Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ TIMEA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lábtörlőnek használ minket a kormány ‑ ezt mondta nekem tegnap egy ápoló abban a budapesti kórházban, ahol negyedik hete dolgozom segédápolóként. Ezúton is köszönöm egyébként a Független Egészségügyi Szakszervezetnek és külön Zalatnai Zoltánnak, hogy segített elhelyezkedni ebben a fontos pozícióban.

A hónap elején a kórházi dolgozók megmutatták nekem a banki kimutatásukat a mobiltelefonjaikon: 100 ezer forint, 110 ezer forint, 115 ezer forint nettó bér volt rajta. Mindezt három műszakért, napi 10-12 óra munkáért kapták. Betegágy mellett dolgoznak, stresszes munkában dolgoznak, fertőzésnek kitéve dolgoznak úgy, hogy alig látják a családjukat, nem látják a gyerekeiket, nem tudják ellátni sokszor beteg szüleiket. Reggel fél hétkor kezdenek, este hétkor végeznek, sokszor 8-9-10 óra, mire hazaérnek, főleg a vidéki ápolók. Másnap reggel, hajnalban már 4 órakor a vonaton ülnek, hogy újra beérjenek a kórházba dolgozni. Családjaik rámennek, nagyon sokan nevelik egyedül a gyerekeiket, hiszen nem lehet bírni azt, hogy állandóan, ünnepnapokon is bent vannak ilyen stressznek, ilyen kiszolgáltatottságnak kitéve.

Németh Szilárd azóta kiment az ülésteremből, de ezúton is üzenem neki, hogy ne nagyon vegye Sándor Mária nevét a szájára, mert „Rezsi” Szilárd arra sem méltó, hogy Sándor Mária cipőjét bekösse. Sándor Mária az az ember, aki a legtöbbet áldozta fel ma Magyarországon az egészségügyért: a saját egzisztenciáját, a saját családját áldozza be azért, hogy önöknek példát mutasson.

Az ápolóknak, mint például neki is, abból a százezer forintból, amit kézhez kapnak havonta, 700 forintot be kell fizetniük kötelező kamarai tagságra. És tudják, mit kapnak cserébe azért a kötelező kamarai tagságért? E-maileket arról, hogy 10 meg 20 százalékos kedvezményt kaphatnak egy új autó vásárlásánál. Értik? Százezer forintos ápolói bérből új autót fog vásárolni nyilvánvalóan egy kórházi nővér.

(14.30)

Ugye, önök szerint is ez nagyon életszerű? És természetesen fizethetik azokat a kötelező szakképzéseket, továbbképzéseket, amiket önök előírtak nekik.

Az elmúlt néhány hétben, amióta a kórházban dolgozom, négyen mondtak fel az ápolók közül. Az egyik visszaköltözött Siófokra a szüleihez, és elment egy ottani szociális intézménybe dolgozni. A másik úgy döntött, hogy inkább otthon marad néhány hónapra a gyerekeivel, amíg nem talál egy jobban fizető állást. A harmadik nemsokára kezd egy londoni repülőtéren felszolgálóként. A negyedik pedig villamosvezetőnek állt. Ugyanis ápolóként 110 ezer forintot kap havonta, villamosvezetőként pedig 175 ezer forintot.

Kérdezem én akkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy hol van az előrelépés. Hol van az a Selmeczi Gabriella által elmondott mondat, hogy mi tisztában vagyunk az egészségügy helyzetével? Hol vannak önök tisztában az egészségügy helyzetével? És hogyan vannak önök tisztában az egészségügy helyzetével? Úgy, hogy kivettek az elmúlt öt évben 400 milliárd forintot az egészségügyi és a gyógyszerkasszából? Úgy, hogy több mint 180 milliárd forintért építettek stadionokat? Hogy csak a kisvasútra költenek maguk Orbán Viktor szórakoztatására 9 milliárd forintot? Úgy, hogy Matolcsy György fizetését megemelik havi 5 millió forintra? Ez maguknak az, hogy tisztában vannak az egészségügy helyzetével?

Figyeljék a kezemet, mert nem csalok. (Bal keze lent.) Ápoló 100 ezer forint (Jobb keze fent.), csaló, korrupt jegybankelnök 5 millió forint. (Font Sándor: Ezt az állítását majd meg kell védeni.) Így vannak maguk tisztában az egészségügy helyzetével! És ez a bértárgyalás? Ez? Kivel tárgyalnak? Egy Matolcsy Györggyel biztos marha jó bértárgyalásaik voltak, azt látjuk. De látom, itt ül Cser Ágnes asszony is. Tőle is kérdezem, hogy vajon milyen az a bértárgyalás, ami most folyik az egészségügyi dolgozók részéről. (Font Sándor: Nem tud itt most válaszolni.) Mert ők köszönik szépen, ebből a bértárgyalásból azért nem nagyon kérnek.

Ugyanis, ha meghallják azt a szót, hogy bértárgyalás, görcsbe rándul a gyomruk, mert eszükbe jut az a bérrendezés, ami két évvel ezelőtt történt, amikor bruttó 10 ezer forinttal megemelték egy ápoló bérét, csak éppen közben eltörölték a hétvégi bérpótlékot, mert önök kimondták, hogy ez most megszakítás nélküli munkavégzésnek fog számítani. Te­hát abban a kórházban szintén, ahol dolgozom, egy á­poló a bérrendezésük után mínusz 6 ezer forint nettót vitt haza.

Na, ebből a bértárgyalásból nem kérnek, köszönik szépen, az ápolók. Úgyhogy Cser Ágnestől is kérem, nem a magam nevében, hanem az ápolók nevében is, gondolkozzon el, hogy milyen bértárgyalásokra ül le. Lehet mosolyogni a szakszervezet vezetőinek, csak éppen el kellene gondolkodni, hogy egy évvel ezelőtt miért fütyülték ki önöket az ápolók tüntetéséről. Mi az a szakma, amit önök képviselnek ebben? Nem talán a luxusjobboldallal kellene ilyenfajta bértárgyalásokba belemenni, hanem tényleg az ápolókat, a nővéreket, a kórházi dolgozókat képviselni.

De természetesen nem csak a bérezés az egyetlen probléma az egészségügyben. Pontosan tudjuk, hogy az az eszközhiány, amivel ma a kórházak szembenéznek, tarthatatlan. De erről nemcsak én beszéltem, hanem önök, képviselőtársaim, a kormánypárti padsorokban is. Szintén abban a kórházban, ahol dolgozom, a kardiológiai osztályon havi 260 ezer forint áll rendelkezésre az eszközök beszerzésére, 260 ezer forint. Hende Csabát láttam itt az előbb ‑ ő valószínűleg többet költött a párizsi kéjutazására, mint amennyi a kardiológiai osztályon rendelkezésre áll eszközbeszerzésre. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Április közepén ebben a kórházban már a májusi gyógyszerkasszát költik el, a gyógyszerekre szánt pénzt költik el. A budapesti kórházak romokban vannak. Erről szintén Harrach Péter képviselőtársuk értekezett itt korábban. Omlanak a falak, a vécéből folyik ki a szennyvíz. És igen, ez sajnos az önök döntése, és természetesen az uniós pénzeket vidéken el lehet költeni, de ez nem jelenti azt, hogy önök a költségvetési forrásból nem biztosíthatnak a budapesti kórházak felújítására is forrásokat. Nincsenek eszközök, nincs gumikesztyű, nincsenek steril eszközök egy műtét elvégzéséhez.

A hírek szerint Borsodban egyetlen altatóorvos van, aki járja az egész megyét. Egyetlen altatóorvos. Ő járja végig a kórházakat, és az összes Borsod megyei kórházban úgy időzítik a műtéteket, hogy az az egy orvos be tudjon szállni az autójába, és végig tudja járni a kórházakat. Nem hiszem, hogy önök ezzel tisztában vannak, amikor arról beszélnek, hogy pontosan ismerik az egészségügy problémáit. Egy héttel ezelőtt nyílt levelet írtam Balog Zoltánnak, és most itt, a vita előtt is átadtam neki egy fehér köpenyt, hogy jöjjön el velem, és nézzük meg együtt a budapesti kórházak állapotát. Lehet gúnyolódni egyébként azon, ha valaki ápolóként dolgozik, de tudják, akkor nem rajtam gúnyolódnak, hanem az összes ápolón és nővéren gúnyolódnak.

Ki kellene szállni a lesötétített kormányzati autókból, és el kellene menni a kórházakba megnézni, hogy milyen állapotok vannak. Mert innen, a padsorokból ezt nem fogják tudni. El kell menni és megnézni, hogy mi történik.

De nézzük a kormány terveit, hol is vannak a prioritások. Ugye, 100 milliárd forintot szánnak jövő évben az egészségügyre, miközben Varga Mihály szerint csak az, hogy már megint a gazdagok adóját csökkentik, 600 milliárd forintba fog kerülni a költségvetésnek. Ezek az önök prioritásai! Több száz milliárd forintba fog kerülni az úgynevezett nullás költségvetésük. Valljanak színt, tisztelt kormánypárti képviselők! Önök magasról tesznek arra a 4 millió emberre, aki ma a létminimum alatt él Magyarországon. Magasan tesznek azokra a milliókra, akiknek nem telik elitkórházakra, mint maguknak, akik nem tudnak magánrendelésre elmenni, mint maguk, akik nem külföldön kezeltetik magukat kórházakban, mint maguk. Magasról tesznek önök mindenkire, akik nem az önök haveri körébe tartoznak.

Az önök szeme láttára omlik össze az egészségügy, és önök még mindig „elmúltnyolcéveznek”. Önök ahelyett, hogy 600 milliárd forintot azonnal vissza­tennének az egészségügybe, olimpiát rendeznek, vizes világbajnokságot rendeznek és atomerőművet építenek. És ez nem szakmai döntés, ez politikai döntés. Ez az önök döntése. Tessék visszatenni a 600 milliárd forintot az egészségügybe, és tessék teljesíteni a Párbeszéd Magyarországért követelését is, hogy egy egyszeri 20 százalékos és utána egy 40 százalékos azonnali béremelést az egészségügyi dolgozóknak! Köszönöm, hogy meghallgattak.