Készült: 2024.05.20.07:47:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (2024.04.10.), 145. felszólalás
Felszólaló Gy. Németh Erzsébet (DK)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:11


Felszólalások:  Előző  145  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát, azt hittem, hogy két ilyen szenvedélyes felszólalás után, amit Csárdi képviselőtársam, illetve Jámbor képviselőtársam annak a 200, Józsefvárosban lakó embernek az érdekében megtett, államtitkár úr úgy érezhette volna magát, hogy nem kéne ezt talán szó nélkül hagyni, és nem lett volna ártalmas talán, ha meg tudja nyugtatni képviselőtársaimat, és akkor talán én sem mondanám el majd a hozzászólásomban azt a részt, amit ennek a mellékletnek és ennek a 200 embernek az ügyében el szeretnék mondani.

(19.50)

De visszakanyarodnék az elejére. Azt gondolom, hogy a Fidesz és a Fidesz kormánya jó szokás szerint sajtóban kiszivárogtat, mert azért ne legyünk annyira naivak, nem vagyok abban biztos, hogy mondjuk csak az Index szerezte meg nagyon könnyedén a teljes kultúraközpontosításról és kultúraátalakításról szóló elképzeléssort. Szóval önök általában ezt teszik, hogy kiszivárogtatnak valamit, jól elbeszélgetünk arról, és aztán egy kicsit szűkebb módon, de azért mégiscsak behozzák azokat a javaslatokat, amelyeket ezekben a kiszivárogtatásokban előre jeleznek a társadalomnak.

Azt gondolom, hogy ha a Fidesz behoz egy salátatörvényt, akkor megszokhattuk már, hogy ennek két iránya lehet. Az egyik iránya a gazdaságban az, hogy magánosítanak. Kiknek magánosítanak? Azoknak magánosítanak, akik arra érdemesek. Nem sorolom föl, mert talán itt ezen a késői órán már nem sokan néznek bennünket a közvetítés során. De szerintem most már Magyarországon mindenki nagyon pontosan tudja azt, hogy a gazdaságban meghozott összes intézkedésük kizárólag egy szűk érdekcsoport, egy szűk kör érdeke, értsük ezalatt a miniszterelnök családját és az ahhoz szorosan kapcsolódó embereket, illetve azt a kibővített oligarchahálózatot, amit szintén ők működtetnek. No, a gazdaságban önök ezekkel a magánosításokkal ezért hoznak be ilyen törvényeket.

A humánterületeken viszont ezekben a salátatörvényekben ugyanúgy meg lehet találni a fő vezérlőelvet, ez pedig nem más, mint a központosítás, mint a centralizálás. Ezt tették az oktatás területén, ezt tették az egészségügy területén, és most itt van előttünk egy újabb salátatörvényben a kultúrának nagyon sok ága és nagyon sok része, ahol szintén ezt a központosítást kívánják megvalósítani.

Pósán képviselőtársamtól itt a kétpercesben hallottam, hogy hát mennyire jó ez a centralizálás, hiszen akkor majd a működtetés, a közbeszerzés, a biztonsági őrzés meg egyebek talán egy kicsikét hatékonyabban lesznek megvalósíthatók. Hát, ha idézni szeretnék egy fideszes nagyágyút, Kovács Zoltánt, akkor megkérdezhetném Pósán képviselő úrtól, hogy mondja már meg nekem, hogy ezek sikerültek-e. Tehát: és sikerültek ezek?

Például az egészségügy területén sikerült, van eredménye annak, hogy centralizáltak? Van ilyen típusú eredmény az oktatásban? Jobb lett attól a magyar emberek egészségügyi ellátása? Jobb lett attól Magyarországon  maradjunk most csak ennél  a közoktatás azzal, hogy önök centralizáltak és központosítottak mindent? Én azt gondolom, hogy mind az egészségügy, mind a közoktatás esetében nagy, hangos nemmel lehet erre a kérdésre válaszolni.

Hogy ebben a törvényjavaslatban, ami most, jelen pillanatban csak centralizál és központosít, mikor jelenik meg majd az a másik terület vagy az a másik érdek, ami egyébként a gazdaságban a magánosítás révén megjelent, azt megint csak találgatni lehet. Fájó szívvel kell hogy azt mondjam, jó néhány évet eltöltve mind az Országgyűlésben, mind egy nagy önkormányzatban, nem igazán látom annak a lehetőségét, hogy akár még a fideszes oligarchák is nagyon szemet vetnének a kultúrára, mert sajnos nincs benne annyi pénz, hogy ezért érdemes lenne önöknek lehajolni.

Ez a salátatörvény 23 kisebb-nagyobb terjedelmű módosítást tartalmaz, ezekben vannak technikai jellegűek, vannak koncepcionális jellegűek. Egy biztos és egy közös bennük, hogy az irány minden esetben negatív. Önök az előterjesztésben, a törvényjavaslatban az ország versenyképességének megerősítésére és a nemzeti szuverenitásunk védelmére hivatkoznak. De azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban a verseny visszaszorításáról szól. Nézzük meg a könyvkiadást, nézzük meg a múzeumok beolvasztását, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek  a többi egyetemtől és a többi tanárképző felsőoktatási intézménytől eltérő szabályokkal  szintén a versenyből való kivonása vagy kiemelése történik.

A szuverenitás esetében pedig megszokhattuk, ez a kormány önmagát tekinti nemzetnek, és a saját szuverenitását kívánja védeni más gazdasági, kulturális és oktatási szereplők szuverenitásának visszaszorításával. Én azt gondolom, hogy ez jól nyomon követhető a korszerű képzés alapját jelentő általános műveltség, nyelvtudás és digitális készségek terén az elmúlt másfél évtized oktatáspolitikai intézkedéseinek eredményeként. Az ott bekövetkezett visszaesést azoknak a fontos dolgoknak a háttérbe szorításával és ezzel pedig a magasabb hozzáadott értéket termelő beruházások elmaradásával, a segéd- és betanított munka arányának foglalkoztatáson belüli növekedésével érték el önök azt, hogy ma Magyarország mind gazdaságilag, mind társadalmilag egy lecsúszó pályán van.

Azt gondolom, hogy a múzeumok valamiért kifejezetten egy nagy érdeklődési területe a Fidesznek, de sajnos nem pozitív értelemben, hiszen nem tesznek önök mást ezen a területen, mint hogy tatárdúlást végeznek. Gondoljunk itt arra, hogy a múzeumokat ide-oda rakosgatják, ide-oda tologatják, kiköltöztetik a múzeumokat, máshova akarják őket áttelepíteni. Hadd említsem meg itt a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának a helyzetét, ami egészen egyszerűen elképesztő, a lázálom miatt  nem Lázár-álom, lázálom miatt  egészen egyszerűen a budai Várból, a budai palotából akarják kiebrudalni azt a múzeumot. Én meg azt gondolom, hogy Budapest története a budai Vártól, a budai palotától nem elválasztható, a vármúzeumnak természetesen ott van a helye.

Sóval behintették a Közlekedési Múzeumnak a helyét, hűlt helye van ennek. Én nem tudom, hogy lesze valamikor akár uniós forrás, akár állami kormányzati forrás arra, hogy a Közlekedési Múzeumot újra megépítsék, és nem beszélek arról, hogy hány múzeumunk van elképesztően rossz állapotban.

Én most vidékről jöttem ide vissza, az Országgyűlésbe felszólalni, és ahogy az Üllői úton jövök végig, hát a szívem vérzik a gyönyörű Iparművészeti Múzeum épületéért, aminek a tetejéről a tornyot már nagyon-nagyon régen el kellett szállítani, mert balesetveszélyes volt, és a teljes Iparművészeti Múzeum körbe van véve egy építkezési hálóval. Annyi talán a pozitívum, de jó néhány év távlatában már ennek se nagyon tudok nagyon örülni, hogy legalább a múzeumnak az ablakai föl vannak festve erre az építési hálóra.

Azt, amiről még szeretnék szólni, két képviselőtársam, Csárdi képviselő úr és Jámbor képviselő úr itt nagyon szenvedélyesen és teljesen igazan elmondták, ez pedig az az einstand, amit önök a VIII. kerületben az NKE tanárképző campusának a felállítása vagy felépítése kapcsán 200 családdal művelnek. Szívszorító azt látni, államtitkár úr  és nagyon megkérném én is, hogy erre legyen valami válasza , hogy önöknek tényleg ennyire nem számít 200 család. Ha jól vettem ki Pikó polgármester úr szavaiból, ő egy újságírói kérdésre tudta meg azt, hogy ennek a törvénynek a mellékletében ezt a 200 családot önök kitelepítik, kilakoltatják. Lehet itt bármit mondani, de sajnos, államtitkár úr, ennek a mókusvakításnak sem az a 200 család, sem pedig mi, ellenzéki képviselők már nem hiszünk. Ha 75 napon belül nem fogadják el, akkor 16 napon belül ki kell költözniük. Nagyon nem hiszem, hogy méltányos lenne bárkit is ilyen helyzetbe hozni. Nem olyan emberekről van szó, ezt nagyon pontosan elmondta a két képviselő úr, akiknek akár bankkal vagy bármilyen megoldással, akár családi segítséggel ez megugorható lenne.

Summa summarum, erről az egész törvényjavaslatról én azt gondolom, hogy hiába próbálják szakmai köntösbe öltöztetni, nagyon pőrén és nagyon világosan látszik az a szándék, amit önök megtesznek. Ez pedig nem más, mint hogy a humánterületeken, a kultúra területén újabb központosítást akarnak, aminek biztos, hogy nem az lesz a vége, hogy a kultúrához való hozzáférés, akár azoknak, akiknek kevesebb lehetőségük van a kultúrát igénybe venni, szabadabb és könnyebb legyen.

Márpedig erre lenne szükség. Arra lenne szükség, hogy a kultúra ma Magyarországon mindenki számára elérhető legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a DK, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)




Felszólalások:  Előző  145  Következő    Ülésnap adatai