Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Az érdeklődők nagy számára tekintettel különösen fontos kérdésről beszélünk, és nagyon jó, hogy ennyien vagyunk benn az Országgyűlésben. (Derültség.)

A magyar kormány április 16-án nyújtotta be az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról szóló törvényjavaslatot. Szokás szerint az éjfél körüli benyújtási határidő egy rossz gyakorlatot tükrözött, amit rendszeresítettek, és ezen már meg sem lepődünk.

A törvényjavaslatban leírtak szerint Magyarország a vendégmunkások számára a jelen törvényjavaslatban foglaltak szerint kívánja biztosítani a munkavállalás céljából történő 180 napon belül 90 napot meghaladó beutazás és tartózkodás jogát, amennyiben foglalkoztatásukra a foglalkoztató javára vagy irányítása alatt ellenérték fejében kerül sor.

Ezzel párhuzamosan a törvényjavaslat kategorikusan leszögezi, hogy a vendégmunkások családtagjai már nem szívesen látott vendégek Magyarországon. Ez kicsit a modern kori rabszolgatartás képét festi a szemünk elé. Azt gondolom, hogy az üzenet elég egyszerűen került megfogalmazásra a kormányzat részéről: a dolgozni tudó és akaró vendégmunkások maximum három évig tartózkodhatnak az országban, de családi kapcsolatra hivatkozással tartózkodási engedély már nem állítható ki a családtagok számára. Ez a szemléletmód egy magát kiemelten keresztényinek és családbarátnak mondó kormányzattól érdekes megközelítés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslatban leírtakkal a kormányzat beismerte, hogy jelen pillanatban Magyarország nem képes kellő számú és megfelelő képzettséggel rendelkező munkavállalót biztosítani a gazdaság számára. Ezért tesz könnyítéseket a kormányzat a harmadik országból, például Kínából, a Fülöp-szigetekről, Indiából, Indonéziából vagy Mongóliából érkező munkavállalók foglalkoztatására. Az is beismerésre kerül, hogy a hazai foglalkoztatáspolitika jelenlegi állapotában nem képes a még meglévő csekély munkaerő-tartalékot munkaképes állapotban tartani. Az évtizedek óta meglévő strukturális munkanélküliséget a kormányzat az elmúlt 13 év során nem tudta felszámolni, illetve a hazai szak- és felnőttképzés rendszere sem tudja még mindig kellően képzett munkaerővel ellátni a gazdaságot. Ezek a tényezők komoly versenyhátrányt jelentenek Magyarország számára az EU tagországaival, illetőleg a szomszédos országokkal összevetve.

Azért azt sem szabad elfelednünk, hogy a már jó ideje meglévő munkaerőhiány kezelésére a magyar kormány már korábban enyhített a külföldről érkezők munkavállalási feltételein. A kiemelt fejlesztések, munkáltatók, munkaerő-kölcsönzők már most is minimális engedélyeztetési eljárással hozhatnak be ezres nagyságrendben munkavállalókat. Ilyen kiemelt beruházás például a Paks II. bővítés, a Budapest-Belgrád vasútvonal. Ha még az a feltételezés, megállapítás nyerne, hogy ebben az előbb említett két nagy beruházásban vagy ehhez hasonló fejlesztésekben a NER cégeinek érdekei jelentős mértékben megjelennek, akkor válik igazán érdekessé, hogy a jövőben kik, milyen vállalkozások juthatnak előnyhöz majd a harmadik országból érkező külföldiek foglalkoztatásával, azaz kik lehetnek esetleg a modern kori rabszolgatartók.

A törvényjavaslat a definíciók között még azt is meghatározza, hogy ki minősül kedvezményes foglalkoztatónak, munkáltatónak és minősített kölcsönbe adónak. Ezek értelmében kedvezményes foglalkoztató az, aki a kormánnyal érvényes stratégiai partnerségi megállapodással rendelkezik vagy az a foglalkoztató, amely nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházást valósít meg, vagy az a munkáltató, amely kiemelt exportpartnerségi program keretében partnerségi megállapodással rendelkezik.

A külföldi munkavállalók létszámbővítése már a statisztikában is jól látszik. A KSH-adatok szerint tavaly 14 százalékkal, 81 ezerre nőtt a külföldi munkavállalók száma Magyarországon. A legtöbb, nagyjából 26 ezer munkavállaló Ukrajnából érkezett. Romániából és Szlovákiából egyaránt 8 ezren dolgoznak Magyarországon, Kínából pedig több mint 5 ezren érkeztek. A Fülöp-szigetekről és Indiából érkező vendégmunkások száma is bővült, és bár nagyságrendileg messze elmarad az Európából érkező foglalkoztatottak számától, a Fülöp-szigetekről 182 százalékkal, Indiából és Mongóliából pedig harmadával többen érkeztek tavaly, mint 2021-ben.

Egyre világosabban látszik, hogy a kormányzat a hazai munkaerőpiacon a környező országokból érkező munkavállalókkal sem tudja pótolni a hiányzó létszámot, ezért van szükség az ázsiai és távol-keleti munkaerőre. Hogy ennek mi az oka, arra az egyik lehetséges válasz az, hogy Európában a magyar bérek elég alacsonynak számítanak, ezért aki teheti, nem Magyarországra, hanem Európa más országaiba megy dolgozni. Ennek a szomorú folyamatnak a következtében jelennek meg az indiai, mongol, indonéz, Fülöp-szigeteki munkavállalók hazánkban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha kicsit szétnézünk a gazdaság szereplői között, a munkáltatókat vagy a szakszervezeteket is megkérdezzük, hogyan is látják a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetet Magyarországon, akkor az a vélemény nem minden esetben esik egybe a kormányzat véleményével. A Magyarországon működő vállalatok jelzései alapján a hozzájuk jelentkező magyar munkaerő sokszor a betanított munkára is alkalmatlan, ezért egyre inkább a külföldről kölcsönzött vendégmunkásokra támaszkodhatnak. Példaként lehet említeni a keleti országrészt, ahol az országos átlag duplája a munkanélküliségi ráta, az itt működő vállalatok azonban többnyire nem a régióban rendelkezésre álló munkaerőt tanítják be, hanem külföldi vendégmunkásokat vesznek fel. Ezzel szemben a kormányzat azt állítja, hogy a még meglevő, csekély létszámú hazai munkaerő-tartalék átképzéssel munkában tartható, ami nem teljes egészében fedi a valóságot.

A szakszervezetek meglátása szerint a vállalatok a vendégmunkásokat helyezik előtérbe a magyar munkavállalókkal szemben, mert a magyarok könnyebben váltanak munkahelyet. Az érdeklődők azt tapasztalják, hogy a harmadik országbeli munkavállalók többsége a textiliparban, a vegyiparban és a szolgáltató szektorban helyezkedik el. A Vasas Szakszervezeti Szövetség becslése szerint jelenleg hozzávetőlegesen 8 ezer Fülöp-szigeteki munkavállaló dolgozhat Magyarországon. Szintén a Vasas Szakszervezet elmondása szerint vannak olyan autóipari üzemek, ahol létszámstopot hirdettek, és új magyar dolgozókat már nem vesznek föl, miközben tudni lehet, hogy hamarosan több száz vendégmunkás érkezik a gyárba.

Az Országgyűlésbe beterjesztett törvényjavaslatban az a mondat is szerepel, miszerint a kormány elkötelezett a magyar munkavállalók munkahelyének megőrzése mellett. Ez egy nagyon fontos és helyes törekvése a kormányzatnak, azonban ha ez így van, miért kell egyre több külföldi vendégmunkás Magyarországra, ahelyett, hogy a még meglévő csekély munkaerő-tartalékot hoznák munkaképes állapotba és látnák el olyan piacképes tudással, amivel el tudnak helyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon?

Az előbbieken túl amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy a törvényjavaslat elfogadásával számtalan új rendelet kiadására nyílik majd lehetőség, mely tovább csökkenti Magyarországon a törvényhozás, azaz a parlament súlyát és ellenőrző szerepét. Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben határozza meg a vendégmunkások magyarországi beutazásával, tartózkodásával és foglalkoztatásával kapcsolatos részletszabályokat. A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszterrel egyetértésben határozza meg a Magyarországon évente foglalkoztatható vendégmunkások összlétszámát, azokat a foglalkoztatásokat, amelyekben vendégmunkás Magyarországon nem foglalkoztatható, illetve a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszter rendeletben határozza meg azon Magyarországgal nem szomszédos országok listáját, ahonnan érkező vendégmunkások e törvényben foglaltak szerint foglalkoztathóak, illetve az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszterrel egyetértésben határozhatja meg a Magyarországgal nem szomszédos, EGT-n kívüli országok azon vendégmunkásainak létszámát, akik Magyarországon évente foglalkoztathatók.

Az előbbiekben felsorolt rendeletalkotásból az is világosan kitűnik, hogy Magyarországon a külföldi munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatos szabályok kialakítása a kormányzati felfogás szerint inkább a külgazdasági és külügyminiszterre tartozna, és kevésbé képezi a hazai foglalkoztatáspolitika szerves részét.

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy elmondhattam. Remélem, hogy ezek egy része legalább tanulságként a jegyzőkönyvbe bekerül. Köszönöm a szót. (Berki Sándor tapsol.)