Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem véletlen, hogy a kormány így, a negyedik ülésezéssel töltött nap végére próbálta eldugni azt a gyarmattörvényt, a saját gyarmattörvényének a javaslatát, amely a szuverenitásunk utolsó szeleteinek a feladásáról rendelkezik. Látom, hogy ez nagyon szórakoztatja államtitkár urat (Azbej Tristan: Mert elég hülyeség!), de mindjárt részletezem, hogy miért nem találunk más európai példákat, hogy egy nemzetállam ennyire durván feladná a saját létérdekeit, mint ahogy önök csinálják. Az sem véletlen, hogy az előterjesztő 3,5 percet szánt ennek a védhetetlen törvényjavaslatnak az indokolásra, és igyekeznek önök így megúszni legalább parlamentáris szinten ezt az ügyet.

De nézzük meg, hogy miről van szó! Most, ahogy vitatkozunk, a HVG tudósítása szerint 675 milliárdos megszorításra készül a kormány, államtitkár úr. 675 milliárd forintot megszorítanak a magyarok számára előkészített beruházásokon, a magyar családok támogatásából spórolnak meg ennyit, és miközben 675 milliárdot megszorítanak a magyarokon, odaadnak 300 milliárdot a külföldi befektetőknek. Na, ezt magyarázzák meg!

Ha meg kell szorítani 675 milliárd forintot, akkor miért nem vonták vissza ma ezt a törvényjavaslatot? Hol van önöknél a rangsor? Miért nem a magyar létérdek az első? Ha ekkora a baj, és egyébként én vitatni sem akarom ezt, és ellendrukker sem vagyok, tehát tényleg azt látom, hogy a költségvetéssel nagy a gond, hozzá kell nyúlni. De ha már hozzá kell nyúlni, miért nem a külföldi beruházások és beruházók támogatásából vonnak meg, és miért a magyar létérdeket kezdik el feladni?

A helyzet az, államtitkár úr, hogy bár ön mosolygott a mondataimon, higgye el, hogy én nem a kormány olcsó támadását terveztem ebben a felszólalásban, és nem is ezt fogom végezni, hanem érvek mentén nézzük meg, hogy milyen ez a szerződés.

Az egyik oldalán négy dolgot vállal Magyarország Kormánya, a másik oldalon pedig van két sor, amit a külföldi idegen beruházó vállal. Tehát eleve 4:1-ről indulunk, nem annyira jó arány, inkább 1:4-ről, ha így szabad megközelíteni. De önök a projekt megvalósításához a szükséges ingatlanokat az Egyesült Arab Emírségek által kijelölt gazdálkodó szervezetnek értékesítik, tehát átadják ezeket az ingatlanokat.

A kormány infrastrukturális fejlesztéseket visz véghez, 800 millió euróval száll be. Ez az erről szóló cikkek írásakor tetten érhető árfolyam mellett nagyjából 304 milliárd forintos közvetlen dotáció. Felmerül a kérdés, és már elhangzott, hogy ha tényleg ennyire jó ez a befektetés, és 2000 milliárdos nagyságrendet a külföldi befektető megmozgat, akkor miért kell nekik még a szőnyeget is leteríteni, és igazából még 300 milliárdot a magyar adófizetők pénzéből rászánni.

Azt is elmondhatjuk, hogy az infrastrukturális keretek biztosítása mellett szóba kerül itt a reptéri gyorsvasút jövőbeni fejlesztése, amire a kormány szintén kötelezettséget vállal. Oszlassuk el a kételyeket! Nem a reptéri gyorsvasút fejlesztésével van baj. De, államtitkár úr, önre nézek: benne van ebben a megállapodásban, hogy a Nyugati térig behozzák a reptéri gyorsvasutat? Ugye, nincsen? Merthogy nincsenek ezek leszögezve. Az van benne valószínűleg, és önök abban állapodhattak meg, hogy Rákosrendezőig, tehát a befektető érdekében elviszik a reptéri gyorsvasutat, de magyar emberek széles tömegei számára megérő módon a Nyugatiig feltételezhető módon nem viszik el.

Államtitkár úr, tud ön személyes garanciát vállalni arra, hogy a Nyugatiig is elmegy ez a gyorsvasút, és nagyon sok magyar ember életét megkönnyíti? Valószínűleg ön sem tud, és én sem tudnék, tehát nem szeretnék önnel szemben inkorrekt lenni, mert az a helyzet, hogy akik ezt a megállapodást kötötték, egy nálam sokkal magasabb szinten, valószínűleg ők tudnának ilyeneket leszögezni, de élek a gyanúperrel, és félek tőle, hogy nem tették ezt meg.

A megvalósítás érdekében ugyanis a felek létrehoznak egy bizottságot. Régóta mondják, hogy ha meg akarod ölni a cselekvést, hozz létre egy bizottságot. De lehet, hogy egyébként ez a bizottság egy fontos dolog lesz, és aki benne ül, azon komoly felelősség lesz, hiszen azt a gyarmattörvényt, amit benyújtottak, még bizonyos elemeiben lehet puhítani, oldani, de összességében ez a kép nem lesz sokkal szebb.

Helyesen hangzott el, hogy minden budapesti polgár nagyjából 175 ezer forintot áldozna képzeletben erre a tervezetre, hogyha ezt leosztanánk a polgárokra, és csak a budapestiek fizetnék. A helyzet az, hogy az egész ország fizeti. Tehát miközben megszorítanak, a külföldi befektető érdekében folyamatosan pozitív előjelű kedvezményeket tesznek, még egyszer mondom, a külföldieknek.

Van ám még egy szimbolikus szám, és talán mind államtitkári, mind kormánypárti, mind ellenzéki szinten megszűnik a mosolygás ettől, ha arról beszélünk, hogy itt 304 milliárdot adnak oda infrastrukturális fejlesztésre, de az elmúlt hetekben végre egy pozitív előjelű kormányzati program is napvilágot látott, amit nagyon reklámoznak, ez az otthonfelújítási koncepció.

Az Indexen talán két vagy három vezércikket is ért a dolog, egyébként színvonalas cikkek voltak, szakmailag jól alátámasztották, hogy hogy tudják majd a teljes ingatlanállomány fél százalékát adott esetben felújítani. Tudják önök, mennyit fordítanak erre? 108 milliárd forintot. A magyarok otthonainak a felújítására 108 milliárd forintot, az idegenek számára infrastruktúra építésére 304 milliárd forintot szánnak. Ezek a prioritások sajnos: a magyarokra 108 milliárd, a külföldi befektetőknek csak ennél az egy befektetésnél pedig 304. Ezek sajnos nagyon komoly arányokat jeleznek.

Szóba került az is, hogy itt 24 szolgálati lakásból szeretnék adott esetben 30 napos határidővel eltávolítani a lakókat. Én nagyon örülök, hogy tudtom szerint is négy lakás lakóival már sikerült megállapodni ebben a kérdésben. Igaz, hogy egy penészes ingatlanban ajánlottak fel csereingatlant, azt nem fogadta el érthető módon az érdekelt, reményeim szerint kap helyette méltó lakhatási lehetőséget, de az valami egészen elképesztő, amilyen körítés mellett jelentek meg ezek a hírek.

Egyrészt a MÁV-ra bízták azt, hogy lakoltassa ki, vagy tüntesse el ezeket az embereket, jogszerűen. Államtitkár úr, nem a jogszerűség kérdése körül rugózok, azt nem vitatom, hogy jogszerűen aláírt szerződések szerint történt mindez. De a MÁV-ra bízzák azt, hogy tüntessék el ezeket a magyar lakókat onnan, miközben a kormány köti a megállapodást a külföldiekkel, hogy rendezzék az ő befektetésüket. A kormánynak nem volt figyelme arra, hogy a MÁV helyett beleírja a sorok közé, hogy könyörgöm, először a magyarok lakhatását rendezzük, és utána járjanak el a külföldi befektetők, beruházók érdekében.

Aztán mit csinál a MÁV? Megkeresi Zugló önkormányzatát, és segítséget kér az amúgy épp a kormány által kivéreztetett zuglói önkormányzattól abban, hogy ugyan már, adjon már lakásokat ezeknek az embereknek. Tehát egészen elképesztő, amit műveltek ebben a kérdésben. Itt a kormánynak lenne kutya kötelessége először a magyarok lakhatását rendezni, és utána foglalkozni vagy leülni tárgyalni bármifajta külföldi befektetővel. Azt kell hogy lássam, hogy amikor a kormány is megengedőnek mutatkozik egy lakhatási vagy bérlakásprogrammal kapcsolatban, akkor több mint erős bennem a szkepszis, mert akkor tisztázzuk, hogy ki milyen alapokról indul ehhez a kérdéshez.

Én egyes kormánypárti megszólalókkal egyetértek abban, hogy itt a Karácsony-féle városvezetés alatt is elkezdődhetett volna valami a rákosrendezői területtel kapcsolatban, de én ezt mérhető szinten nem látom. Előtte a Tarlós-féle városvezetés sem csinált semmit ezzel a területtel, és annak a kormánypárti miniszterhelyettesnek meg államtitkárnak, aki ezt elmondta, hogy ott a rohadó területen mérgező vegyszerek adott esetben határérték ezerszerese fölötti mértékben veszélyeztetik a környezetet, ez mind igaz. Ez az utolsó szóig igaz.

(13.40)

No de hogy ezt úgy oldjuk meg, hogy igazából területet csináljunk a külföldi befektetőknek, lemondjunk a magyar területről és majd esetleg ezt valaki rekultiválja? Remélem, hogy azért benne van a megegyezésben, hogy nem maradnak ott ezek a mérgek és különböző vegyszerek, tehát ezzel valaki foglalkozik, de attól félek, hogy ezt megint csak Magyarország fogja eltakarítani a saját pénzén azért, hogy kényelmes lakhelyet és luxuskörnyezetet biztosítson a külföldi befektetők számára. Egészen elképesztő!

Én a Karácsony-féle városvezetést is korholom amiatt, hogy semmit nem tett ezzel a területtel. (Szabó Rebeka: MÁV-terület!) Arra volt energiája, hogy néha óvodásgyermekrajz-szerű bicikliutakat rajzoljon fel (Szabó Rebeka: MÁV-terület!), de akkor is, nyilván a főváros mutogatni fog arra, hogy MÁV-terület, a kormány mutogatni fog a fővárosra, csak az a helyzet, hogy ez a terület Budapesten van. Önöknek igazuk van abban, hogy valóban a kormánynak le kellene ülnie Budapesttel, de ehhez kellene Budapest is. Hát, hol volt Budapest az elmúlt években, amikor lakhatási kérdéseket kellett volna előre vinni?!

Én emlékszem az előző Karácsony-kampányra. 2019 előtt ígérték, hogy lesz lakásügynökség Budapesten. (Gy. Németh Erzsébet: Van!) A helyzet az (Szabó Rebeka: Van!), hogy a lakásügynökség most indult el körülbelül két hónappal ezelőtt (Zaj az ellenzéki padsorokból.  Szabó Rebeka: És?), megalakult, de töredék számú lakással az ígéretekhez képest. (Szabó Rebeka: De van!) Semmit nem sikerült az előző fővárosi ciklusban lakhatási fronton rendet tenni (Szabó Rebeka közbeszól.), a bérlakásprogram el sem indult budapesti szinten. Tehát lakhatási fronton senki nem lehet büszke a bizonyítványára.

A mi politikai közösségünk, a Jobbik viszont 2012-ben letette az asztalra a „Mi várunk” programot, azt a bérlakásépítési és lakhatási programot, amely érdemi választ ad erre a kérdésre (Gy. Németh Erzsébet: És sikerült?), és érdemi választ ad arra is, hogy hogyan lehet egy Rákosrendező-szerű (Gy. Németh Erzsébet: De sikerült talán?) területet hasznosítani. Az a helyzet, hogy igen, ahol jobbikos polgármesterek kezdtek regnálni, ott érdekes módon nem volt olyan lakhatási káosz, mint amilyen Rákosrendezőn van. (Szabó Rebeka közbeszól.)

Rákosrendezőre visszatérve: mondjuk el, hogy ha azt az összeget, ezt a 300 milliárdos összeget megfelelően hasznosították volna, mondjuk, 2012-ben, amikor ezt a programot bejelentettük, akkor elkezdődhetett volna évente 5-10 ezer új építésű bérlakás építése. Azóta minden évben rá kellett volna ezt az összeget fordítani, tehát nem csak kampányszerűen egyszer, és akkor most nem beszélnénk arról, hogy a maxi-Dubaj-beruházáshoz indokolatlanul adott 300 milliárdos infrastrukturális kedvezmény hány bérlakásra lenne elég. Szerintem is optimista az, hogy 8 ezerre, de 6 ezerre biztos, hogy elég lenne. Sokkal értelmesebb cél lenne most ez ebben a pillanatban, mint bármifajta külföldi beruházásnak megágyazni.

Összességében azt látjuk, hogy valóban rendezetlen a terület sorsa, az elmúlt harminc évben valóban nem született érdemi cselekvési terv ez ügyben, viszont erre nem az a megoldás, hogy a külföldieknek ágyaznak meg, átadják nekik a területet, és nem is az a megoldás, hogy a baloldal pedig magyarázza a bizonyítványát, hogy ugyan már öt éve megígért egy lakhatási koncepciót, aztán elkezdte két hónappal ezelőtt csökkentett mértékben, amúgy egy kiváló szakember vezetésével, ezt nagyon fontosnak tartom a jegyzőkönyv kedvéért is leszögezni. De a helyzet az, hogy ezt a kérdést nem oldották meg. Az is igaz, hogy a forrásaikat a kormány irreális mértékben elvonta, de a nullánál azért többet lehetett volna tenni az elmúlt években ebben az ügyben is, és mindez nem történt meg.

A helyzet az, hogy a kormány megállapodásával, szerződésével további probléma, hogy lényegében nem ír elő konkrétumokat, nem fektet szerződésbe olyan elvárásokat, amelyek akár a közlekedés, akár a lakhatás tekintetében elvárhatók lennének. Az egyik legarcpirítóbb, ami miatt ezt az őrületet biztosan nem fogjuk támogatni, az az, hogy kiemelt nemzetgazdasági beruházásként kezelve bármifajta döntési, ellenőrzési jogkört kivesz, és nem marad sem a kerületi önkormányzatoknak, sem a fővárosi önkormányzatnak lehetősége arra, hogy ezt az őrületet ellenőrizze, kontrollálja. Pusztán a nyilvánosság ereje marad, semmi más.

A Nyugati teret már említettem, igazából ide kellene a repülőtéri vasutat bevinni. Rákosrendezőn esetleg megállhatna, de nyilván a Nyugati lenne az értelmes cél. Úgy gondolom, hogy ez sincs leszögezve a papírokban. Ha mindezt összefoglaljuk, körülbelül hasonló gazdaságpolitikai következtetéseket vonhatunk le, mint ami az akkumulátorgyár-iparral kapcsolatban tetten érhető. Ott is, kormánypárti képviselőtársaim, önök idegen cégeket engednek be ide a magyar adófizetők pénzéből nyújtott kedvezményekkel, azok a cégek idegen alapanyagokból, idegen országokban eladott termékeket gyártanak, idegen külföldi munkásokat hoznak be a termeléshez, és még az adófizetési hajlandóságuk is rendkívül visszafogott, hatodsorban pedig mérgezik és elszennyezik a magyar termőföldet és a magyar területeket. Ez egy gyarmati státusznak a képe, képviselőtársaim.

Ugyanezt az önfeladó, megalkuvó gyarmati gondolkodásmódot próbálják most ebben a gyarmattörvényben is folytatni, ahol odaadják, átadják a területet, kiépítik az infrastruktúrát, nincsenek garanciák a magyarok lakhatása tekintetében, vannak garanciák a külföldiek számára még akár a vasútvonalak tekintetében is, és összességében elmondhatjuk, hogy mindent megtesznek a külföldi beruházók kedvéért.

Nem azt mondom, hogy ez vitaképes lenne békeidőkben, de azon a napon tárgyalni mindezt, amikor egy több mint 600 milliárdos megszorító csomagot jelentenek be, egészen elképesztően rossz szimbolikájú. Ha komolyan gondolják, hogy megszorításokra van szükség önök szerint, szerintem egyébként inkább kiigazításokra lenne, de semmiképpen sem a magyarok megszorítására, akkor itt lenne a tökéletes lehetőség, hogy vonják vissza ezt a javaslatot. Majd amikor a költségvetési egyensúlyt helyreállították, majd amikor a magyarok számára is kikötöttek ebben a csomagban érdemi dolgokat, majd amikor garanciákat szereztek a magyarok lakhatása tekintetében, nemcsak a 24 szolgálati lakásban lakók érdekében, hanem magyarok ezrei, tízezrei, fiatalok, családosok, életüket elkezdők tekintetében, akkor lehetne visszahozni ezt a csomagot. De akkor ez vélhetően nem a gyarmati önfeladás csomagja lenne, hanem valami egészen komoly városrendezési terv.

Értjük mi, hogy van valami romantikus vonzódásuk a felhőkarcolók világához meg egyebekhez, de minket ez teljes mértékben hidegen hagy addig, amíg a magyar fiatalok, a magyar családosok lakhatása nem rendeződik. Sajnos önök engedték elszabadulni az albérletárakat, engedték kontroll nélkül működni az Airbnb-t, engedték a pusztán befektetési célú keleti ingatlanbeszerzések, beruházások, vásárlások tömeges elterjedését, eközben nem építettek diákvárost, nem gondoskodtak a magyarok lakhatásáról. Összességében ennyi mindent a magyar jövő már nehezen bír el. Arra szólítom fel tehát önöket, hogy vonják vissza ezt a csomagot, az erre fordítandó forrásokat pedig egyértelműen egy helyre költsék, a magyarok lakhatására. Köszönöm a figyelmet.