Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TESSELY ZOLTÁN, az Európai Ügyek Bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ritka és egyben megtisztelő alkalom, amikor egy állandó bizottság alelnöke előterjesztőként szólalhat fel a plenáris ülésen.

Miként azt jól tudjuk, a lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatálybalépése óta a nemzeti parlamentek előzetes ellenőrzést végezhetnek a szubszidiaritás elvének alkalmazásával kapcsolatban. Az Európai Ügyek Bizottságának hatáskörébe tartozik a fenti elv vizsgálata, ami kétségtelenül nem könnyű feladat. A szubszidiaritás elve feketén-fehéren kimondja: a nemzeti parlamentek szükség esetén megakadályozhatják, hogy az Európai Bizottság túllépje a számára átruházott hatásköröket. Ezért mi most azt vizsgáljuk, vajon az uniós szintű fellépés vagy a tagállami intézkedés az eredményesebb, továbbá arra próbálunk választ kapni, jelen esetben az arányosság elve miként és mennyiben érvényesül.

Az Európai Ügyek Bizottsága 2022. november 29-ei ülésén döntött a napirenden szereplő indítványok előterjesztéséről, tettük ezt azért, hogy az Országgyűlés állapítsa meg, hogy a médiaszabadságról szóló rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Az eljárásra nyolc hét áll rendelkezésre, ami jelen esetben 2022. december 12-én jár le. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy erről a javaslatról a német parlament felsőháza már elfogadta indokolt véleményét, továbbá az olasz képviselőház európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottsága ugyancsak komoly problémát lát elsősorban az uniós szabályozás jogalapjában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a rendelettervezet tartalmát illeti, szeretném kiemelni: a média sokszínűségére, a véleménynyilvánítás szabadságára, az újságírók védelmére irányuló általános célkitűzésekkel egyetértünk, ez nem kérdés, ez vitán felül áll. Támogatjuk, hogy az új típusú szolgáltatások és a változó médiakörnyezet következtében folyamatosan vizsgálnunk kell, hogyan lehet érvényesíteni a médiafüggetlenség alapelvét, a véleményszabadság alapelvét és azt a törekvést, hogy az európai állampolgárok a lehető legjobb szintű szolgáltatást kapják ezen a területen is.

A parlamenti eljárást megalapozó legfőbb kifogásunk az uniós rendelettervezet jogalapja volt, nevezetesen: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, amely majd’ 30 éve a közös piac létrehozásának eszköze volt elsősorban az áruk szabad áramlása vonatkozásában. Az Európai Bíróság ítéleteiben ugyanakkor többször rögzítette, hogy a szerződés ezen cikke nem ruház általános hatáskört az uniós jogalkotóra a belső piac szabályozására, magyarul, e cikk alkalmazhatóságának igenis vannak korlátai. Sajnos, az Európai Bizottság e korlátokat figyelmen kívül hagyva a médiaszektorban is a belső piaci logikát kívánja alkalmazni, mintha a médiaszolgáltatás minden eleme határon átnyúló jellegű tevékenység volna. Azonban a rendelettervezet legtöbb eleme esetében nem azonosítható határon átnyúló jelleg, vagy az csak közvetetten érvényesül.

Tájékoztatom a tisztelt Házat arról is, hogy a tanácsi munkacsoporti egyeztetések során ezzel kapcsolatban több tagállam is megfogalmazta aggályait, sőt van olyan tagállam, amely a Tanács Jogi Szolgálatának véleményét kérte, vajon megfelelőe a jogalap. Ezen tagállamokkal összhangban a bizottságunk jelentése tehát kimondja: a rendelettervezet választott jogalapja nem megfelelő. Látnunk kell, hogy a médiaszektor belső piaci széttagoltsága az uniós tagállamok nyelvi, alkotmányos, történeti és kulturális sajátosságaira vezethető vissza, ezért a rendelettervezet által létrehozni kívánt közös keret nem indokolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelettel kapcsolatban meg kell fogalmaznunk egy másik kifogást, ez pedig az uniós hatáskör hiánya. A szerződések szerint a média ügye nem tartozik sem kizárólagos, sem megosztott uniós hatáskörbe. Az uniós szerződések nem adnak biankó csekket az Európai Unió intézményeinek arra, hogy kényük-kedvükre azt tegyenek, amit akarnak. A szubszidiaritás és az arányosság elve az eszköz annak biztosítására, hogy az Unió csak azt tegye, amit a tagállamok vagy a regionális hatóságok nem tudnak nálánál jobban megtenni, vagyis ez azt jelenti, az Európai Bizottságnak csak akkor volna értelme eljárni az ügyben, ha a tagállami szabályozás nem lenne elégséges. A média sokszínűsége ugyanakkor abban is megnyilvánul, hogy a tagállami szabályozások is eltérőek, tükrözve ezáltal az egyes nemzetek sokszínű hagyományait is.

Számunkra különösen aggályos, hogy a rendelettervezetbe több olyan tárgykör is bekerült, amelyek közvetlenül a tagállami médiarendszer kialakításába való durva beavatkozást jelentenek. Ilyenek a piacralépési mechanizmusok, az állami források elosztása, a közszolgálati média működése és az állami hirdetések szabályozása. Szintén hatásköri alapon kifogásolhatóak a tagállami hatóságok döntéshozatalára vonatkozó előírások, amelyek általánosan, nem csak a határon átnyúló ügyek esetében rögzítenek bizonyos követelményeket.

Sajnálattal kell azt is megállapítanunk, hogy a rendelettervezet semmilyen igazolható hozzáadott értékkel nem rendelkezik a nemzeti fellépéshez képest, ezzel szemben különösen aggályosnak tartjuk a közszolgálati médiával kapcsolatos előírásokat, amelyek szabályozni kívánják a közszolgálati média szerkesztési elveit, a vezetők kinevezését vagy eltávolítását is. Itt egyáltalán nem látjuk a határon átnyúló jelleget, viszont látunk egy olyan beavatkozási pontot, amely a tagállami alkotmányos hagyományok legbelső körét sérti. Összességében ki kell mondanunk: ez a rendelettervezet újabb bizonyítéka a Bizottság lopakodó hatáskörbővítési szándékának.

(9.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, de nem utolsósorban a jogszabály formájával kapcsolatban is aggályaink vannak. A rendelettervezet nem biztosít megfelelő mozgásteret a nemzeti döntéshozatal számára, mégpedig azért nem, mert a rendeleti forma általában kizárja a tagállami szabályozás lehetőségét. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően ezeket a szabályokat ajánlás vagy irányelvi formában kellett volna megfogalmazni. Ezzel szemben a rendeleti szabályozás aránytalanul durva beavatkozás a tagállami autonómiába, különösen olyan területeken, mint például a közszolgálati média szabályozása, ahol a tagállamoknak rendkívül eltérő alkotmányos szabályrendszerük és hagyományaik vannak. Nehezen elképzelhető, hogy a tagállamok ezen esetekben képesek egységes európai szabályozást alkalmazni.

Azt is fontosnak látjuk, hogy a médiaszektorban az egységes piac kialakításának egyik akadálya a tagállami nyelvek sokfélesége. Ennek következtében a médiapiac széttagolt, gyakran lokális vagy regionális jellegű. A média és a sajtó területén uniós szintű belső piac helyett tagállami, illetve regionális piacok működnek, a tagállami alkotmányos, történelmi és kulturális sajátosságoknak megfelelően.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelettervezet vonatkozásában egyértelműen kimondható, hogy az messze túlterjeszkedik a belső piaci szabályozási hatáskörön, épp amire hivatkozva az Európai Bizottság e szabályozást javasolja. Az Európai Ügyek Bizottsága a fentiek alapján megállapította, hogy a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról szóló európai rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét.

Kérem, támogassák a bizottság önálló indítványainak elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)