A felszólalás szövege:

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! A napirend előtti felszólalásának talán az is ad aktualitást, hogy három nap múlva lesz éppen 13 esztendeje annak, hogy 2010. május 26-án közösen döntöttünk az egyszerűsített honosítási eljárás megadásáról, röviden: a kettős állampolgársági törvény elfogadásáról. Akik akkor itt voltunk a parlamentben és szavazhattunk ebben a kérdésben, mindannyian elmondhatjuk azt, hogy életünk egyik legfelemelőbb pillanata volt ez, hiszen az a nemzetáruló nemzetpolitika, amely jellemezte a kormányt 2002-2010 között, megszűnt ezzel a döntésünkkel. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy 2010. május 26-a a nemzetpolitikában egy radikális váltást jelentett.

A múlt héten pénteken, május 19-én ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyet még Szili Katalin akkori házelnök hívott életre 2004-ben (Zaj.  Az elnök csenget.), miután a baloldali kormány nem volt hajlandó összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. A párbeszéd így a külhoni magyar szervezetekkel legalább a törvényhozás szintjén meg tudott maradni, és erre építve tudtuk újrakezdeni a Kárpát-medencei együttműködést 2010-ben. Szili Katalin elnök asszonynak tehát elévülhetetlen érdemei vannak a külhoni magyar közösségekkel való kapcsolattartás fenntartásában. Köszönjük házelnök úrnak, hogy a fórum 2010 óta tovább működik, tovább működhet.

Külön öröm számunkra az is, hogy idén is a tagok egyhangú állásfoglalással fogadták el a zárónyilatkozatot, illetve az állásfoglalást.

Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az elmúlt 13 évben sikerült azt elérni, hogy a magyarság határon innen és túl együtt tervezi a jövőjét. A nemzeti összetartozás megtapasztalható valósággá vált, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy élménnyé, közös élményünkké is vált itt a Kárpát-medencében. Ennek az alapja az Alaptörvényünkbe is bekerült, amely szerint az anyaország minden körülmények között felelősséget visel a külhoni magyarságért jobb és rosszabb időkben is.

Így történt, hogy sem az egész világot megbénító járványhelyzet, sem a szomszédban zajló háború, valamint az arra adott szankciós válaszok miatti nehéz gazdasági helyzet sem írhatta felül ezt az elkötelezettséget. A külhoni magyarság támogatása úgy a járvány időszakában, mint a 2022. február óta zajló háború árnyékában folyamatos maradt. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is megfogalmazta a Magyar Állandó Értekezlet tavaly novemberi, 20. ülésén: válsághelyzetben sem szabad stratégiai célokat feladni, és a nemzetegyesítés pedig ilyen stratégiai cél.

2023 a gondoskodó nemzet éve a nemzetpolitikában, ez a tematikus évünk. Továbbra is gondoskodunk a magyar közösségekről, gondoskodunk egymásról itt, a Kárpát-medence régióiban, országaiban és természetesen a diaszpórában egyaránt. Ez azt jelenti, hogy a támogatások folyamatossága és kiszámíthatósága nem változik.

Képviselő úr rámutatott a külhoni magyarság támogatása érdekében indított programok és támogatások fontosságára, és arra, hogy az idei esztendőben is ezek nem szűnnek meg, nagyságrendjük sem változik, illetve jelentősen bővül egyes programok esetében. Így például az oktatási-nevelési támogatás eddigi 22 400 forintos összegét 100 ezer forintra emeltük a kárpátaljai diákok esetében már januárban, és ősztől ezt pedig szerte a Kárpát-medencében mindenki, minden gyermek meg fogja kapni.

Közösek az eredményeink, és közösen szeretnénk folytatni azt is, hogy minden magyar úgy érezze, hogy számunkra fontosak, éljenek itt Magyarországon, a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban. Minden magyarra számítunk mi is, és természetesen minden magyar továbbra is számíthat ránk. Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypárti sorokban.  Zaj.  Az elnök csenget.)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! Tisztelt Miniszter Úr! Kicsit úgy érzem magam, mint az egyszerű vizsgázó, aki Nagy Lajosból készült fel és Mátyást húzta ki; Mátyásról ugyan sokat nem tudott, de volt ennél egy híresebb uralkodó is, mondta, és így már Nagy Lajoshoz tudott kapcsolódni.

Azt gondolom, hogy a nagy építési törvénycsomaghoz most nem hozzászólva, de Kós Károlyt méltatva, el kell ismernünk, hogy egy nagyon fontos javaslatról van szó. Azt látom miniszter úrban is, hogy kicsit polgármesterszemmel szemléli az országot, és akik így szemlélik az országot, tudják, hogy lehet sok mindenről beszélni, hosszasan folytathatunk itt vitákat, de amikor a választóink megkérdezik, hogy mit tettünk le az asztalra, akkor polgármesterként nagy örömmel tudjuk főleg az épített beruházásokat mutatni. Az elmúlt években számtalan olyan dolog született meg Magyarországon, amelyekre méltán lehetünk büszkék, de nyilván nagyon sok olyan is, ami bizony nem érte el azt a színvonalat, amit elérhetett volna.

Ha Kós Károlyra gondolunk, aki valóban nemcsak mint építész, hanem akár mint író vagy politikus vagy képzőművész is megjelent, nyugodtan mondhatjuk, hogy az ő személyes sorsa is megmutatta, az ő élete is példázta, hogy a magyarság nem elsősorban származás kérdése, hanem vállalás kérdése. Hiszen 1883. december 16-án született Temesváron, édesapja Karl Kosch volt, erdélyi szász nemzetiségű, édesanyja pedig Sidonia Sivet  vagy „Szivé” , francia-osztrák család leánya. Temesváron megszületve alapvetően egy német nyelvű, kultúrájú városban németként látta meg a napvilágot, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a XIX., de inkább a XX. század egyik legnagyobb magyarja volt.

1918-ban, ahogy miniszter úr is elmondta, önként vállalta a sorsát, önként vállalta az erdélyiségét, és innen, Budapestről visszament Trianon előtt, még ’18-ban Erdélybe, és ott azonnal nekiállt a közéletet szervezni, azt az életet, amely hozzájárult ahhoz, hogy Erdély túlélte ’18-at. ’19-ben megpróbálkozik, létrehozta a Kalotaszegi Köztársaságot, küzdött az utolsókig. Nagyon kevesen tették meg ezt ’18-19-ben, nagyon kevesen léptek fel, talán a székely hadosztályt lehetne még említeni Kós Károlyon kívül, akik tevőlegesen is részt vettek abban, hogy Magyarországot megmentsék. Nem sikerült ez neki, de a magyar kultúráért mindent megtett, és a magyar építészetért megtett mindent annak érdekében, hogy a magyarságot a XX. századon át tudjuk menteni.

Ha a magyarságról, magyar kultúráról, magyar történelemről beszélünk, akkor Kós Károly példája is mutatja azt, hogy a külhoniság a XX. század elejétől mindenképpen az identitásunknak egy része, hiszen ha kivennénk a magyar kultúrából, történelemből mindazokat, akik külhoninak számítanak, akkor bizony a magyar történelem vagy a magyar kultúra 70-80 százalékát el kellene felejtenünk. Dózsa György háborúja, parasztlázadása is befejeződne valahol Szegednél; nem beszélhetnénk Szent István édesanyjáról, aki Gyulafehérváron született; vagy ha csak az idén közülünk eltávozott Duray Miklósra is gondolunk, a XX. vagy XXI. század egyik legnagyobb magyar politikusáról beszélünk. Kós Károly is ehhez a sorhoz kapcsolódik, és mindenképpen az ő nevét kell megemlítenünk, amikor a XX. századi építészetről beszélünk.

Miniszter úr beszélt arról, hogy honnan is lehet ezt datálni, honnan lehet számítani. Én is mindenképpen megemlítem Lechner Ödön nevét, lehetne még említeni Ybl Miklósét vagy Hauszmann Alajosét, aztán jön Kós Károly, Makovecz Imre. Az ő példájukon keresztül egy olyan építészkultúra növekedik itt Magyarországon, és egy olyan példát adnak a magyar építészeknek, amelynek máig ható következményei vannak, illetve a mai magyar építészeknek is, azt gondolom, mindenképpen a példái lehetnek.

Éppen ezért a kormány nevében mondhatom, hogy mindenképpen támogatjuk azt, hogy december 16-át, Kós Károly születésnapját -munkássága előtt tisztelegve  a magyar építészet napjává nyilvánítsuk, illetve a magyar építészet napja legyen, és ezáltal lehetőségünk legyen arra, hogy tisztelegjünk az építészeti örökség előtt, hálát adjunk az építészeinknek, azoknak, akik az elmúlt évszázadokban, az elmúlt évszázadban ezt az országot építették. Legyünk büszkék arra, hogy ennek a munkának van folytatása, és ez a nap lehetőséget teremt arra is, hogy a mai korszaknak, akár 2023-nak, ’24-nek, ’25-nek az építészeit is tudjuk díjazni. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(19.10)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselő Urak! Tisztelt Ház!  mondanám ezt, ha nagyon sokan lennénk itt. Azért a jegyzőkönyv számára szeretném még egyszer azt rögzíteni, hogy a kormány nevében mindenképpen támogatjuk, hogy Kós Károly születésnapja, december 16-a legyen a magyar építészet napja, mert ha Kós Károlyról beszélünk, akkor egy olyan építészről beszélünk, aki nemcsak az építészetben, hanem a korabeli irodalomban, kultúratudományban, politikusként is megállta a helyét. Egy olyan emberről beszélünk, aki Trianon poklában, abban a nagyon zavaros időkben is vállalta azt, hogy visszamegy a szülőföldjére, Erdélyben marad, és Erdélyben tesz meg mindent annak érdekében, hogy a magyar nemzet túlélje az akkori nehéz éveket.

Ha arra a világra gondolunk, akkor láthatjuk azt, hogy egy hihetetlen gyors fejlődés után, ami az 1880-as évektől jellemezte az 1910-es évek elejéig Magyarországot, egy ilyen világban volt szerencséje Kós Károlynak is a világba beleszületni, illetve ebben felnőni, a tudását megszerezni és egy már-már művészettel felérő építészeti pályát elindítani.

Ha Kós Károlyra gondolunk most, akkor általában nekünk Erdély jut eszünkbe, de azt is kell tudni róla, illetve egyértelműen tudjuk, hogy az építészete nem Erdélyben kezdődött el, hanem a remek munkáit itt, Magyarországon  illetve a kifejezés is rossz, mert egy ország voltunk , Budapesten alkotta meg, azokat az építészeti remekműveket, amelyek által ő már az akkori országban elhíresült, és utána pedig Erdélyben, főleg Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, de kisebb településeken is kiemelkedő jelentőségű alkotásokat hozott létre.

Ha az építészetét kellene jellemezni, akkor talán legjobb, ha az önéletrajzában írt néhány mondatot felolvasom: „Hogy mi volt a nyitja az én építőművészi sikereimnek? Egyszerűen csak az, hogy a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani.”

Én úgy gondolom, ez számunkra is egy követendő példa, és nyilván az a komplex törvénycsomag-tervezet, amely a parlament elé kerül, gyakorlatilag ezt a szellemet irányozza elő, és ezért is van az, hogy az előterjesztők Kós Károlyhoz nyúltak vissza, és az ő születésnapját ajánlják az építészet napjává Magyarországon. Ezáltal elismerik az egykor, valaha élt magyar építészeket, de nyilván nemcsak a Kós Károly-i hagyatékra gondolnak  és lehetne folytatni tovább Lechner Ödönnel, Steindl Imrével, Hild Józseffel s a többi, Makovecz Imrét se hagyjuk ki , hanem a most élő építészek munkáit is díjazzuk ezzel, illetve elismerjük a munkájukat, és kérjük is azt, hogy tevékenyen vegyenek részt a XXI. századi Magyarország formálásában, kialakításában.

A kormány részéről továbbra is természetesen támogatjuk a határozati javaslatot, és kérjük a tisztelt Országgyűlést  s reméljük, olvassák majd a jegyzőkönyvet , hogy támogassák és szavazzák is ezt meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.10)

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Valóban, úgy van, ahogy ön is mondta: a tavalyi MÁÉRT-értekezleten döntött arról a plénum, hogy az idei esztendőt az együttműködő nemzet évének teszi meg  tematikus év keretében , illetve a programjainkat ebben a tematikus évben próbáljuk elhelyezni.

Teljesen időszerű a kérdése, hiszen jövő héten, április 3-án, budapesti idő 14 órakor szerint jár le a pályázati lehetőség, illetve a határidő azoknak, akik az „Együttműködő nemzet” programban kívánnak benyújtani pályázatot. Ez gyakorlatilag érinti az összes Kárpát-medencei, illetve diaszpóra magyar szervezetet, legyenek azok akár világi, egyházi, ifjúsági, cserkész- vagy egyéb más, sport-, oktatási, kulturális szervezetek. Várjuk a pályázatokat, hiszen ezek ugyan kis összegűek, mert maximálisan 2 millió forintot lehet elérni a pályázatoknál, de sokszor olyan szervezetek tudnak itt pályázni, amelyeknek semmilyen más lehetőségük nincsen.

Csakígy igaz a testvértelepülési pályázatoknál is. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi segítségünknek is köszönhetően mintegy 1200 település tartja évente többszöri alkalommal a kapcsolatot, sőt nap mint nap kapcsolatban vannak egymással a Kárpát-medencében.

A többi programunkat is meghirdetjük, illetve ezeken folyamatosan rajta tartjuk a szemünket. Elmondható a nemzetpolitikáról az, hogy egy kiszámítható, folytonos programról, programsorozatról van szó. Ezt nem évente, négyévente újítjuk meg, hanem jól kiszámítható módon próbálunk dolgozni; új felhívásokat is közzé fogunk tenni.

A határon túli magyarság akár a diaszpórában, akár a Kárpát-medencében, a továbbiakban is számíthat ránk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)