Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH ENDRE, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért (Róma 12:19). A Biblia arra tanít, hogy ne legyünk bosszúállók. Kedves kormánypárti képviselőtársak, önök most mégis bosszút kívánnak állni a pedagógusokon az elmúlt másfél év tiltakozásai miatt. Pedig nagy hangon vallják magukat a keresztény hit egyetlen, igaz hazai védelmezőjének. Nem érzik ebben az ellentmondást?

Ritkán ismerik el nyilvánosan, hogy a bosszúszomj ihlette ezt a törvényt. De azért akad példa a kendőzetlen őszinteségre is. Remélem, annyi haszna legalább lesz a státusztörvénynek, hogy a hozzád hasonlók eltakarodnak a pályáról  ezt Cseri Tamás hódmezővásárhelyi fideszes képviselő mondta egy tiltakozó pedagógusnak. Önök nyilván tagadni fogják most a bosszú motivációját, hiszen  Maruzsa államtitkár urat idézve  nagy nehézségben lennének, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani. (Taps a Párbeszéd soraiban.) De hogyan lehetne másképp érteni azt, hogy ahelyett, hogy teljesítenék a tiltakozó pedagógusok követeléseit, csak tovább rontják a helyzetüket? Hogyan lehetne másképp érteni a 15 tiltakozó tanár kirúgását? Hogyan lehetne másként érteni a törvényben foglalt fegyelmi eljárás és hathavi pénzbüntetés lehetőségét? Túl sokat ugráltak a pedagógusok, most a birodalom visszavág. Csak tudják, annál nincs lejjebb, mint amikor valaki a rábízott kiszolgáltatott embereken áll bosszút. Márpedig itt ennek vagyunk a tanúi.

De a legrosszabb az egészben, hogy a kicsinyes bosszújuk az egész ország jövőjét fenyegeti, hiszen összesen 4976 pedagógus tervezi beadni a felmondását, amennyiben önök elfogadják a bosszútörvényt. Önök mégis ragaszkodnak hozzá. Egy mozdulattal sikerült majd’ 20 ezer fölé növelni a pedagógushiányt, és szeptembertől minden iskolában megérzik majd a végeláthatatlan helyettesítések súlyát. Önök mégis ragaszkodnak hozzá. Nincs elegendő jelentkező a pedagógusszakokra, idén fizikatanárnak 23-an, kémiatanárnak 22-en jelentkeztek első helyen az egész országban. Önök mégis ragaszkodnak hozzá. Hát, hogy néznek majd így a szaktanár nélkül maradt vagy az osztályfőnöküket elvesztő diákok szemébe? Hogyan néznek majd a becsületesen adózó, mégis magántanárt fogadni kénytelen szülők szemébe? Hogyan néznek a szeretett hivatásuknak búcsút inteni kényszerülő pedagógusok szemébe? Sehogyan.

Megéri ezt az árat a bosszú? Megéri ezt a sok kárt és szenvedést a hatalmi vendettájuk? De tudom, hiába kérdezem ezeket önöktől, hiszen amikor felszólalásra jelentkeznek, előveszik majd egy bizonyos Rogán Antal nevű feltaláló sufnijában simára csiszolt hazug kormányzati paneljeiket, és addig szajkózzák majd, amíg talán maguk is elhiszik azokat. Mintha egy önjelölt motivációs tréner utasításait ismételgetnék gépiesen: mi mindenkivel egyeztettünk, mi mindenkivel egyeztettünk, mi mindenkivel egyeztettünk. De hiába ismételnek el egy állítást sokszor, attól az még nem lesz igaz, hiszen a tiltakozásokat szervező civilekkel egyáltalán nem voltak hajlandók tárgyalni. A szakszervezetekkel leültek ugyan, de valahogy azt az egyszerű kérésüket nem sikerült meghallaniuk, hogy ők bizony nem szeretnének bosszútörvényt, sem felvizezett formában, sem semmilyen formában.

De nemcsak ők nem szeretnék a bosszútörvény bevezetését, az oktatási szektor egyetlen érdemi szereplője sem támogatja azt. Nemcsak a gyíkemberekkel konspiráló sorosista libsik ellenzik a bosszútörvény bevezetését, nemcsak a szakszervezetek, az oktatáskutatók, a tiltakozó civilek, diákok és szülők, hanem az oktatási szektor olyan konzervatívabb szereplői is, mint például Barlay Bence, az Újbudai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója, aki pár napja azt nyilatkozta egy keresztény portálnak, hogy a törvény atomcsapásként érte az eleve kiábrándult tanárokat, és ha a jelenlegi formájában elfogadja azt a kormány, akkor tovább fogja rombolni a tanári pálya presztízsét. De még a baloldali elhajlással egyáltalán nem vádolható Horváth Péter, a kormány által létrehozott Pedagógus Kar elnöke is úgy nyilatkozott, hogy „a törvényjavaslatban foglaltak a pályára való vonzást, a pályán való tartást nem látom, hogy elősegítenék”.

Ugyan elvétve, de akadnak olyanok is, akik szerint nincs komolyabb gond a bosszútörvénnyel. Közéjük tartozik például Karsai Ferenc tornatanár, Budafok fideszes polgármestere is. Szerinte az érintettek egyszerűen nem értik a kormányzat jó szándékát. Lelke rajta! Nyilván a fideszes politikus szól ilyenkor belőle, a pedagógus énjét már felfalták a politikában eltöltött évtizedek.

De rajta kívül rengeteg pedagógust tölt el végtelen szorongással a bosszútörvény. Pontosan érzik, hogy mire készül a kormány. Könyörtelenül elveszik a munkavállalói jogaikat, így minden tanár kiszolgáltatottá válik a tankerületi és iskolai vezetőinek. Aki nem tartozik a liblingek közé, azt kiragadhatják a nevelőtestületéből, a korábbi diákjai mellől, és áthelyezhetik egy másik iskolába. Értem én, hogy súlyosbodó pedagógushiányra készülnek, de hallottak önök már arról, hogy a diákoknak milyen fontos a stabilitás, a bizalmi kapcsolat, amit kialakítanak a tanáraikkal? Ezt rombolhatja le egy ilyen áthelyezés; nem beszélve a pedagógus munkakapcsolatairól és a személyes életéről.

A pedagógusok jogait, autonómiáját rengeteg ponton sérti a bosszútörvény, a lemondás, a meghosszabbított tanév, a pedagógiai program és az szmsz elfogadásából való kizárás, s hosszan lehetne még sorolni. Nem csoda, hogy több ezren tervezik a felmondásukat a törvény bevezetése miatt. Egy tanár így fogalmazta meg nekem a gondolatait: pedagógus vagyok, rosszul érint a bosszútörvény, ki is fogok lépni az állami oktatásból, mégsem emiatt aggódom igazán. A gyerekek miatt fáj a szívem, nem kapnak minőségi oktatást ilyen körülmények között. Nincs már kiegyensúlyozott tanári kar sehol, a NAT nem a javukat szolgálja. Milyen jövőt szánunk nekik? Hogyan nézünk majd a szemükbe, amikor látjuk a küzdelmeiket a felnőtt életükben?

Nem akarja senki ezt a törvényt, csak a kormány. De nyilván hiába jön minden autó szembe az autópályán, az utcai harcos Orbán Viktor a bajszos rendőrkapitánnyal az anyósülésen attól még jó irányba hajt. Kirakják a kék villogót az elsötétített szolgálati limuzinra, aztán térjenek csak ki előlük a kockás inges tanárok a kis Suzukijaikban.

Kedves Kormánypárti Képviselőtársak! Ha valóban fontos önöknek a nemzet jövője és nem szeretnék, hogy magukra omoljon a mennyezet, amikor családbarát kormányzásról beszélnek, akkor itt az ideje, hogy máshogy viszonyuljanak az oktatáshoz és a pedagógusokhoz. Tudom, hogy láthatóan sokuknak, például Király Nóra újbudai fideszes nagyasszonynak is nehéz összerendezni azt fejben, de bizony az oktatás minősége legalább olyan fontos a családok számára, mint az anyagi támogatások. Mert amíg kizárólag az erő nyelvén hajlandók kommunikálni a tanárokkal, addig ők a lábukkal fognak szavazni, és tömegesen elhagyják a pályát. 2022-ben 5316 pedagógus távozott a tankerületekből, ami 42 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Netán idén egy új rekordot szeretnének beállítani? Pedig van önök között 37 olyan képviselő a kormánypárti padsorokban, aki maga is pedagógus volt. Ők hogyan számolnak el majd volt kollégáik előtt ennek a tanárellenes törvénynek a támogatásával?

A mai reggelen az asztalukra egy krétát és egy szivacsot helyeztünk momentumos képviselőtársaimmal, hadd idézzék vissza a tantermi emlékeket. Azt javaslom számukra, hogy menjenek vissza a volt iskolájukba, és kérdezzék meg néhány volt kollégájukat, hogy mit gondolnak a törvényről, hogy segítie az bármilyen módon az oktatás válságának megoldását. Biztosíthatom önöket, hogy lesújtó válaszokat fognak kapni. De van egy jó hírem is, ha önök, 37-en nem szavazzák meg ezt a gyalázatos törvényt, akkor az nem fog átmenni. Ha önökben maradt egy szikrányi szolidaritás volt kollégáikkal szemben, akkor álljanak ki értük végre, mert ha behódolnak a frakciófegyelemnek, akkor bizony elárulják őket.

(16.40)

Tudják, mikor egy munkaadó azzal szembesül, hogy nem elégedettek a dolgozói, és sorra hagyják ott az állásukat, akkor két választása van: vagy jobb feltételeket teremt, és megpróbálja pótolni a hiányzó szakembereket, vagy kizsigereli a nála maradó dolgozókat, és így az a helyzet alakul ki, hogy egyvalakinek több ember helyett kell dolgoznia.

Önök szemmel láthatóan ezt a második utat választották: a pedagógushiányt nem csökkenteni akarják, hanem eltakarni, a pedagógusokat pedig nem jobban megbecsülni, hanem jobban megterhelni. A kötelező óraszámokat ugyanis nem csökkentették az eredeti javaslatukban, maradt a 22-26. Most bekerült ez a 24-es módosító, amivel az a probléma, hogy nagyon sok tanárnak ez munkateher-növelést jelentene, hiszen nagyon sokan most 22 tanórára vannak beállítva. Ez tehát nem egy munkateher-csökkentés. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ellenben növelték a helyettesítések számát, amit ki lehet szabni. Tehát a munkateher egyértelműen növekedett a pedagógusokon. (Nacsa Lőrinc: Nem érted, az a probléma, hogy nem érted!)

Itt vannak a fizetések is, itt történik a legnagyobb szemfényvesztés, Uri Geller sem hajlította olyan ügyesen a kanalakat, mint önök a valóságot. Ha kormánypárti politikusokat hallgat az ember, akkor csak úgy röpködnek a milliós fizetések, amit a tanároknak fognak adni (Nacsa Lőrinc: 800 ezer!), de pontosan lehet tudni, hogy a törvényben rögzíteni kívánt minimumok egy kezdő számára mindössze bruttó 9 ezer forintos emelést jelentenek, egy 20 éve pályán lévő számára pedig akár bércsökkentést is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nehéz egyébként úgy a béremelés külső korlátairól szóló mesét elhinni önöknek, hogy az idei költségvetésben mindössze a GDP 3,6 százalékát költötték oktatásra, ami egy történelmi mélypont. Amikor a válságból éppen csak kilábalt az ország 2010-ben, ez az arány még 5,8 százalék volt. Ennyire fontosak önöknek a kiművelt emberfők.

De tudjuk, hogy a pedagógusok azok, akik mindig béremelés előtt állnak, csak a Kánaán valahogy sohasem jön el. Sőt, az is előfordul, hogy azt hallják Rétvári Bencétől, hogy emelkedett a bérük, közben aztán a boltban mégis kevesebb jut belőle a bevásárlókosárba. Mert, ugye, a kormány meg az a testület, amely mindig megtartja az ígéretét, ha pénzt ígér, azt is megtartja. Garanciát tehát nem tartalmaz ez a törvény arra, hogy valóban minden pedagógus jövedelme emelkedike majd.

De beszélnek itt teljesítménybérről is, amit úgy akarnak bevezetni, hogy senki nem ismeri a pontos kritériumokat. De nem is lehet egyébként rigid szempontrendszerrel igazságosan mérni egy pedagógus teljesítményét. Az igazgatókat így feloldhatatlan dilemmába sodorják: vagy megpróbálnak differenciálni, ezzel óriási belső feszültségeket gerjesztenek a tantestületekben, vagy egységesen határozzák meg a béreket, ekkor viszont nem beszélhetünk valódi teljesítménybérről.

A teljesítményértékelést úgy általában senki sem szereti, egyetlen munkahelyen sem szeretik, de ettől mégiscsak használják szerte a világban  ezt is Maruzsa Zoltán mondta. Tudják tehát, hogy nem szeretnék az érintettek, hogy csökkenti a pálya megtartóerejét, mégis be akarják vezetni. Mintha direkt mennének szembe a saját európai uniós vállalásaikkal.

A kormány és a parlament nem fog egyoldalúan bevezetni a pedagógusok munkaterheit növelő, a meglévő szakmai autonómiát korlátozó vagy a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat  ezt vállalták az EFOP Plusz operatív programban. Most mégis a vállalás minden elemét megszegik. Tudom, most azt fogják harsogni, hogy volt néhány pont, ahol engedtek a pedagógusoknak. De könyörgöm, ez olyan, mintha egy sötét sikátorban odalépne hozzánk egy marcona férfi, hogy ő bizony most félholtra fog verni, aztán végül sikerül némi tárgyalással három pofon után meglépnünk, és akkor legyünk hálásak a támadónak, hogy csak az orrunkat törte el, és a vesénket nem rúgta le. (Nacsa Lőrinc: Milyen helyekre jársz?)

Higgyék el, a pedagógusok nem lesznek önöknek hálásak ezért a törvényért, pedig nagyon próbálják megérteni önöket, igazán igyekeznek. Egy budafoki tanár, Pallanki Károly például a következő szösszenettel foglalta össze találóan a kormány érveit:

„Aki a legtöbbet teszi a gyerekekért, az fog a legtöbbet keresni, annak odaadjuk az átlagbér akár 80 százalékát is, persze, csak ha a baloldal elintézi nekünk, hogy jöjjön az uniós adófizetők pénze, mert mi képtelenek vagyunk elintézni, pedig még egy emberarcú fideszest is, ha van ilyen, kiküldtünk érte a gonosz Brüsszelbe, a költségvetésből meg sajnáljuk odaadni. Hát, nem jobb helyen van egyetlen embernél, mint 150 ezernél? Úgy is, ha duplájára emelnénk a tanárbért, azzal is csak épp beérnénk a cseheket, hát, akkor meg minek erőlködjünk. Inkább egyeztettünk helyette hússzor, nem is, huszonegyszer egyeztettünk, mert egyszer a portást is megkérdezte a belügyminiszter úr, hogy szerinte is jóe, ha státuszt kapnak a tanárok. (Nacsa Lőrinc: Szégyelld magad!) És még olyan egyeztetés is volt, amin tanárok is voltak. (Az elnök csenget.) Jó, nem szólalhattak meg, de láttam, hogy egyszer az egyik bólintott, úgyhogy nem mondhatják, hogy senki nem ért egyet. (Nacsa Lőrinc: Szégyelld magad!) Még módosítottuk is a törvényt a beérkezett javaslatok alapján, és úgy döntöttünk, hogy mégsem kell lábbilincset hordani, csak iskolán belül. Az is álhír, hogy átvizsgálnák a telefonjainkat. Elég lesz Vodafone-csomagra váltani Huawei készülékkel, a többit megoldjuk majd az igazságügy-miniszter asszonnyal. De a lényeg a hivatás elismerése, szóval, ezentúl is mindenki hetente kap majd államtitkári köszöntőt az e-mailjére, nem kell megadni a címet, már tudjuk.” Ezt írta Pallanki Károly.

Pedig lehetne ezt másképpen is csinálni, nem kellene messzire menniük a jó példákért. (Szabó Timea és Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ott van például a keleti szomszédunk, Románia, ahol mindössze három hét sztrájk után sikerült megegyezni a kormánynak a szakszervezetekkel a béremelésről. Önöknek ez másfél év alatt sem sikerült. És ott van Csehország is, ahol nemrég szavazta meg a parlament, hogy a cseh tanárok fizetése az átlagbérek legalább 130 százalékára emelkedjen. Önök meg itthon a diplomásátlagbér 80 százalékát is csak két év múlva akarják elérni.

Lehetne ezt jól csinálni, de önök nem akarják, mert az oktatás önök szerint egy veszélyes dolog, még a végén túl sok lesz a kritikus gondolkodó az országban. Meg hát, ott van a bosszúvágy is a másfél év óta tartó tanári tiltakozásokért. Szomorú, hogy ez a bosszúvágy lett a törvénykezés alapja egy magát kereszténynek mondó kormányzatnál, de a politikában, csakúgy, mint a keresztény hit szerint, egyszer eljön az igazság napja, amikor megítéltetnek a cselekedetek. Ha megszavazzák ezt a bosszútörvényt, önöknek ezen a napon lesz mit elszámolniuk. Köszönöm szépen. (Taps a DK, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)