Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól értem, a vita nem arról szól, hogy érdemesnek tartjuke a keleti bővítés majdani szakaszában Ukrajnát az Európai Unió tagjává tenni, hanem arról szól, hogy most konkrétan, megelőzve a többi keleti, illetve déli szomszédunkat, érdemesnek tartjuk-e. Mielőtt erre rátérnék, szeretnék nagyon röviden azzal kapcsolatban érvelni, hogy alapvetően miért fontos nemzeti érdekből az Európai Unió bővítése.

Azzal szeretném kezdeni, hogy az Európai Uniót érdemes a nemzetállamok egyfajta formalizált együttműködésének tekinteni, ahol a nem összetartozó dolgok összetartozása a működés alapvető módja. A brit európai uniós kilépés rossz helyzetbe hozta Magyarországot, mert a német-francia hegemóniával szemben egy ellensúly elveszett. Ezt az ellensúlyt akkor tudjuk pótolni, ha minél több déli és keleti ország lép be az Európai Unióba, akkor tudjuk pótolni, ha Szerbia, Moldova, a távoli jövőben Ukrajna, Albánia mind az Európai Unió tagjai lesznek.

Azok, akik azt gondolják, hogy Ukrajna háborús státusza nem jelent egy különleges helyzetet ebben a döntésben, azt szokták mondani, hogy Moldovának is rendezetlen területe van, illetve azt is szokták mondani, hogy Ciprusnak is rendezetlen területe van. Erre csak egy mondatban akartam kitérni, hogy a két ország befagyott konfliktusa nem olyan, mint egy most aktívan folyó háború. (Menczer Tamás: Így van.)

Ugyanakkor azt is fontos kimondani  és ebben talán a kormánytöbbségnek igaza van , hogy valójában ez a vita nem arról szól konkrétan, hogy Ukrajna hol legyen ebben a sorban, hanem arról szól, hogy az Európai Uniónak milyen viszonya lesz azzal a konfliktussal, ami itt fog maradni a szomszédságunkban. Szeretnék röviden egy történelmi kitekintést megengedni. (Arató Gergely: Miért röviden? Fejtsd ki!)

Kezdhetnék Németh Zsolt egy korábbi felszólalásával 2008-ból  de nem teszem, bár egyetértek vele , amely felszólította akkor a Gyurcsány-kormányt, hogy 2008-ban, a bukaresti csúcson támogassa Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. A Gyurcsány-kormánynak nem kellett érdemben döntenie erről, mert előzetesen Németország jelezte, hogy megvétózza Ukrajna NATO-tagságát, és véleményünk szerint ez vezetett ahhoz a helyzethez, amiben most vagyunk. Ha akkor Németország engedi, hogy Ukrajna belépjen a NATO-ba  ami akkor magyar nemzeti konszenzus volt , akkor 2014-ben ez a háború nem tud elkezdődni. Németországnak a politikája Ukrajnával szemben egy súlyos tehertétel az Európai Unióban.

2014-ben indult ez a háború. Németországban, ha 2014 és 2022 között nézzük, akkor az orosz gázfüggőség 36 százalékról 55 százalékra nőtt. Angela Merkel tehát semmi mást nem tett, mint összehuzalozta Németországot Oroszországgal. Az a kérdés, hogy mi milyen álláspontot foglalunk el ezzel az európai uniós állásponttal, német állásponttal szemben.

Ennek több szimbóluma volt. Szimbóluma volt az az Északi Áramlat 2, amelynek felrobbantásáról önök sokat beszélnek. Amikor az Északi Áramlat 2 tervei átmentek, és utána Schröder kancellár úr az egyik német gázcég felügyelőbizottságában találta magát  ami biztosan véletlen , akkor még az volt az álláspont Magyarországon, hogy ellentétes a nemzeti érdekünkkel ez a beruházás.

(11.20)

A lengyel kormány külügyminisztere véleményem szerint egy erős történelmi túlzással, de helyesen  lehetséges, hogy ő lesz újra a külügyminiszter  Molotov-Ribbentrop-vezetéknek nevezte ezt az Északi Áramlat 2-t. Az Északi Áramlat 2 mutatta meg azt, hogy Németország úgy képzeli Európa jövőjét, hogy az orosz gázon fog meggazdagodni, és közben a biztonságát az Egyesült Államok dollárjai garantálják. Erre jött egy amerikai reakció, ez az amerikai reakció volt az, amit önök támogattak, amit úgy hívtak, hogy Amerika az első. Az volt a mondása annak az elnökjelöltnek, hogy nem fogja az Egyesült Államok tovább finanszírozni azt, hogy a düsseldorfi munkás jobban él, mint az ohiói, úgy, hogy közben az Egyesült Államok finanszírozza Európa védelmét. (Arató Gergely: A düsseldorfi polgár él meg jobban, az a baj.) Ez volt az az elnökjelölt, akit Donald Trumpnak hívnak, akit önök amúgy támogattak. Ide még visszatérek.

Összességében tehát Németország úgy döntött, hogy Oroszországgal egy ilyen barátságos testtartást vesz föl, ezzel minden régiós ország ellentétes álláspontot foglalt el. Ez volt a lengyel, irigylésre méltó külpolitikai konszenzus egyik alapja, ez volt a baltiak álláspontja, és amennyiben néha megismerhető a román álláspont, ez változik, akkor az is ez volt.

Összességében ezzel ellentétesen egyetlen régiós ország volt, amely azt gondolta, hogy a német-orosz frigy nekünk jó, ez pedig Magyarország volt. Orbán Viktor volt az első, aki az Északi Áramlat ügyében eltért a régiós egységtől, és támogatta azt, Orbán Viktor minden olyan dolgot támogatott, ami a német iparnak és az azzal házasságban lévő orosz gáziparnak jó volt az Európai Unióban.

2014-ben kezdődött az a háború, amiről most beszélünk. 2014-et követően ezt a háborút nem lehetett érdemben lezárni. Az Egyesült Államok álláspontja akkor az volt, hogy nem jó a minszki megállapodás, amelyet köt az Európai Unió  egy önök által sokat emlegetett államtitkárnak, Victoria Nulandnak van is egy nagyon színes hozzászólása erről , akkor önök azt mondták, és utána arra hivatkoztak, hogy csak a minszki megállapodáshoz kell magukat tartani. Azért tették ezt, mert a minszki megállapodás semmi mást nem mondott ki, mint azt, hogy Európa nem is ambicionálja megoldani a szomszédságában rejlő geopolitikai konfliktusokat.

Ezek után, amikor ez a háború eszkalálódott, és 2022-ben Oroszország agressziót indított Ukrajnával szemben, akkor már bizonyos szempontból késő volt. Az Európai Unió nem tudott érdemben fellépni, önök ezt nem előidézték, hanem kihasználták, az Egyesült Államok pedig nem döntötte el valójában, mit kezd ezzel a konfliktussal. Támogatta ezután Ukrajnát, de nem gondolja főleg most már azt, hogy Ukrajnának a totális győzelmét nekik kell finanszírozniuk. Itt állunk most.

Véleményem szerint  és néha a kormány ezzel egyetért  Magyarország érdeke az, hogy Ukrajna megmaradjon, és Magyarország érdeke az, hogy Oroszország ne arasson totális győzelmet. Ebből a szempontból tegyük fel a kérdést: az azonnali csatlakozási tárgyalások megkezdése közelebb hozzae Kijevnek a legalább részleges katonai sikereket? A válasz: nem. Önmagában ez, ami itt az Európai Tanács ülésén lesz  egy konklúzió nélküli napirenden, csak hogy érezzük a súlyát annak, amiről beszélünk , nem fogja az ukrán háborús sikereket közelebb hozni.

De nem csak ebből a szempontból kell megvizsgálni ezt a kérdést. Nem véletlen az  és a miniszterelnök európai politikában lévő játékának az alapja az , hogy megint Magyarország a vétózó ország. Összességében mi azt gondoljuk, hogy a vétó nem egy rossz intézmény. A vétó nagyon sokszor jó tud lenni, mert tudunk több pénzhez jutni, tudunk egyéb előnyöket szerezni. Ebben ugyanakkor véleményem szerint nem erről van szó.

Itt egy összeesküvés-elméletemnek szeretnék hangot adni. Véleményem szerint itt az történt, hogy sok olyan országban, ahol olyan kormányzat van, amelynek a vezetése nem tudja magának belpolitikai okokból megengedni, hogy ellenálljon ennek, az miniszterelnök úrnak a hangján szólal meg. Itt lehet idézni azt a filmbéli utalást, hogy „mondd te, neked a hangod mélyebb!”, és ezért ők elkerülik a belpolitikai konfliktusokat. Van egy ilyen, hogy ezt milyen módon fogják miniszterelnök úrnak megszolgálni, azt szerintem hamarosan látni fogjuk.

A másik, ami miniszterelnök úr szempontjából fontos, az az, hogy ő azért is csinálja ezt az egészet, és igazából azért csinálja ezt a vitát, azért csinálja a vétópolitikát, mert a nemzetközi radikális jobboldalnak az európai vezére szeretne lenni. Ez az ő ambíciója.

Megnézték, hogy Ausztriában a többség szintén ellenzi ezeknek az európai uniós csatlakozási tárgyalásoknak az elkezdését. A legtöbb régiós ország legalább megosztott, és Németországban is jelentős azok száma, akik ezt nem támogatják. Az új Európai Parlamentben majd megalakuló szélsőjobboldali európai uniós frakciónak a Fidesz akar lenni az egyik központja. (Dr. Varga Judit felé.) Feltételezem, képviselő asszonyból majd akkor biztosjelölt is lesz, és ezt azért csinálják, hogy ennek megágyazzanak. (Nacsa Lőrinc: Szerinted „biztos”?  Rétvári Bence: Biztos vagy nem biztos?)

Nem vagyok abban biztos, és szerintem érdemes azt végiggondolni, hogy hányszor lehet eljátszani ezt a játékot. Hányszor lehet a miniszterelnök személyes súlyát úgy emelni a nemzetközi térben, hogy szembemegy mindenkivel, hogy közben egyre fogynak a szövetségesei? Az a kérdésem, hogy miután Magyarország, a magyar jobboldal drukkolt annak, hogy Robert Fico nyerjen Szlovákiában  zárójeles megjegyzést tegyünk: ez a 2000-es évek legmagyarellenesebb politikusa , miért maradtak akkor egyedül. Ha azt mondták, hogy nem érdemi változást jelent a magyar stratégiai szövetségben a lengyel kormányváltás, miért maradtak egyedül? Miért maradtak egyedül akkor, ha azt mondták, hogy a román miniszterelnökkel stratégiai szövetség van, hogyha váltakozva mondják azt Horvátországgal és Csehországgal, hogy stratégiai szövetségben vannak, miért vannak újra egyedül? Minden, amit elmondott miniszterelnök úr, ami arról szól, hogy a közép-kelet-európai országoknak mennyit kell majd fizetni, és hogy változik át az Európai Uniónak a költségvetése, ezt tudják Bukarestben, tudják Ljubljanában, és tudják Pozsonyban is. Miért nem csinálják akkor ezt a palávert? Azért, mert azt gondolják, hogy nem a paláver csinálása, hanem a homokba futtatás az érdekük.

Én azt szeretném, hogy azt gondoljuk végre végig, hogy lehet, hogy egyszer ez a taktika sikeresebb lesz. Ugyanis közben Orbán Viktornak a mozgástere az európai uniós pénzek tekintetében jelentősen csökkent. Azt kell mondani, hogy hiába adták oda ezt a legutóbbi pénzt, a Navracsics Tibor által fölállított dátumok a téridőkomplexumban nem mindig nagyon jól helyezkednek el a szavaihoz képest. Azért van ez, mert megfizetjük annak az árát, hogy mindig a miniszterelnök saját, európai politikában betöltött súlyát kell emelni azért cserébe, hogy egyedül maradjanak ilyen kérdésben.

És Ukrajnáról még egy dolog: szerintem az nem helyes, ha egy háborúban álló országnak a vezetője ellen, akármilyen legyen az, olyan dolgokat állítanak, és nem az igazságtartalmát szeretném vizsgálni, amelyek a magyar lakosságban a bizalmat erőteljesen csökkentik abból a szempontból, hogy mi a mi érdekünk. Önök szóval, a szavaikkal elmondják, hogy érdekünk az, hogy Ukrajna megmaradjon. Miniszterelnök úr itt azt mondta, hogy gyermeteg dolog attól félni, hogy az oroszok eljönnek a magyar-ukrán határig, de mégis mindenben, amiben cselekednek, ennek az ellentétes módján cselekednek.

Azt mutatják a magyar népnek, hogy itt valójában mi a kettő között vagyunk valahol. A magyar történelem egyvalamit mutatott, hogy nem tudunk a kettő között lenni. Nekünk nem érdekünk, hogy Oroszország győzzön. Az orosz győzelem azt jelentené, hogy Európa teljes biztonsági rendszere megváltozik, egy olyan biztonsági rendszer, ami jelenleg garantálja a magyar határokat. És a magyar történelem nem az optimizmusra ad okot. Van a régi zsidó közmondás, hogy „ritkán jön jobb”.

Aki azt gondolja, hogy az új világrendben majd jobb lesz, aki azt gondolja, hogy minél gyengébb az Egyesült Államok, annál jobb, aki azt gondolja, hogy minél kevésbé működőképes az Európai Unió, annál jobb, az azt gondolja, hogy majd az új világrend jobb lesz, és egyszerűen nem tudom, mire alapozva gondolják ezt. Nem tudom, mire alapozva gondolják ezt!

(11.30)

És egy utolsó megjegyzést Toroczkai frakcióvezető úrnak hadd tegyek. Az ön szellemi elődei, amikor még színvonalas volt a magyar szélsőjobboldal a '90-es években (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból, többek között: Óh!), amikor New York-oztak meg pénzügyi háttereztek, akkor ki merték mondani azt a szót, hogy zsidó. Én remélem, hogy önben egyszer ez a férfias bátorság újra előjön, és végre meri vállalni azokat az antiszemita gyökereit, amik önt jelentik. (Toroczkai László: Ez hogy jött ide?) És egy dolgot még hadd mondjak, mint nagy magyar hazafi. Egy történelmi tényt nem igazán tudott elismételni: ez pedig az, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Oroszország támadta meg Ukrajnát, ez ennek a helyzetnek az alapja. (Toroczkai László: 2014, Majdan.  Az elnök csenget.) Ennek ellenére Oroszország támadta meg Ukrajnát, tehát ez egy történelmi tény.

Tudok Orbán Viktortól arról idézni, hogy a nemzetközi baloldalt úgy lehet felismerni (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Tehát mint bennünket is.), hogy az orosz támadásokkor mindig elmondják, hogy bezzeg a másik oldal mit csinált. A Szolidaritás Mozgalmat is a CIA támogatta, mégis azt gondoljuk, hogy jó dolog volt a Szolidaritás Mozgalom.

Összességében tehát Oroszország támadta meg Ukrajnát, akármit is gondolunk az Egyesült Államokról. Ahogy Micimackó mondaná: ez tény, ez tény, ez tény. Nagyon szépen köszönöm. (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Nagyon cuki vagy!)