Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak!  elsősorban kormánypárti képviselőtársak. Önök 2012-ben gyökeres változást hajtottak végre a magyar közoktatási rendszerben: elvették az önkormányzatoktól az iskolákat azzal a céllal, hogy majd sikeresebbek, eredményesebbek legyenek, és azért, hogy egyébként jobb legyen a közoktatás. Az iskolák központosításával, a KLIK felállításával magukra vállalták tulajdonképpen az intézmények szükséges eszközökkel való ellátását, a tanárok megfelelő körülményekkel való ellátását.

Nos, lássuk be, azért ez nem teljesen sikeredett. A gigaközpont, a KLIK három év alatt megbukott, jelentős adósságot hagyott maga után  17 milliárdot  és még az önök akkori minisztere, Balog úr is, az EMMI minisztere elismerte, hogy túltolták a biciklit.

2011-ben elfogadták a köznevelési törvényt, az új közoktatási törvényt, melynek 1. § (2) bekezdése így kezdődik: „A köznevelés közszolgálat, amely a felnövekvő nemzedék érdekében a magyar társadalom hosszú távú fejlődésének feltételeit teremti meg, és amelynek általános kereteit és garanciáit az állam biztosítja.”

Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, elmondhatjuk, hogy önök megszegték a saját törvényüket. Megszegték a saját törvényüket azzal, hogy az elmúlt egy évben a tanárokat igenis fenyegették, hogy megalázóan alacsony fizetést biztosítottak számukra, hogy a szakmai szabadságukat lábbal tiporták, és a szükséges infrastruktúrát sem biztosították minden esetben az iskolákban. Elmondhatjuk azt is, hogy az elmúlt 12 évben igenis nem javítottak a magyar közoktatás helyzetén, sőt mondhatjuk azt, hogy inkább rontottak.

Nagyon rossz a hangulat az iskolákban. Nagyon nagy az elkeseredettség az iskolákban, nagyon nagy a bizonytalanság az iskolákban, és ilyen körülmények között kell a tanároknak mindennap bemenni és tanítani, hogy a jövő generációját modern, XXI. századi tudással lássák el.

Ugyanaz a törvény, ez a 2011-es törvény azt is megfogalmazta, hogy a köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság és a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.

Milyen szép szavak ezek, ugye, képviselőtársaim? És milyen távol állunk attól, ami egyébként ma zajlik Magyarországon, elsősorban a közoktatás területén! A tanárok fizetése ugyanis hosszú évek óta megalázóan alacsony, miközben itthon soha nem látott mértékű az infláció, és soha nem látott drágulás sújtja a lakosságot. Méltányosságról, szolidaritásról, fenntartható fejlődésről papolnak, miközben ma a diplomás tanárok bére már elmarad a szakmunkásokétól is; természetesen nem bántva itt a tisztességesen dolgozó szakmunkásokat sem.

Hol van az igazságosság és a szabadság, amikor a tisztességes munkakörülményekért tüntető tanárokat tömegesen fenyegetik meg, vagy éppen megalázzák? Mások jogainak tiszteletben tartásáról fogadnak el törvényt, miközben kirúgták korábban azokat a tanárokat, akik tüntetni mertek az önök elhibázott oktatáspolitikája miatt.

A 2011-es oktatási törvény azt is kimondta, hogy ennek egy fő célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.

Nos, kérdezem én: hogyan kívánják mindezt elérni, amikor már most több ezer tanár, pedagógus hiányzik a magyar oktatási-nevelési rendszerből, és a mostani státusztörvénnyel, amennyiben a parlament elfogadja  bér kétségem nincs, valószínűleg el fogja fogadni , vélhetőleg újabb ötezren hagyják el a pályát, hiszen ötezren letétbe helyezték a felmondásukat? Hogyan kívánják mindezt elérni, ha egész Európában a magyar tanárok vannak leginkább leterhelve, párosulva azzal, hogy talán ők keresnek legkevesebbet az Európai Unióban?

Ki kell mondani, hogy mára az elmúlt 12 év központosításra épülő politikája súlyos válságot idézett elő a magyar oktatási rendszerben. Ennek az lett a következménye, amit most is látunk és tapasztalunk, hogy bizony-bizony, több tízezer fős tüntetések, élőláncok és tiltakozások vannak most már egy éve Budapesttől Miskolcon át Szegedig. Választókerületemben is több ilyen megmozdulás volt Szegeden, ahol a pedagógusok kiálltak magukért, ahol a szülők, a diákok kiálltak a pedagógusokért, a fenyegetések, a zsarolások és a kirúgások ellen.

(20.40)

Engedjék meg, hogy ezúton én is megköszönjem a pedagógusok áldozatos munkáját mindazért, amit tesznek a diákokért, és megköszönjem azt, hogy kiállnak magukért, kiállnak egymásért, egy jobb oktatási rendszer megvalósításáért.

Mindegy tehát, hogy KLIK, Klebelsberg Központ vagy tankerület, évről évre egyre rosszabb a helyzet. A tanárok szabadságát egyre jobban korlátozzák, miközben egyébként a fizetésük pedig egyre kevesebbet ér. A tanórák 13 százalékát nem megfelelő végzettségű tanár tartja, és ezt önök is pontosan tudják. Énektanárok tartanak például kémiaórát, vagy éppen testnevelő tanárok történelemórát. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között egyre kevesebben választják a tanári pályát.

A fiatal pedagógusok aránya megdöbbentően alacsonnyá vált. A tanárok több mint 40 százaléka 50 évnél idősebb, a 20-29 éves pedagógusok aránya pedig mindössze 7 százalék a teljes tanártársadalomban. S azt is elmondhatjuk, hogy valóban soha ilyen kevesen nem akartak tanárnak jelentkezni, mint most, és az a jelenlegi folyamat, ami most zajlik az oktatásügyben, nem is teszi a fiatalok számára kedvezővé azt, hogy ezt a pályát válasszák.

A belengetett fizetésemelést a kormány pedig az uniós támogatásokhoz köti. Én is megkérdezem, mint ahogy egyébként sok ellenzéki képviselőtársam megkérdezte: miért az EU-tól várja egy nemzeti kormány a forrásokat az oktatásra? Milyen nemzeti kormány az, amely azt mondja, hogy a gyermekek jövőjéről nem saját maga kíván gondoskodni? Milyen kormány az, amely nem saját erőből kívánja megoldani a jövő generációjának a fejlődését, sikerét, neveltetését? Nos, mondom én: gyenge és alkalmatlan. Mert minden állam, minden nemzeti állam maga költ az oktatására, és maga fizeti ki a saját pedagógusait, még a hanyatló Nyugaton is. Itt nem spórolnak a fiatalok jövőjén, nem spórolnak a tanárok fizetésén. Németországban hatszor, a sokat támadott Brüsszelben négyszer, a szomszédos Ausztriában ötször, de Portugáliában, ahol tulajdonképpen újjáalakították az egész oktatási rendszert, még ott is háromszor annyi a pedagógusok bére, mint Magyarországon.

Sokszor szokták persze mondani, hogy ott természetesen a megélhetés is sokkal drágább. Nos, azt gondolom, a világbajnok inflációnak köszönhetően ez már nem igaz, hiszen a pedagógusok ma már ott szinte olcsóbban vásárolnak maguknak, mint itt. Ez, kérem, azt gondolom, hogy szégyen és gyalázat.

Az oktatás problémáját tehát nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni, hiszen a rendszer valóban az összeomlás szélére sodródott, és önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, sokszor azt látjuk, hogy nem a megoldásokat keresik, hanem sok esetben a gyermekeket fenyegetik, a tanárokból pedig rabszolgákat akarnak csinálni.

Az előttünk lévő státusztörvény több pontban érintené hátrányosan, sőt egyenesen negatívan a pedagógusokat, így jelenleg őket már nemcsak a béremelésük óriási lecsúszásával, hanem a foglalkoztatásukat alapjaiban megváltoztató tervekkel is sújtani akarják. Elveszik az állami szférában dolgozó tanároktól a közalkalmazotti státuszt, és bevezetnek helyette egy új, alkalmazotti jogviszonyt, köznevelési foglalkoztatotti jogviszony néven, amely tovább szűkíti a munkavállalók jogait, és bővíti a munkáltatói jogokat.

Tiltják, hogy a tanárok a közneveléssel kapcsolatos kritikus véleményt megfogalmazzanak, valamint visszavezetik a rendszerbe a fegyelmi eljárást mint lehetséges retorziót, hogy véletlenül se mondjon egyetlen tanár sem véleményt az önök elhibázott oktatási politikájáról.

Csökken az iskolák szakmai autonómiája, ugyanis a tantestületektől a tankerületekhez kerülnek át olyan jogkörök, mint például a pedagógiai program elfogadása.

A szakszervezetek hatáskörét is csökkentik, egyre inkább a reprezentativitáshoz köti a kormány az egyeztetési kötelezettségeket, és még lehetne sorolni mindazt, amit egyébként ez a törvény tartalmaz.

A státusztörvény-tervezetben tehát a munkavállaló egyértelműen kiszolgáltatott és függési helyzetbe kerül. Úgy gondolom, hogy a tervezet, amennyiben jogszabállyá válik  márpedig vélhetőleg azzá válik , általánossá fogja tenni a visszaélésszerű jogalkalmazás gyakorlatát is. Mindennek következménye természetesen az lesz, amit egyébként már most is tapasztalunk, hogy több ezren hagyják el majd a tanári pályát, ahol amúgy így is kevesen vannak, és még kevesebben fognak jelentkezni.

Bűn ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim: a pedagógusokat nem a közösséget szolgálónak tekinteni, maradék jogaikat pedig lenullázni. A kormány ostoba törekvésének eredményét láthatjuk ebben, a pedagógusi pálya szétesését tapasztalhatjuk napról napra. Generációk fognak felnőni, mire ennek az egész rombolásnak a kárait helyre lehet majd hozni. Nincs és nem lehet alternatíva; ennek a pusztításnak, azt gondolom, véget kell vetni.

S végezetül engedjenek meg egy levelet, amit a választókerületemből kaptam az egyik tanár hölgytől.

„A státusztörvény pénteki parlamenti tárgyalása okán keresném önt, képviselő úr. 29 éve dolgozom a közoktatásban úgynevezett technikai alkalmazottként. 2012. december 31-éig személy- és munkaügyi ügyintézői munkakörben dolgoztam. Sajnos afelől nincs kétségem, hogy a kormánypártok átverik ezt a törvényt mindenáron.

2019-ben, amikor a szakképzésben megtörtént a jogállásváltozás, eldöntöttem, hogy ha a közoktatásban is bevezetik, akkor én a továbbiakban már nem szeretnék benne dolgozni, mindazok ellenére, hogy úgy gondoltam, hogy a jelenlegi munkahelyemről megyek majd nyugdíjba. Sokan vagyunk úgy, hogy a törvénytervezetben szereplő feltételekkel már nem kívánunk a rendszer részesei lenni. Ehhez kapcsolódik kérdésem, észrevételem. A törvénytervezet 158. § (8) bekezdése meghatározza azon foglalkoztatottak végkielégítésének az összegét, akik nem vállalják a jogviszonyváltást. Az ebben foglaltakat nagyon méltánytalannak tartom, és a véleményemmel nem vagyok egyedül.

Mivel nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, hogy ez a rendelkezés mennyire megy szembe a törvény hatályos szövegével, a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezésekkel. Továbbá véleményem szerint a tervezet rendelkezése ellentmond a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény előírásainak is.

Amennyiben a felvetésem jogilag megállja a helyét, és amennyiben úgy gondolja, kérem, mondja el a parlamentben, ha érdemlegesnek tartja, hogy a parlamenti vitában mindezt megemlítse; sok kollégámmal együtt örömmel vennénk, hátha a törvénytervezet ezen rendelkezései számunkra kedvezően változnak a törvény végleges elfogadásakor.”

Nem tudtam megnyugtatni, és nem tudom megnyugtatni, hiszen nem látom az erre vonatkozó módosítási szándékot.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Én azt kérem önöktől, fizessék ki rendesen a tanárokat! Ne fenyegessék őket, és végre értsék meg, hogy nagyobb megbecsülést, nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést kell biztosítani számukra! És értsék meg végre, hogy az azonnali és méltányos béremelésen túl valódi szakmai szabadságot, jobb munkakörülményeket kell biztosítani, kisebb terhelést kell biztosítani a tanároknak, a diákoknak minőségi és XXI. századi tudást kell biztosítani, hiszen az oktatásba befektetni a jövő záloga. Köszönöm, hogy meghallgattak.