Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat témája Ukrajna európai uniós csatlakozási tárgyalásának a megkezdése. Ahhoz, hogy a magyar Országgyűlés felelősségteljes döntést tudjon hozni, úgy hiszem, hogy érdemes megfogadni a miniszterelnök úr tanácsát, miszerint ebben a vitában megvizsgálásra kell kerüljön, hogy az Európai Unió által az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlesztett, alakított és szigorított csatlakozási kritériumrendszernek megfelele keleti szomszédunk vagy sem. Azt is mondhatnám, hogy ebben a vitában érdemes előhúzni azt a brüsszeli integrációs kártyát, ami az elmúlt 30 évben meghatározta a szervezet bővítéspolitikáját, aminek igenis komoly, objektív szabályokon és teljesítményeken alapuló, úgynevezett merit-based színezete volt és van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az integráció története szempontjából két fontos kérdéskört érdemes megfogadni és megemlíteni. Az egyik a magyar álláspont, vagyis az, amit hazánk uniós tagságának kezdete óta konzekvensen képvisel, másrészt pedig az uniós, a közös döntésekből megismerhető elvi álláspont. Azt is mondhatnám, hogy ennek az éremnek két oldala van, és mind a két oldalt szükséges megvizsgálnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint két évtizede járok az Európai Unió parlamentjei uniós bizottságai elnökeinek konferenciájára, az úgynevezett COSAC-ülésekre, s jól emlékszem, hogy éppen 20 éve a thessaloniki csúcstalálkozó mondta ki, hogy a Nyugat-Balkán országainak jövője Európában van, vagyis ekkor kaptak ezek az országok zöld utat az integráció felé. És mit látunk? 20 év alatt ezen országok közül egyedül csak Horvátország vált teljes jogú taggá. Hogy? Úgy, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárására a 2011-es év első félévi magyar elnökség végén, éppen a magyar elnökség és a magyar miniszterelnök úr hozzájárulásával kerülhetett sor a csatlakozásra.

(12.30)

Aztán 2015-ben az Európai Bizottság elnöke már jelezte, hogy az Unió bővítését, a csatlakozási tárgyalásokat a Bizottság nem tartja prioritásnak, de még a 2019-ben hivatalba lépett Bizottság is nehezen haladt előre ebben a folyamatban.

Megjegyzem, hogy 2020 februárjában Várhelyi Olivér uniós bővítési biztos vezetésével egy új bővítési módszertan született az eljárások kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá tétele végett. Mégis az elmúlt években, azt is mondhatnám, hogy különféle tagállami koalíciók, néha egy-egy tagállam blokkolták az új tárgyalási fejezetek megnyitását vagy éppen a meglévők lezárását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar csatlakozási tárgyalásokra közülünk talán kevesen emlékeznek, de nem baj, ha emlékeztetek most is rá, hogy a csatlakozási kérelmünket 1994 tavaszán, április 1-jén nyújtottuk be Boross Péter miniszterelnök úrral.

A tárgyalások megkezdésére nekünk akkor négy évet kellett várni. A tárgyalások lezárására pedig 2002. december 13-áig kellett várnunk. Ez idő alatt hányszor hallottam, hogy majd fél év múlva, majd egy év múlva, majd két év múlva lehetünk tagok! Nemcsak Hanna Suchocka, hanem Martonyi János akkori külügyminiszter is mondta, hogy mindig futunk a csatlakozási dátumok után, pedig ekkor még nem kellett volna következetességet keresni a csatlakozási folyamatokra vonatkozó uniós döntések mögött, elég például, ha csak Görögország vagy Portugália felvételének ügyére gondolunk.

Aztán a koppenhágai Európai Tanács 1993-ban határozta meg az Európai Unió bővítésének máig a sarokkövét, a legfontosabb politikai, gazdasági és jogi feltételeit. Itt szeretném figyelmébe ajánlani Tóth Endre képviselőtársamnak a Momentumból ezen kritériumok tanulmányozását, hogy mit jelentenek ezek a kritériumok.

E szabályokat nemcsak a kilencvenes években, de éppen a nyugat-balkáni országok esetében is szigorúan az Európai Bizottság számonkérte. Mit is jelentett ez? Egy-egy újabb tárgyalási fordulóra a meghatározott feltételek maradéktalan teljesítése esetén volt mód, és a tagállamok egyhangú döntése alapján. A Bizottság múlt havi bővítési közleményébe belelapozva mégsem ezekkel a kritériumokkal, ezzel a szigorúsággal szembesülünk.

A jelentés, amit sokan idéztek, megállapítja ugyan, hogy Ukrajna a korábban a tagjelöltség megadásának feltételéül szabott feladatokat nem hajtotta végre teljes mértékben, a brüsszeli testület mégis a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolja. Kérdezhetjük: milyen alapon? Hol van a feltételek teljesítésének szigorú számonkérése? Miért sérül ennyire nyilvánvalóan a tagjelöltek egyenlő elbánásának az elve? Ezekre a kérdésekre máig senki nem válaszolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy az integráció a korábban kiérlelt szabályok által meghatározott folyamat, és nem valamifajta szabad gyakorlat, hanem igenis hiteles és következetes elbírálást követel, mint láttuk ezt például a 2004-es bővítést megelőzően, a tízek  köztük Magyarország  bővítésében is. Velünk szemben az utolsó betűig behajtották, ha szabad így fogalmaznom, a koppenhágai kritériumokat. E logika szerint az EU egységének fenntartásával járó előkészítés után van igazán értelme bármilyen döntésnek is, márpedig valljuk be, hogy ezek a feltételek Ukrajna esetében jelenleg nem állnak fenn.

Én is szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy azt sem tudjuk, hogy milyen hatással járna a csatlakozási tárgyalások megkezdése vagy akár a jövőbeli tagság, amit például a tízek bővítése előtt 2004-ben folyamatosan vizsgáltak Németországban, Franciaországban vagy éppen Hollandiában. Így erről most dönteni  ezen kutatások nélkül  nem csupán nemzeti, hanem közösségi szempontból is, úgy vélem, hogy felelőtlen, átgondolatlan lépés lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy az előttünk fekvő határozati javaslat megerősíti azt, amit elvi és gyakorlati szinten is látunk, amit több képviselőtársam is elmondott, hogy az Ukrajna európai uniós csatlakozási folyamatának előrehaladásához kapcsolódó előfeltételek nem teljesültek.

Ez a határozati javaslat, amely előttünk van, nemcsak kimondja a nyilvánvalót, hanem hozzáteszi, hogy az Európai Unió bővítéspolitikájának objektív szabályokon és teljesítményen alapuló folyamatnak kell maradni, mint ahogy volt korábban. Igenis a csatlakozási tárgyalások megkezdése Ukrajnával aláásná az Európai Unió komolyságát vagy hitelességét, elsősorban a Nyugat-Balkán felé, hiszen objektív kritériumok alapján nem Ukrajnával kellene most kezdeni, hanem a nyugat-balkáni csatlakozásra váró országokkal kellene a tárgyalásokat eredményesen lezárni.

A következetesség és az egyenlő bánásmód elvét követve tehát nincs más lehetőség, mint a bővítéspolitika érdemi elbírálásának a megőrzése, amiről szólnak a koppenhágai kritériumok, amiről szól az elmúlt 30 év uniós bővítéspolitikája.

Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy olyan súlyú ügy, amelyben az Országgyűlésnek is ki kell nyilvánítani az álláspontját. Úgy vélem, hogy mi komolyan vesszük nemcsak saját magunkat, hanem az Európai Unió szabályait is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)