Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HAJNAL MIKLÓS (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Itt több olyan kritikát is hallottunk a patkó túloldaláról, mely szerint itt nem foglalkoznának az ellenzéki képviselők a konkrét, előttünk fekvő törvényjavaslattal, illetve nem hangoznának el szakmai ellenérvek. Én most az elmúlt egy órában, amikor itt a patkóban is hallgattam a vitát, nemcsak a tévén keresztül, akkor is hallottam már szakmai érveket. Maruzsa államtitkár még el is kezdett reagálni ezekre, remélem, hogy fog reagálni az összes többi elhangzó érvre is.

Én most szeretném azért arra felhívni a figyelmet, hogy nem véletlen, hogy itt nem egy szakmai vita zajlik színtisztán, hanem egy politikai vita is. (Zsigó Róbert: Tényleg nem véletlen…) Azért nem véletlen, mert pontosan tudjuk, hogy önöknek a motivációja e mögött a törvény mögött nem szakmai, hanem politikai. Tehát minden egyes politikai felszólalás mögött az az egyetlenegy ok áll, és az az egyetlenegy érv áll, hogy pontosan tudjuk, hogy önök nem azért hozzák ezt a törvényt, mert önök javítani akarják az oktatási rendszert, nem azért hozzák ezt a törvényt, mert önök korrekciókat akarnak végrehajtani az oktatási rendszeren, hanem azért, mert bosszút akarnak állni a tanárokon. Ezért is hívjuk bosszútörvénynek ezt a javaslatot. De legyen az, amit önök javasoltak, játsszuk el a szakmai vitát, kíváncsi vagyok, hogy államtitkár úr esetleg nyitotte erre a játékra. Én ehhez a szakmai vitához hoztam munícióul a Magyar Helsinki Bizottságtól, civil szervezettől, biztos jól ismerik (Nacsa Lőrinc: Ez már az Alex vagy már a Gyuri?), egy kis észrevételt, egy kis észrevételt. Összesen három észrevételt szeretnék önöknek felolvasni, gondolom, szabadidejükben önök nem olvasták ezt a rendkívül mély szakmai felkészülésük során, éppen ezért most nem árt, ha meghallgatják a Helsinki Bizottság észrevételeit. (Nacsa Lőrinc: Saját gondolatod nincs?)

Először is, a tervezetre vonatkozó észrevételek közül én kiemelném az észrevételeknek a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók munkajogi helyzetével kapcsolatban hozott észrevételeit. (Sic!) Tehát az általános indokolás szerint a jogszabály megalkotásának elsődleges célja, és itt idéz egyébként az indokolásból: a pedagógus-életpálya vonzerejének növelése. Na most, itt az lenne a kérdés, ha ez az indokolás célja, és itt most kicsit kiugranék az észrevételekből, akkor miért van az, hogy egy rendkívüli ülésnapon, miért van az, hogy péntek este, június közepén, igen, már nem is az elején, péntek este vitatkozunk erről, nem is a rendes ülésszakban (Nacsa Lőrinc: Dolgozni kell, dolgozni kell!), nem is a rendes ülésszakban… Ha önöknek tényleg, ahogy az indokolásban írták, elsődleges céljuk a pedagógus-életpálya vonzerejének növelése, akkor miért nem terjesztették be ezt a törvényt korábban? Miért nem kürtölik ezzel tele az országot? Miért nem büszkék erre a törvényre? De ez kis eltekintés volt az észrevételektől.

Nézzük a jogi elemzését a Helsinki Bizottságnak. (Nacsa Lőrinc: Ha már nincs saját?) Az általános indokolás szerint a jogszabály megalkotásának elsődleges célja a pedagógus-életpálya vonzerejének növelése, mivel a gyermekek alapvető jogainak érvényesítése érdekében különösen fontos, hogy kellő számban álljanak rendelkezésre megfelelő felkészültségű, minőségi munkát végző, elkötelezett pedagógusok, nevelő-oktató munkát segítő dolgozók az óvodákban, iskolákban. E cél fényében  írja már a Helsinki Bizottság  nehezen érthető, hogy amint arra több szakmai és érdekképviseleti szervezet rámutatott, a tervezet számos ponton hozna olyan változásokat, amelyek egyértelműen és kifejezetten nehezítenék a pedagógusok munkajogi helyzetét, míg az ígért bérfejlesztést a kormány csak feltételhez kötötten vállalja. Ebbe az irányba mutató rendelkezések, a teljesség igénye nélkül: a tanév július 15-éig való meghosszabbításának lehetősége, a hathavi munkaidőkeret alkalmazásának lehetősége, a próbaidő felső határának meghosszabbítása négyről hat hónapra, valamint a lemondási idő maximális tartamának megnövelése kettőről hat hónapra.

Ebben a körben külön figyelmet érdemel a felmentési idő 60 napban való meghatározása, ez a március 2-ai tervezetben szerepelt, amit véleményeztek, az 52. §-a volt, a jelenleg irányadó szabályozás helyett, amely szerint a felmentési idő legalább 60 nap, legfeljebb 8 hónap, és hossza a munkában töltött évek számával emelkedik.

Ez utóbbi rendelkezés amellett, hogy a tervezet deklarált céljával nyilvánvalóan szembemegy, hiszen semmiképpen sem fogja vonzóbbá tenni a tanári pályát, egyúttal a jogos váromány védelmével kapcsolatos tulajdonjogi elveket is sérti azok vonatkozásában, akiknek a törvény hatálybalépésekor fennálló jogviszonyuk tartama miatt ennél hosszabb felmentési időre, és ekként a felmentési időre járó illetmény tekintetében magasabb összegre nézve van jogos várományuk.

Az Alkotmánybíróság elismeri, hogy a jogszabályon alapuló várományokat, közjogi várományok, védi az Alaptörvény XIII. cikkében rögzített tulajdonhoz való jog, ez egyébként a 3029/2018. AB határozatban fellelhető. Mivel a felmentési időre járó illetmény jogszabályon alapuló váromány, ezért arra alkalmazni kell az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz való joggal kapcsolatban kidolgozott követelményeit.

Az 5/2016. AB határozat pedig kimondja, hogy a tulajdonhoz való jog, azon belül a tulajdonjog részjogosítványainak korlátozása akkor alkotmányellenes, pontosabban alaptörvény-ellenes, ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Az állam egyfelől az alkotmányos kivételek lehetőségétől eltekintve köteles tartózkodni a magán- vagy jogi személyek tulajdonosi szférájába való behatolástól, másfelől köteles megteremteni azt a jogi környezetet, azt az intézményi garanciát, amely a tulajdonhoz való jogot diszkrimináció nélkül működőképessé teszi. 3009/2012. AB határozat, indokolás. Mindemellett az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alapjogi védelem illeti meg azt is, akinek a tulajdonszerzéshez kétségtelen jogcíme van. A jogcím akkor kétségtelen, ha az egyértelmű, ez a 3387/2012. AB végzés indokolása, illetve a 3177/2014. AB végzés indokolásában fellelhető idézetek. Tehát jelen esetben a felmentési idő radikális csökkentése a felmentési időre járó illetmény csökkenése miatt a tulajdonhoz való jog elvonásának is minősül.

És akkor a Helsinki Bizottság véleményét szeretném idézni. „Ez az alkotmánybírósági gyakorlat szerint alaptörvény-ellenes, ha kényszerítő ok nélkül történik. Mivel maga a tervezet indokolása rögzíti, hogy a szabályozás célja a pedagóguspálya vonzóbbá tételén keresztül a gyermekek oktatáshoz való jogának és egyéb alapvető jogainak biztosítása, így megállapítható: nem tételezhető a tervezet deklarált céljával összhangban álló olyan kényszerítő ok, amely a váromány csökkentését indokolja, hiszen az éppen hogy kevésbé vonzóvá teszi a pedagógusi pályát, és ekként veszélyezteti a gyermekek alapjogainak érvényesülését.” Nem én mondom, nem mi mondjuk, a Magyar Helsinki Bizottság mondja, szakmai vélemény, rengeteg alkotmányjogásszal. Reméljük, hogy esetleg ezt megfontolják.

De nézzünk további észrevételeket! Észrevételek a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók jog- és érdekérvényesítési lehetőségeivel kapcsolatban. Amellett, hogy a tervezet általában rontaná az oktatási-nevelési intézményekben dolgozók munkajogi helyzetét, egyértelműen tetten érhető benne az a specifikus tendencia is, hogy csorbítja a pedagógusok érdekérvényesítési lehetőségeit, erősen korlátozza szakmai autonómiájukat, és növeli a kiszolgáltatottságukat a tankerületekkel szemben.

Ennek egyik része az eltérő feladatellátási hely kijelölése. Ennek egyik legszembeötlőbb jele a tervezet sztrájkkal kapcsolatos szabályozása. A tervezet egy új 84/A. §-t illesztene a nemzeti köznevelésről szóló törvénybe, amely úgy rendelkezik, hogy ha az állami fenntartású köznevelési intézmény működése a jogszerűtlen vagy a jogszerű és jogszerűtlen munkabeszüntetések együttes hatása miatt ideiglenesen nem biztosítható, a köznevelési intézmény fenntartója a jelzés alapján az érintett intézmény számára eltérő feladatellátási helyet jelöl ki, sőt akár megszüntethet vagy átszervezhet nem csupán iskolai osztályokat, hanem egész oktatási intézményeket.

(0.00)

Tehát megszüntethet vagy átszervezhet egész iskolai intézményeket. Ezt írták önök a törvénytervezetbe. A jogalkotó a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről szóló 2022. évi V. törvényben már eleve súlyosan csorbította a pedagógusoknak az Alaptörvény XVII. cikkében foglalt munkabeszüntetéshez való jogát, amikor úgy szabályozta a még elégséges szolgáltatásokat, hogy a tanárok sztrájkja a szülők és ekként a társadalom számára gyakorlatilag érzékelhetetlenné váljon. A sztrájk funkciója, hogy a munkáltatóval szemben sok tekintetben kiszolgáltatott munkavállalóknak eszközt biztosítson arra, hogy közös gazdasági és szociális érdekeik érvényesítése céljából kikényszerítsék valamilyen követelésük teljesítését, illetve így nyilvánítsák ki véleményüket valamilyen számukra lényeges, a munkaviszonnyal összefüggő ügyben. Ha a sztrájkjog csak úgy gyakorolható, hogy nem okoz fennakadást a munkaadónál, így észrevétlen marad a külvilágban, akkor annak lényeges tartalma kerül korlátozásra, hiszen éppen a sztrájk nyomásgyakorló funkciója vész el.

Ezt egyébként, hogy ne csak a Helsinki Bizottságot idézzem, a 3065/2022. Ab-határozat is rögzíti, mely szerint a még elégséges szolgáltatás és a munkáltató rendeltetésszerű működésének fenntartása, vagy valamely közfeladat zavartalan ellátása nem azonos fogalmak, az a munkabeszüntetésnek, mint az érdekérvényesítés eszközének a jogintézményéből következik. A munkabeszüntetés a munkáltató rendeltetésszerű működésének fenntartását akadályozza.

Folytatom a Helsinki Bizottság véleményével. A tervezet azon megoldása, hogy a fenntartó másik feladatellátási helyet jelölhet ki a 84/a. §-ban foglalt esetekben, amelyről beszélünk, a sztrájkjog további csorbítását jelenti, mivel egyrészt lehetővé teszi az oktatás elvitelét abból az intézményből, ahol a sztrájk folyik, sőt ennek az intézménynek még a megszüntetését is megengedi, azaz megteremti a sztrájk kiüresítésének feltételeit, másrészt alkalmas arra, hogy a sztrájkoló kollégák ellen fordítsa azokat a pedagógusokat, akiknek a 84/A. § alapján meghozott döntések miatt jelentősen megnő a munkaterhük. Ráadásul az egyébként is teljesítőképessége határán álló, pedagógushiánnyal küzdő magyar oktatási rendszerben  mely tény a tervezet egyes megoldásaiból is nyilvánvaló, például abból, hogy jelentősen csökkenteni tervezi a főállású alkalmazottak arányának minimumát, illetve lehetőséget ad még nem végzett egyetemi hallgatók teljes körű önálló pedagógiai munkára való alkalmazására  nyilvánvalóan egy illúzió, hogy a másik feladatellátási helyen a megfelelőkhöz közelítő minőségű oktatást tudjanak majd nyújtani a már eleve túlterhelt pedagógusok.

Hiába tartalmaz tehát a tervezet hangzatos deklarációkat, miszerint törekedni kell arra, hogy valamennyi érintett gyermek, tanuló megfelelő színvonalú és mennyiségű oktatásban-nevelésben részesüljön, az is nyilvánvaló, hogy a tervezet által megfogalmazott céllal ebben az esetben is ellentétes hatásúak a benne foglalt rendelkezések, így az alapjog-korlátozás adott esetben legitimnek tekinthető célja vonatkozásában sem minősülnek alkalmasnak, így szükségesnek sem.

Folytatom a rendkívüli felmentés szabályaival. A pedagógusok jog- és érdekérvényesítési képességének korlátozásához kapcsolódik a tervezet 53. §-a is, amely a rendkívüli felmentés szabályaira vonatkozik. Bár az indoklás erről nem tesz említést, a véleményezett jogszabályhely átveszi a köznevelési intézmények működését érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló 4/2023. kormányrendelet szabályozási koncepcióját. A rendelet a köznevelési intézményekben foglalkoztatott köztisztviselőkre és munkavállalókra a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 33/A. §-ában, illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 78. §-ában megfogalmazott rendkívüli felmentésre, valamint azonnali hatályú felmondásra vonatkozó szabályoktól a veszélyhelyzet idejére való eltéréseket fogalmaz meg.

Ezen a ponton megint kicsit kiugranék a szövegből és reflektálnék arra, hogy említette államtitkár úr is, hogy a tervezet változott március 2-a óta. Mi akkor lennénk a legboldogabbak, ha ezt a tervezetet önök be sem terjesztették volna. Tehát azt tudom ezzel kapcsolatban mondani, hogy bármilyen korrekciókat is tettek önök, az nem tud elégséges korrekció lenni, nem tud elégséges lenni az, hogy önök esetleg beírtak valamit a tervezetbe, amikor aztán rájöttek, hogy mégsem úgy akarták, kivették. Legjobb lenne, ha önök az egész törvényről ezt gondolnák, hogy mégsem úgy akarnák és kivennék innen a parlamentből.

Ezek fényében a munkáltató  folytatom a szöveget  az érintett közalkalmazottakkal, illetve munkavállalókkal, lényegét tekintve azért is elsősorban a pedagógusokkal szemben bizonyos magatartásuk miatt az arról való tudomásszerzéstől számítottan az adott, esetleg a következő tanév augusztus 1-jéig a rendkívüli felmentési, valamint azonnali hatályú felmondási jogát bármikor gyakorolhatja. A rendelet indoklásából egyértelmű, hogy a szabályozás a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett cselekmények, azon belül is a pedagógusok által gyakorolt polgári engedetlenség ellehetetlenítésére irányul, és figyelemmel arra, hogy a tervezet 84/A. §-a is kifejezetten hivatkozik a jogszerűtlen munkabeszüntetésekre, alappal tehető fel, hogy a jogalkotó az 53. §-ban a felmentés határidejének meghatározásakor is a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmára kívánt reagálni.

A tervezet törvényi szintre emeli és állandósítani kívánja a rendelet által megfogalmazottakat, azonban álláspontunk szerint ez a megoldás több szempontból is alaptörvény-ellenes. A polgári engedetlenség általánosan elfogadott definíciója szerint nyílt, erőszakmentes, a lelkiismeretre hivatkozó, mégis politikai cselekedet, amellyel megszegik a törvényt, éspedig rendszerint azért, hogy a törvényben vagy a kormány politikájában változást idézzenek elő. Aki ilyesmibe fog, az a többség lelkiismeretéhez fordul, hogy kifejezésre juttassa mély meggyőződését: sérelem érte azokat az elveket, amelyek szabad és egyenlő emberek között a társadalmi együttműködés alapját képezik.

Államtitkár úr! Kedves Jelenlévők! Azt szeretném kérni, hogy hallgassák meg a polgári engedetlenkedők hangját, és lehetőleg vonják vissza ezt a törvényt teljes egészében. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)