Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a javaslat címében a jogi és gazdasági versenyképesség erősítését célozza meg, én kissé már egy szociális javaslatcsomagról szóló vitán kezdtem érezni magam, hiszen a legtöbb képviselőtárs által felhozott terület alapvetően a szociális szférába tartozik. Bár azzal szemben egy kicsit távolságtartóbb vagyok, hogy mennyire kell azt itt tárgyalni, de azért kétségkívül vannak olyan területek, amelyeket érint a törvényjavaslat és segíthetne, mégsem segít.

Ezek közül talán amelyik a társadalom igazságérzetét a legjobban birizgálja, az a már a korábbiakban említett temetkezés kérdésköre. A szociális temetkezéssel kapcsolatos korábbi ígéretek közül abban a formában szerencsére nem valósult meg lényegében semmi, ahol a hozzátartozók aktív részvételét követték volna, szerintem egyébként nem túl etikus módon. Ennek örüljünk. Ugyanakkor, ahogy itt elhangzott a vitában, elkezdtem egy kis google-izást, és egészen irritáló, ahogy a sírhely megváltása tekintetében az áfaösszegek pörögnek a honlapokon, és mindenhol azt látom, hogy plusz áfa, plusz áfa, plusz áfa. Tehát egy sírhely megújítása tekintetében nem elég az amúgy is nagyon borsos árat, adott esetben 300-400 ezer forintos temetés után még a megváltáskor is újabb összegeket fizetni, de ezt áfaösszeggel terhelni és ebből állami bevételt hajtani megint csak nem feltétlenül érzem etikusnak.

Végiggondoltae miniszterhelyettes úr azt, hogy mi lenne, ha ez az egész folyamat úgy, ahogy van, áfamentes lenne? Mi lenne akkor, ha az áfamentes körbe beemelnénk olyan dolgokat, amikből nem feltétlenül akarhat egy állam nyereséget, idézőjeles nyereséget generálni magának? Lenne erre mozgástér.

Csak az elmúlt időszakban 900 milliárd pluszt tudott a költségvetés az áfabevételi soron olyat felmutatni, amit nem várt ez a kormány. Ez főleg az extrém magas infláció hatása volt: többet kellett, hogy fizessenek az alapvető cikkekért a polgárok, emiatt a vártnál több áfabevétel jött be a költségvetésbe. Úgy gondolom, hogy ennek a váratlan plusz bevételnek a terhére ezeket a nagyon könnyű és nagyon észszerű döntéseket meg lehetne hozni, és honfitársainknak nemcsak az anyagi helyzetét, de a mindennapi biztonságérzetét is javítani egy kicsit.

A másik ilyen a közgyógyellátás körüli dilemma, ahol azt látjuk, hogy valóban van egy 2006 óta lényegében változatlan keretösszeg, és azt, hogy 12 plusz 6 ezer forintokat vizsgálgatunk, hogy az a gyógyszerek tekintetében mire elég, nos, lassan egy vitaminra sem. Magam inkább a családtámogatásokkal szoktam foglalkozni, és ott is jeleztem azt, hogy a gyermeknevelési cikkek brutális áfája, büntetőadója mellett a gyermekek számára vásárlandó vitaminok, gyógyszerkészítmények, egyebek árrobbanását is ebbe a körbe foglalja, tehát ez is tetten érhető volt. Aki egy teljesen sima, egyszerű, édességgel kevert gyerekvitamint gumicukor formájában szeretne megvásárolni, körülbelül az fizet ki annyit, mint amekkora itt az eseti támogatási döntés anyagi függvénye lehet. Tehát itt is azt látjuk, hogy akkor lenne korrekt ez a rendszer, ha az inflációval súlyoznák és minden évben növekedne ennek a keretösszege.

Érintőlegesen szól a javaslat a fogyatékkal élőkről, közvetve a sajátos nevelési igényű gyermekekről és a családjaikról. Csak hát van itt az asztalon egy javaslat, amely megint csak nagyon alacsony összegről szól. Volt egy fideszes ígéret arra, hogy azt meglépik, de irritáló, vérlázító módon nem tették meg még mindig. Ez az SNI-s gyermekek családtagjai esetében igénybe vehető olyan kilométer-támogatás, utazási költségtérítés, amelyet akkor szoktak igényelni, amikor az állam a vállalt feladatának nem tett eleget. Magyarország elvileg vállalja azt, hogy az érintett SNI-s gyermekek számára megfelelő szintű, színvonalú fejlesztést biztosít és szakembereket is, nagyon sok esetben ugyanakkor a lakóhelyen nem érhető el hasonló intézmény, ezért akár napi szinten szállítani kell, ingázni kell a családtaggal az egészségügyi intézménybe vagy szolgáltatóhelyre. Ebben az esetben  gondolt erre a jogalkotó korábban  21 forintos kilométerdíjat lehet realizálni. De kiszámoltuk, hogy mekkora volt az infláció azóta, amióta ezt a 21 forintos kilométerdíjat kikalkulálták, és arra jutottunk, hogy 60 forintra kellene ezt a kilométerdíjat emelni ahhoz, hogy legalább az amortizáció egy részét visszaadjuk az érintett családoknak, hogy ahol igénybe vesznek ilyet, a gyod teljes összege ne menjen el csak arra, hogy amortizálják az autót és égetik a benzint.

(12.50)

A helyzet az, hogy bizottsági szinten volt egy fideszes ígéret arra, hogy ezt meg fogják szavazni akkor, ha tovább szűkítjük a kört, tehát ha tényleg csak az SNI-s gyermekekre, családtagjaikra vonatkozik. Mi nem jó szájízzel, de eleget tettünk ennek a javaslatnak, visszahoztuk a bizottsághoz egy szűkített csoportra vonatkozóan, erre a kormány leszavazta a javaslatot, mondván, hogy túl szűk a célcsoport, és ez diszkriminatív mindenki másra nézve. Tehát egészen elképesztő libertariánusi indoklással ez a kormány az SNI-s gyermekek és családjaik támogatását leszavazta.

Szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy egy másfél-két milliárd forintos összegből csodát lehetne tenni ezen a területen. Azt érnénk el a gesztusérték mellett, amit ezek a családok kapnának, hogy az amúgy a jogalkotó által másra szánt, tehát a mindennapi jóléti és jólléti kiadásokra szánt gyod összege nem benzinben és nem az autó kopásában végezné, hanem ott tudna hasznosulni, amire egyébként a jogalkotó ezt szánta.

Nagyon sok mindent lehetne még említeni. A családi pótlék befagyasztott összegét a mi közösségünk, ugye, megduplázná, és ezt családi kártyán tenné elérhetővé, amiből csak alapvető élelmiszer és gyermeknevelési cikk meg egy-két, gyermekkel kapcsolatos szolgáltatás, így a lakhatás, az egészségügyi fejlesztések, egyebek lennének kifizethetők, megvásárolhatók. Beszélhetnénk arról is, hogy a családi adókedvezmény összege is  ami nekem nagyon szimpatikus, mert a tehetőseket, a szorgalmukkal élő, magabíró polgárokat és családjaikat támogatja, tehát tipikusan azokat, akik dolgozni járnak  folyamatosan párolog el az infláció miatt: gyerekszámtól függően 50-60 százalékát már elvesztette az értékének a családi adókedvezmény.

Itt kettő javaslattal éltem. Egyrészt benyújtottam azt, hogy ezt az inflációs veszteséget kompenzálva duplázzák meg a családi adókedvezmény összegét, és adjuk vissza a magyar családoknak azt, amit a kormány hibás gazdaságpolitikája által okozott infláció elvett; egyelőre a kormány ezt nem támogatta. A másik javaslatom az, hogy inflációkövető módon amúgy a családtámogatási rendszer összes elemét emeljék már meg minden januárban. A helyzet az, hogy egy ilyen csomag, amely előttünk fekszik, bőven elbírná ezeket a nagyon fontos kérdésköröket. Ugye, a címben is az szerepel, hogy a jogi és gazdasági versenyképesség erősítése érdekében módosítana egyes törvényeket ez a csomag. A gazdasági versenyképesség legfontosabb tényezője az új világban már nem a gép, már nem is feltétlenül csak a pénztőke, hanem maga az ember, a szorgalmával, tehetségével, tudásával élő ember. Magyarország ebben nem áll rosszul: a magyar emberek kiválóan és sokat szeretnek dolgozni, de elvárnák azt, hogy ezért normális bért kapjanak, megfelelő lakhatási körülményeket, az említett részben szociális, részben egyébként gazdasági területeken pedig az őket megillető támogatást, segítséget kapják meg.

Amikor ezek benne lesznek ebben a csomagban, akkor teljes körben és nagyon jó szívvel fogjuk tudni majd támogatni mindezt. Köszönöm a figyelmet.