Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném folytatni az előző hozzászólásomat, hogy ezt a pici fogalmi zavart, ami itt kialakult a kormánypárti padsorokban, próbálom helyre tenni, már amennyire tudom.

Arról van szó, hogy vannak a szociális ellátások. Ennek három nagy dimenziója van. Ugye, vannak a személyes szociális szolgáltatások  tudják, ezt a szociális dolgozók végzik többek között, akiket ugye, nem fizetnek meg , vannak a természetbeni ellátások, támogatások, és vannak a pénzbeli támogatások. A pénzbeli támogatásokon belül valóban vannak segélyek. A gyermekvédelem területén ilyen volt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás  erre már senki nem emlékszik, mert 20 éve nincs ilyen , ezt a segélytípust rgyvt-nek hívtuk mi a szakmában, ezt megszüntették. Nincs ilyen segélytípusú ellátás a gyermekvédelmi rendszerben. Pénzbeli ellátásra gondolok.

Vannak az univerzális ellátások, idetartozik valóban a családi pótlék, de egyébként a gyes, illetve a gyet is idetartozik. Ugye, ezek azért univerzális ellátások, mert ha valaki valamilyen csoportba, kategóriába tartozik, valamilyen feltétel érvényes rá, akkor megkapja automatikusan ezt a támogatást. Mégsem lehet alanyi ellátásnak mondani, mert nem alanyi jogon kapom. Tehát ez nem egy feltétel nélküli alapjövedelem, hanem valamilyen tulajdonsággal kell rendelkeznem, hogy ezt megkapjam. És természetesen vannak a társadalombiztosítási ellátások, és vannak az adókedvezmények, amit a kormány túlhangsúlyoz, és az egyéb ellátásokra meg nem fektet kellő hangsúlyt. A többiekhez képest értem ezt a túlhangsúlyozást.

Most arra szeretnék kitérni, amit itt Rétvári Bence mondott az első felszólalásában, ugye, ő úgy fogalmazott  de ezt Tállai András is elmondta , hogy a családpolitikára fordított kiadások háromszorosára nőttek, és itt milliárdokat említenek. Hát, nemhiába említenek milliárdokat, és nem arányszámokat mondanak, mert úgy már a kép egyáltalán nem fest jól. Ha megnézzük a szociális védelmi kiadásokat  itt mindig a KSH számait érdemes idézni, ez az a támogatási típus vagy az a széles ellátási csoport, amibe a gyermekvédelem és a gyermekjólét is beletartozik , akkor azt látjuk egyébként, hogy ez a terület GDP-arányosan 2008-ban 22 százalék volt, 2009-ben 22,2 százalék, 2010-ben is 21,8. Találják ki, hogy a legutolsó teljes évben, amit mutat a KSH  ez másfél-két évvel ezelőtt volt  ez mennyi volt: 16,4 százalék. Tehát egy nagyon erőteljes zuhanás tapasztalható GDP-arányosan, ha az összes szociális ellátást, támogatást nézzük  és még egyszer, ez a KSH-nak a mutatója.

Nagyon árulkodó az is, hogy Rétvári Bence soha nem reálértéket számít, soha nem reálértéken mutatja meg ezeknek a támogatásoknak és költségvetési támogatásoknak az értékét 2010-hez képest, mert hát nyilván akkor az inflációt hozzá kéne számolni, és máris nem jönne ki a matek, és máris nem tudná elmondani, hogy háromszor annyit költenek arra a területre, mint költöttek, mert ez egész egyszerűen közgazdaságtanilag reálértéken nem egy igaz állítás lesz.

Elmondta azt is Rétvári Bence, hogy 2010-től a szegénységben élők száma csökkent. Itt is szeret egy egyébként komoly mutatóra hivatkozni, és ez való igaz, az egész Európai Unióban egy nagyon jelentős csökkenést tapasztalunk szerencsére a szegénységben élők esetében, de azt már Rétvári Bence nem teszi hozzá, hogy ez a mutató egyébként most is 20 százalékos, és pont az elmúlt egy évben egyébként növekedett ismét. Tehát ez azt jelenti, hogy minden ötből egy család, ötből egy személy szegénységben él Magyarországon, vagy a társadalmi kirekesztés kockázatával érintett; ugye, ez egy komplex mutató. S azt sem mondta el Rétvári Bence, hogy pont a gyermekek esetében  ezt is a KSH nézi  a 0-17 éves korosztályban ez majdnem 25 százalék (Rétvári Bence: 15!), tehát a gyermekek esetében a mutató magasabb szegénységi kockázat… Ez a KSH-nak a száma, most néztem meg frissen. Ez tehát egy magasabb kockázatot jelent az átlaghoz képest, és egyébként az egyszülős családoknál továbbra is iszonyatosan magas, majdnem 37 százalék. Tehát az egyszülős családok 37 százaléka szegénységben él vagy a társadalmi kirekesztés kockázatával sajnos érintett.

Mondta azt is Rétvári Bence, hogy a szociális dolgozók bérét növelték. Látjuk, hogy ez mennyire sikerült. A nemzetgazdasági átlag 60 százalékát éri el a szociális dolgozók átlagbére. Ez bruttó 400 ezer forint, de ez a maximum, a kollégák ennél kevesebbet keresnek. Nagyon sokan vannak, akik bruttó 300-350 ezer forintból kénytelenek megélni. Ez az a szektor, amire a legkevesebb költségvetési forrást fordítja a kormány.

Akkor még egy számot hadd mondjak! Ugye, mondják azt, hogy a családok tudjanak minél több gyermeket vállalni. Sajnos ez is egyre kevésbé sikerül. Pont a tavalyi évben mutatta azt a KSH, hogy 85 200 gyermek jött a világra, ez 3,7 százalékkal kevesebb volt, mint az előző évben. Egyébként értem én, amikor arra utal államtitkár asszony, hogy a teljes termékenységi arányszám növekedése valóban átlagon felüli volt az Európai Unióban. Ezt is kiszámoltam most gyorsan, 120 százalékos volt, pontosabban 120 százalékára növekedett a teljes termékenységi arányszám, 1,2-ről 1,5-re. De egyébként az 1,5-es mutató bőven nem csúcsérték az Európai Unióban, ezzel jelenleg a középmezőnyben vagyunk, ez nem átlagon felüli. Köszönöm szépen.