Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen. Nekem most mégiscsak megtetszett az az ajándékkoncepció, és azt hiszem, itt Gy. Németh képviselőtársammal megfejtettük, hogy itt tényleg ajándékról van szó, ugyanis, még egyszer, nem az történik, hogy valami normál ügymenetben léteznének fejlesztési koncepciók a kormány asztalán, amelyekre régóta készülnek, és megvalósítják őket, amikor úgy hozza a költségvetés helyzete. És egyébként már régóta úgy hozhatta volna a költségvetés helyzete, mert az önök döntése az, hogy mondjuk, az akkumulátorgyárakat támogatják vagy a dubaji befektetőt, vagy éppen 5-10-15 évvel ezelőtt megvalósítanak olyan közlekedésfejlesztéseket, amiket most itt az arab befektetés mellé megkapunk.

Az ajándék. Mikor jó egy ajándék, és mikor örülünk egy ajándéknak? Ha például azt hosszas várakozás övezi, ha hosszasan várakozunk rá, készülünk rá, hogy valamit kapni fogunk, és akkor elindul bennünk egy ilyen izgalmi állapot kibontakozása, hogy örülni fogunk annak az ajándéknak, amit megkapunk.

De van egy másik feltétel is, hogy ez az izgalmi állapot és ez az öröm bekövetkezzen, amikor megkapjuk az ajándékot. Ez nyilván csak akkor teljesülhet, ha ez titkos, tehát ha nem tudjuk előre, hogy milyen ajándékot fogunk kapni, hiszen ha kiderül az ajándék, akkor már nem olyan nagy az öröm, nem olyan nagy a meglepetés, hiszen tudunk róla. Hát, pontosan ez történik.

Amikor címszavakban beleírnak fejlesztési irányokat, hogy felüljáró, vasúti szárnyvonal, összeköttetés a reptérrel, valamiféle gyalogjárda-fejlesztés meg valamilyen zöldfejlesztés, akkor ezek gyakorlatilag titokban maradnak, hiszen nem bontják ki ennek a részleteit, nem mondják meg nekünk, hogy pontosan mire kell gondolnunk. És igen, amikor ezek majd valamilyen formában megvalósulnak, és e miatt a luxusbefektetés miatt valósulnak meg, tehát nem azért valósulnak meg, mert egyébként Lázár János közlekedési miniszterként fontosnak tartaná azt, hogy Budapesten belül elővárosi vasúttal is lehessen közlekedni, hanem azért valósulnak meg, mert ha már idejön a dubaji befektető, és megcsinálja ezt a luxusberuházást, akkor nyilván valamit itt építeni kell.

Tehát még egyszer összegezve: én tényleg úgy gondolom, hogy erre úgy tekintenek, mint egy ajándék, és a budapestieknek örülniük kellene, hogy akkor a luxus mellé  na, ez nem a mi luxusunk lesz, ez a befektető luxusa lesz  legalább kapunk valami felüljárót meg plusz egy vasúti pályát, meg esetleg egy kerékpársávot. De még egyszer, nem ajándék, ennek már régen meg kellett volna valósulnia.