Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Jókai Mór születésének 200. évfordulója, illetve Klebelsberg Kunó születésének 150. évfordulója alkalmából emlékévvé válik 2025. Ezt a Jobbik-Konzervatívok frakciója őszintén, tiszta szívből támogatni tudja.

Azonban óriási a felelősség, mint ahogy az előbb is elhangzott, az ilyen emlékévek kapcsán. Mi attól nem félünk, hogy adott esetben ez a kettős emlékév túl sok volna. Szerencsére vagyunk olyan gazdag múlttal rendelkező nemzet, hogy megengedhessük magunknak ezt a luxust, de a felelősség ott van az önök vállán, hogy kitöltsék valódi, értékes és méltányos tartalmakkal ezeket az emlékéveket.

(17.20)

És bizony, ha a Petőfi-emlékévre visszagondolunk, és a Petőfi laktanya átnevezését joggal hozza fel bárki, akkor óva intenék attól mindenkit a kormánypárti oldalon, hogy ilyenbe belefussanak. Ha egyszer emlékévvé változik Klebelsberg vagy éppen Jókai dicsőségére 2025, akkor ez a felelősség azzal a teherrel bír, hogy ezt olyasféle tartalmakkal töltsék ki, amely az előterjesztésben is szerepel. Tehát olyan oktatási anyagok, olyan rendezvények, olyan tudományos és művészeti alkotások szülessenek, amelyek méltóvá teszik.

És amikor azt mondtam, hogy gazdag nemzet vagyunk, akkor gondolhatunk itt arra is, hogy Jókai Mór irodalmi munkássága, amely valóban egyben formálta és megtartotta nemzeti identitásunkat is, és teszi ezt azóta is, ha megnézzük azt, hogy ebből mennyi lett, mondjuk, megfilmesítve és akkor a fiatalabb generációk számára vagy a szélesebb közönség számára átadhatóvá téve, akkor azt kell hogy mondjam, és szomorúan kell hogy megállapítsam, hogy ezzel a hatalmas gazdagsággal bizony nem jól sáfárkodunk. Ebből a csodálatos életműből összesen tíz alkotást filmesítettek meg, igaz, hogy azok közül az egyik egy csodálatos animációs film, ugye, Dargay Attila remeke. Én azt tudom kívánni, és azt tanácsolom önöknek, hogy keressék meg azt a Várkonyi Zoltánhoz mérhető filmrendező nagyságot, aki ebből a Jókai-életműből aztán olyan alkotást varázsol minél szélesebb közönség elé, beleértve a diákokat is, akik bizony egyre nehezebben fogyasztják a XIX. századi remekeinket, hogy kedvet kapjanak aztán mégiscsak az olvasáshoz.

Gróf Klebelsberg Kunó kapcsán pedig szintén azt tudom elmondani, hogy az, amit ő letett a nemzet asztalára, függetlenül attól, hogy itt a politikai megítélése bizonyos tevékenységek miatt eltérő lehet, mi ebben a frakcióban azt teljesen természetesen pozitívumként értékeljük, amikor már a kezdet kezdetén föllépett a Károlyi-kormány országrontó ténykedésével szemben. Meg is lett az eredménye, később bujdokolni kényszerült Kun Béláék dicstelen 133 napja alatt.

De amit Klebelsberggel kapcsolatosan mégiscsak el kell mondani, az az, hogy ott állt az ország egy vesztes világháború, ilyen-olyan forradalmak, egy román megszállás és a vele járó iszonyatos rablás után, egy trianoni békediktátumot követően 400 ezer menekülttel, mindenétől megfosztva, és hogy kényszerhelyzet volt vagy sem, nyilván az volt, de ezt a kényszerhelyzetet aztán úgy tudták alakítani, hogy abból a nemzet, legalábbis ami az oktatáspolitikát illeti, mégiscsak úgy keveredjen ki, hogy arra később száz év múlva is úgy emlékezhessünk, mint ami egy olyan alkotás volt, amelyik örök példaként kell hogy szolgáljon a törvényhozók számára.

Az 1926-os VII. törvénycikk, más néven a népiskolai reform idején, amikor egy jóvátételre is kötelezett országban elhatározták azt, hogy a legsúlyosabb helyzetben lévő, mondhatni, hogy halmozottan hátrányos helyzetű vidéki régiókban fogják az oktatásügyet rendbe tenni, és 3500 tantermet, 1500 tanítói lakást, nem is akármilyen minőségben, 1500 ehhez társuló könyvtárat, népkönyvtárat hoztak létre, akkor meg kell emelni a kalapunkat, és látnunk kell, hogy bizony mennyire jogos ez az emlékév. Ez az emlékév példát állít, ez az emlékév óriási felelősséget terhel a mindenkori hatalomnak a vállára. Egy ilyen helyzetben bizony emellett arra is volt ereje, odafigyelése, gondja, hogy az olyan egyetemi központokat vagy egyetemi központokká tett városokat, mint Pécs, Szeged, Debrecen, fejlesszék.

Ez az a hozzáállás, amit korábban Széchenyi is mondott, hogy egy nemzet nagysága valóban a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. Ezt valósította meg a gyakorlatban gróf Klebelsberg Kunó, és ezért van az, hogy mi itt a Jobbik frakciójában a legnagyobb tisztelettel adózunk neki. Köszönöm a figyelmüket.