Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Egy jelentős salátatörvény-csomag van előttünk. Nemcsak tőlem, hanem több ellenzéki képviselőtársamtól is többször hallhatta már a kormány, hogy nem szeretjük a salátatörvényeket, és ennek nem valami szépészeti oka van, hanem egész egyszerűen az segítené egy-egy ügy szakszerű és helyes tárgyalását, feldolgozását, vitáját, ha mindig az adott konkrét üggyel egységében tudnánk foglalkozni. Itt megint körülbelül harminc törvény módosítása van összepakolva, olyan ügyek, amelyek még véletlenül sem kapcsolódnak egymáshoz. Hadd tegyek hozzá egy kicsit cinikus megjegyzést: minél hosszabb egy salátatörvény a kormány által, annál több galádság, hiba, botrány van benne. Most ez egy vastag törvénycsomag, ezért jó sok problémát, kritikát, gondot, botrányt tudok megnevezni e javaslat kapcsán. Kezdem a kisebbekkel, és haladunk a nagyobb problémák felé.

Kiemelte előterjesztőként államtitkár úr is, hogy az igazságügyi szakértőkről szóló törvény is módosul, és az igazságügyi szakértők kirendelése kapcsán ez a módosítás azt jelenti, hogy bizonyos feltételekkel eseti szakértőket is ki lehet majd rendelni. Tehát nem szakértő szakértők, igazságügyi szakértők, hanem ennél  hogy úgy mondjam  az adott ügyben, szakmában kevesebb tapasztalattal, kevesebb szakmai háttérrel rendelkezők is eljárhatnak. Egészen pontosan tehát olyanok is adhatnak majd szakvéleményt, illetve szakérthetnek, akik nem az igazságügyi szakértői csomaghoz vagy körhöz tartoznak. Én ezt nem gondolom előrelépésnek. Úgy hallottuk, hogy ez egy valójában mennyire jó és előremutató javaslat. Én azt gondolom, hogy miközben ezeknek a szakértőknek a munkájára sok esetben elemi szükség van és tulajdonképpen a szakértői vélemény tudja eldönteni embereknek a sorsát, a kényszergyógykezeléstől kezdve mindenféle egyéb ügyben kimagasló fontossága van annak, hogy az igazságügyi szakértő milyen szakértői véleményt fogalmaz meg, lerontani ezt a fajta helyzetet és ennél kevesebb tapasztalattal és szakmaisággal rendelkező sima szakértőket megbízni ezzel szerintem visszalépés. Szerintem a rendszer romlását jelenti és egy rossz kormányzást mutat, nem pedig egy pozitív és előremutató rész.

Aztán megint hozzányúl ez a javaslat a bírósági végrehajtókhoz és a végrehajtási törvényhez. Én nem tudom, hányszor nyúltunk már ehhez hozzá az elmúlt években. Szeretném javasolni, hogy akár állandó napirendként legyen mindig itt, mert úgy látom, hogy újra és újra toldozni-foldozni akarja a kormány a végrehajtói rendszert. S nem értik meg, tisztelt uraim, hogy a végrehajtói rendszer úgy rohad, ahogy van. El kellene dobni, le kellene dózerolni és a nulláról újraépíteni egészen más elvek alapján, mert látható, világos, hogy az évekkel ezelőtt kirobbant Völner-Schadl-botránytól sem tudtak önök felállni, és sem morálisan, sem pedig a tényleges működés tekintetében nem sikerült a végrehajtást Magyarországon gatyába rázni és rendbe rakni.

Itt hadd mondjam el, hogy a DK-nak van erre javaslata  be is nyújtottuk tavaly a Ház elé, de önök természetesen tárgysorozatba se vették , amelyben azt javasoltuk, hogy ezt államosítani kellene, itt meg kellene szüntetni a piaci viszonyokat és a nyereségorientáltságot. Ezt igenis állami szolgáltatásba kellene visszavenni, mint ahogy egyébként korábban volt már. Most megint toldozgatunk-foldozgatunk valamit, de nem jutunk közelebb a kívánt, az állampolgárok számára helyes célhoz, én azt gondolom.

Szintén még apró probléma, de hát mégiscsak itt van, a polgári perrendtartásról szóló törvénymódosító rész, amiben megint csak egy pozitív, progresszív előrelépésként értékelte az előterjesztő államtitkár úr, hogy úgynevezett egyszerűsített jelenlétet is lehetővé tesz, magyarán: XXI. századi tömegkommunikációs eszközök alkalmazásával is lehet bizonyos bírósági dolgokat intézni. Például a tanúkihallgatás lehetségessé válik bizonyos esetekben akár Skype-on vagy Zoomon keresztül. Ez egy előremutató és jó dolog. Miért sorolom mégis a hibák és a problémák közé? Mert megint csak, mint oly sokszor, bedobják ezt a javaslatot, van egy ilyen rész az előterjesztésükben, de semmiféle garancia nem szerepel benne, hogy egyébként ugyanazt a feltételt tudjae biztosítani így, mondjuk, egy tanú számára a rendszer, mintha a bírósági tárgyalóteremben jelenne meg. Gondolok itt arra, hogy vane arra és ha igen, milyen garancia  a javaslat alapján semmilyen , hogy ott, ahol a tanú beszél, nem hallgatja őt más, nincse ott ellenérdekelt fél, nincse zsarolás vagy megfélemlítés hatása alatt, hogy ne mondjam képletesen, nem tartanake a fejéhez egy pisztolyt, amint a Zoomon nyilatkozik a dolgokról. Szóval, bevezetünk, illetve a javaslat szerint a kormány majd bevezet egy progresszívnak gondolt elemet, de semmilyen garanciát nem látunk arra, hogy ez ugyanúgy fog működni, ugyanazt a színvonalat hozza, mint amit a jelenlegi rendszer tud.

S még két jelentősebb probléma; tudja ezt államtitkár úr valójában. Az egyik az, hogy mostantól szinte minden korlátozás nélkül az igazságügyi miniszter betekinthet majd ügyészségi, bírósági iratokba. Azt fogja mondani államtitkár úr, már nyitja is szólásra a száját, hogy de hát eddig is betekinthetett bizonyos szempontból. Igen, betekinthetett, de voltak bizonyos körülbástyázott helyzetek, szabályok, hogy ezt hogyan tehette meg. Mostantól ezek leomlanak, hogy ilyen képletesen fogalmazzak. Konkrétan, a normaszöveg szerint, a legfőbb ügyész, illetve az OBH elnöke az igazságügyért felelős miniszter megkeresésére a jogalkotás előkészítése, illetve a jogszabályok hatályosulásának vizsgálata céljából megkaphat bizonyos iratokat, ügyészségi határozatokat vagy mindenféle egyéb szerv által hozott határozatokat, de más, ügyészségi döntést tartalmazó ügyiratokat is. Tehát eddig is volt egy ilyen helyzet, csak bizonyos körülbástyázott módon. Most fellazítják ezeket a szabályokat, és nagyobb teret adnak ennek a lehetőségnek.

Történik ez akkor, amikor  s bele is írják az előterjesztésbe  például az a törvény, amelyet módosítanak, úgy fogalmaz, hogy a kegyelem iránti előterjesztéshez szükséges adatok kapcsán fordulhat az igazságügyi miniszter ezekhez a szervekhez. Hozzányúlnak tehát ahhoz a dologhoz, ami két hónapja itt van köztünk, és amivel nem tudnak megbirkózni, ezzel a bizonyos kegyelmi botránnyal, és azzal, hogy ez feketén-fehéren bemutatta, hogy a kegyelmi eljárások hány sebből véreznek. Hozzányúlnak, de nem olyan célból nyúlnak hozzá, hogy rendbe rakják, módosítsák, és ne forduljon elő olyan probléma és botrány, amilyen két hónappal ezelőtt volt, és ami egy államelnök bukásához vezetett, hanem az ellenkező irányban nyúlnak hozzá: az igazságügyi miniszter most már még szélesebb körben hozzáférhet dolgokhoz és adatokhoz, hiszen azokat átadják neki.

Mindezt ráadásul akkor, amikor  itt élünk ebben az országban , tisztelt képviselőtársaim, önök is hallhatták azt a hangfelvételt, amely hangfelvételen az akkor még igazságügyi miniszter asszony arról beszél az akkori párjának, hogy hogyan, kit és mit küld át az ügyészségre, hogy megnézzenek ügyiratokat és beletekintsenek, hogy ki kit és mit húzott ki, vagy hogyan módosították az iratokat. Tehát értik, akkor adnak még több jogot az igazságügyi miniszternek ebben a témakörben, amikor éppen úgy kellene szabályozni e jelenséget, hogy hogyan lesz ez nem olyan, mint amilyen eddig volt, hogyan rakják ezt rendbe. De önök nem ezt csinálják, hanem olyasmit, mintha a tűzre még olajat öntenének. Egyszerűen érthetetlen ez a dolog!

Beszél ugyan az előterjesztés mindenféle dokumentációról, hogy majd elvileg dokumentálnia kell az ügyészségnek, hogy hogyan történik ilyen adatbekérés. Akkor mondja el, tisztelt államtitkár úr, hogy eddig hogyan történt a dokumentálás! Vane annak dokumentálása, hogy Varga Judit vagy valamelyik munkatársa elment az ügyészségre és betekintett például a Schadl-Völner-iratokba, netalántán azt módosították? Hiszen arról van szó, hogy itt van valami dokumentálási kényszer.

(14.30)

A lényeg az, hogy minthogyha Orbán Viktor komolyan vette volna Varga Juditnak azt a vallomását ezen a hangfelvételen, hogy Polt Péter nem minden esetben ura a helyzetnek, ezért aztán kiterjesztik az igazságügy-miniszter kormánytagnak az ilyen típusú lehetőségét, hogy hogyan tudja ezeket az iratokat ő lekérni, megnézni, netalántán a betekintésen túl odahatni, hogy ezek máshogy nézzenek ki, mást tartalmazzanak. Nyilvánvalóan az ilyen típusú helyzetre önmagában, ha ezt egymagában csak beterjesztették volna, azt mondanám, hogy felháborító, botrányos és semmiképpen nem tudjuk támogatni, és nyilván ez az egész törvénycsomagra igaz.

Na de ezzel nem fejezem be, merthogy van ennek a törvénycsomagnak még egy botrányos része, ehhez hasonló súlyú, nagyságrendű, ez pedig az, hogy mit csinálnak a GVH-val, tehát hogy milyen jogokat adnak a GVH számára. Ezt próbálják valamiféle új, XXI. századi, Nyugatról átvett jogalkotói nóvumként eladni, Németországra hivatkoznak, hallottam már, és más külföldi példákra, falsul természetesen.

Merthogy mi történik itt? Mi van a javaslatban? Meghatároznak egy „alapvető jelentőségű vállalkozások” nevű fogalmat, kitaláltak egy ilyet, nem lehet tudni, hogy pontosan ki és mi tartozik ide. Itt bicsaklik meg rögtön a külföldi példa, merthogy tudunk olyanokról, hogy külföldön voltak ilyen típusú próbálkozások, ott teljesen világosan megvolt, mondjuk, hogy a techszektorra vonatkoztak az ilyen típusú fogalmak, például Németországban, vagy bármilyen más módon, de egzakt módon voltak megfogalmazva a szabályok. Itt ilyet nem látunk, viszont széles és nagy jogkört adunk a GVH-nak, hogy mit tud csinálni, hogyha valamiért nem tetszik neki, hogy ez a bizonyos alapvető jelentőségű vállalkozás valamit csinál vagy éppenséggel nem csinál.

Konkrétan mit adunk neki? A GVH kötelezhetné az érintett cég tulajdonosait, hogy a tulajdonrészüket részben vagy egészében értékesítsék, hogy a társaságot kötelezheti eszközök átadására egy kijelölt szolgáltatónak, persze valamilyen díj mellett, a társaság vezető testületében más vezető állású személy megválasztására, kinevezésére adna jogosultságot a GVH-nak, és akár az igazgatóságot is összehívhatná, tehát gyakorlatilag teljes kontrollt gyakorolhatna a GVH ezek fölött a társaságok fölött.

A részletszabályok semmilyen módon nincsenek kidolgozva. Nincsen kidolgozva, hogy ha a GVH valamiért ilyen típusú társaságnak, alapvető jelentőségű vállalkozásnak minősít egy vállalkozást, lehete az ellen ennek a vállalkozásnak tiltakoznia, vagy akkor ez el van rendelve, a kormány így döntött. Ha valamilyen üzleti érdek hatására a kormány ki szeretne sajátítani egy céget, cégcsoportot, akkor úgy dönt a GVH, hogy alapvető jelentőségű vállalkozásnak minősíti, az illető vagy a cég nem mehet bírósághoz, nem fellebbezhet, nem tiltakozhat, hanem mostantól úgy táncol, ahogy a GVH és mögötte a kormány fütyül, és hogyha persze nem úgy táncol, akkor akár a tulajdonosától is megfoszthatják azt a céget, és értékesítésre kötelezhetik.

Semmilyen részletszabály, hogy ez hogyan történik, mint történik, minek kell megfelelni, milyen jogorvoslati lehetőségei vannak, nincsen ebben a javaslatban, ez is ellentmond annak a néhány nemzetközi példának, amire önök előszeretettel szoktak hivatkozni. De közben látjuk a nyilatkozatokat, hallunk arról, hogy Lázár János már a cementipar államnak való valamilyen átjátszásáról beszél  lehet, hogy ez a törvény készíti elő ezt. Látjuk szintén, hogy Lázár János jelenleg kivont karddal küzd a SPAR ellen, és valamilyen módon próbálja azt is a kormány részéről alágyűrni és megregulázni.

Nem szűnik a gyanú, hogy ez a törvényjavaslat valójában ezeket a lépéseket készíti elő, és ennek a szabályozói hátterét fogja jelenteni, szembemenve természetesen mindenféle piaci logikával, állampolgári érdekkel és bármivel, amit mi jogállamnak hívunk. Ezért is meg az előbb említett módosítások miatt is azt kell mondjam, hogy mereven elutasítjuk ezt a javaslatot, minden porcikájában is elutasítjuk, és természetesen nem szavazzuk meg. Köszönöm szépen.