Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ha jól figyeltem, több mint két órája zajlik az előterjesztés általános vitája, egyébként igen tartalmas vitája, mégis engedjék meg nekem, hogy mielőtt a törvényjavaslattal kapcsolatos gondolataimat mondom el, engedjenek meg egy rövid történelmi visszatekintést a tisztánlátás, vagy ha úgy tetszik, inkább a tisztábban látás céljából.Szakmai nagyzolás nélkül nyugodtan kijelenthetjük, hogy a földtulajdon- és birtokstruktúra Európa, de akár az egész világ bármely országában a társadalmi, a politikai és a gazdasági kérdések középpontjában áll. Magyarországon a birtokpolitika történelmi okok miatt jóval bonyolultabb és szerteágazóbb, mint sok más, évszázadok folyamán végbement társadalmi és gazdasági fejlődést megélt nyugati országban.

A földek körül zajló vita hazánkban mintegy évezredes múltra tekint vissza. Ugyanakkor sajnálatos gyökeres történelmi fordulatoknak köszönhetően a magyar birtokstruktúra mindennek ellenére is számos olyan jellemzőt hordoz magában, amely a versenyképességet és a fejlődést akadályozza. A tömegek földhöz jutása Magyarországon a nyugati országokhoz képest mintegy 150-200 évvel megkésett polgárosodással, egészen pontosan a parasztoknak a földesúrtól való feudális jogi függőségét eltörlő 1848-as áprilisi törvényekkel vette kezdetét.

Ezt követően a kiegyezés hosszú időre stabilizálta az agrárfejlődés 1848-ban kialakult kereteit, majd a Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter nevéhez kötődő földreform kívánt adni újabb lendületet a változásoknak. A politikai háttéralkuk sajnálatosan nem engedték kiteljesedni az eredeti jó szándékú elképzeléseket, így csak a második világháborút követően, 1945-47-ben vehette kezdetét az agrárnépesség tömeges földhöz juttatása. Ennek nyomán a súlyos társadalmi és birtokpolarizáció csökkent, ugyanakkor az életképességi küszöb alsó értékét el nem érő és ezért gazdasági szempontból kevéssé előnyös méretű, 5 hold körüli birtokok száma növekedett. Ez utóbbi körülmény tudott alapot szolgáltatni a kommunista hatalomátvételt követő erőszakos kollektivizálási folyamatokhoz, amelyek alapvetően egy célt szolgáltak: a vidéki embereknek a földtől mint alapvető mezőgazdasági termelési eszköztől és vagyontárgytól való megfosztását.

A rendszerváltoztatást követően is megállapíthatjuk, hogy a földek tulajdoni és használati viszonyainak az alakítása az egyik legátpolitizáltabb területe azoknak a társadalmi viszonyoknak, amelyeknek a szabályozását minden politikai rendszer kiemelt súllyal kívánta kezelni. Ez egyaránt jellemezte a kárpótlási folyamatokat, valamint a szövetkezeti struktúra lebontásának törekvéseit, amelyek a kilencvenes évek agrárpolitikáját alapjaiban határozták meg. Az akkor akarva-akaratlanul elkövetett hibák az eltelt majdnem három évtized alatt mára akkora problémává duzzadtak, amelyek a mezőgazdaság versenyképességének egyik legnagyobb akadályát jelentik.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ügyek kormánya 2010-től következetesen alapvető nemzetstratégiai fontosságú kérdésként tekint a földügyekre. A 2007-es megszüntetését követően 2010. szeptember 1-jével ismételten felállításra került az önálló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. 2011-től megindult az állam tulajdonában álló földek pályázat útján történő haszonbérbe adása a „Földet a gazdáknak!” program keretében. 2013-ban elfogadásra került a földforgalmi törvény, amely sarkalatos szabályaival hosszú távon kívánja megvédeni és hazai kézben tartani ezen nemzeti kincsünket. 2015 második felétől pedig a „Földet a gazdáknak!” program folytatásaként árverés útján az állam tulajdonában álló földek megvásárlására nyílt lehetőség, ami a korábbiakhoz képest soha nem látott létszámban és mértékben juttatott földet a gazdálkodók számára.

Fennáll még azonban számos olyan birtokpolitikát érintő akadály, amelyek az elmondottak szerint a mezőgazdaság versenyképességének gátját jelentik, és több évtizede megoldatlan problémaként tornyosulnak az agrárkormányzat előtt. Ezen problémák megoldása mára már elodázhatatlan, mert a gazdálkodók számára mindennapos problémaként, a fejlődésük akadályaként jelentkeznek. A legfontosabb ezek közül a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon mint kényszerközösség megszüntetése.

Az osztatlan közös földtulajdon vitathatatlanul a magyar agrárium fejlődésének egyik legnagyobb felszámolandó akadálya. Magyarországon az adatok szerint mintegy 2 millió 400 ezer hektáron 1 millió 60 ezer földrészlet áll osztatlan közös tulajdonban. Ezeken a területeken a valódi tulajdonosi szemlélet csak nagyon nehezen valósulhat meg. A gyakorlatban a földhasználat gátját jelenti az osztatlan közös tulajdon. További, az agrárgazdasági finanszírozásban megnyilvánuló hátránya, hogy a tulajdonosok nem tudnak beruházni, illetve csökkentett értékkel tudják banki hitelfedezetként használni a területet.

Az agráriumból érkező képviselőtársaim, de szinte bármelyik vidéki választókörzet képviselője számtalan olyan extrém esettel találkozott és találkozik fogadóóráin rendszeresen, ahol akár a földtulajdonos vagy akár a földhasználó választópolgárok kérik a segítségünket, akik keresik a kiutat jelentő megoldást, ami mögött a föld megművelésének tisztességes szándéka áll. A probléma méretét jól jellemzi, hogy a 2012-ben indult megosztási programban mintegy negyedmillió kérelem érkezett több mint 50 ezer földrészlet megosztására.

Helyesnek és fontosnak tartom, hogy az agrárkormányzat értékelte az elmúlt időszak tapasztalatait, és átfogó megoldási javaslattal állt az Országgyűlés elé. Jó irány, hogy a törvényjavaslat a keletkezési okától függetlenül kiterjed minden osztatlan közös tulajdonú földre. Szintén előnyének tartom azt a felismerést, hogy a megosztással kapcsolatos döntéseket az érintett tulajdonosokra bízza, hiszen elsősorban a tulajdonosi akarat legteljesebb érvényesülését kell tiszteletben tartani mind a megosztás megindítása, a megosztás módja és iránya vagy az utak kialakítása tekintetében.

Korrekt módszernek tartom az egyezségalapú eljárást, mert az annak hiányában jelenleg alkalmazott sorsolás a természeténél fogva semmilyen jogos tulajdonosi igénynek vagy szakmai alapú elvárásnak nem tud eleget tenni. Ügyfélbarát és a gyors folyamatot elősegítő hozzáállás az állam részéről, hogy biztosítja a megosztáshoz szükséges adatokat és a megosztás eredményét ábrázolni képes számítógépes osztóprogramot. Innentől tényleg csak az érintett tulajdonostársak szándékától függ, hogy sikeresen együttműködve hozzájussanak az önálló ingatlanként megjelenő tulajdonukhoz.

A tulajdon, különösen a földtulajdon nemcsak jogokat, hanem felelősséget is jelent. Ahogy a gazda nem hagyhatja el a jószágát, úgy a földjét sem, vagy ha mégis megteszi, akkor annak következményeit viseli. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége eleve megköveteli, hogy az abban szereplő adatok pontosak és naprakészek legyenek. Ez igaz a tulajdonosok személyi vagy címadataira, és igaz az ingatlan adataira is.

Ha a megosztáshoz mégis úgy kezdenek hozzá, hogy hibás adatokból indulnak ki a tulajdonosok, akkor ennek következményeit nem háríthatják másokra. Annak persze semmi akadálya, hogy a munkához azzal fogjanak hozzá, hogy tisztázzák a valós adatokat, és csak ezt követően vágjanak bele a megosztási eljárásba.

A törvényjavaslat nem marad adós a kisebbségbe kerülő tulajdonosokat biztosító garanciákkal sem. Rögzíti, hogy kinek-kinek a jussát ki kell adni, azaz nem kaphat kevesebbet a tulajdoni hányadánál, csak ha ebbe kifejezetten beleegyezik. Szintén a hosszú távú működőképességet biztosítja a föld mezőgazdasági művelésre való alkalmasságának követelménye, amivel elkerülhetőek a valóban életképtelen viszonyokat teremtő nadrágszíjparcellák kialakulásának veszélyei.

A törvényjavaslat előremutató elemének tartom, hogy a birtokkonszolidáció érdekében is tartalmaz lehetőségeket a tulajdonosoknak. Ilyen a megosztással egyidejűleg végrehajtott kivásárlása a másik tulajdonostársnak vagy a megosztással egybekötött csere lehetősége. Fontos ugyanis, hogy a tulajdonosoknak lehetősége legyen akár a már meglevő másik földjével egy birtoktagként használni az osztatlan megszüntetésével kialakított földrészletet.

Végül az állami szerepvállalás végső esetekre tartott formáját, azaz a kisajátítás lehetőségét is érdemes megemlíteni. Az olyan földek vonatkozásában ugyanis, ahol százas nagyságrendű tulajdonosi kör található, semmilyen józan lehetőség nem mutatkozik az előrelépésre.

(16.00)

Az ilyen földek gyakorlatilag foglyul ejtik a tulajdonosaikat, amely helyzetre csak az állam aktív szerepvállalása tud olyan megoldást adni, hogy egyszerre jussanak megfelelő értékhez a tulajdonostársak, és legyen biztosítható a föld megfelelő megművelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat másik nagy eleméről, a „holt lelkek” kérdéséről is szeretnék pár mondatot szólni. Szintén nagy terhet tudunk levenni a gazdálkodók válláról ennek a problémának a megoldásával. Az elérhetetlen tulajdonosok és az elmulasztott hagyatéki eljárások miatt eddig súlyos adminisztratív feladatokat kellett elvégezni a termelőknek, ami a gazdálkodástól vonta el a figyelmüket és az idejüket. A javaslat hatékony módon tudja visszavezetni ezeket az ingatlanokat a földpiacra. Javaslom az eredmények figyelemmel kísérését és a tapasztalatok alapján a földnek nem minősülő további ingatlanokra való kiterjeszthetőség vizsgálatát.

Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint túlzások nélkül kijelenthetjük, hogy a tárgyalt törvényjavaslat évtizedes távlatokban nézve történelmi jelentőségű. Meggyőződésem, hogy érzékelhető módon fogja javítani a mezőgazdaságunk versenyképességét, ezért kérem önöket, hogy támogassák annak elfogadását.

Ugyanakkor tisztelettel kérem a kormányt, miniszter urat, hogy ne tekintsük befejezettnek a feladatot, mert a most megkezdett intézkedésekhez és azok sikeréhez szorosan kapcsolódik a földkonszolidációt biztosító tagosítás kérdése, valamint a generációváltás és az agráröröklés szabályozásának a problémaköre. Ezek elmulasztása ugyanis néhány évtized leforgása alatt újra birtokpolitikai problémákkal állítja szembe a hazai agráriumot.

A most kitűzött irány jó, haladjunk tovább céljaink érdekében. Várjuk a módosító javaslatokat, meg fogjuk beszélni, és remélem, kedvező döntést fogunk hozni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)