak, Képviselő Asszony, Szószóló Úr! Az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága vitához kapcsolódó bizottságként az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat 44-45. §-a alapján a 2023. június 22-ei ülésén folytatta le a tárgyalt törvényjavaslat részletes vitáját.

A bizottság a törvényjavaslatot megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel a határozati házszabály 44. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Bizottságunk a kialakult gyakorlatnak megfelelően a törvényjavaslathoz benyújtott képviselői módosító javaslatokról nem foglalt állást, és a részletesvita-szakaszban módosításra irányuló szándékot nem fogalmazott meg, ezért a bizottságunk részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatot nem nyújtott be.

A Magyarországon élő és az Alaptörvény rendelkezései szerint államalkotó tényezőként elismert, őshonos nemzetiségi közösségek számára a nemzetiségi nevelés és oktatás rendkívüli fontosságú. A nemzetiségek fennmaradásának jövője szempontjából létkérdés, hogy a nemzetiségi tanulók nevelése és oktatása minőségi, kiegyensúlyozott, harmonikus és nyugodt nevelő-oktató munka keretében, anyagilag, erkölcsileg és szakmailag megbecsült pedagógusok munkájával történjen. A mind egzisztenciálisan, mind szakmailag megbecsült nemzetiségi pedagógusok hivatásuk gyakorlásával erősítik a nemzetiségi közösségekhez tartozó gyerekek, tanulók, diákok nemzetiségi öntudatát, fejlesztik nyelvi-kulturális identitásukat, oktató-nevelő munkájuk révén átörökítik a nemzetiségi hagyományokat.

Bizottságunk őszintén bízik abban, hogy a pedagógusok új életpályájáról szóló T/4255. számú törvényjavaslat elfogadásával a törvényjavaslatban megfogalmazottak növelni fogják a pedagógus-életpálya vonzerejét, és a bevezetendő változások nyomán a társadalom valamennyi rétege, így a nemzetiségi köznevelésben munkavállalóként jelen levők köre is azzal szembesülhet, hogy a változások révén a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsültségével óvodáink és iskoláink előnyös és nem hátrányos helyzetbe kerülnek. Hvala za pozornost! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a nemzetiségi szószólók soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm Kissné Köles Erika szószóló asszony hozzászólását.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincsen lehetőség. Elsőként megadom a szót az írásban előre jelentkezett Szabadi István képviselő úrnak, a Mi Hazánk képviselőjének, hatperces időkerete van.

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Amint azt a törvényjavaslat általános vitája során Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettes asszonya kijelentette, pártunk nem támogatja a pedagógus-státusztörvényt, mert nem teremti meg a pedagógusok anyagi biztonságát, szakmai szabadságát, és nem csökkenti a terheiket; elfogadásával a pedagógusok számos tekintetben a jelenlegitől is rosszabb helyzetbe kerülnek. Álláspontunkat csak megerősítette az, hogy a törvényjavaslathoz Dúró Dóra képviselő asszony 14 módosító javaslatot nyújtott be, melyek a munkaterhek csökkentését, a szabályozás életszerűbbé tételét célozták volna, de ezeket a módosításokat a Kulturális Bizottság fideszes többsége egyszerűen egyöntetűen lesöpörte.

Ahogy már megszokhattuk, a kormány az oktatás terén is kétkulacsos politikát folytat. Amíg itthon azokat a mutatókat szajkózzák, miben javult az oktatás helyzete, addig a Brüsszelnek benyújtott EFOP Plusz pályázatban pontosan leírták, hogy a magyar oktatási rendszer milyen súlyos állapotban van. Eszerint az egy tanulóra jutó kiadásokat tekintve Magyarország az OECD-átlag alatt van; a korfa és a hiányterületek alapján a köznevelés strukturális kihívásokkal áll szemben; sajnos idősödik a pedagógusállomány, 2019-ben a tanárok 45 százaléka 50 éves vagy annál idősebb volt; az elmaradó pedagógus-utánpótlás egyik oka a versenyképes fizetés hiánya, a tanárok kezdő fizetése az egyik legalacsonyabb az EU-ban.

A kormány tehát nagyon is tisztában van az oktatás problémáival, ezért a jelen törvényjavaslatnak a magyar oktatási rendszer olyan mérföldkövének kellene lennie, amely a parlamenti pártok és a szakszervezetek szakmai konszenzusán alapul. Ehelyett a médiában beharangozott szakpolitikai és szakértői egyeztetésekre a Belügyminisztériumban csak a látszat kedvéért került sor, az érdemi tárgyalásra hiányzott a kormányzati valódi szándék, annak ellenére, hogy a Mi Hazánk Mozgalom a rendszerszintű problémákra konkrét megoldási javaslatokat dolgozott ki és nyújtott be.

A belügyminiszter úr részvételével zajlott szakpolitikai egyeztetésen a pártokat váratlanul érte, hogy a magukkal vitt szakértők nem szólalhattak fel például. A baloldali pártok kivonultak a teremből, az ellenzéki politikusok közül egyedül Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettes asszonya állt helyt, és javaslatot tett a státusztörvény pedagógusokra nézve hátrányos részeinek a módosítására. Jelezte például, hogy a törvényjavaslat nem nyújt kellő garanciát a gyermek születése után visszatérő kisgyermekes anyák számára. A belügyminiszter úr ígéretet tett ezen pontok felülvizsgálatára, de ez  ahogy megszokhattuk  üres ígéret maradt.

Másnap a szakértői egyeztetésen a minisztérium képviselői a látszatát sem teremtették meg az együttműködésnek, amit jól mutat az, hogy a megbeszélésről jegyzőkönyv sem készült. A hét meghívott ellenzéki szakértőből a Mi Hazánk által delegált gyakorló pedagóguson kívül két másik szakértő volt jelen. Az egyeztetésnek nem nevezhető ülésen a minisztérium munkatársai sértő hangnemben, lenéző gúnnyal beszéltek a pedagógusokról, például véleményük szerint nincsen kifejezett tanárhiány; az iskolákban nincs semmiféle agresszió, ha magaviseleti probléma akad valamelyik gyerekkel, az a pedagógus módszertani felkészültségének hiányára vezethető vissza. Álláspontjuk szerint a nevelés terén minden eszköz a pedagógus rendelkezésére áll, és számos lehetőségük van segítséghez fordulni, sőt  ami egyben vérlázító is  a tárca munkatársai cinikusan jegyezték meg, hogy a tanárok is szeretnének havi egymillió forintot keresni, és szívesen ücsörögnének lyukasórákban vagy otthon a nyári szünidőben. Na, ezt nevezte a kormányzati sajtó szakértői egyeztetésnek.

Pártunk szakértője többek között felhívta a figyelmet a részletszabályok hiányára és arra, hogy a tankerületek nyomást gyakorolnak az iskolavezetésre a túlterheltség és a kifizetetlen többletmunkák kapcsán, de a minisztériumban nem akarták meghallani ezeket a problémákat.

A jövő nemzedékek sorsa múlik ezen a törvényen. Ha a tanárok megbecsülését nem teremtik meg, pár éven belül nem lesz, aki tanítja a gyerekeinket. A törvényjavaslatban semmiféle előmenetel, kiszámítható pályaív nincs, a rugalmatlan szabályozás a szakma vonzerejét tovább csökkenti. Eddig körülbelül 16 ezer tanár hiányzik az iskolákból, és már legalább 5 ezer pedagógus jelezte, hogy felmond, ha bevezetik ezt a törvényt. Hat év tanárképző után fiatalok inkább elmennek szállodai recepciósnak, ahol simán a kétszeresét keresik meg annak a bérnek, amit pedagógusként kapnának.

A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint a tanárok bérrendezése nemzetstratégiai kérdés. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a magát szuverenistának valló kormány a pedagógusok béremelését a brüsszeli pénzektől teszi függővé, annál is inkább, mert Gulyás Gergely miniszter úr Kormányinfón tett kijelentése alapján 2030-ig összesen 7000 milliárd forintot terveznek pedagógusbér-emelésre fordítani, ennek mindössze a 11 százaléka, 800 milliárd forint lesz uniós forrás, vagyis elsősorban hazai költségvetési forrásból finanszírozzák majd. Novák Katalin köztársasági elnök asszony véleménye szerint is az EU-s pénzektől függetlenül is emelni kell a pedagógusok fizetését. Nagy Márton pedig nemrég arról beszélt nemes egyszerűséggel, hogy Magyarországnak lényegében nincs is szüksége az EU-s forrásokra.

Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy ha nem érkeznek meg az uniós pénzek, miért csak évi 10 százalékkal emelik a tanárok fizetését, ami idén az inflációt sem fedezte. Az ígéretekkel szemben miért csak júliusig lesz visszamenőleges hatályú a béremelés? Továbbá semmilyen garancia nincs a törvényjavaslatban (Az elnök csenget.), hogy az illetményeltérítés fedezete biztosított lesz. Idő hiányában nem tudom folytatni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szabadi képviselő úr. A következő hozzászóló Barkóczi Balázs képviselő úr, a DK képviselője.

(21.50)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Be kell hogy valljam, hogy egy kicsit zavarban vagyok, ugyanis úgy vitázunk a pedagógusok jogállásának megváltoztatását érintő törvényről, ami tulajdonképpen a pedagógus-életpályamodellt évekre negatív módon érinti, hogy az előterjesztő részéről miniszteriális szinten senki nem vesz részt ezen a vitán; de nemcsak a módosító indítványokról szóló vitán, hanem a törvény vitáján sem, és azt hiszem, hogy ez a napnál világosabban megmutatja  nem személyes ez, államtitkár úr, ne vegye magára , hogy mit gondolnak önök a tanárokról és a közoktatás helyzetéről, illetve erről a törvényről. Ugye, a 18 órás vita első hét órájában ön meg sem szólalt, nagyon jókat somolygott a bajsza alatt, és jellemző, hogy a vitát végül a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára zárta le. Nem tudom, hogy Takács Péter egy istenáldotta zseni, hogy minden ágazathoz ért, ami a Belügyminisztériumhoz tartozik, tehát a rendvédelemhez, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, és még sorolhatnánk, ezzel egyébként túlszárnyalná a főnökét, hiszen Pintér Sándor maga vallotta be, hogy nem ért az oktatáshoz, vagy ez is csak azt mutatja, hogy a kormányzat nem hajlandó meghallani az ágazat szereplőinek a hangját, és nem hajlandó meghallani azt, hogy mi a bajuk ezzel a státusztörvénnyel. Én inkább az utóbbira tippelnék, és meg is fogom indokolni, hogy miért.

Annyit hadd szögezzek le már itt az elején, hogy a Demokratikus Koalíció álláspontja egyértelmű, ezt a törvényt nem lehet módosítani, nem kell toldozgatni-foldozgatni. Lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy túlságos szellemi igénybevételt ez nem kíván meg részünkről, de akkor is ez az igazság, hogy ezt a törvényt egy az egyben ki kell dobni a kukába. És egyébként a Dobrev Klára vezette szociáldemokrata kormány oktatáspolitikájának ez is lesz az első dolga, hogy ezt a törvényt kukázza; azért is, mert ahogy az interpellációban elmondtam az ön államtitkártársának, Rétvári Bencének, az a felháborító, hogy ez a törvény tulajdonképpen a közoktatást sújtó generális problémákra nem ad választ. Tehát nem ad választ, sőt tovább súlyosbítja azokat a bajokat. Nem ad választ a pedagógushiányra, nem ad választ a tanárok és a diákok túlterhelésére.

Többször elhangzott itt a vitában nemzetiségi szószóló asszonytól is, hogy reméljük, hogy emeli majd a pedagóguspálya presztízsét, hát, nem így néz ki ez egyelőre. Most ugyanis már több tucat tanár jelezte a felmondását, azt, hogy szeptembertől ők nem a pedagóguspályán képzelik el a továbbiakban magukat, pont az önök által beterjesztett bosszútörvény miatt. Országosan pedig ötezer pedagógus, akik, ha holnap önök megszavazzák ezt a törvénytervezetet, akkor szintén hátat fordíthatnak a pályájuknak, ami egy katasztrófa, és én nem gondolom azt, hogy ha rákényszerítjük a szülőket, hogy egy olyan platformot használjanak az iskolával való kapcsolattartásra, ami platformot egyébként pár unatkozó hacker játszi könnyedséggel feltört annak idején, akkor az feltétlenül a közoktatás modernizációja és digitalizációja felé mutatna.

De nem nyújt megoldást ez a törvény az egyre súlyosbodó szegregációs és szelekciós problémákra sem, nem nyújt megoldást a törvény a bérrendezésre, arra, hogy XXI. századi környezetben tanulhassanak a diákok; hogy olyan biztonságos és motiváló légkört teremthessünk, amivel minden gyermek úgy gondolja, hogy ki tud bontakozni, és ráadásul a most tárgyalt módosító indítványok nagy része is technikai, és a vitában felvetett érdemi kifogásokat nem veszi figyelembe.

Ugye, mindannyian olvastuk, remélem, Rétvári államtitkár úrnak a Facebook-bejegyzését, amiben azt mondta, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak új szempontokat felhozni a bosszútörvény vitája során, hát, úgy látszik, hogy államtitkár úr sem nagyon figyelt, bár azt hiszem, hogy ő az éjszakai munkabeosztást kapta meg a minisztériumtól, és lehet, hogy akkor már fáradt volt, vagy nem pihente előtte ki magát. Számos ellenzéki javaslat elhangzott a vitában, én magam is a vezérszónoki hozzászólásomban több ilyet tettem, csak hát, önök az egyeztetést úgy képzelik el, az az igazság, államtitkár úr, hogy egy 150 oldalas törvényt egyhetes határidővel kiadnak a szakszervezeteknek és a szakmai szervezeteknek véleményezésre, utána pedig csak látszategyeztetésre kerül sor például az önök által gründolt Nemzeti Pedagógus Karral és a közoktatás egyéb névtelen szereplőivel.

Én három módosító indítványról szeretnék beszélni, amennyiben még belefér az időmbe. Az első a reprezentativitás elve. Államtitkár úr, az önök kormányzata 13 éve folytatja az „oszd meg és uralkodj” politikáját, és nagyon könnyű a reprezentativitásra hivatkozni a kötelező tagsággal rendelkező Nemzeti Pedagógus Kar kapcsán, ugyanakkor pedig kizárni a tárgyalásokból az olyan nagy múltú és valóban érdekérvényesítő munkát végző szervezeteket, mint például a szakszervezetek. Ha önök érdemi módosításokat vártak ehhez a törvényjavaslathoz, akkor a szakszervezetek is számos ilyet tettek, sőt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete még egy külön honlapot is létrehozott, ahol ezeket gyűjtötte össze. Ugyanakkor önök ezzel szemben úton-útfélen azt hangoztatták a saját propagandasajtójukban, hogy aki ez ellen van, az átgondolatlan, és a jövő generációkat tönkretevő és a jövő közoktatását szétverő törvény ellen kampányol vagy tiltakozik, az mind a dollárbaloldal által felhergelt rendbontó.

Itt hadd ragadjak le egy pillanatra: ez nincs így, államtitkár úr. Tehát miért nem tekintik partnernek, és miért nem kezelik felnőttként a saját szavazóikat is? Én magam Dobrev Klára árnyékkormányának árnyékminisztereként például nagyon sok szakmai szervezettel, szakszervezettel, diákszervezettel egyeztettem, hogy mást ne mondjak, pont Dobrev Klára javaslatára kapja meg a Tanítanék Mozgalom az Európai Polgár díjat. Az idén szerintem ez a valódi párbeszéd, ez az önök politikájából és gyakorlatából hiányzik.

A másik, ugye, erre ön is hivatkozott, hogy heti 24 órában rögzítenék a nevelési-oktatási munkával lekötött munkaidőt. Ezt a törvény vitájának a napján nagy csinnadrattával bejelentették, nem vették figyelembe azt, hogy a szakszervezetek évek óta 22 órás munkaidő-maximalizálásról beszélnek, illetve ezt kérik a kormányzattól. Másrészt a heti 24 órás fix óraszám törvénybe iktatása nem jelent nagy kockázatot, mert ugyanakkor a többlettanítások, ki nem fizetett eseti helyettesítések elrendelésével és a munkaidőkeret bevezetésével önöknek továbbra is lehetőségük van, hogy extrém munkával terheljék meg a pedagógusokat, tehát az extrém munkaterhelésre. Arról már nem is beszélve, hogy azok a kevesek, akik teljes heti munkaidős állásban dolgoznak, és heti 24 óránál kevesebb ez a neveléssel, oktatással lekötött munkaidejük, nekik a teljes munkaidős foglalkoztatásuk veszélybe kerül.

Végül a harmadik az átvezénylések kérdése. Ön is említette, látszólag  és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy csak látszólag  úgy tűnik, mintha önök ismét engedményt tettek volna ebben a kérdésben, ami szerintem az egyik volt azok közül, ami a legnagyobb vitát váltotta ki a törvénytervezet tárgyalása kapcsán. Ugyanakkor az eredeti tervektől eltérően abba voltak hajlandók belemenni, amit ön is említett, hogy járáson belül lehet áthelyezni a pedagógusokat, illetve a mostani módosítás szerint csak akkor, ha a három órát nem haladja meg az utazás. Azonban arról továbbra sincs egyetlenegy szó sem, államtitkár úr, hogy ki fogja az utazással járó többletköltségeket állni. A pedagógusok, abból a kevés fizetésükből, ami van nekik, mert önök nem hajlandóak megemelni? Folyamatosan Brüsszelre mutogatnak, és ha önök valóban partnernek tekintik a pedagógusokat, ahogy ezt hangsúlyozzák is, és azt mondják, hogy érdemi tárgyalások voltak, akkor miért nem hallgatták meg a szakszervezetnek azt a kérését ennek a pontnak a kapcsán, hogy közös megegyezéssel történhessen csak meg az átvezénylés? Ugyanis én úgy gondolom, mint aki 12 évig gyakorló pedagógus volt, hogy aki év közben, és most teljesen mindegy, hogy egy évre vagy fél évre, bármelyik osztályközösségből kiszakít egy pedagógust, az nem alkalmas sem a pedagógiai pályára, sem az oktatás szakmai irányítására.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a Demokratikus Koalíció frakciója úgy gondolja, hogy a módosítások a törvény eredeti szövegével és szellemiségével együtt elfogadhatatlanok, semmilyen módon nem támogathatók, és a Demokratikus Koalíció ezeket nem is fogja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat, folytatjuk munkánkat. A Momentum képviseletében Szabó Szabolcs képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt mondta államtitkár úr, nem pont szó szerint fogom idézni, de tartalmilag azt mondta, hogy az ellenzék, mint mindig, most is azt mondta, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, hú, hát akkor itt csak a felperzselt föld marad, és ez nem szokott bejönni az ellenzéknek. Itt valami félreértés van szerintem, pedig a 18 óra alatt sokat beszéltünk itt néhányan. Itt az állítás az volt, hogy már most fel van perzselve. Tehát ez nem jövő idejű volt, és szerintem ez tényszerűen igaz, önök is elismerik, hogy nagyon alacsonyak a fizetések.

(22.00)

Azt már kevésbé ismerik el, hogy pedagógushiány van, de ha elmegy az ember egy iskolába, akkor azt tapasztalja, hogy szakos tanárokból mintha hiány lenne, természettudományos területen főleg. Hát, fizika-, kémiatanárt már nagyítóval kell keresni, a fővárosi gimnáziumokban is hiány van az ilyen típusú szakos tanárokból. Tehát itt valóban van egy nagyon masszív pedagógushiány; és akkor nem beszéltünk még az oktatók, hallgatók túlterheltségéről, meg a szakmai autonómiáról, s a többi. És mi ezt magyaráztuk, hogy a törvényjavaslat sem ad erre választ, és egyébként az összegző módosító javaslatban elfogadott módosítások sem adnak választ. Én örülök neki, hogy az elrontott számolási képleteket kijavították  az a fránya osztás, ugyebár, de ezt észrevették. Régen az oktatás még jó volt, észrevették, hogy az osztás is fontos.

Felhívnám itt a figyelmet egy olyan dologra, amire végképp nem lehet azt mondani, hogy itt ez valami riogatás, és hogy mi csak mondjuk, hogy ez majd rossz lesz, és nem is igaz. Ugye, az a helyzet, hogy ha én most belegondolok, hogy mi van nálunk, Csepelen, Soroksáron, most már két kezem kell hozzá, hogy megszámoljam, hány iskola esetében érvénytelenítették az igazgatói pályázatokat. Tehát tényleg, most már, attól függ, hogy hogy számolom, de igazából a kilenc, ahol tartunk. Most éppen legutóbb kettő esetében sikerült ezt megoldani, ráadásul az egyik iskola esetében egy olyan intézményről beszélünk, amelyik a kompetenciafelmérés alapján a város legjobb iskolái közé tartozik, talán a top 10-en belül is van. Ennek ellenére érvénytelenítették a pályázatot.

Például mi ezt többször elmondtuk itt a vita során is, hogy az a jelenlegi helyzetben is egy alapvető probléma, hogy az a legalapvetőbb szakmai autonómiája sincs meg az intézményeknek, hogy beleszólhassanak az intézményvezető  most már majd megint újra iskolaigazgató  kiválasztásába, és ez a törvény sem ad erre a továbbiakban lehetőséget. Tehát, mint ahogy ez most is előfordul, hogy önök érvénytelenítenek pályázatot, mindenki mutogat a másikra, senki nem tudja, hogy miért lettek ezek valójában érvénytelenítve, mert valós érveket senki nem hall, az intézményekben tanító pedagógusok, az ott tanuló diákok meg a diákok szülei csak azt látják, hogy az általuk szeretett és egyébként a szakma által elismert pedagógus a továbbiakban már nem lehet igazgató, vagy nem lehet az, mert nem nevezik ki  mondjuk, eddig pedagógus volt vagy igazgatóhelyettes , és ez továbbra is pont azt jelenti, hogy nulla befolyásuk van erre. Tehát a szakmai autonómiájuk a nulla szinten van, az intézményvezető-választásban is, és akkor beszélhetnénk a pedagógiai programról, meg sok mindenről.

Azt gondolom, hogy ha egyszer ezek nem javulnak, hanem rossz állapotban maradnak, akkor mi nem azt mondjuk, hogy riogatunk azzal, hogy majd rossz lesz, hanem a mostani állapot nem jó, és mi azért beszéltünk itt sokat, hogy ez legalább egy picit legyen jobb. És én továbbra is határozottan merem azt állítani, hogy nem lesz jobb ettől a törvényjavaslattól a közoktatás állapota. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. A vitát lezárom.

Megkérdezem Maruzsa Zoltán államtitkár urat, hogy kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Igen. 7 perc 45 másodperc a rendelkezésére álló időkeret. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.

DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót a válaszlehetőségre.

Szabadi István képviselő úr számára: én meghallgattam Dúró Dóra felszólalását is a szakértői egyeztetésen történtekről. Én ezen nem vettem részt, megkérdeztem a munkatársaimat  máshogy emlékeznek az ott történtekre. Nagyon szívesen szervezek a résztvevők mindkét oldaláról egy olyan beszélgetést, ahol tisztázzuk, hogy pontosan mi is hangzott ott el. Ugye, emlékezzünk: miniszter úr, bár erre semmi nem kötelezte, de a Belügyminisztériumban hagyomány, hogy a pártok képviselőit a Belügyminisztérium által kezdeményezett törvények kapcsán meghívja  még egyszer hangsúlyozom: a pártok képviselőit , miniszter úr tartotta magát ehhez, ezért hívta meg a parlamenti pártok képviselőit. Amiatt pedig, hogy a pártok behozták azokat a szervezeteket, akikkel egyébként tucatnyi egyeztetés zajlott, azt gondolom, szó nem érheti a ház elejét, ha a miniszter úr ezen az egyeztetésen azt jelezte, hogy ő itt ezen az eseményen a pártok delegáltjaival és a jelen lévő delegációvezetőkkel folytatja az egyeztetést. Ezt egyébként a jelenlévők elfogadták, még ha nehezményezték is, hogy nem bárki parttalanul hozzászólhat. Ekkor született az a javaslat, hogy a szakértőket behívjuk egy másik alkalommal; erre került sor az önök által ismertetett módon  de nem olyan módon és álláspontom szerint nem olyan tartalommal, de ezt tudjuk tisztázni.

A pedagógushiány több hozzászólásban is elhangzott. Azt gondolom, ha a nyugati világban megnézzük, mindenhol egyre növekvő mértékű a pedagógushiány, ami messze nem magyarázható egyébként csak foglalkoztatási körülményekkel, csak bérekkel. Minden olyan országban is, ahol egyébként az önök által emlegetett statisztikák fölötti vagy abban kedvezőbb képet mutat, mondjuk, a pedagógusok bérezése, érdekes módon ott is egyre kevésbé vonzó ez a pálya. Erre van számos magyarázat, nem ebben a néhány perces időkeretben szeretném ezt megfejteni. De azt elmondtam az általános vitában is, hogy az elmúlt 12 esztendőben 3 százalékkal csökkent Magyarországon a pedagóguslétszám és 13 százalékkal csökkent a tanulólétszám. Ez árnyalja a képet. A 16 ezer pedagógus hiányzása egy virtuális számításból fakad. Én megkérdeztem a szakszervezeteket, elmondták, hogy ők hogyan kalkulálták ki ezt a számot, de ez nem egy valós helyzet.

A 72 órásra tervezett vitában valóban Takács Péter államtitkár úr mondta a zárszót, igazi helytállásról, felkészültségről tett tanúbizonyságot; ezúton is köszönöm neki. Nem sejtettük, hogy csak 18 órás lesz a vita. Én nagy örömmel itt lettem volna a végén. Úgy tudtuk, azt hallottuk kint az utcán, hogy 72 órás vitára kell készülni; kérem, hogy ezt nézzék el nekem, nekünk.

A párbeszédről, egyeztetésről, partnerségről el tudom azt mondani, hogy soha nem egyeztettünk még ennyit egy törvényjavaslat kapcsán sem. Azt azért szeretném tisztába tenni, hogy nem azt jelenti az egyeztetés, hogy megérkeznek a tisztelt szakszervezetek képviselői, elmondják, hogy hogyan legyen, majd utána a kormányzat ezt sietve végrehajtja  mert néha ez a benyomásom. Ezeken az egyeztetéseken ők is tettek javaslatokat, mi is tettünk javaslatokat. Van olyan anyag egyébként  most nem belemenve a részletekbe , aminek én nagyon örültem volna, ha megteszik márciusban, és akár még be is tudtuk volna építeni. Ehhez képest az elmúlt napokban kaptam bérezésre vonatkozóan olyan javaslatot, ami akár még érdekes is lehetett volna, de akkor ezt egyébként nem tették meg. Ahogy elmondtam a felvezetőmben is, örültem volna, ha néhány ügyben konstruktívabb a hozzáállás.

Az útiköltséget természetesen a munkáltató állja. Tehát ha a kollégát olyan helyre vezénylik, ami útiköltséget feltételez, akkor ezt ki kell fizetnie a munkáltatónak.

A csepeli igazgatói pályázatok kapcsán: partikuláris kérdés, a törvényjavaslat érdemét nem érinti. 527 igazgatói pályázatot írtunk ki, ebből néhány tucat az, amire nem érkezik pályázat; hasonló nagyságrend az, amit a tárca nem dönt el, hanem új pályázatot kezdeményez, olyan értelemben, hogy nem neveztünk ki senki alkalmatlant, nem neveztünk ki oda nem való személyt; új pályázat kiírásáról született döntés néhány tucat esetben. Az 527 pályázati eljárásból én az elmúlt egy hétben néhány esetben találkoztam médiavisszhanggal. Bocsánat, hogy ezt mondom: 527 esethez képest, arányaiban tekintve én ezt nem tekintem valami hatalmas skandalumnak. A legtöbb esetben, azt hiszem, meg tudtuk találni a megfelelő pályázókat, és biztos vagyok benne, hogy valamennyien kiválóan el fogják látni a feladatukat. Ha valahol új pályázaton találunk jobb jelöltet vagy adott esetben újra pályáznak érintettek, akkor meg lehet vizsgálni, hogy az intézmény vezetésére felkérést kapnak-e.

Hogy aze a szakmai autonómia, hogy adott munkahelyen a vezetőt a dolgozók megválaszthatják, én azt gondolom, a pedagógusok szakmai autonómiáját a jogszabályok rögzítik. A Nemzeti alaptanterv is megadja a tartalmi kérdésekben is a szabadság mértékét, amelyet a tartalmi szabályozók nagyjából 20 százalékos nagyságrendben rögzítenek. Lehet azt mondani, hogy ez kevés. Fontos erre felhívni a figyelmet: pont az a lényege a Nemzeti alaptantervnek, hogy megmondja, hogy mi az, ami a nemzet minden iskolájában, minden köznevelési intézményében a kötelező, általános tudástartalom.

(22.10)

Ehhez képest ha az eltérés mértékét 20 százalékban rögzítjük, akkor ez nem tekinthető kicsinek, és emellett azt gondolom, hogy a pedagógusnak módszertani-szakmai kérdésekben is nagy szabadsága van. Sokak szempontjából egyébként azt kell mondjam, én szoktam olyan kritikát is olvasni szülők részéről, hogy néha kicsit talán túl nagy is, hiszen miután becsukja az ajtót, utána a teremben az történik, amit a pedagógus jónak tart, és nem feltétlenül az, amit egyébként a tanügyi szabályozók rögzítenek. Én ezt nem látom olyan vészes problémának.

Azt gondolom, hogy a pedagógusnak igenis tudnia kell, hogy mi az, ami jó az adott osztályban a gyerekeknek, mi az, ami ott az ő eredményességüket meg tudja alapozni. Én hiszek a kollégáimban, akik ezt a munkát jó minőségben ellátják, de azt állítani, hogy a szakmai autonómiáját tényleg erre kellene lecsupaszítanunk, hogy a vezetőválasztásban nekik kéne hogy a döntő szavuk legyen, ezzel nem értek egyet. Ma Magyarországon a pedagógusnak a munkája során, azt gondolom, jelentős mértékű szabadsága van mind tartalmi kérdésekben, mind pedig módszertani kérdésekben, ahol lényegében korlátlan szabadság áll rendelkezésre. Köszönöm szépen.

Felszólalások:   280-283   284-297   298-299      Ülésnap adatai