Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat technikai jellegű, és még akár örülhetne is neki az ember, hiszen a bürokráciacsökkentés egy igen fontos feladat lenne hazánkban, persze csak úgy, ha a már meglévő hivatalok el tudnák végezni a munkájukat, és nem tartana hónapokig az ügyintézés. S azt is el kellene dönteni, hogy a gazdáktól mit várunk el tulajdonképpen, hogy első osztályú profi bürokraták legyenek, vagy hogy a gazdálkodásukkal tudjanak foglalkozni.

De nézzük meg, hogy pontosan mi is ér véget az NFK átalakításával, vagy az Agrárminisztériumba és a Magyar Államkincstárba történő beszervezésével! A Nemzeti Földalapkezelő Központ elődszervezete az NFA volt, és ez a szervezet többek között a magyar állam tulajdonában lévő földek igazgatásával, bérbeadásával foglalkozott. Valószínű, hogy ennek a szervezetnek a megszüntetése már csak azért is esedékes, mivel nem igazán marad már számottevő magyar föld, hiszen önök elindítottak egy programot, amelynek a szlogenje még akár jól is hangozhatna. Az volt a szlogen, hogy „földet a gazdáknak”. Ezt mi támogatni is tudjuk, hiszen mi abban hiszünk, hogy a családi gazdaságokat kell erősíteni Magyarországon. Az lenne a dicséretes és örvendetes, ha a családi gazdaságok száma nőne Magyarországon.

De nézzük, hogy ezzel szemben mi a valóság! Én ezt nem tartom másnak, mint egy államilag elindított földprivatizációnak. Nézzük meg, hogy ennek keretén belül egészen pontosan kikhez is jutott az a föld, amit önök a kisgazdáknak szerettek volna juttatni. Ezeknek a földeknek csupán az egynegyede, 25,6 százaléka jutott a helyieknek, és feltételezhetjük, hogy a többit olyan emberek szerezték meg, akik az önök holdudvarához vagy a NER-rendszerhez közel állhatnak. Ezt nem én mondom, hanem a számok mondják, illetve Ángyán professzor (Dr. Nagy István: Hát, ez az!), aki egy nagyon jó értekezést tett közzé ezzel kapcsolatban, amely a valóságon alapuló adatokon alapszik.

Nézzük meg, hogy pontosan kik is azok, akik földet szereztek! Láthatjuk, hogy a helyi földművessé válás az elmúlt években egy nagyon népszerű dolog volt, éppen ezért nagyvállalkozók váltak helyi földművessé. A kiábrándító az, hogy például Baranyában és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a helyi földszerzők aránya 20 százalék alatt marad, a többi földet nagyvállalkozók vagy oligarchák szerezték meg. Egészen pontosan, ha megnézzük, hogy az az 584 fő, aki száz hektárnál is nagyobb területet tudott szerezni, az az összes igénylő kevesebb mint 15 százaléka, és az összes eladott földterület több mint 60 százalékára tett szert, akkor láthatjuk, hogy ebből az arányszámból az következik, hogy nem a kis családi gazdaságok jutottak elsősorban földhöz, hanem sajnos azok, akik közel voltak a tűzhöz.

S azt is láthatjuk, hogy ez milyen rombolást idézett elő a hazai agráriumban, hiszen az ország területéhez és népességszámához képest a termőterületeink aránya az egyik legkiemelkedőbb és legjobb Európában. Mi erre mégsem tudunk építeni. Itt áthajolnék egy hasonlattal, képletesen: mi akkumulátorgyárakat vagy napelemparkokat építünk az első osztályú magyar termőföldre, ahelyett, hogy megbecsülnénk, hiszen a magyar termőföld egy korlátozott számban vagy korlátozott mennyiségben a rendelkezésünkre álló erőforrás. S csak úgy jelezném, hogy az elmúlt több mint három évtized hibás mezőgazdasági politikája azt eredményezte, hogy 1 millió hektár termőföld került ki művelés alól, ami azt jelenti, hogy ez a termőföldjeinknek a 15-20 százaléka.

(11.10)

Én azt gondolom, hogy a gazdasági növekedés mértékét nézve a jövő is elég aggasztóan fest. Na, de nézzük meg, hogy a számokban ez egészen pontosan hogy néz ki!

A számokban ez úgy néz ki, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben a kis- és közepes családi gazdaságok száma több mint 30 százalékkal esett vissza, ez egészen pontosan úgy néz ki, hogy a zöldségtermesztés, a gyümölcstermesztés erős visszaesést mutat, de az állattenyésztés több mint 50 százalékos visszaesést mutat a kis- és családi gazdaságok rovására. De ha, mondjuk, a háztáji földművelésnek az arányát nézem, akkor talán itt a legmegdöbbentőbbek a számok, hiszen 102 ezer hektárról csupán 3 ezer hektárra csökkent az így megművelt területek száma, ami azt jelenti, hogy 97 százalékos visszaesést tapasztalhatunk. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon rossz irány, és ezen addig kéne változtatni, amíg egyáltalán lehet, amíg megvan az a tapasztalati tudása az embereknek és a magyar társadalomnak, amellyel a magyar termőföldet újra termővé tudják fordítani, amivel egyébként biztosítani tudják a családjuk egzisztenciáját és azt, hogy az asztalukra egészséges élelmiszer kerüljön.

Na, de nézzük meg, hogy a befolyt összegeknek milyen helyet találtak, hiszen az volt a szlogen, hogy a földeket is a magyar gazdáknak juttassuk, illetve a bevételt is a magyar mezőgazdaság fejlesztésére kéne fordítani. Hát ez annyira nem sikerült, hogy a tavalyi év utolsó negyedévében a mezőgazdaságra fordított állami összeg 17 százalékkal esett vissza, tehát láthatjuk, hogy 2016 óta elindult egy olyan jelenség, hogy minél kevesebbet kelljen befektetni a magyar mezőgazdaságba, éppen ezért azt látjuk, hogy az államnak egy olyan koncepciója van a magyar agráriummal szemben, amely annak nem a felzárkóztatását, hanem a leépítését vetíti előre, méghozzá úgy, hogy a nagygazdaságok gyakorlatilag gombamód nőnek ki a földből, míg  ahogy említettem  a kis- és közepes családi vállalkozások pedig sajnos, látjuk, tömegesen mennek tönkre.

Mi azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat, bár technikai jellegű, ezeket a kérdéseket mindenképpen felveti az emberben, ezekről mindenképpen beszélni kell, utána kell járni, hogy ezek a földek miért nem azokhoz az emberekhez kerültek, ahova szánva voltak, amit önök egyébként ebben a jól csengő szlogenben megígértek a magyar társadalomnak. És azt is meg kell vizsgálni, hogy egyébként az így eladott földek, mondjuk, abban az értékben, amelyben kalapács alá vagy árverés alá kerültek, az átlagföldárakhoz képest esetleg nem kerülteke olcsóbban, aránytalanul olcsón a nagyvállalkozókhoz vagy az önökhöz közel álló oligarchákhoz. Én azt gondolom, hogy ezzel kéne foglalkozni, ha az NFK tekintetében felszólalunk itt, a parlamenten belül.

Az, ami a törvényjavaslatban van, egy technikai jellegű dolog, én azt gondolom, hogy ez sokkal fajsúlyosabb annál, és inkább erre kéne koncentrálnunk. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)