Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): „A keresztény ember nemcsak a saját személyes üdvösségén köteles munkálkodni, hanem részt kell vennie a társadalom megváltásának művében”- írta Barankovics István.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ötven évvel ezelőtt, 1974. március 13-án emigrációba kényszerülve New Yorkban hunyt el a modern magyar

kereszténydemokrácia legnagyobb személyisége, Barankovics István. Nem csupán illő, de kötelességünk is megemlékezni róla e falak között, ahol a keresztény magyar jövőért vívta heroikus küzdelmét.

A katolikus egyház társadalmi tanításának fundamentumán álló hitvalló kereszténység, megkérdőjelezhetetlen nemzethűség és demokratikus elkötelezettség adta meg karakterét.

Barankovics István nyelvezetét, nemzetfelfogását Szabó Dezső ihlette és formálta, míg politikai gondolkodását az anyaszentegyház szociális tanítása, illetve annak magyarországi hírnökei: Giesswein Sándor és Prohászka Ottokár. 1943-tól a Magyar Nemzet főszerkesztőjeként a lapot a nemzetiszocialista ideológiával szembeni szellemi ellenállás egyik központjává tette. A nácizmussal szembeszállva a kereszténypolitika természetéről a következőképp gondolkodott: „Határozottan elutasítjuk a nácizmussá fajult, túlértékelt faji gondolatot. Magyarok maradván Európában, és európainak lenni itthon. Ez a mi nacionalizmusunk krédója.”

A háború után a faji szocializmust az osztályszocializmus követte. Mindazonáltal felcsillant a remény, és Barankovics lehetett volna a magyar

Adenauer. Az 1947. augusztusi nemzetgyűlési választásokat Barankovics pártja megnyerte, de a kommunisták százezres nagyságú kékcédulás választási csalást követtek el. A kommunista diktatúra egyre fojtogatóbb szorítására válaszolva, Barankovics a győri kiáltványban fogalmazza meg a kereszténydemokrata párt programját: „Programunk a legbiztosabb és legszélesebb emberi jog. A legteljesebb szociális igazságosság és a legnagyobb szabadság, a természetfelettiség többletével. A kereszténység nem mindenki számára kötelező hit ugyan, de mindenki számára erkölcsi és kulturális érték. Nem csak hitrendszer, hanem egyben világnézet, azaz részleteiben kidolgozott kulturális szemlélet és társadalomtudomány is, amely gyakorlati útmutatást jelent a társadalmi és gazdasági élet számtalan területén. Igazságtalan volna tehát a politikai érvényesülés jogát éppen a keresztény világnézettől megtagadni.”

Barankovics parlamenti szereplésének, de talán közéleti pályafutásának is legmesteribb beszédét 1948. június 16-án az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslat ellen tartotta. Ebben kifejtette, hogy az egyház nem csupán liturgikus, hanem belső természete és lényege szerint kultúregyház is. A vallásszabadság joga tehát nem merül ki az istentiszteletek és szentmisék megtartásának jogában.

(12.10)

A katolikus egyház sohasem adta hozzájárulását ahhoz, hogy mintegy internálják a templomokba, és beszorítsák a sekrestyébe.

1948 végére a kereszténydemokrácia és a kereszténydemokrata politikusok puszta létezése is veszélybe került. Barankovics kitartott, ameddig kitarthatott, 1949 februárjában a Mindszenty-per árnyékában azonban nyilvánvalóvá vált: nincs tovább. Rákosi Mátyás maga szólította fel pártjának feloszlatására, egyben annak kimondására, hogy a Demokrata Néppárt antidemokratikus és népellenes politikát folytatott. Barankovics ehhez nem asszisztált. Rákosi figyelmeztetésére, hogy nincs tisztában a helyzetével, így válaszolt: „Tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom.” És mielőtt elindult emigrációjába, ezt írta naplójába: „Emigrációba nem megy az ember, hanem kényszerül.” Pártját  gondolva a jövőre  nem feloszlatta, hanem csak felfüggesztette annak működését.

Egy szál aktatáskával ment a zöldhatáron át a bizonytalanságba. 42 éves volt. Életének hátralévő 26 évében az Egyesült Államokban, emigrációban folytatta a munkát. Nem az emigráció szervezetését tekintette fő feladatának, hanem a szellemi iránymutatást: előadásokat tartott, tanulmányokat írt.

Dacára Mindszenty József bíborossal való személyes ellentétének, Barankovics a hercegprímás jelentőségéről a következőképp nyilatkozott: „A fogoly és az azilumban élő Mindszenty bíboros az aktív egyházi ellenállás világszimbóluma.”

1974. március 13-án, 67 éves korábban hunyt el. 2001 decemberében hazahoztuk a New York-i szegénytemetőből, és immáron magyar földben, a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben lelte meg végső nyughelyét, egykori frakciótársai körében. Adja Isten, hogy hűségesek maradjunk örökségéhez! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a nemzetiségi szószólók soraiból.  Balassa Péter tapsol.)