A felszólalás szövege:

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! T/6576. számon nyújtottam be azt az előterjesztést, amelyben arra kérem a képviselőtársaimat, hogy járuljanak hozzá a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításával és a nemdohányzók védelmével összefüggő egyes törvények módosításához. Kérem ezt oly módon, hogy ma az Országgyűlés az általános vitát folytassa le, a bizottsági megtárgyalásra az őszi ülésszak keretében nyílik lehetőség. Tekintettel arra, hogy európai uniós jogszabályokat érint az előterjesztés, ezért európai uniós ratifikáció után van lehetőség arra, hogy az Országgyűlés a végső álláspontját a kérdéssel kapcsolatban kifejezze.

Egyben kérem és várom is képviselőtársaim észrevételét és javaslatait az előterjesztéssel kapcsolatban, amelynek legfontosabb üzenete mégiscsak az, hogy ebben a Házban az Országgyűlés minden politikai pártjának egy kérdésben mindenképpen egyet kellene értenie, az pedig az, hogy belátható időn belül Magyarország lehetőség szerint az Európai Unió tagországai közül elsőként füstmentes országgá váljon.

Azért kampányolok és azon dolgozom, hogy a képviselőtársaimat meggyőzzem arról, hogy ez különösképpen fontos dolog, és arra biztatom pártállástól függetlenül a képviselőtársaimat, hogy a következő időszakban tűzzék célként maguk elé a füstmentes Magyarország megvalósítását. Miért tartom ezt fontosnak? Még mielőtt az előterjesztés lényegi pontjaira kitérnék, engedjék meg, hogy a füstmentes Magyarország célján túl a jelenlegi helyzetről néhány kérdést mondjak önöknek, illetve néhány szempontot mérlegelésre ajánljak.

Az első ilyen dolog, ami ebben a Házban oly sokszor vitatéma az interpellációk vagy az azonnali kérdések idején is vagy éppenséggel salátatörvények megtárgyalása alkalmával, ez pedig a demográfiai kérdések sora, ami szoros összefüggésben van a füstmentességgel. Mint ismeretes képviselőtársaim előtt, 2018-ban Magyarországon 130 ezer ember halt meg, akik közül körülbelül 20-22 ezer olyan honfitársunk van, aki a dohányzás miatt veszítette el az életét, illetve halt meg, ami óriási veszteség mindannyiunk számára.

Látható kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim számára, hogy a kormányzat, a végrehajtó hatalom milyen erőforrásokat mozgósít annak érdekében, hogy a születésszámot megpróbálja növelni. Magyarországon az elmúlt években 90-92 ezer gyerek születik, és folyamatosan növekvő számban, mintegy 130 ezren halnak meg. A kettő közti különbség eltüntetése szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen százmilliárdos erőforrások éves megmozdítása árán tudjuk reményeink szerint néhány ezerrel növelni majd a gyermekek számát. Óriási eredmény lenne, hogyha ebben a ciklusban elérnénk azt, hogy 95-96 ezer gyerek születne, de vannak demográfusok, akik pesszimisták ennek az intézkedésnek a hatékonyságával kapcsolatban.

Kevés szó esik sajnos arról, hogy a másik oldalon 130 ezer honfitársunk hal meg, s közülük bizonyára van legalább tízezer olyan honfitársunk, ezt a 2010 és ’14 közötti kormányzati vizsgálatok visszaigazolták, aki idő előtt vagy éppenséggel törvényszerű ok hiányában veszíti el az életét vagy veszítjük el őt. Arra gondolok, hogy a dohányzás, a füsttel való együttélés dohányzók és nemdohányzók számára a kiemelt kockázatok közé tartozik.

Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy egy évben a 130 ezer elveszített honfitársunk közül mintegy 30-35 ezer olyan honfitársunk van, aki daganatos megbetegedésben hal meg, s közülük legalább 10 ezren a tüdőrák áldozatai.

Azt is szeretném elmondani, hogy Magyarországon a demográfiai tendenciák megfordítása érdekében különös figyelemmel kell lennünk három daganatos betegség helyzetét illetően, a tüdődaganatra, a vastagbéldaganatra és a mellrákra, tekintettel arra, hogy az összes daganatos halál esetében ez a három daganat háromnegyedét adja a halálokoknak. Tehát ha Magyarország képes lenne elérni azt, amit a nyugat-európai államok már megtesznek, hogy a lakosságot akár a társadalombiztosítási rendszeren keresztül, a munkaadókat az adórendszeren keresztül arra ösztönzi, hogy minél többen szűrésen vegyenek részt és idejekorán felismerjék a daganatos megbetegedéseket, nemcsak a születésszám lenne növelhető pénzügyi beavatkozással, hanem a halálozások száma is csökkenthető lenne.

Egy olyan ok van, amely ma megkérdőjelezhetetlenül daganatot eredményez, ez pedig a dohányzás, akár dohányzók vagy nemdohányzók vonatkozásában. Ha azt nézik, képviselőtársaim, hogy ma Magyarországon 2018 és ’19-ben azzal kell számolnunk, hogy 50 ezer olyan honfitársunk van, aki daganatban megbetegszik, évente 30-35 ezren halnak meg daganatban, tehát a daganatos betegeknek több mint 50 százaléka ilyen kilátásokkal szembesül, akkor megértik, hogy ez a szám, az évi 10 ezer tüdődaganatos halál milyen óriási kitettséget jelent az országban. Megértik azt is, hogy a szenvedély, a dohányzás szenvedélye, amiről talán le lehetne mondani, és arra biztatni társainkat, hogy lemondjanak, illetve magunkat védeni azzal, hogy a nemdohányzók érdekeit képviseljék, hozzásegíthetne bennünket a tendencia megfordításához.

Azonban nem könnyű a helyzetünk, tekintettel arra, hogy a legutóbbi kutatások és felmérések szerint Magyarországon kettő és fél millió ember dohányzik, a kettő és fél millió honfitársunk tavaly 7 milliárd 600 millió szál cigarettát szívott el, veszélyeztetve saját maga és környezete egészségét, és erre nemzetgazdasági szinten 700 milliárd forintot költött. Az idén sem lesz kevesebb a cigarettára költött összeg nagysága, mintegy 700 milliárd forint az az összeg, amit cigarettára vagy cigarettához hasonló termékre költenek magyar honfitársaink.

A gazdaságpolitikusok számára jegyzem meg, hogy a 10 százalékos nettó béremelés egyik következménye, hogy megugrott a drága cigaretták fogyasztása az elmúlt esztendőben, tehát választó polgártársaink egy része a megnövekedett jövedelmét a drágább cigarettákra költi, ezzel természetesen növelve az adóbevételeket és a kiskereskedelmi forgalmat, illetve saját magát és környezetét komoly kockázatnak kitéve.

Ezek a számok, azt gondolom, jól mutatják, hogy egy komoly társadalmi problémáról van szó, amellyel szembesülnünk kell, még akkor is, hogyha Magyarországon 2009-ben, a szocialisták kormányzásának utolsó évében a felnőtt lakosság 38 százaléka aktív dohányzónak vallotta magát.

A tavalyi esztendőben a WHO és az Eurobarometer kutatásai alapján 25-27 százalék volt az aktív dohányzók száma. Tehát 2010-ről 2019-re, tíz év alatt értünk el eredményeket, bár hozzátartozik az objektív képhez, hogy a hagyományos dohánytermékek fogyasztása az egész Európai Unióban csökken évi 2 százalékkal. A magyar lépések nem véletlenül váltották ki a WHO figyelmét, tekintettel arra, hogy elismerést érdemelnek.

(11.20)

2016-ban a WHO és az Eurobarometer kutatása szerint a férfilakosságból azok, akik meghaltak, 27 százalékuk a dohányzás miatt halt meg, nők esetében pedig 14 százalék. Kérdés, hogy ez valamilyen mértékben valahogy mérhető-e. És itt most a gazdasági szempontokra térek át a fogyasztás mellett, mert nem kis pénz ez a 700 milliárd forint. Tulajdonképpen, ha a házi pálinkafőzést is figyelembe vesszük, majdnem többet költenek a polgártársaink cigarettára, mint alkoholra. Ugye, égetett szeszre kevesebb, mint 100 milliárd forintot költenek a magyarok; otthon főzik a pálinkát, és azt isszák meg. Ezen kívül még 700 milliárd forintot költenek dohányra. Tehát nem kevés az az összeg, amit saját maguk elpusztítására költenek a honfitársaink, gondolva azt, hogy önmagam elpusztítása az egyik legfontosabb szabadságjog, de erre majd még kitérek, hogy mennyiben van ebben a kérdésben igaza a választópolgártársainknak.

Mérhetőe valahogy a veszteség? Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A veszteség mérhető: az Amerikai Egyesült Államokban és a nyugati világban próbálják az elvesztegetett emberi életet, az elveszített embert valahogy mérni, az elvesztett egészséges éveknek próbálnak egy objektív mérőszámot adni. Én inkább azt mondanám, hogy ha a dohányzással kapcsolatos megbetegedések költségvetési hatását figyelembe vesszük, akkor a magyar költségvetésnek az egészségügyi kasszán belül legalább 150-200 milliárd forintot kell költeni a dohányzással okozott károk enyhítése érdekében.

Ha azt megnézem, hogy a táppénz mennyi, a rokkantnyugdíj mennyi, a megbetegedésnek milyen társadalmi következményei vannak, vagy a munkaadók mennyit veszítenek, mondjuk, a korai daganatos megbetegedések okán, akkor pontosan látjuk azt, hogy amennyit az adóbevétel hoz a cigarettából, a dohánytermékekből a jövedékiadó-oldalon, annál jóval többet veszítünk az egészségügyi kasszából, illetve jóval többet veszítenek a munkaadók azáltal, hogy megbetegszenek a munkavállalók. Tehát ha csökkenteni akarjuk Magyarországon a halálozási számot, amellett, hogy növeljük a születések számát, van néhány olyan betegség, amellyel szemben szerintem ebben a kormányzati ciklusban érdemes volna hatékonyan, sikeresen fellépni.

Másrészről pedig, ha segíteni akarunk a munkaadóknak, akkor járuléki ösztönzésen keresztül, tehát akár a munkaadó által fizetett járulék ösztönzésén keresztül arra kell rávennünk a munkavállalókat, hogy szűrőprogramokban vegyenek részt. Hiszen mi lehet a magyar kormányzat legfontosabb célkitűzése az egészségügy területén, amiről általában csak politikai vita zajlik a Házban, de kevés előrelépésnek lehetünk gyakorlati tanúi? A legfontosabb célkitűzésünk nemcsak az, hogy a kórházaknak több pénz legyen, a legfontosabb célkitűzésünk az, hogy az egészségben eltöltött évek gyarapodjanak.

Ma Nyugat-Európában, az Európai Unió 27 tagországában tőlünk nyugatra egy férfi arra számíthat, hogy 63 éves koráig nem kell orvoshoz mennie, egy nő pedig 65 éves koráig nem kell hogy orvoshoz menjen. Magyarországon egy férfi arra számíthat, hogy 58 éves korában már orvoshoz kell mennie, tehát öt év a veszteség. Nem a születéskor várható élettartamról beszélek, az egészségben töltött évekről beszélek, amit leginkább a dohányzás tud rombolni, akár szív- és érrendszeri vagy akár daganatos megbetegedések okán, és a nők esetében pedig 62 év az az életkor, amikor először komolyan orvoshoz kell fordulni. Ha ebben előrelépést tudnánk elérni a következő években, akkor valamit tettünk a demográfia érdekében, nemcsak a születési oldalon, hanem a halálozások vagy a betegségek számának csökkentése érdekében. Nem beszélve arról, amit az előbb már szóba hoztam, hogy milyen nagyságrendű, több száz milliárdos veszteség éri az egészségügyi kasszát, illetve a társadalmat ezekkel a lépésekkel.

Amiről szeretnék beszélni önöknek, még mielőtt rátérek a javaslatom kifejtésére: az a szám hogyan állítható elő, hogy 38 százalékról az aktív dohányosok száma lemegy 27 százalékra? Ennél még érdekesebb, hogy az Eurobarometer a 13 és 15 éves korú fiatalok körében végzett egy kutatást arra vonatkozóan, hogy hányan próbálták ki a cigarettát 13-15 éves korban, hányan alkalmi dohányosok, és hányan rendszeres dohányosok 13 és 15 éves korban. Arra jutott, hogy Magyarországon a dohányzást abszolút elutasító tizenévesek száma 2010-ben 58 százalék volt, ma 74 százaléka a megkérdezett fiataloknak abszolút elutasítja a dohányzást, nem próbálja ki, nem alkalmi dohányos, nem akar dohányozni, nem akar ezzel a kérdéssel foglalkozni. Tehát 20 százalékkal több, mint korábban. A tizenéves korban rendszeresen rágyújtók száma is 10 százalékkal csökkent: 30 százalékról lement 20 százalékra, ami óriási előrelépés egy bizonyos korosztályi metszeten belül.

Hogy milyen lépések vezettek ehhez a relatív jó eredményhez, és milyen további lépések megtételére van szükség?

Ennek a kérdésnek a körbejárására kaptam a miniszterelnöktől mandátumot, és ennek okán jelentkezem a törvényjavaslattal a tisztelt Ház támogatását kérve.

Az első ilyen lépés, ami az eredményekhez vezetett, és ami biztató, hogyha egyre drágább a cigaretta. 2010 óta Magyarország egy olyan jövedékiadó-politikát folytat, amely tudatosan drágítja a cigarettát és a dohánytermékeket. Itt fel szeretném arra hívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy Magyarországon relatív drága a cigaretta a szomszédos, európai uniós országokhoz képest: Szlovákiában például olcsóbb a cigaretta, Horvátországban olcsóbb a cigaretta. Ennek részben az az oka, hogy magas a magyar jövedékiadó-terhelés, másrészről pedig az áfa, a 27 százalékos áfa drágítja a cigarettát. Az egyik orvosság, amivel föl tudunk lépni a dohányzással szemben, ha drágítjuk a cigarettát, bár hozzáteszem, tekintettel arra, hogy a padsornak szerencsére ezen az oldalán nagyon sok egyéni képviselőtársam ül, ők megtapasztalhatják, hogy az alacsony keresetű választópolgártársaink között, ahol magas a dohányzási hajlandóság, rendszeresen számonkérik rajtunk a tiltó szabályokat, és rendszeresen számonkérik rajtunk a dohányzás drágítását. Tehát egy nagyon szenzitív kérdésről van szó, hiszen két és fél millió választópolgártársunk napi rendszerességgel dohányzik, ez soha nem elfelejthető. De az egyik ilyen fontos lépés volt tehát a jövedéki adó folyamatos emelése.

A második legalább ilyen fontos kérdés volt 2011-ben, amikor az Országgyűlés úgy döntött elsöprő támogatással és többséggel, az ellenzéki pártok támogatásával is, hogy szórakozóhelyeken, éttermekben, játszótereken, munkahelyeken, zárt légtérben Magyarországon betiltja a dohányzást. Követhetik azt a vitát, hogy Ausztriában ez mekkora politikai vihart kavaró kérdés volt, az előző kormányzat egyik fontos kérdése volt, hogy vajon a dohányzást hogyan korlátozza. Magyarországon szerintem az étterembe járás föltételei érdemben változtak meg azóta, amióta nem lehet dohányozni. Egy nagyon sikeres lépést hozott ezzel az Országgyűlés, ideje nyolc év után számot vetni azzal, hogy néha jó dolgok is születnek ebben a Házban. Általában mindig persze, de néha különösképpen jó dolgok születnek ebben a Házban.

Legutóbb készült egy olyan kutatás, hogy azok a terhes anyák, akik pincérnőként dolgoznak éttermekben, milyen egészségi állapotban vannak, és látványos a különbség a gyermeket váró kismama, még dolgozó pincérnő vagy éttermi alkalmazott egészségi állapota és a korábban dohányzómunkahelyen dolgozó, várandós kismama egészségi állapota között. Tehát ennyi nyolc év alatt már radikálisan látszik.

A másik ilyen döntés volt 2011 nyarán az úgynevezett fiatalkorúak védelmében meghozott dohánykereskedelmi intézkedés, ami trafiktörvény néven vonult be a politika, illetve a kereskedelem történetébe Magyarországon. Ellenzéki képviselőtársaim két választási kampány alkalmával is fel akarták használni ezt a témát, de 2014-ben és 2018-ban, trafiktörvény ide vagy oda, kétharmados támogatást kapott a Fidesz politikai közössége, kétharmaddal ülünk itt a parlamentben, tehát valószínű, nem ez volt a döntő motívum. Ami azonban fontos két szempont a trafiktörvény kapcsán. Ugye, 22 ezren pályáztak trafikkoncesszióra  mi történt lényegében? Az Európai Unió elmúlt harmincéves történetében Magyarország elsőként és egyedüliként sikeresen alakította át egy jövedéki termék kis- és nagykereskedelmét úgy, hogy az Európai Unió kötelezettségszegési eljárást folytatott, notifikációs eljárás után, úgy, hogy az Alkotmánybíróság több beadványt is vizsgált, úgy, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szintén megvizsgálta a kérdést, és jó néhány parlamenti választás előtt álltunk, amikor ennek a jogszabálynak a megalkotását elvégeztük.

Ne felejtsék el, képviselőtársaim, hogy a döntés célja leginkább az volt, hogy a fiatalkorúakat megakadályozzuk abban, hogy cigarettát tudjanak vásárolni. Mi volt 2013. július 1-je előtt az általános? Egy fiatal bement szombat éjszaka a Tescóba, és mindenféle korlátozás nélkül szolgálták ki. Az, hogy Magyarországon csökkent a dohányzás, egyenes összefüggésben van azzal, hogy csökkent a hozzáférés lehetősége, kontrollált és ellenőrzött körülmények között, csökkenő létszámban lehet cigarettát vásárolni Magyarországon.

Kevesebb az elárusítóhely. 2013 júliusa előtt 40 ezer helyen lehetett cigarettát venni, ma Magyarországon 5300 helyen lehet cigarettát venni, teljesen kontrollált körülmények között. Biztos vagyok abban, hogy ennek van visszatartó ereje és hatása, és nem tagadom el, sőt büszkén vállalom, hogy korábban a 700 milliárd forintot, amit a honfitársaink cigarettára költöttek, azt multiknál költötték el. Most pedig hazai kiskereskedőkhöz vándorol ennek a 700 milliárd forintnak a 10 százalékos haszna, azaz 70 milliárd forintot tudtunk odaadni egy olyan piac átalakításával, amit 1990 után átengedtek a multiknak, hiszen a multik adták el a cigaretta nagy részét, mi pedig nem kevesebbet tettünk, mint korlátozzuk a cigarettához való hozzáférést, és ráadásul még a piac szerkezetét is átalakítottuk. Szerintem ez a döntés érdemben befolyásolta mindazt, ami az elmúlt években történt, nemcsak politikai értelemben, hiszen nagy politikai vita lett az ügyből, hanem a kereskedelmi szabályozást illetően is.

Ma azt kell tudniuk képviselőtársaimnak, hogy a trafikban eladott összes cigaretta meg van jelölve, minden doboz cigaretta és minden segédeszköz meg van jelölve. Ezek a gépek voltak először bekötve a NAV-hoz, tehát minden trafik forgalma teljes egészében kontrollált. Nem untatva a képviselőtársaimat, megjegyzem, hogy egzisztenciákat is létrehoztunk, hiszen a trafikok 33 százalékának a forgalma 60 millió forintos árbevétel egy évben, körülbelül 50 százaléknál 90 és 180 millió forintos az árbevétel, és a középső sávban, a maradéknál 60 és 90 millió forint közötti az árbevétel.

(11.30)

Nem kevesebbet állítunk, mint hogy egy trafik képes egy négytagú család eltartására egy közepes vagy egy kisebb méretű településen is, és nem a Tesco vagy a SPAR viszi ki az országból azt a pénzt, amit a választópolgáraink erre költenek. Szerintem ez egy döntő kérdés ebben az ügyben is.

Tehát a dohányzást betiltani, majd a végén elmondom, hogyan kellene, de amíg nem tudjuk betiltani a dohányzást, addig, meggyőződésem szerint, az államnak teljes kontroll alatt kell tartania a piacot; arra kell törekednünk, hogy ha már cigarettát vásárolnak a választópolgártársaink, és erről nem tudjuk őket lebeszélni, nem tudjuk meggyőzni, akkor lehetőség szerint az erre költött forintok a magyar költségvetést gyarapítsák, illetve magyar vállalkozókhoz vándoroljanak, amíg a hagyományos dohányzás a következő évtizedekben még kitart.

Következő lépésként 2014-ben, legalább hasonló európai uniós vitát kiváltva, két kötelezettségszegési eljárást magunkra rántva alakítottuk át a dohány-nagykereskedelmi ellátórendszert. Korábban a multinacionális vállalatok végezték a nagykereskedelmet és végeztek rendkívül intenzív reklámtevékenységet. Az egész átalakításnak kulcspontja az, hogy Magyarországon ma szigorúan tilos a cigarettareklám.

Nemcsak hogy a fiatalok férnek hozzá nehezebben, hanem szigorúan tilos cigarettareklámmal kampányolni. A világban a legnagyobb reklámozók között a Philip Morris van, aki kilóra veszi meg az országokat, kormányokat, hatalmakat, gazdasági szereplőket és a piacot is annak érdekében, hogy a régi és az új termékeit rázúdítsa a világra.

Hozzáteszem, hogy a 27 európai uniós tagországban ilyen mélységű átalakítást a multinacionális vállalkozásokkal szemben senki nem valósított meg, mint a mi parlamenti többségünk, és azt is hozzáteszem, hogy a kiskereskedelmi rendszerek átalakítása kapcsán ez volt a legsikeresebb lépésünk. Lengyelország az elmúlt héten nyerte meg a kiskereskedelmi különadó bevezetésével kapcsolatos európai uniós bírósági eljárást. Mi sajnos erről lehátráltunk, de remélem, a kormány megfontolja a különadók újbóli bevezetésének a lehetőségét és a multik megregulázását, nem csak a dohányzás területén.

2014-ben kialakítottuk a nagykereskedelmet, és sikerrel alakítottuk ki. Emlékszem, a 2014-es cikkekben mindenki attól tartott, hogy nem lesz ellátva az ország, tehát mi lesz azzal a 2,5 millió dohányossal. Ma Magyarországon 5300 trafikkoncesszió van, az 5300 koncesszió lefedi az ország 99 százalékát. Körülbelül százezer olyan honfitársunk van a 8 millió felnőtt választópolgárból, aki nehezebben jut hozzá dohánytermékhez, de ők többségükben 50-150 fő közötti kistelepülésen laknak, ezt pontosan látniuk kell, de az ország ellátásáról is gondoskodott a jogalkotó, a nagykereskedelem pedig digitalizált, elektronikus úton követhető formában történik.

2016-ban továbblépett a kormány, hiszen az e-cigik és a dohánytermékek bizonyos kiegészítő elemeit is beterelte a dohány-kiskereskedelembe, és 2017-ben még az ízesített cigarettákat és a pattintós cigarettákat is betiltotta. Itt szeretnék egy megjegyzést tenni képviselőtársaim számára. A következő tíz év egyik nagy vitája lesz a dohányzás területén az, hogy a régi, hagyományos típusú dohánytermékek, a cigaretta kifutóban vannak.

Azzal kell számolni a nyugati világban, ott, ahol a népegészségügy, az egészséges életévek számítanak, hogy ki fogják vezetni a következő húsz évben a régi típusú cigarettát, és azzal kell számolni, hogy az e-cigi és az új típusú dohánytermékek pedig jönnek fölfelé.

Politikusokat megvásárolva azzal kampányolnak a multinacionális cégek, hogy ezek az új típusú dohánytermékek nem okoznak tüdőrákot. Nyilván a mondandóm első részéből következett az, hogy ez mennyire fontos kérdés például Magyarországon a halálozásokat és a népegészségügyet illetően. Nagyon óvnám a kormányt és a parlamenti többséget és ellenzéki képviselőtársaimat is attól, hogy ezt a multinacionális dumát benyalja bárki is. Semmiféle kutatás nem bizonyítja azt, hogy kevésbé lennének veszélyesek az egészséges életre ezek az új típusú dohánytermékek vagy az e-cigaretta. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem fogadja el a Philip Morris érvelését, és ezeket a dohánytermékeket komplex módon próbálja visszaszorítani és tiltani.

Nagyon nagy kérdés lesz, hogy engedjüke ezek forgalmazását, próbáljuke kontroll alatt tartani, megpróbáljuke kitiltani ezeket és kiszorítani, vagy pedig úgy járunk, mint a hagyományos cigarettával 100-150 évvel ezelőtt, hiszen ne felejtsék el, az emberiség több évezredig élt úgy, hogy nem cigarettázott, csak az elmúlt 100-150 évben lett tömegtermék a cigaretta, elsősorban a marketingnek, a reklámnak és egy új életforma kialakításának köszönhetően az alkoholfogyasztás és a cigarettafogyasztás az elmúlt 100-150 év jóléti társadalmaiban növekedett radikálisan. 2018-ban bevezettük a nyomonkövetési rendszert, ami 2019 óta él, és most javaslatot teszek ezen törvények átalakítására a tisztelt képviselőtársaimnak, bár hozzáteszem azt, hogy a jogállami próbákat kiállta az eddigi jogalkotás, és ezért egy egységes, komplex rendszerről van szó. Finomhangoláshoz kérem a képviselőtársaim támogatását, és a továbblépés előkészítését javaslom.

A finomhangolás abban áll, hogy számos kérdésben szigorítani kell. Például a vámhatóság vizsgálja a trafikokat; erről szól már konkrétan az előterjesztés. Meg kell határoznunk, hogy mikor kell elvenni a koncessziós jogot  például, ha háromszor kiskorút szolgálnak ki , meg kell határoznunk azt, hogy mikor kötelező bírságot kiszabni. Változtatnunk kell azon, hogy hány főre kötelező egy koncessziót kiírni. Ma Magyarországon 3000 fő/darab a koncessziószám, szeretném, ha ez 4000 fő/darab lenne azért, hogy folyamatosan fölmenő rendszerben, a mai koncessziós jogokat nem érintve, hanem a következő koncessziós kiírást illetően csökkenjen folyamatosan a trafikok száma, mert meggyőzhetetlen vagyok és elszánt vagyok abban, hogy ki kell vezetni a következő húsz évben a hagyományos dohánytermékeket. Ennek az egyik módja a hozzáférés korlátozása.

Legalább ilyen fontos, hogy az e-cigarettával, új típusú dohánytermékkel kapcsolatos termékeket, kiegészítő termékeket, reklámtevékenységet tiltani, korlátozni kell, és be kell vinni a teljes állami, adóhatósági kontroll alatt tartott trafikokba. Szeretném azt is elmondani, hogy szeretném, ha a nikotinmentességet ígérő e-cigarettával kapcsolatos minden segédeszköz, minden kiegészítő eszköz kereskedelme is ellenőrzött és kontrollált keretek között zajlana, és onnan kitiltanánk a 18 év alattiakat, tehát a 18 év alattiak kiszolgálására nem lenne lehetőség.

A közvetett reklámozásra vonatkozó szabályok módosítására tettem javaslatot a törvény előterjesztésében, annak érdekében, hogy az egyes dohánycégek a kiskapukat ne tudják kijátszani. Azt is fontosnak gondolom tehát, hogy szigorú szabályok vonatkozzanak arra, hogy el lehet veszíteni a trafikkoncessziót, szigorú szabályok vonatkozzanak arra, igazi jogállami megtorlás legyen, hogyha valaki kiskorút szolgál ki.

A trafikosok érdekszövetsége kezdeményezett olyan könnyítéseket, amelyek elsősorban az öröklési szabályokra vonatkoznak; ezzel külön foglalkozik a törvényjavaslat, hiszen salátatörvény tárgyalásához kérem az önök támogatását és részvételét. Ez arra vonatkozik, hogy egyéni vállalkozók nyertek koncessziót, szeretnének bt.-vé átalakulni, szeretnék az öröklési szabályokat könnyebbé tenni, és szeretnék az öröklési eljárás határidejét meghosszabbítani egyről két esztendőre, tekintettel arra, hogy egy család életében komoly vagyont képez egy koncessziós jog. Ennek a családban való megmaradását szerintem érdekünkben áll támogatni, és ezeket a könnyítéseket megadni; mint ahogy a trafikosok számára fontos az, hogy pontosan mit is árulhatnak a trafikban. Radikális könnyítéseket nem javaslok, a kapu kinyitását nem javaslom; pontosító rendelkezéseket tartalmaz az árusítható termékek körét, illetve a nyitvatartást illetően is.

Az egész rendelkezéscsomag, amit önök elé tettem, döntő mértékben pontosító, csiszoló jellegű, az alapkoncepción nem változtat, azonban vannak benne olyan szigorító jellegű rendelkezések, amihez mindenféleképpen kérem a képviselőtársaim támogatását. Alkalom van arra, hogy a vitában részt vegyenek, alkalom van arra, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be, amelyek mérlegelésére készen állok, és minden kezdeményezést szívesen veszek.

A miniszterelnök asztalára és a kormány asztalára letettem egy intézkedésicsomag-javaslatot, aminek egyik pontja ez. Vannak más pontjai is, hiszen javaslom annak a megfontolását, hogy hogyan lehet még korlátozni a dohányzást. Például a gépjárműben való dohányzás; például fölmerült a KDNP-s képviselőtársaim körében a társasházak közös területein való dohányzás tiltása és kérdése, ami egy újabb parlamenti vitára adna alkalmat; és fölmerül még számos intézkedés, amelyeknek egyik, a társadalom és a politikai közvélemény ellenállását és nagy vitát kiváltó javaslata volt az, hogy a 2020 után születettek esetében vonjuk meg azt a jogot, hogy őket kiszolgálják 18 éves korukban a trafikban, tehát 2038-ban, az akkor 18 évesek egyszerűen ne vásárolhassanak már cigarettát.

Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb a gazdasági és demográfiai szempontok miatt nem marad más lehetősége a kormányzatnak, mint hogy ehhez a dologhoz hozzájáruljon, ezt a lépést támogassa. Megértem azokat a vitákat, amelyek alapvetően jogállami, illetve alapjogi viták, arról szólnak, hogy vajon az embernek joga vane ahhoz, hogy saját magát elpusztítsa; vajon születésnél fogva jogom vane ahhoz, hogy veszélybe sodorjam az egészségemet, kockáztassam az életemet, és adott esetben cigaretta után nyúljak vagy alkoholt fogyasszak. Nehezen felülírható ez a jog, egyetlen dolog írja felül: másoknak az egészséges élethez való joga. Senkit önmagától megmenteni természetesen nem tudunk, de szerintem mindannyiunknak erősebb a jogunk ahhoz, hogy egészségesen éljünk, mint embertársainknak az a joga, hogy saját magukat elpusztítsák, és ezzel bennünket is veszélybe sodorjanak.

Mindezen javaslati pontok megfontolását kérem a képviselőtársaimtól, és köszönöm szépen, hogy tájékoztathattam önöket ennek a kérdésnek a jelentőségét illetően.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.40)

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Köszönöm szépen képviselőtársaimnak a korrekt hozzászólásokat, különösen azoknak, akik a Fideszben és a KDNP-ben politizálnak. És semmiféleképpen nem veszem sértésnek ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, bár azt gondoltam, hogy egy lényegében pontosító, technikai jellegű törvényjavaslat kapcsán a személyeskedő tónustól mentesíteni tudjuk a Házat. Mostanában ritkábban veszek részt a parlamenti vitákban, de megnyugtató, hogy semmi nem változott a Házban az elmúlt esztendőkben, és valószínű, hogy ez még romlani is fog a következő időszakban. Ami a fölvetéseket illeti, szeretnék érdemben reagálni rájuk. Ha a dohányellenességről és dohányzásellenességről beszélünk, én minden képviselőtársamnak ajánlom azt a javaslatomat és kezdeményezésemet, amely elbukott a kormány ellenállásán, legalábbis prolongálásra került, ez pedig az, hogy hozzon az Országgyűlés egy törvényt  én ezt javaslom , hogy a 2020. január után születetteket 2038-tól ne szolgálják ki a trafikokban, és akkor mindenki leheti a voksot, hogy most a dohányzás mellett van, ilyen lobbi, olyan lobbi, vagy dohányzásellenes.

Én nem kevesebbet javaslok, mint hogy képviselőtársaim támogassák ezt az indítványt, hogy egy új generáció teljesen füstmentesen tudjon fölnőni, és Magyarország legyen füstmentes ország. Ha ellenzéki képviselőtársaim komolyan veszik a dohányzás visszaszorítását és a fölnövekvő generáció sorsát, akkor ezt az indítványomat reményeim szerint tudják támogatni, és akár még a kormány tiltakozása vagy tartózkodása mellett is sikerre tudnánk vinni ezt a törvényjavaslatot. Úgyhogy bízom benne, hogy a DK, az MSZP, a Jobbik vitában részt vevő képviselői intenzíven fogják támogatni azt a javaslatomat, hogy akkor a dohányzás teljes egészében tiltásra kerüljön Magyarországon a 2020 után született generáció szempontjából.

Képviselőtársam valóban régóta dolgozik ebben a Házban  Szilágyi György képviselőtársam , mint ahogy más képviselőtársaim is, sok vitánk volt már egymással, és sokszor beszélgettünk, de ilyen magas labdát ritkán ad föl képviselőtársam. Valószínű, hogy Latorcai János intenzív elnöki vezetése mellett nem volt idő fölkészülni, hiszen a sportra hivatkozik, hogy a sportra és a sport népszerűsítésére nem költünk eleget. Eddig azt hallgattam ebben a Házban, már kilenc éve, hogy a taorendszer értelmetlen és fölösleges. A taorendszer 500 milliárd forintot tett az utánpótlás-nevelésbe Magyarországon. Ennél nagyobb reklám, mint az a vita, amely a sportfinanszírozás körül zajlik kilenc éve, nem volt a sport mellett Magyarországon.

Hozzátesszem, amit mondott, képviselő úr, igaza van, szerintem az egészséges életmód kialakításában a sportfinanszírozásnak döntő szerepe van, és beszéljünk világosan és egyértelműen: Magyarországon a taorendszer nélkül kistelepülési, települési szinten soha nem lett volna pénz a sportlétesítmények felújítására. Ahol nincsenek minőségi sportpályák, nincsenek normális öltözők, nincs normális uszoda, nincs normális kézilabda- vagy futballpálya, oda a gyerekek nem fognak elmenni sportolni. Azért mennek a gyerekek manapság többet sportolni, mert többet költünk sportinfrastruktúrára, és az egész kormányzati kommunikációban a sportolásnak, a mindennapos mozgásnak döntő szerepe van.

Azért merem ezt mondani, hogy önnek igaza van a sport jelentőségét illetően, mert annak idején, 2004-ben az első polgármesterek közé tartoztam, aki támogattam a mindennapos testnevelés bevezetését önkormányzati költségen. Sőt, ajánlom képviselő úr figyelmébe, amikor személyeskedik, és az elkötelezettségemet vonja kétségbe, hogy polgármesterként az elsők között voltam, aki a nemdohányzók védelme érdekében a nemdohányzó munkahelyek kialakítását támogattam. Magyarországon Hódmezővásárhelyen voltak az első olyan játszóterek még a 2004-05-ös években, ahol tilos volt a dohányzás közterületen, óriási vitát kiváltva. Tehát nem hiszem, hogy alappal és joggal kérdőjelezheti meg az elköteleződésemet.

Másrészről vannak barátaim, de mint ismert, kevés barátom van. Ezt sokszor számon is kérik rajtam a Fideszben, hogy túl kevés a barátom és túl sok az ellenségem. Azt tudom önnek mondani, hogy ha minden trafikos a barátom lenne, akkor az egy komoly erőt képviselne, tekintettel arra, hogy Magyarországon 4412 trafikkoncessziós jogosult van. Tehát 5003 koncesszió van és 4412 ember kezében van. Hogy ez nem kevés, azt jól mutatja, hogy Magyarországon 8 ezernél kevesebb háziorvos működik. (Derültség.)

Tehát aki ezzel a hálózattal rendelkezne, ha rendelkezne ezzel valaki, annak valóban komoly társadalmi befolyása volna. Én nem rendelkezem ezzel a hálózattal, kétségtelen tény, de nem tagadom, képviselő úr, és soha nem is fogom eltagadni, hogy Magyarországon az egyik célunk a dohányzás visszaszorítása, ebben egyetértek önnel, a fiatalok megvédése. Szerintem a kereskedelem korlátozása, hogy egy gyerek nagyobb kockázat mellett, tulajdonképpen csak csalás árán tud hozzájutni a cigarettához, hogy beküldi maga előtt a nála idősebbet, és mondjuk, a multinacionális cégeknél péntek és szombat éjszaka nem tud venni cigarettát, ez igenis a hozzáférést korlátozza.

Tehát megrendíthetetlen állítás az, hogy kontrollált, ellenőrzött körülmények között, amikor a trafikos a személyes egzisztenciáját kockáztatja, ha egy fiatalkorút kiszolgál, hiszen beszüntetik a trafik működését, most el fogja veszíteni véglegesen a jogát, óriási, 5 millió forintos bírságokat kell kifizetnie, nem fogja kiszolgálni a fiatalkorúakat. Napi gyakorlat volt, rengeteg fölvétel készült, rengeteg tudósítás arról, hogy a nagyáruházakban korlátlanul szolgálták ki a szórakozni igyekvő fiatalokat péntek és szombat este mindenféle gond nélkül.

Higgye el, képviselő úr, hogy a kereskedelem korlátozása, a hozzáférés korlátozása a világon mindenhol azt jelentette, hogy csökkent a dohányzás. Magyarországon is tovább kell korlátozni a hozzáférés lehetőségét, és igenis a koncessziójogosultnak a személyes egzisztenciáját kell kockára tennie, ha fiatalkorút kiszolgál. Az a trafikos, aki elveszíti a koncessziós jogát és ebből él a család, nem fog fiatalkorút kiszolgálni. El kell érnünk, hogy a fiatalkorúak ne tudjanak cigarettához jutni, ez a legfontosabb.

Ami a többi megjegyzését illeti, képviselő úr, Magyarországon, ha pedig dohányzás van  ezt is világosan elmondtam, soha nem rejtem véka alá , amíg a dohányzás teljes egészében föl nem számolható, addig az államérdek és a nemzeti érdek az, hogy ennek a kereskedelme, mint minden napi fogyasztási cikk kereskedelme, az én személyes meggyőződésem szerint magyar nemzeti kézben kell hogy legyen. Nem olyan régen, talán ma vagy az elmúlt napokban, tán tegnap az egyik képviselőtársa Fidesz-minisztert interpellált azzal, hogy nemzeti párt a Jobbik. Ha nemzeti párt a Jobbik, akkor önöknek is fontos kellene hogy legyen, hogy a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelme nemzeti kézben legyen.

Én csodálkozom azon, hogy ebben a Házban úgy működtek a képviselőtársaim húsz éven keresztül, hogy senki föl nem vetette azt, hogy ugyan mi a fenéért a nagyáruházak árulják a napi fogyasztási cikkeket, miért adtuk ki ezt a lehetőséget a kezünkből, tönkretéve ezzel részben a mezőgazdaságunkat, az élelmiszeriparunkat, a saját gazdasági lehetőségeinket, és a középosztályba való bekerülés esélyét is ezzel tönkretettük lényegében. Tehát az, ha a kiskereskedelem magyar kézben van, az igenis egy kardinális, nemzetstratégiai kérdés.

Másrészről, képviselő úr, vannak ebben az országban, Szabolcs megyében  vannak önnek is Szabolcs megyei párttársai és képviselőtársai  például dohánytermesztők, akik próbálnak a dohánytermesztésből boldogulni és élni. Sajnos 2010-ben még 20 ezren voltak, ma már csak 5 ezren vannak. Igenis, velük is foglalkozni kell. Megjegyzem, képviselő úr, én nem csak önnel beszélek, beszélek a multikkal, beszélek a kicsikkel, és mint miniszter koromban, most is nyitva áll mindenki előtt az ajtóm, ahogy önt is szívesen láttam és bármelyik képviselőtársamat, minden vita elé szívesen állok. Én nemcsak a haverjaimmal vagy a barátaimmal beszélek, akikből, mint mondtam az előbb, elég kevés van, hanem az ellenfeleimmel és az ellenségeimmel is rendszeresen szóba állok, úgyhogy várok mindenkit, akinek javaslata van. Így meghallgattam a dohánytermesztőket, meghallgattam a dohánykereskedőket, meghallgattam a dohánygyártókat. Ez egy kétoldalú dolog. Miért mondom ezt? Sátoraljaújhely képviselője, Hörcsik Richárd azon aggódik, hogy a multinacionális gyártók le fogják nyomni az egyedül magyar kézben lévő sátoraljaújhelyi dohánygyárat.

(12.40)

Ha megkérdezném a sátoraljaújhelyi nemzeti Jobbik párt képviselőit, azok biztos azt mondanák, hogy a dohánygyár érdekeit minden körülmények között védeni kell. Az az egy magyar tulajdonban lévő nemzeti dohánygyár van, az összes többi gyártási kapacitás Magyarországon külföldi tulajdonban van, képviselő úr. Szerintem, ha Hörcsik Richárd feláll itt a parlamentben, és védi a sátoraljaújhelyi dohánygyár érdekeit mint helyi munkaadó érdekeit, úgy gondolom, az egy következetes képviselői magatartás, ezért választották meg, hogy ezt tegye, és biztos vagyok benne, hogy a helyi Jobbik is egy ilyen városban védeni fogja ennek a cégnek az érdekeit. Ez nem hazaárulás, ez nem korrupció, azt gondolom, ez a dolga egy megválasztott parlamenti képviselőnek.

Ugyanezt tudom elmondani a nagykereskedelemnél  tudom, hogy a képviselői munkának a tények ismerete nem feltétele , ahol szeretném azt az apróságot elmondani, hogy az Európai Bizottság megvizsgálta mind a trafiktörvényt, mind a nagykereskedelmet, elmentek az Alkotmánybírósághoz, elmentek a volt trafikosok az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Minden csatát megnyert a kormány és megnyert az előterjesztő, nincs olyan kereskedelmet befolyásoló törvényjavaslat, amely átesett volna a magyar bírósági kontrollon, az alkotmánybírósági kontrollon, az Emberi Jogok Európai Bíróságának a kontrollján és az Európai Bizottság kontrollján, és jóváhagyta volna. És hozzáteszem, úgy hagyta jóvá az Európai Bizottság természetesen a nagykereskedelem átalakítására vonatkozó szabályt, hogy részesedéshez juttatta, a profitmaximumot előírva, a nem tulajdonos dohánycégeket is. Tehát a nagykereskedelemből a visszajuttatáson keresztül mindenki részesedik Magyarországon.

Ami az észrevétele volt Arató képviselő úrnak is és önnek is a munkavállalók érdekében, én nyitott vagyok erre. Egy a lényeg: reklámozás ne legyen, az elsötétítéstől el lehet tekinteni. Várom ezeket a javaslatokat, módosító indítványokat, várom az összes kezdeményezést, amely a munkavállalók érdekeit szolgálja, amely a fiatalkorúak érdekeit kívánja védeni, mert abban egyetértünk, hogy a dohányzást Magyarországon vissza kell szorítani, sőt az volna a jó, ha közösen meg tudnánk szüntetni. Várom ezeket a kezdeményezéseket.

Azt remélem, hogy az egyébként polarizált politikai világban legalább ebben az egy kérdésben egyet tudnánk érteni, és akkor egy kicsit lépnénk előre, ezért eltekintek attól, hogy a személyeskedést személyeskedéssel viszonozzam. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Nem azért nem a helyemről beszélek, mert vissza akarok élni a türelmükkel, vagy a hangerőmet akarom erősíteni, hanem az oszlop mögé kerültem a pandémia hatására  és lehet, hogy a politikában is , így onnan nehezebben lennék látható és hallható. Ezért gondoltam azt, hogy ha már ritkán szólásra vetemedem, akkor most megragadom az alkalmat, hogy innen próbálok önökhöz szólni.

Természetesen két előterjesztés kapcsán veszem a bátorságot, hogy a tisztelt képviselőtársaimnak néhány szempontot megfontolásra ajánljak.

(14.10)

Az egyik a T/15710., a második pedig a T/15725. előterjesztés, mind a kettő törvényjavaslat a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal, nevesül a második a Jövő Nemzedék Földje Alapítvánnyal foglalkozik. Teszem ezt két minőségben, egyrészről, mint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet fönntartó, állam által alapított közérdekű vagyonkezelő alapítvány kurátora, másrészről pedig a második törvényjavaslatban, a Jövő Nemzedék Földje Alapítványban érintett, mezőhegyesi földekért felelős, önök által, illetve a végrehajtó hatalom által megbízott kormánybiztos.

Nyilvánvaló, hogy ennek a vitának két metszete van. Az elmúlt mintegy hat órában elsősorban a közfeladatról, a közérdekről, a közcélról, döntő mértékben a felsőoktatás sorsáról esett szó. Ennek Hiller tanár úr, Pósán tanár úr és más fölsőfokú, egyetemi tanítást végző képviselőtársaimmal szemben nem vagyok szakavatott tudója, nem venném magamnak a bátorságot, a fölsőoktatás reformja kapcsán a bölcsesség mindentudó kövéről szóljak. De azt mindenképpen fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy abban valóban Hiller Istvánnak igaza van, hogy teljes nemzeti konszenzus létezik Magyarországon a tekintetben, hogy erős Magyarország, nemzeti szuverenitás, önrendelkezés elképzelhetetlen tudás nélkül, versenyképes tudás nélkül, amely megadja a fölzárkózás, az integráció lehetőségét az egyén és az ország számára is. Tehát hogy a tudás érdekében, a tudásbővítés és a kiművelt emberfők számának növelése érdekében zajlik a vita mindkét fél oldaláról, ebben egészen biztos vagyok. De az a kérdés, hogy vajon, ha mindenki elégedetlen Magyarországon a fölsőoktatással, a fölsőoktatás eredményével és teljesítményével, akkor a tartalom vagy a forma fogja megváltoztatni a fölsőoktatást; létezike tartalmi reform formai reform nélkül, és önmagában a formai rendszerváltás jelenthete tartalmi változást.

Én azt gondolom, hogy a régi formához ragaszkodni, státuszkonzervatív álláspontot képviselni azért nem érdemes, mert a régi forma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha a jelenlegi egyetemi fönntartói struktúra jól működne, akkor nem ezek az eredmények lennének. És valóban igaza van Hiller Istvánnak abban is, hogy ne a nemzetközi benchmarkokhoz vagy számokhoz mérjük magunkat, hanem nézzük meg, hogy mit mondanak a munkaadók, vagy nézzük meg, hogy mit mondanak a hallgatók maguk az egyetemek teljesítményéről.

Az Agrár- és Élettudományi Egyetem átalakítását másfél éves előkészítő munka előzte meg, ahol világos volt, hogy mindenki változást akar: a hallgatók, a szenátus, a tantestület és természetesen a gazdasági érdekképviseletek is, hiszen nincs olyan magyar munkaadó Magyarországon, aki a munkaerő végzettségével, fölkészültségével általában elégedett lenne. Vannak iparágak, ahol jól mennek a dolgok, de a magyar munkaadók  akiket, mégiscsak az a cél, hogy a köznevelés és a felsőoktatás végül is kiszolgáljon, hogy a munka segítségével minden ember boldogulni tudjon  összességében elégedetlenek a teljesítménnyel. Én ennek a megfontolására biztos, hogy késztetném és biztatnám a képviselőtársaimat, hogy vajon nem érkezette el az ideje, lehet, hogy későn, annak, hogy egy komoly formaváltáson essen át a magyar fölsőoktatás, elsősorban a fönntartói oldalt nézve.

Én ebben az előterjesztésben nem látom, hogy az egyetem működése, autonómiája, az Alaptörvényben garantált fölsőoktatási függetlenség, a tudományos szabadság sérülne; ezt nyilvánvalóan majd alkotmányossági vitává lehet tenni, de ez az előterjesztés nem erről szól. Ez az előterjesztés arról szól, hogy a fönntartó hogyan lehetne produktívabb, hogyan lehetne hatékonyabb, és hogyan lehetne jobb gazdája a rábízott felsőoktatásnak, illetve az egyetemi világnak.

Én nem értek azokkal egyet, akik azt gondolják, hogy mi kiszervezzük a lehetőségét annak, hogy befolyásolják a fölsőoktatás jövőjét, ízlésük, kényük-kedvük, illetve jobban mondva, a választók megbízása alapján megváltoztassák a fölsőoktatás vonalát. Azért, mert két eszköz mindenféleképpen itt marad. Az egyik a szabályozás a parlamentnél; a szabályozás továbbra is a parlamentnél van, a szabályozó a törvényhozó továbbra is, tehát a fölsőoktatás játékszabályait a törvényhozás hozza meg. A másik pedig a költségvetés, amit szintén egyszerű többséggel fogad el a parlament, és valóban minden kormányzásnak az attribútuma, legfontosabb pontja, hiszen abban nyilvánul meg az, hogy mit gondolunk erről az országról, ennek a közösségnek a jelenéről és a jövőjéről. Az államilag támogatott szakoknak a számát és a fölvett hallgatók számát a költségvetés alapján a mindenkori miniszter és minisztérium határozza meg. Ez ezzel a javaslattal nem változik. Tehát a két leglényegesebb pont, hogy kik tanulhatnak állami támogatással, mekkora lesz az ehhez nyújtott büdzsé, és milyen keretek, játékszabályok vonatkoznak a fölsőoktatásra, nem változik.

Másrészről pedig fölhívnám arra is a figyelmet képviselőtársaim számára, hogy azt tapasztalom, hogy az Agrártudományi Egyetem lehet, hogy egy szűk metszet, 14 ezer diák és egy kis közösség, egy szakmai egyetem, ahogy Hiller István mondta, de hát az ottani állapotok, amit ott tapasztaltunk, az a 24. óra utolsó perce, olyan rossz állapotban van maga az egyetem, maga az egész képzés, ami természetesen rávilágít az agrárvilág ellentmondásaira és nehézségeire. Magyarán, önök itt idealizálni próbálják a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetét, az elmúlt 30 év gyümölcseként mutatják be mindazt, ami van, de aki bemegy az Állatorvostudományi Egyetem mai épületébe, aki bemegy az Agrártudományi Egyetem campusaiba, az nem azt látja, hogy ott minden rendben van. Az azt látja, hogy ott minden probléma inkább, és változást igényel.

Ha innen nézem a kuratóriumot, akkor szerintem egy fontos dolog, hogy az Audi alányúl  ne haragudjanak, és elsősorban az utókor ne haragudjon a jegyzőkönyvre, hogy ezt a szót használom , alányúl a győri egyetemnek vagy a győri középfokú oktatásnak. Szerintem helyes, hogy az OTP-csoport és a Bonafarm alányúl a földön vergődő, inkább sínylődő magyar agrár-fölsőoktatásnak. Én ebben nem látok politikai, társadalompolitikai kockázatot. Vannak, akik támadják ezeket a gazdasági szereplőket, de azért összességében a józanul gondolkodó parlamenti képviselőtársaim nem vitathatják el azt, hogy vannak magyar üzleti sikerek, és ezeknek az üzleti sikereknek a kovácsolói jó, ha ott ülnek az egyetemi fönntartói testületekben.

Tehát azt gondolom, hogy erős Magyarország fölsőoktatási rendszerváltozás nélkül nincsen. Lehet kritizálni a kormányt, hogy ez lassú volt, lehet kritizálni a kormányt, hogy későn jutott erre a fölismerésre. De hogy változtatni kell, abban egészen biztos vagyok.

A fölszólalásom azonban nem erről akart szólni, csak több képviselőtársam a Fideszből, a KDNP-ből és Hiller István az MSZP-ből olyan kiváló fölszólalást mondott, hogy muszáj volt ennyiben az elhangzottakra reagálnom.

A fölszólalásom az eszközről akart szólni, az állami vagyonról. Mert ugyan egy különleges metszetben, de néhány mondat esett az állami vagyon ebbéli szerepéről és jelentőségéről, de itt azért arra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, hogy valóban, ez a javaslat az állami vagyon egy részével való gazdálkodás újragondolását is jelenti.

2008-ban a Baross Gábor Társaságban volt egy konferencia, ahol Kovács Árpád arról mesélt, hogy a rendszerváltozás idején azt sem tudták, mennyi vagyona van a magyar államnak. A földhivatali nyilvántartásokban 300 ezer helyrajzi szám volt, az ÁVÜ-nél pedig 150 ezer. Azt mondja az Állami Számvevőszék 2003-ból, hogy a magyar állam 4000 milliárdot veszített 1990-2002 között, a privatizáció nyakló nélkül folyt, például Mezőhegyesen 2002-2010 között; ezermilliárdos privatizációs bevételek tartották lélegeztetőgépen az akkori SZDSZ-es és MSZP-s kormányt. 2010-ben a magyar állam vagyonát 10 ezer milliárdra becsülték, 2019-20-ban ez a becslés körülbelül 17-18 ezer milliárd forint. Tehát 70 százalékkal növelte, az önök által általában korrupcióval, a transzparencia hiányával és a józan gazdálkodás hiányával vádolt kormány 70 százalékkal növelte ennek az adófizetői közösségnek a vagyonát.

Szerintem a törvényhozásban, ahol nemcsak a kormánypárti képviselőknek és a minisztereknek kellene jelen lenni, hanem az egyébként előző funkciót ellátó ellenzéki képviselőknek is  akik szintén szerény létszámban képviseltetik magukat, nyilván a téma érdektelensége okán , a törvényhozásban azt az intellektuális vitát is le kell folytatni a felsőoktatási vita mellett, hogy vajon az államnak mi a kötelessége a megszerzett, visszavásárolt vagy fölépített vagyonnal. Csak a cégvagyonunk 5000 milliárd forint. Vane joga a végrehajtó hatalomnak folyamatosan, a kor változásainak megfelelően újabb és újabb eszközöket keresni arra, hogy ez a vagyon a köz javát szolgálja, de a jó gazda gondossága is érvényesüljön?

Én nem vagyok elégedett azzal, ahogy a magyar állam kezeli jelen pillanatban a közvagyont. Nem arra gondolok, hogy ellopják vagy ellopjuk, hanem arra gondolok, hogy nem elég hatékony. Egy bürokratától, egy államtitkártól vagy egy helyettes államtitkártól egy kormány sem várhatta azt, hogy hatékony legyen az állami vagyon kezelése. Én jó lelkiismerettel tudom majd megszavazni azt a törvényjavaslatot, amely állami vagyonelemeket jogi és személyes felelősséggel  nem politikai, mint önök vagy a kormány tagjai, hanem személyes jogi felelősséggel  felruházott emberekre bízza, de nem korlátlanul: közfeladattal és közcéllal.

(14.20)

Ez a vagyon, bár a törvényjavaslat preambuluma azt mondja, hogy magánjogi szereplő, de valahol mégiscsak  jogász lévén megengedem magamnak ezt a tudományosságot  a közjószág és a magánvagyon között van. Hiszen olyan vagyonelem, amely közfeladattal és közcéllal terhelt. Tehát nem veszíti el a közpénz a közpénzjellegét  mint ahogy sokan ezt szemünkre hányják , hanem megmarad a vagyon, amit jogi felelősséggel fölruházott alapítványok és kurátorok kezelnek a közjó érdekében, felelősségre vonhatóan, közfeladat és közcél teljesítése érdekében. Ráadásul ennek a vagyonnak a jövedelme a közfeladatot és a közcélt kell hogy finanszírozza.

Mezőhegyesen, én azt javasoltam a kormánynak, hogy legyen egy olyan konstrukció, amely kizárja annak a lehetőségét, ami a szocialista kormány alatt megtörtént, hogy a ménesbirtokot egyszer már privatizálták, a fideszesek egy része meg el akarta adni az állami földet 2016-ban. Az állami földtulajdon állami tulajdon marad. Vagyonkezelői jogot kap az alapítvány, a vagyonkezelői jog azonban elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll, amit bejegyeznek a földhivatalban. A vagyonkezelés jegyében ezt a földet bérbe adja a saját maga által 100 százalékban tulajdonolt cégnek, amelynek a részvényei azonban szintén elidegenítési és terhelési tilalom alatt állnak, csak az állam veheti meg. És a befolyt osztalékból, valamint bérleti díjból finanszírozza azt a közfeladatot és közcélt, amelyre jól mutatott rá Gurmai képviselőtársam  annak ellenére, hogy nem volt fair és nem volt korrekt a hozzászólása , Békés megye, Dél-Békés fölzárkóztatása, az ottani mezőgazdasági szakképzésben tanuló diákok számára a lehetőség biztosítása, a közoktatás, köznevelés finanszírozása, szakképzés finanszírozása, a város támogatása. Tehát a kuratórium a befolyt osztalékkal nem tehet mást, mint hogy erre a közcélra fordítja a pénzt, és felel ennek a vagyonnak a működtetéséért, használatáért.

Fölhívnám képviselőtársaim figyelmét még a hátralévő rövid időben, hogy Franciaországban, ahol az állam erejét az állam vagyonának mérete és az állam gazdasági befolyása mindenképpen meghatározza, ott vagyonkezelő alapok léteznek, befektetési alapokba van szervezve az állami vagyon, mint ahogy Portugáliában is. Tehát az, hogy az állam gazdálkodik a vagyonával, és régi formák helyett újat keres, ez még önmagában nem ördögtől való. Az a kérdés, hogy vannake garanciális szabályok, és erről lehet vitatkozni.

Mezőhegyes esetében biztos, hogy vannak garanciális szabályok. Elhoztam a mezőkovácsházi földhivatalból egy földhivatali nyilvántartási lapot, hogy most mi van bejegyezve. Ma a mezőhegyesi föld korlátozás nélkül eladható, értékesíthető. Ha elfogadják a javaslatot, akkor széljegy kerül rá, vagyonkezelői jog, amely elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll.

A Mezőhegyesi Ménesbirtok jól mutatja azt, hogy egy állami földterülettel, amit eladtak, majd visszavásárolt az állam, részben Szigetvári Viktornak, Gőgös Zoltánnak és a fideszes képviselőtársaimnak, kormánynak köszönhetően sikerült megmenteni, ott mégiscsak az érvényesül, hogy a magánérdeket fölülírta a közcél, ezért próbáljuk ezt a konstrukciót létrehozni, hogy soha ne merüljön föl újra a lehetősége annak, hogy ez a vagyon ne közcélt, közfeladatot, hanem magánvagyont vagy magáncélt szolgáljon. Ki akarjuk zárni a privatizáció minden formáját, lehetőségét, és természetesen, ahogy ez lényeges vita majd a részletes vitában, hogy a mezőhegyesi állami földeknek milyen közcélt kell szolgálniuk  közoktatás, mintagazdaság szervezése, s a többi , amire a törvényhozás majd fölhatalmazza a kormányt, és a kormány létrehozza ezt az alapítványt.

Én tehát azt gondolom, képviselőtársaim, hogy kicsit heves a vita, a lényegről kevés szó esik, túl sok a pártpolitikai szempont a választások előtt egy évvel, de azt gondolom, hogy a személyes lelkiismeretem is tiszta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), Mindannyiukat  Gurmai Zita képviselő asszonyt különösképpen  várom Mezőhegyesre, hogy megmutassam azt, hogy az állam vagyonát, az állam földjét hogy lehet jól működtetni a köz javára, és hogy ez hogy marad így a továbbiakban is. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)