Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA JUDIT igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nemcsak a magyar, de úgy gondolom, hogy az európai alkotmányos jogfejlődésnek is egy kiemelkedő dokumentuma, ezért ez a törvényjavaslat ezen dokumentum kibocsátásának 800. évfordulóján szeretne megemlékezni, és törvényben kívánja ezt az emléket továbbvinni azáltal is, hogy minden év április 24-ét az Aranybulla emléknapjává kívánja nyilvánítani.

Ahogy Hende képviselő úr elmondta, II. András Aranybullája történelmünk és alkotmányos önazonosságunk meghatározó ereklyéje. Történeti alkotmányunk vívmányai közé tartozik, és ma is az Alaptörvény érvényes és kötelező értelmezési forrása. Nekünk, jogászoknak ez egy nagyon fontos sarokkő, nagyon fontos illeszkedési pont, igazodási pont. Amikor egyszer megkérdeztem Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, hogy ő hogyan fogalmazná meg az alkotmányos identitást mint egykori alkotmánybíró, ő azt mondta, hogy történelmi eseményeinkhez, dokumentumainkhoz kell visszanyúlni, és még a 150 éves török megszállás is az alkotmányos identitás része, hiszen innen is eredeztethetjük folyamatos vágyunkat a szabadság iránt.

Ezért az Aranybulla is egy olyan ritka kincs, amely szellemi, politikai és jogi erőfeszítéseink letéteménye. Jól tudjuk mi, jogászok, hogy az Alkotmánybíróság erga omnes, azaz mindenkire kötelező érvénnyel, hatállyal megállapította: „Magyarország alkotmányos önazonossága alkotmányos értékekre épül, amelyek történeti alkotmányunk olyan vívmányai, amelyeken az Alaptörvény és általa az egész magyar jogrendszer nyugszik.” Bátran kijelenthető ezért, hogy a magyar közjogi gondolkodás napjainkban is történeti jellegűnek nevezhető, amit mindennél jobban kifejez az Alaptörvény preambuluma, miszerint mi, magyarok tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos folytonosságát és a nemzet egységét. Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége, Alaptörvényünk, jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. Hihetetlen erejűek ezek a mondatok, és nagyon nagy segítséget nyújtanak nekünk, amikor Brüsszelben a „Magyarország” tábla mögött védjük a magyar nemzet szuverenitását.

Én azt vallom, hogy az Aranybulla alkotmányos fejlődésünk alapja és hivatkozási pontja, amely évszázadokig megalapozta és biztosította a magyar jogi gondolkodás élő forrását, ösztönözte a párbeszéd és a békés megegyezés keresését, valamint elkötelezte az utódokat a nemzet függetlenségének és szabadságjogainak folyamatos erősítésére és megtartására. Az Aranybulla egyúttal önbecsülésünk egyik forrása is, amely megerősít bennünket abban, hogy méltók vagyunk atyáink örökségére, valamint mások tiszteletére is. Arra is emlékeztet azonban, hogy nem elszenvedjük, hanem mi magunk írjuk Európa történelmét is.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! II. András uralkodásának csakúgy, mint minden történelmi korszaknak, megvoltak a maga kihívásai, a maga válságai. Ezekre a kihívásokra rendre megszülettek és megszületnek ma is az adott korban élők válaszai, és előfordul, amikor olyan, önmagán túlmutató megoldás születik, amely hozzájárul egy-egy nemzet alkotmányos fejlődéséhez, identitása továbbmélyítéséhez. Ilyen volt a 800 évvel ezelőtt, Szent György napján, április 24-én, idézem: a Szentháromság és az oszthatatlan egység nevében András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Lodoméria királya által Székesfehérvárott, a Csúcsos-hegyen kiadott Aranybulla.

II. András új berendezkedése, birtokpolitikája, pénzjövedelmekre építő gazdasági rendszere, valamint a merániakat előtérbe helyező személyzeti politikája elégedetlenséget szült az országban, a különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek pedig kiéleződtek. Az Aranybulla tehát egy politikai válság megoldására született, amely a király és az alattvalói közötti kapcsolat átfogó rendezését célozta, erős garanciákkal.

Ahogy elmondta képviselőtársam is, első ízben rögzítette a magyar nemesség kiváltságait, a bárók és a szerviensek jogait. Jelentősége mások mellett abban is rejlik, hogy ez az első olyan arany függőpecséttel ellátott dekrétum, amely nemcsak magánkiváltságokat, hanem egész közösségeket érintő előírásokat is tartalmazott. Az első olyan törvény, amelyben az uralkodó hozzájárul jogai korlátozásához a szerződés, a királyi hatalom és az ország között, ez így szól. Ám jelentős kordokumentum is, hiszen azt példázza, hogy a magyar állam fennállása első századaiban az élet legtöbb területén összhangban működött a keresztény Európa más államaival, sőt legtöbbjüket meg is előzte a jogfejlődés, a szabadságelvek, valamint a politikai innováció terén. Különösen jól csengenek ezek a szavak a mai nagy jogállamisági legendáriumban.

Az Aranybulla hazai és nemzetközi jelentősége kétségtelen, hiszen magyar és külföldi jogtudósok, jogtörténészek is gyakorta vetik össze a csupán hét évvel korábban megszületett, 1215-ös Magna Charta Libertatummal. Két héttel ezelőtt jártam hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban, és amikor a Capitoliumban megmutatták, hogy az Egyesült Királyság ajándéka a Magna Charta Libertatum eredeti hiteles másolata, akkor úgy odavetettem, hogy egyébként nekünk hét évvel később volt egy hasonló Magyarországon. Nagy megdöbbenést váltott ki, hiszen a mai, általában a liberális progresszió által terjesztett médiatúlsúlynak köszönhetően kevesen feltételezik, hogy ugyanebben az időben, ugyanebben az időszakban született meg a jogállamiság első kordokumentuma Közép-Európában, Magyarországon.

Noha az Aranybulla eredeti példánya a maga fizikai valójában valószínűleg már sohasem lesz fellelhető, azért annak eszmei valóságát mégis megtaláltuk. Ott van ugyanis a magyarok szabadságszeretetében, beépült nemzetünk alkotmányos önazonosságának a DNS-ébe.

Az Aranybullára mint első fontos dokumentumra vezethető vissza több, ma már közismert jogintézmény, úgymint a Kúria, az Országgyűlés kialakulása, az előzetes letartóztatás alkotmányos garanciái, a bírói jogorvoslathoz való jog, a monetáris politika vagy éppen a hadkötelezettség szabályozása. Ezek ugyan modernül hangzó jogi definíciók és kifejezések, mégis 800 évvel ezelőttről származnak.

Külön kiemelendőnek tartom az ellenállási záradék jelentőségét, a ius resistendit, amely a magyar közjogi gondolkodás szerves részévé vált. Gondolok itt arra, hogy habár a szabadságharcokban több alkalommal is vereséget szenvedtünk, azonban a magyarok zsarnoksággal szembeni szívós ellenállása mindig győzedelmeskedett. A középkor évszázadai során több uralkodó is megerősítette az Aranybullát, melynek ellenállási záradéka egyre inkább azt fejezte ki, hogy az ország törvényeit megszegő uralkodóval a hűtlenség vétke nélkül lehet szembeszállni. A zsarnoki hatalom elleni fellépés joga jelentőséggel bír, ugyanis az Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdése is kimondja: senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására; az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

Szintén hangsúlyozandónak tartom azt is, hogy az Aranybulla az Árpád-házi királyság II. András uralkodásáig terjedő 200 éve államszervezési tapasztalatainak is az összegzése, és emellett a nemesi tulajdonjog, valamint az ellenállási jog biztosításával megteremtette a későbbiekben a polgári értelemben vett magántulajdon és a népszuverenitás jogintézményének a történelmi előképeit. Azt is mondhatjuk tehát, hogy az Aranybulla eszmeisége bizonyos vonatkozásban a modern kori demokrácia eszmetörténeti előzményének is tekinthető. Éppen ezért fontos, hogy a jövő magyar nemzedékei számára az Országgyűlés által törvényben is elismert dokumentum legyen, és ez legyen az Aranybulla napja, április 24-e.

Tisztelt Ház! Az Aranybulla II. András idején magyar választ adott a szabadság örök és nagy kérdéseire, az elmúlt évtizedekben pedig a magyar közjogi és alkotmányos gondolkodásban megkerülhetetlen viszonyítási pont lett. Felmerülő kérdés, hogy mikor lenne időszerűbb az Aranybullára emlékezni, mint napjainkban, amikor Magyarország nemzeti szuverenitásának megvédéséért és tiszteletben tartásáért kell harcolnunk, nap mint nap harcolnunk hazánk létérdekeit fenyegető globális tervekkel szemben. Ma, amikor minden relativizálódik, fontos, hogy megőrizzük identitásunk alapjait. Büszkék lehetünk elődeink döntéseire, hiszen az Aranybulla emlékeztet minket saját felelősségünkre is. Az előbb említett szuverenitási küzdelmek nemcsak politikai, hanem jogi síkon is zajlanak ugyanis. Számunkra kiemelten fontos a nemzeti önazonosság, ezért védenünk kell Magyarország alkotmányos kormányzását mindenféle külső behatással szemben is.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szimbolikus jelenség, hogy az alkotmánybírák az Aranybullát ábrázoló medált viselnek a döntések nyilvános kihirdetésekor, hiszen az Aranybulla annak jelképe, hogy haza csak ott van, ahol jog is van; hogy a közhatalom gyakorlása nem lehet korlátok nélküli, hogy a fennálló társadalmi rendet védelmezni kell, és a hatalom gyakorlóinak mindenkor el kell számolniuk a nemzet felé. Különösen fontos ez, amikor szerte a világban sokszor a nemzetállamok jelentőségét relativizáló, a nemzetükért felelős kormányok feletti hatalomgyakorlási törekvésekkel találkozunk.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy Magyarország kiáll a jogállamiság és az európai értékek mellett, ahogy azt az Aranybulla másolatának az Európa Tanács épületében való elhelyezése is igazolja. II. András dekrétuma bizonyíték arra, hogy Magyarország számára az államiság és a jogállamiság több száz évvel ezelőtt elkezdődött, és bizonyíték arra is, hogy hazánk évszázadok óta elkötelezett formálója az európai jogfejlődésnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy vélem, hogy nyolc évszázad távlatából visszatekintve elmondhatjuk, hogy mára kikristályosodtak azok az értékek, amelyek mentén mi, magyarok a saját sorsunkról és küldetésünkről gondolkodni tudunk a XXI. században: a nemzet, a szuverenitás, a keresztény szabadság és az ezekért való kiállás, ha kell, konfliktusokat is vállalva. Nemzeti szabadságunk megvédéséhez pedig elengedhetetlenül szükséges szellemi önrendelkezési képességünknek a megerősítése, a megtartása.

Ahogy képviselő úr is utalt rá, az Alaptörvény R) cikke szerint az Alaptörvény rendelkezéseit, azok céljaival, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmeznünk. Talán anakronisztikusnak tűnhet, ha a magyar alkotmánytörténet egy múltbeli pillanatát akarjuk a mai társadalmi viszonyok között értelmezni. Ám sokkal inkább azt gondolom, hogy az Alaptörvény R) cikke elsődlegesen nem a múltbeli eseményeket emeli a jelenünkbe, hanem a múlt tapasztalatát kívánja elénk tükörként tartani, hogy egyrészt tanuljunk a múlt hibáiból, másrészt pedig, hogy felismerjük, és jelenünk részévé tegyük történelmi tapasztalatainkat. Azt is mondhatnám, hogy amit elődeink is igaznak tartottak, azt nekünk is igaznak kell tudnunk tartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! II. András 1222-ben kibocsátott dekrétuma egy olyan szegletkő, amely tehát döntően határozta meg a máig ható magyar alkotmányfejlődés irányait. A történészek arra keresik a választ, hogy e középkori oklevél kiadása az adott korban milyen jelentőséggel bírt; a jogászok számára meg fontos tisztázni, hogy milyen távolabbi kihatással járt, milyen relevanciája lehet ma is az alkotmányértelmezésünk szempontjából. A politika számára viszont az előbbi két tudományág eredményeire és tapasztalataira támaszkodva hasznos lehet annak vizsgálata, hogy mennyiben segíthet minket aktuális problémáink megoldásában őseink példája.

Az Aranybulla a magyarok szabadság és törvényesség iránti történelmi elköteleződésének bizonyítéka, egyúttal pedig kiállás hazánk érdekeinek elsőbbsége mellett. Számunkra tehát kötelesség a történelmi alkotmányunk vívmányainak tiszteletben tartása és a bennük gyökerező önazonosságunk védelme.

(11.10)

Amikor megemlékezünk erről a szegletkőről, akkor nemcsak a múltunk, hanem nemzetünknek a múltat meghatározó nagyjai iránt is tiszteletünket fejezzük ki. Annak a felelősségnek a tudatában kell meghoznunk a napjainkat meghatározó döntéseinket, hogy a jövő nemzedékei számára ma mi jelöljük ki az irányt. Ezt a nemes célt pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelelően szolgálja, ezt tehát a kormány támogatja. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést is, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)