Készült: 2024.05.20.01:51:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

76. ülésnap (2023.07.04.), 119. felszólalás
Felszólaló Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:56


Felszólalások:  Előző  119  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Én ott szeretném folytatni, ahol Hiller István abbahagyta, de majd gondolom, a későbbiekben folytatni fogja, hogy van egy általános bizalomhiány mindkét oldalról, kormányzati oldalról is az ellenzékkel szemben és ellenzéki oldalról is a kormánnyal szemben. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán én szeretnék ezen túllépni, a tekintetben egyértelműen, hogy azt a célt, amit miniszter úr megfogalmazott itt, hogy ennek a törvénynek tulajdonképpen mi a célja, tehát az a célja, hogy örökségvédelem a magántőke bevonásával, én egy jó célnak gondolom. Viszont az a törvényjavaslat, amelyik itt előttünk fekszik, az kifejezetten alkalmatlan erre, az nem jó erre, ennek a célnak a megvalósítására, és nekünk az lenne a feladatunk  ha a kormányzati oldal is komolyan veszi, hogy működjünk együtt , hogy próbáljunk meg ebből egy olyan törvényjavaslatot összeállítani, összerakni, amely valóban el tudja érni ezt a célt, de megfelelő garanciák is lesznek minden vonatkozásban, és akkor, azt gondolom, hogy az ellenzék többsége is támogatni tudja ezt.

Ugye, ebben a törvényjavaslatban benne van az, és most idézem szó szerint: „a magántőke szigorúan ellenőrzött bevonása révén fenntartható módon, takarékosan”, hogy így kell ennek az egésznek megvalósulnia. Ugyanakkor viszont az egész törvényben nem lehet látni semmifajta olyan normatív szabályozást, amely ezt világosan megfogalmazná és leírná, ehelyett azt látjuk, hogy a miniszter dönt egy személyben, hogy kinek adja oda, semmilyen kritérium nincs meghatározva a törvényben. Nyilvánvalóan ez egy olyan pont, amit mi nem tudunk így látatlanban elfogadni.

Aztán kétfajta átadás van, van egy ingyenes tulajdonba adás és van egy vagyonkezelésbe való átadás. Nyilván itt is végig kellene gondolni, hogy tulajdonképpen mi is az értelme ennek a kétfajta megkülönböztetésnek, hiszen a tulajdonba adás sem valóságos tulajdont jelent, hiszen, ugye, korlátozott az, tehát nem lehet továbbadni, meghatározott ideig szól. Tehát nem lenne esetleg célszerű az, hogy egyfajta módon például a vagyonkezelésbe adást tekintenénk egy általános megoldási módnak, és akkor arra lehetne kimunkálni azokat a metódusokat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy ez valóban működőképes legyen.

Aztán itt többen is felvetették azt, hogy eredetileg 12 kastély átadásáról volt szó, most viszont nem látjuk azt, hogy milyen lista van. Tehát nagyon fontos lenne, hogy egy mellékletben mindenképpen szerepeljen az, hogy mik azok a szóban forgó kastélyok, kúriák, udvarházak, amelyekre egyáltalán ez a törvény vonatkozhat. Nyilván itt azt a részt is kezelni kellene, hogy az a 27 épület, amelyre jelentős mennyiségű állami és európai uniós forrás került felhasználásra, ne kerüljön ide be, mert hiszen az egy másik történet, és akkor valóban egy ilyen ingyenes vagyonátadásról lenne szó.

Nagyon fontos lenne az, hogy ha összeáll egy ilyen lista, akkor nyilvánvalóan szükség lenne arra, hogy típusokat képezni; tehát nemcsak pusztán egy felsorolás, egy lista, hanem legalább három, négy vagy öt, hat altípust megkülönböztetni, és ezekre a típusokra eljárási rendeket kellene mindenképpen kidolgozni annak érdekében, hogy valóban működőképes legyen ez az egész.

A miniszteri döntés helyett pedig nyilvánvalóan sokkal célszerűbb lenne az, ha fölállna egy olyan döntési bizottság, amely döntene és dönthetne arról, hogy akkor ezt a vagyonkezelésbe adást ki kapja meg és hogyan, milyen feltételek mellett kapja meg, amely bizottságban nyilván a kormányzati oldal, de az ellenzéki oldal, és nagyon fontos, hogy a szakmai szervezetek is helyet kapjanak, és nyilván a helyi önkormányzatok is. Ez lehetne az a biztosíték, amely tulajdonképpen előrevivő lehetne ennek az ügynek a valóságos és lényeges megoldása érdekében, mert azt gondolom, abban széles körben egyetértés van, hogy ezeket az ingatlanokat, ezeket az örökségeket meg kellene védeni. Abban is egyetértés van, hogy az államnak erre nincs elég pénze. És abban is egyetértés van, hogy valamilyen módon be kellene vonni ebbe az egész történetbe a magántőkét, de akkor mindenképpen egy átlátható, ellenőrzött módon történjen meg az meg ez az egész, úgy, hogy fel se merülhessen, hogy itt tulajdonképpen nem történik más, mint a felújított kastélyok átadása a barátoknak, a haveri körnek, mert akkor tulajdonképpen nem jutottunk előre, és akkor ezt a problémát nem megoldottuk, hanem sokkal inkább elmélyítettük; és akkor ugye senki nem moshatja le önökről azt, hogy odaadták a nagy oligarcháknak a földet, a tulajdont, és most adnak hozzá kastélyokat is. Én szeretném hinni, hogy egy ilyen fölvetésnek nem lesz alapja, mert önök módosítani fogják lényegesen ezt a törvényt, és olyan garanciákat tesznek bele, ami mindannyiunk számára elfogadható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  119  Következő    Ülésnap adatai