Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon tárgyalandó együttes általános vita tárgyát képező törvényjavaslatok alapvetően a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványokról szóló T/15710. számú előterjesztéshez kapcsolódnak, ahogyan a felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat számos passzusa is. Nyilvánvalóan ez indokolja, hogy ez egy együttes általános vita.

Az Alaptörvény kilencedik módosításával az alkotmányozó kifejezésre juttatja a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítvány kiemelkedő társadalmi értékteremtő szerepét. A közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványok a mindenkori kormányzattól független magánjogi formában biztosítják a társadalom számára kiemelten fontos közérdekű célok megvalósítását. Ennélfogva ezek a jogszabályok kiemelt szerepet töltenek be a magyar jogrendszerben, így működésük hosszú távú stabilitása a jogbiztonság alkotmányos elvéből fakadó követelmény.

A kormány által létrehozott, illetve létrehozni kívánt alapítványok egyszerre képesek igazodni a társadalmi, gazdasági és kulturális élet változásaihoz, valamint biztosítani a közfeladat-ellátás kívánt szintjét. Az alapítványok a mindenkori kormányzattól szervezeti, vagyoni és működési szempontból egyaránt függetlenül tevékenykednek. A közfeladat ellátásával, a közérdekű cél megvalósításával nem hagyhatnak fel. A benyújtott törvényjavaslatok jelentős hányada olyan közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkoznak, amelyek valamilyen hazai felsőoktatási intézmény fenntartóváltásához, úgynevezett modellváltáshoz kapcsolódnak. E javaslatok Magyarország stratégiai céljainak elérését, versenyképességének erősítését, gazdaságának fenntartható növekedését szolgálják, s ehhez kapcsolódóan  ahogy erről hallhattunk  történelmi léptékű felsőoktatás-fejlesztési szándék és ehhez kapcsolódó forrás társul.

A felsőoktatásban a hazai tudás, innováció, tehetség bázisán a gazdaság igényeire nyitottabb, a vállalatokkal hatékonyabban együttműködő intézményrendszer kialakítása a cél. Az egyetemi fenntartói modellváltás programja történelmi esélyt kínál arra, hogy Magyarország a jövő nyertesei közé tartozzon. Ahogyan államtitkár úr jelezte, a modellváltás nem a semmiből pattant elő. A kormány már 2016-ban elfogadta a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című programot, amelyben nyilvánosságra hozta és széles körű vitára bocsátotta, hogy 2030-ig milyen irányban szeretné fejleszteni a felsőoktatást, és hogyan akar sokkal közelebbi kapcsolatot létrehozni az üzleti élet és a felsőoktatás között. Ezt a programot akkor a baloldal is üdvözölte, előremutatónak tartotta. Kérem, majd lapozzák fel az akkori bizottsági ülések jegyzőkönyveit! Aki csak egy kicsit is elgondolkodott erről a kérdésről, annak nyilvánvalónak kellett lenni már akkor is, hogy szorosabb kapcsolat az egyetemek és a vállalati világ között csak akkor lehetséges, ha a napi működésüket meghatározó jogi szabályozókat közelíteni tudjuk egymáshoz. A konszenzussal vagy konszenzusnak tűnő véleménnyel kialakított irányok tehát négy éve ismertek. 2018 tavaszán készült egy több száz oldalas, „A XXI. századi magyar tudásipar megalapozása” című tanulmány, amely a nemzetközi és a hazai helyzetet elemezve felvázolja a működési modellváltás lehetséges irányait, és 2020-ban pedig egy összefoglaló munka készült, egy kitekintés a világ vezető egyetemeinek működési modelljeire, a felsőoktatás finanszírozásának nemzetközi gyakorlatára, kiemelten a teljesítményszerződésekre, indikátorokra.

Ahhoz, hogy a felsőoktatás a hazai gazdaság fontos hajtóerejévé váljon, a nemzetközi fejlődés motorja lehessen, a gazdaság igényeire nyitottabb, a vállalatokkal szorosabban és hatékonyabban együttműködő, minőség- és teljesítményelvű változásokat szükséges végrehajtani. Ehhez az Országgyűlés 2020 őszén elfogadta a felsőoktatási intézmények új, teljesítményelvű finanszírozási rendszerének alapjait, amely 2021. szeptember 1-jétől életbe lép. Modellváltó intézmények esetén a kormány a fenntartó alapítvánnyal hosszú távú, 15-25 éves stratégiai megállapodást köt és ezen belül pedig 3-5 éves finanszírozási szerződéseket.

(9.40)

Ezekben megrendeli az oktatási, képzési, kutatási és egyéb közfeladat-ellátást, speciális térségi vagy éppen harmadik missziós feladatokat.

A minőség- és teljesítményelv a rendszerváltás óta leginkább a hazai felsőoktatásban eddig csak a minősített oktatók számának figyelembevételével érvényesült, egyéb szempontok jóval kisebb, csekélyebb mértékben tudtak érvényre jutni. A jövőben, azt gondoljuk, hogy nagyobb hangsúlyt kell adni olyan indikátoroknak e tekintetben, mint első helyes jelentkezési, felvételi és beiratkozási arányszámok, lemorzsolódási paraméterek; a végzési arány, nyilván a félévek számával súlyozva; a külföldi hallgatók számát érdemes figyelembe venni, a hallgatói mobilitás mértékét, külföldi képzések, együttműködések kiterjedését és mértékét, nemzetközi tudományos kutatási együttműködéseket, szabadalmakat, kutatási eredmények tudományos hasznosítását és megismertetését, külső, azaz ipari, pályázati s a többi forrásbevonások mértékét, nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyet, oktatói-hallgatói arányt, vállalati együttműködéseket. Ezek mind-mind olyan indikátorok, amelyek az intézményeket és az intézményekben dolgozó oktatókat, kutatókat a teljesítmény nagyobb arányú növelésére képesek majd ösztönözni.

A modellváltás mellett szükséges a képzési struktúra megújítása is. A felsőoktatás versenyképességét jelentősen javítaná, ha az egyes új szakok létesítésének és a már meglévő szakok indításának folyamata egyszerűsödne és gyorsulna. Csak jelzem, hogy manapság egy új szak létesítése majd egy évtizedet igénybe vesz. Az ehhez kapcsolódó szabályváltozások reményeink szerint már most tavasszal el tudnak készülni.

Az alap- és a mesterképzésekben egyaránt a gazdasági igények figyelembevételével indokolt a szükséges félévek számának az áttekintése. Szerintem ez közismert, és mindenki tudja, hogy például az informatika területén a piac elszívó hatása olyan gyors és olyan nagy, hogy lényegében már az is sok esetben csoda, ha az alapképzést befejezik, és jóval korábban elszívják a hallgatókat. A mesterképzésben pedig az informatikus ritka, mint a fehér holló; és a doktori képzésről már nem is beszéltünk. 2021 tavaszán ez a felülvizsgálat is megtörténik.

Indokolt a képzési és kimeneti követelmények megújítása, hogy a magyar felsőoktatás gyakorlatorientáltabbá válhasson. 2021 első féléve során a képzési terület szabályozói oldalán minden olyan lépés megtörténik, ami a felsőoktatás versenyképességét megerősíti, így 2022 szeptemberétől már egy megújított, koncentráltabb, versenyképesebb, a gyakorlati igényeket jobban kiszolgáló képzés indulhat el.

A modellváltáshoz kapcsolódóan fontos, hogy az egyetem jelenleg vagyonkezelt állami tulajdonban lévő ingatlan vagyonát és hozzá kapcsolódó immateriális javait, egyéb ingóságait az alaptevékenység mint közfeladat ellátása céljára az egyetem ingyenes vagyonjuttatásként tulajdonba kapja. Ez sem példa nélkül való, csak szeretném jelezni, hogy 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia esetében ugyanez történt, a vagyonkezelt javakat megkapta tulajdonba.

Az államháztartási törvény jelenleg szigorú keretbe szorítja az egyetemek működését, ma lényegében ugyanolyan szabályok vonatkoznak a felsőoktatási intézményekre, mint például a kormányhivatalokra, pedig az egyetemek a piacon, a tudásipar piacán működnek, ilyen értelemben versenyszervezetek versenykörülmények között, nem is csak belső, hanem nemzetközi versenytérben mozognak, és tegyük hozzá azt is, hogy ma már egy nagy egyetem, sokkarú nagy egyetem, mint Pécs, Szeged vagy a Debreceni Egyetem is, lényegében olyan bonyolult és komplex rendszerek, amelyek felérnek egy multinacionális cég bonyolultságával. Ezek működtetéséhez  de nyilván nemcsak ezekről van szó, hanem a többiről is  olyan speciális szabályozásra van szükség  és az elmúlt másfél évtizedben voltak is egyébként ilyen kezdeményezések , hogy a működésük hatékonyabbá válhasson. De ezekkel a korábbi kezdeményezésekkel  jóllehet felismerték a problémát, ezt el kell ismerni, a korábbi kormányok idején is volt  nem sikerült előrébb jutni. Tehát valami új utat kellett keresni, és a jelenlegi előterjesztések lényegében ezt szolgálják.

A jelenlegi szabályozási környezetben a hazai felsőoktatási intézmények többsége eljutott  képletesen szólva  a falig, továbblépési lehetőség innen, e keretek között már nincs. Az egyetemi kutatások piaci hasznosítása az elmúlt évtizedekben nagyon alacsony hatásfokú volt, és ahhoz a lehetőséghez mérten, amit egy-egy egyetem tudásbázisa, kutatási kapacitása és spektruma jelent, ma sem különösen magas, pedig a XXI. században a tudásintenzív innovációk jelentik egy-egy ország gazdasági fejlődésének motorját.

Ma jó pár egyetemnél a kutatás, a tudás piaci hasznosítása egyre inkább a fókuszba kerül, ami nagyon helyes, ez viszont azzal jár együtt, hogy néhány felsőoktatási intézmény már ma is a jelenlegi szabályozás nehéz körülményei között, de megpróbál a piacon is valamilyen módon jelen lenni. Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy bizonyos vállalatoknak tulajdonosa vagy tulajdonrészt birtokol ezekben. A Debreceni Egyetemnek például jelenleg 34 vállalata van, ebből 15-ben többségi tulajdonos. Ennek köszönhetően már most is képes külső forrásokat bevonni a finanszírozásba, de hihetetlenül nehéz egyébként ezeket a vállalatokat úgy működtetni, hogy eltérő szabályok vonatkoznak az egyetemre, az egyetem tulajdonában álló vállalatokra és a piaci partnerekre. A Debreceni Egyetem, a pécsi egyetem, a szegedi egyetem, a SOTE vagy a többi modellváltást választó, a modellváltás mellett elkötelezett egyetem, mondhatjuk, hogy most egyfajta startállapotban van, mindegyik sokkal többre lenne képes, ha olyan energiákat és potenciákat tudna felszabadítani, amelyek jelenleg mellékvágányra kényszerülnek, vagy el vannak fojtva.

Az egyetemek nagyon sokat tudnak tenni egy-egy régió fejlődéséért, gazdaságának növekedéséért. Ezt már most is lehet számos területen érzékelni, így például Debrecenben, de Szegeden és Pécsett is elmondhatjuk, hogy az egyetem meghatározó tényező az adott városok gazdasági életében, a külföldi vállalatok, a befektetők odavonzásában. Én nyilvánvalóan debreceni képviselőként debreceni információk birtokában vagyok, nyugodtan kijelenthetjük, hogy azok a debreceni nagyvállalatok, akár a National Instruments, akár a Krones, akár a BMW, amelyek az elmúlt esztendőkben egyfajta emblematikus befektetőként jelentek meg a térségben, nem jöttek volna oda, ha nincs az egyetem, nincs az a tudásbázis és nincs az a képzési spektrum, amellyel rendelkezik. De az is látszik, hogy a további fejlődéshez tovább kell lépni az egyetemek világában is.

Eddig tíz egyetem fenntartói modellváltásáról született döntés. A jelenlegi törvényjavaslatok további 11 egyetem esetében kezdeményezik az egyetemek vezető testületeinek, a szenátusainak az indítványozására az átalakulást.

Érdemes a számokra egy rövid pillantást vetni. Államtitkár úr elmondta, hogy a szenátusok ezt mindenhol támogatják. Nos, a következő arányokat látjuk, ha megnézzük a jegyzőkönyveket: 2021. január 21-én a Debreceni Egyetem szenátusa 65 igen, nulla nem és 3 tartózkodás mellett szavazta meg a modellváltást. A Dunaújvárosi Egyetem öt nappal később: 13 igen, nulla nem, nulla tartózkodás, tehát egyhangú. A SOTE esetében 41 igen, nulla nem, 1 tartózkodás. A pécsi egyetemen 29 igen, 9 nem, 1 tartózkodás. (Dr. Mellár Tamás közbeszól.) Kétharmad, Mellár képviselő úr. A szegedi egyetemen 29 igen, 16 nem, 3 tartózkodás, 55 százalék. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Zsarolással!  Dr. Mellár Tamás: Így van!) Óbudai Egyetem 24 igen, nulla nem, nulla tartózkodás. Az egri Eszterházy Károly Egyetem szenátusa egyhangúlag döntött arról, hogy az egyetem az Egri Főegyházmegye fenntartásába kerüljön. A Nyíregyházi Egyetemen 16 igennel, 1 nemmel, nulla tartózkodással szavazott a szenátus. A Budapesti Gazdasági Egyetemen 17 igen, 1 nem, nulla tartózkodás. Magyar Táncművészeti Egyetem: 9 igen, 1 nem, 4 tartózkodás. Testnevelési Egyetem: 18 igen, nulla nem, 2 tartózkodás. Tehát mindenhol meggyőző szenátusi többség áll azon kezdeményezések mögött, ami arra irányul, hogy ezek az egyetemek a fenntartóváltást kérjék.

(9.50)

Ez tehát, azt mondhatjuk, az egyetemi autonómiának egy ilyen komoly konkrét ügyben megmutatkozó gyakorlásának tekinthető. Elhangzott az is, hogy ily módon a már fenntartót váltott és most váltó intézményekben együtt a hallgatóknak és az oktatóknak az összlétszámhoz viszonyítva mekkora hányada fog tanulni, illetve dolgozni. Ez mintegy 180 ezer hallgatót, 40 ezernél több dolgozót jelentene a modellváltó intézményekben, 60 510 hallgatót az állami és 8931 dolgozót szintén az állami egyetemeknél. A modellváltással erősödik az egyetemek autonómiája, pénzügyi autonómiája, ahogy erről az államtitkár úr már szólt, elsősorban a vagyon oldaláról nézve. A szervezeti autonómiája is erősödik, mert az egyetemeknek tág tere nyílik a belső szervezeti struktúrák, működési formák kialakítására. Ezt természetesen az alapító okiratban rögzíteni kell. Így például a szervezeti működés biztosítható lesz elnökkel, kancellárral, gazdasági főigazgatóval, melyik egyetem hogy tartja ezt a maga számára helyesnek.

Elhangzott az is, hogy a szenátus az alapítvány felügyelőbizottságába delegál egy tagot. Csak hogy érzékeljük ennek a fontosságát, szeretném megjegyezni, hogy jelenleg a minisztérium a fenntartó. Én nem láttam még arra példát, hogy az egyetemek szenátusai minisztériumba delegálhatnának tagot.

Az oktatás-kutatás autonómiáját az Alaptörvény garantálja. Eddig a fenntartói jogokat gyakorló minisztériumok  attól függően, hogy milyen kormányok voltak, más-más név alatt szerepeltek , tehát a fenntartói jogokat gyakorló minisztériumok alapvetően csak hivatali módon, általános szabályok mentén viszonyultak az egyetemekhez, a mindenkori kormányok ágazati stratégiáját képviselték, és nem intézményi célokat tudtak képviselni. Ez egyébként a dolog természetéből fakadóan, és ezt nem kritikaként mondom, az adott helyzetben, amikor az egyes intézmények specifikus lehetőségeinek a felkarolása jelentené a nagyobb mozgás lehetőségét, nyilvánvalóan egy olyan keret, amely inkább hátráltató, mintsem előmozdító.

A kuratóriumok alkalmasak lesznek arra is, hogy a sok esetben 3-5 évente változó egyetemi vezetések mellett akár évtizedes távon képviseljenek az adott intézményekhez kötődő stratégiákat, olyan stratégiákat, amelyeknek a megvalósításához a 3-5 évnél hosszabb időtávra van szükség. Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy jó néhány szak beindítása, akármelyik egyetemet is vesszük, új szak létesítése bizony jó néhány esztendőt vett igénybe és vesz igénybe még jelenleg is.

A modellváltás során azok az egyetemek, amelyek ezt választották, hasonlóan akár az egyházi fenntartású közoktatási vagy éppen felsőoktatási intézményekhez, bármilyen állami béremelésben ugyanúgy részesülnek, mint az állami fenntartású intézmények, és az egyetemek továbbra is jogosultjai lesznek a pályázati finanszírozásoknak közfeladatok ellátásában akár százszázalékos támogatásintenzitással.

Az orvos- és egészségtudományi képzést folytató, közfeladatot ellátó vagyonkezelői alapítványok által fenntartott egyetemek esetében a benyújtott sarkalatos törvény rögzíti a klinikai központok helyzetét, azt, hogy ezek részei a hazai betegellátásnak, állami egészségügynek, és azt is, hogy az egészségügyi dolgozók az egészségügyi szolgálati jogviszonyban és az ezzel járó bérfinanszírozásban maradnak. A modellváltással az állam nem vonul ki ezen intézmények finanszírozásából, hanem az eddigi fenntartói szerep helyett a felsőoktatási közfeladat megrendelőjévé válik mind hosszú távú stratégiai szerződések, mind pedig rövidebb távú finanszírozási szerződések révén. Továbbá az állam garanciát vállal kétszer 15 százalékos béremelés megvalósítására.

A magyar felsőoktatás tehát ezzel négyosztatú rendszerűvé válik. Lesznek állami egyetemek, közfeladatot ellátó, közérdekű alapítvány által fenntartott egyetemek, egyházi és magánegyetemek. A világ tíz legjobb egyeteméből hét hasonló alapítványi fenntartói formában működik, de még Oxford és Cambridge esetében is, amelyek jogilag állami besorolásúnak számítanak Angliában, van finanszírozási, fenntartási szempontból jelentős vagyon mögöttük. Oxfordnak például 4 milliárd angol fontot kezelő befektetési alapkezelője van.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumának elnökét és tagjait a miniszter nevezi ki. Elhangzott államtitkár úr részéről, és szerintem ezek a szempontok abszolút respektálhatók, hogy olyan fenntartói testület szükséges, amely erősíti a versenyképességet, azaz a kuratórium elnöke és tagjai olyan személyek legyenek, akik vagy az egyetem oktatási-kutatási területén komoly tudományos, gyakorlati tekintéllyel, tapasztalattal rendelkeznek, tehát az akadémiai szféra, vagy az adott térség gazdasági, társadalmi életét, viszonyait jól ismerő, abban meghatározó szerepet játszó személyek, vagy olyan helyi és országos közéleti szereplők, akik kapcsolódnak az egyetemekhez. A világ számos egyetemén bevett gyakorlat a fenntartói testület hasonló jellegű felvetése. Államtitkár úr említette a Yale-t, itt a vezető testületének tagja az állam kormányzója. Kaliforniában, San Franciscóban a Berkeley Egyetem esetében a régensi testület tagjait a kormányzó nevezi ki. A Humboldt Egyetem kuratóriumának tagja Berlin mindenkori polgármestere.

A törvénycsomag elfogadása esetén idén ősztől tehát több mint 180 ezer hallgató, az egyetemisták közel 70 százaléka tanulhat az új modellben. Hogy ennek milyen a hatása a társadalomra nézve, csak egyetlenegy számot szeretnék mondani: az idei jelentkezési adatok szerint nem elbizonytalanították a fiatalokat, hanem úgy tűnik, hogy ösztönző hatást váltottak ki, 10 ezerrel többen adták be a felvételi jelentkezési kérelmet, mint tavaly.

A közfeladatok ellátására vonatkozó alapítványok közül egyetlenegyet szeretnék csak fél mondattal megemlíteni a Magyar Kultúráért Alapítvány létrehozásáról szóló előterjesztéshez kapcsolódóan, ez a Petőfi Irodalmi Ügynökség. Ennek az indokoltságát én azért tartom nagyon fontosnak, mert eddig a kultúra területén az állami támogatáspolitikai gyakorlat évtizedeken keresztül lényegében úgy nézett ki, hogy az esetek többségében véget ért ott, hogy létrejöttek különböző kulturális produkciók, alkotások, kiállítások, és így tovább, viszont arra már kevésbé terjedt ki, hogy mindezek hogyan jutnak el a befogadókhoz, az emberekhez. Ez a típusú változtatás arra irányul, hogy ne érjen itt véget ez a bizonyos közfeladat-ellátás, hogy létrejönnek a produkciók, hanem ezeknek a „társadalmi hasznosulása” is  idézőjelben  megtörténjen. Ha már egyszer megszülettek, akkor annak legyen a társadalom valamilyen módon haszonélvezője.

Tisztelettel arra kérem a tisztelt Ház frakcióit, hogy támogassák az előterjesztett törvényjavaslatokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)