Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár úr! Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat valóban rengeteg technikai jellegű dolgot tartalmaz, melyek közül több üdvözlendő is. Elsőként talán a legfontosabbra szeretnék kitérni, hiszen a termőföld más célra való hasznosítása valóban egy igen aggályos probléma a jövőt nézve, és nagyon fontos, hogy a termőföldjeink épségét és mennyiségét is megvédjük, hiszen Czerván képviselőtársam is említette, hogy a termőföld egy korlátozottan rendelkezésünkre álló jószág, tehát arra vigyázni kéne.

Talán érdemes azt is megemlíteni, hogy a rendszerváltásnak hazudott módszerváltás óta gyakorlatilag a termőföldjeinknek a 10-15 százalékát veszítettük el, hiszen egymillió hektár lett más célra használva ezekből a termőföldekből. Természetesen itt voltak olyan beruházások, ahol elkerülhetetlen volt a termőföld más célú hasznosítása, és úgy gondolom, hogy az egész nemzetnek a javát szolgálják, de többször említettem már itt a Ház falai között is, hogy van rengeteg olyan beruházás, ami úgy gondolom, hogy nem indokolt. Márpedig azért, hogy zöldmezős beruházásként valósuljon meg, nem indokolt az, hogy első osztályú termőföldeket vonjunk ki művelés alól, mint például, ahogy ez Debrecenben is történt egy kínai akkumulátorgyár miatt.

És lenne rengeteg olyan barnamezős beruházásra alkalmas hely, amit talán újra lehetne hasznosítani, hiszen az előző rendszerből rengeteg ilyen elhagyott gyártelep és ipari telep maradt ránk. Itt kéne talán erőltetni az ilyen ipari típusú beruházásokat. Arról nem is beszélve, hogy azt is számtalanszor elmondtam már, hogy igazság szerint én kicsit úgy érzem  és gondolom, agrárminiszter-helyettesként ezt ön is átérzi, még ha nem is mondja , hogy nem jól kezeljük ezt a kis hazát és ezt a kis országot, hiszen nem a lehetőségeinkre próbáljuk meg alapozni az önálló nemzetgazdaságunkat. Hiszen nem a mezőgazdaság az, ami a legnagyobb hangsúlyt és a legnagyobb figyelmet kapja ebben az országban, hanem újra egy iparosodási útra léptünk, ahogy szoktam említeni, voltunk mi már a vas és acél országa, de az az út is úgy látszik, hogy zsákutcába vezetett.

Én nagyon remélem, hogy nem egy ilyen keserű tapasztalási folyamatnak az elején járunk még, és pár évtized múlva nem kell majd belátni önöknek azt, hogy bizony-bizony nem ez lett volna a helyes út, nem ez lett volna a helyes irány. Hiszen számtalanszor kihangsúlyoztuk azt is, hogy igazság szerint ezekből a külföldi multinacionális cégekből, amelyek idetelepülnek hazánkba, majd aztán temérdek külföldi munkaerőt hoznak ide, és aztán a technológiát és a profitot kiviszik végül az országból, nem sok haszna van a magyar nemzetgazdaságnak. Éppen ezért az erősségeinkre kéne azt alapozni, a magyar mezőgazdaságra, a magyar földekre és aztán a magyar feldolgozóiparra. Egy kis innovációt kéne belevinni, és nem egy félfeudális korba kéne az autóipari összeszerelő üzemekkel visszalökni az országot.

Az, hogy a földvédelmi járulék mértéke esetenként akár háromszorosára is lehet emelve, ez szintén üdvözlendő. Csak egy nagy baj van vele, nagyon úgy érzem, hogy ezzel megint csak az egyszerű átlagember lesz ellehetetlenítve, hiszen azokat a multicégeket, amelyek mindenképpen szeretnének nálunk beruházni, valószínűleg nem fogja távol tartani még a háromszorosára emelt földvédelmi járulék sem. Éppen ezért azt gondolom, hogy itt sokkal szigorúbb szabályozás szükségeltetne annak érdekében, hogy a termőföldet ne lehessen tényleg tömegével más célra használni, és ne a külföldi beruházók áldozatául essen a magyar termőföld, hiszen az az egyik legfontosabb kincsünk.

Aztán utalt itt az előterjesztésben államtitkár úr az erdő védelméről szóló törvényre. Nagyon helyes  vadászként mondom ezt , hogy a vadászatnak gyakorlatilag a pontos időmeghatározása meg fog történni, hiszen egész egyszerűen a vadászok sem sajátíthatják ki a magyar erdőket. A természetjáróknak és a természet szerelmeseinek is éppen olyan keresnivalója van ott, mint a vadászoknak. Nagyon örülnék, ha ez a szabályozás egy kicsit túlmutatna, és talán a földtulajdont és a vadászatot is kicsit megpróbálnánk közelebb hozni egymáshoz, hiszen itt elég gyenge lábakon állunk még jelenleg. Ez egy állandó olyan vita, ami időről időre felmerül, és nem mondom, hogy végleges megoldást lehet rá kínálni, de talán közelebb lehetne jutni ahhoz, hogy mindkét fél egy kicsit elégedettebb legyen. Leginkább a földtulajdonosok, hiszen ők a vadászati jognak is a tulajdonosai, mégsem igazán profitálnak belőle. Leginkább akkor nem, ha, mondjuk, vadászember is ez a földtulajdonos, mégsem tud a saját földjén vadászni, vagy nem tudja, mondjuk, a vadkárt megelőzni egészen paradox módon úgy, hogy egyébként mindene megvan hozzá, hiszen van földje, van neki vadászengedélye, van fegyvere, mégsem tudja a saját földjét megvédeni, mert valamiért ő már nem fért be ebbe a vadásztársaságba és a vadászok közé.

Aztán örömteli, hogy a zártkertekről is szó esik. Azt gondolom, hogy a zártkertek maguk a magyar vidék aranykorát jelképeznék vagy jelképezték egykoron, de mára sajnos, mint sok minden másnak, ennek is egy kicsikét a fénye megfakult. Azt gondolom  itt előttem szóló képviselők is említették , hogy egyszerűsíteni kéne a zártkerteknek mind a művelésiág-változtatását is, mind az összevonását is, mind a birtokba jutását is, hiszen volt már rá példa, hogy a zártkerteket sokkal egyszerűbben lehetett birtokba venni. Én azt gondolom, hogy érdemes lenne ebbe az irányba visszakanyarodni.

Végezetül, amit én nagyon fontosnak tartok e javaslat kapcsán elmondani, az a kárenyhítések szabályozása. Elméletileg ez most úgy működik, hogy akinek nincsen független biztosítóval aszálykárra biztosítása kötve, az az alapból a kárigényének csak az 50 százalékát kaphatja meg. Ez azért problémás, mert a minap Dél-Magyarországról egy olyan információt kaptam, miszerint egy ilyen magánbiztosítóval kötött szerződést az egyik gazdálkodó, az igényelt kárigényt ki is fizette ez a biztosító, de aztán a kifizetést követően egy évre rá megkereste a károsultat, miszerint likviditási problémái adódtak, éppen ezért fizesse vissza a kifizetett kárigénynek egy jelentős részét. Ez teljesen abszurd helyzet, hiszen a gazdálkodókat, tudjuk, hogy még az ág is húzza jelen pillanatban. Nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges. Természetesen majd a minisztériumhoz fogok fordulni majd azokkal a dokumentumokkal, amelyeket beszereztem az ügy kapcsán, de azért jó lenne ezt a kárenyhítést is egy kicsit felülvizsgálni, mert azt gondolom, hogy még ezen is lenne mit változtatni pozitív irányba.

És talán még egy dolgot szerettem volna megemlíteni: itt az erdőgazdálkodás kapcsán is már a múltkor beszéltünk vagy vitáztunk a Ház falain belül, én azt gondolom, hogy az erdőgazdálkodás most egy nagyon hányattatott sorsú dolog, pedig az egyik legszebb gazdálkodási forma. Valóban azt gondolom, hogy ott jövőt építünk, és az utánunk jövő generációknak teremtünk valamit. Már sokszor nem a mi életünkben hozza meg a gyümölcsét a befektetett munka, hanem majd lényegesen később, több évtizeddel később. Itt a fásításból történő fakitermelésnek az egyszerűsítése az, ami valóban nagyon szükséges. Esetleg majd ennek a további egyszerűsítéséről is ejthetnénk szót, hiszen a túlbürokratizálás, azt gondolom, hogy ebben az esetben is sok embernek elveszi a kedvét még attól is, ha esetleg egy ilyen fásítást szeretne megművelni vagy karbantartani.

(12.20)

Illetve a másik, ami nagyon dicséretes, hogyha ez így is fog a gyakorlatban működni, hogy az erdőtulajdonjognak a megszerzését követően az illetékmentesség akkor is fennáll, ha gyakorlatilag átengedi a használatát ennek az erdőnek, egy olyan erdőbirtokosságnak, amely ezt tudja kezelni. Hiszen most egy egészen abszurd helyzet volt, hogy az ember ha megvásárol egy erdőterületet, akkor a NAV máris illetéket szeretne rá kiszámlázni vagy azzal szeretné sújtani, úgy, hogy gyakorlatilag az embernek lehetősége sincs a szerződésben foglalt kritériumoknak a megfelelőségét valahogy kieszközölni, egész egyszerűen azért nem, mert az erdőgazdálkodónak való bejelentkezés nem egy egyszerű folyamat.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ez az illetékmentesség valóban dicséretes, és reméljük, hogy a gyakorlatban is így fog működni. Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a Mi Hazánk soraiból.)