Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság egészségügyi állapota hatékonysági, termelékenységi és növekedési tartalékot jelenthetne a gazdaság számára, aminek javításához a megelőzés, az egészségtudatosság erősítése és az intézményrendszer hatékonnyá tétele járulhatna hozzá. Az egészség a nemzeti vagyon része, az ország legfontosabb erőforrásának, a humántőkének az alapja.

(18.30)

A tartósan fennálló betegségek csökkentik a munkában eltöltött időt, a munkaerő termelékenységét, az idő előtti halálozás pedig jelentős kárt okoz a nemzetgazdaságnak. Éppen ezért a meglévő egészség megőrzése nemcsak humanitárius, hanem gazdasági szempontból is előnyös a társadalomnak. Az egészséges életmód mellett a betegség korai felismerését támogathatják a rendszeres állapotfelmérések, szűrővizsgálatok, valamint a háziorvosi rendszer hatékony működése.

Ezzel szemben a magyar lakosság egészségi állapota évek, lassan két évtized óta elmarad, és egyre jobban elmarad a hasonló fejlettségű országokétól a régióban, ami a társadalom fokozatos elöregedése miatt egyre nagyobb terhet ró a számos kihívással küzdő egészségügyi ellátórendszerünkre. És ez a tendencia évről évre tovább romlik; a költségvetés ágazatot érintő részeiben sem láthatunk semmilyen, ezt megváltoztató adatot.

Ez az áremelés és az orbáni infláció költségvetése, azzal a pikáns kiegészítéssel, hogy semmilyen kompenzációs tételt nem tartalmaz a közfeladatokat ellátó, közfinanszírozott egészségügyi intézmények tetemesen megnövekedett rezsiköltségére vonatkozóan.

A mindenkori kormány egyrészt a kormányzati szerkezet és a felelős pozícióba helyezett szakemberek által mutatja meg, mennyire vállal felelősséget a lakosság egészségügyi állapotáért, másrészt az általa beterjesztett költségvetés útján üzen a lakosságnak, mit tart fontosnak és mit nem. Bár az előterjesztés szövege szerint  idézem  „az egészségügy költségvetési forrásainak célja egy modern, a XXI. század kihívásaira megfelelően reagálni képes, hatékony és eredményesen működő ellátórendszer kiépítése”, az előttünk fekvő törvénytervezet szövegéből, szellemiségéből és a benne látható számokból ebből semmi nem derül ki. Ezzel szemben a kormány ismét azt üzeni a magyar emberek számára, hogy az oktatással együtt sem a szakemberek képzése, sem a szakemberek megtartása, sem pedig a magyar emberek egészségügyi ellátása továbbra sem érdekli őket.

Nem derül ki az sem, hogy a magyar emberek magas színvonalú egészségügyi ellátása érdekében milyen fejlesztések folytatását tervezik és miből, az egészségügyi ellátórendszer eredményesebb működésének részeként szerintük az állami fenntartású, aktív fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények üzemeltetésének hatékonyabbá tételét javító milyen rendszerszintű beavatkozások megvalósítására kerül sor.

Az viszont kiderül, hogy Lázár János legendás 270-es listáján fontos egészségügyi fejlesztések kerültek likvidálásra. Egy: az egészségügyi dolgozók lakhatási feltételeinek fejlesztése Budapesten, Gyulán és Szolnokon. Kettő: a Vasútegészségügyi Nonprofit Kft. budapesti egészségügyi központjának évek óta halogatott rekonstrukciója. Három: a Semmelweis Egyetem anyasági centrumának létrehozása. Négy: a XVII. kerületi, a monori és a bicskei rendelőintézet rekonstrukciója. Öt: a Bács-Kiskun Megyei Kórház fejlesztése. Hat: mosdósi krónikus rehabilitációs és szociális betegellátási intézmény fejlesztése és a zalaegerszegi mentőállomás felújítása.

Dobrev Klára kormánya sikeresebben lobbizna hazánk uniós támogatásaiért, mint az Orbán-kormány, és egész biztos vagyok benne, hogy az indokolt egészségügyi fejlesztéseket  és itt elsősorban a járóbeteg-ellátást, a sürgősségi ellátást és az alapellátást javító állami beruházásokat  semmi esetre nem állítanánk le.

A kormány által ismét alultervezett infláció mellett az egészségügyi ágazat költségvetésének mindössze 9,7 százalékos növekedése  ami reálértéken egyébként 10 százalékos csökkenést jelent  azt üzeni az ágazatban dolgozó szakembereknek és betegeknek is, hogy jövőre is folytatódni fog a közfinanszírozott egészségügy eróziója. Az, hogy az egészségügyi ágazat nominális részesedése a költségvetésből még soha nem volt ilyen alacsony, szintén ugyanezt üzeni számunkra.

Az állami ráfordítások előirányzata a szektorban 6589 milliárd forint. Ezzel valamennyit javulhat a közfinanszírozott egészségügy helyzete, hiszen januártól a 2023-as tervezethez képest 11 százalékkal növekednek a kiadások, miközben az orbáni infláció ennél jóval sötétebb jövőt mutat. Az állami egészségügyi kiadások ugyanakkor a GDP 6 százaléka alatt maradnak, ami továbbra is elmarad az uniós átlagtól.

A helyzetet színezi még, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadások 67-69 százaléka származik állami költségvetési forrásból, ami az Európai Unió átlagánál 15 százalékponttal, a visegrádi országoknál 8 százalékkal alacsonyabb. Ez ugyanis lényegében azt jelenti, hogy amit az állami rendszer nem fedez, vagyis mintegy a költségek egyharmadát, azt saját zsebből pótoljuk. Ezzel tovább folytatódik az a többéves tendencia, amely szerint a kormány burkolt célja a lakosság egy részének magánegészségügybe terelése.

Nézzük a számokat! A közfinanszírozott egészségügyi intézményrendszer működését alapvetően meghatározó E-Alap 7. alcíme tartalmazza a gyógyító-megelőző kiadások oldalát. Tegnap a Költségvetési Tanács elnöke is szóvá tette, hogy mivel az ágazat ingatlanüzemeltetési feladatait egy központi logisztikai szerv fogja ellátni, ennek megfelelően az üzemeltetést a kormány átteszi a Pénzügyminisztériumhoz, de az nem tudható, hogy a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság az ebben a rovatban szereplő 148 milliárd kiadásából erre mennyit költ. Az viszont biztos, és talán kicsit érthetetlen is, hogy így az összevont szakellátás főösszege 34 milliárd forinttal, 3,6 százalékkal csökken.

A kormány szeret arról beszélni, hogy 2010-től kiemelten kezeli az egészségügyi dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését, és szerintük ezt jól tükrözi, hogy ezen idő alatt az egészségügyi ágazat részesült az egyik legnagyobb arányú béremelésben. Ez talán igaz az orvosi fizetésekre, bár a kezdő orvosi és szakorvosi bérek emelése arányaiban jelentősen elmarad az idősebb, tapasztalt kollégák béremelési arányaitól. Márpedig, ha egy fiatal szakember nem kezd el dolgozni a magyar egészségügyi intézményekben, őbelőle soha nem lesz tapasztalt, idős orvos.

Az egészségügyi szakdolgozók két lépcsőben tervezett bérfejlesztésének fedezete szintén nem található meg a beterjesztett törvényben, hacsak a háziorvosi fejezetben szereplő 1,1 milliárd forintos többlet teljes összegét nem tesszük át a bértámogatás emelésére, ugyanis ez sincs részletezve. De itt 1 százalékos béremelést láthatunk, tehát ez nem biztos, hogy azt jelenti.

Ugyanezek a számok a fogorvosi ellátásnál 400 millió forint, illetve 0,9 százalék.

A háziorvosi ellátás rovatában most sem találtunk egyetlenegy fillért sem, ami a kormányzat által évek óta erőltetett praxisközösségek többletfeladatait finanszírozná, holott ennek a népegészségügyi jelentősége elvitathatatlan lenne.

Tegnap arról volt szó, hogy a védőnői rendszert megyei kórházakba terelik. Ekkor Rétvári Bence államtitkár úr azt mondta, hogy ez azért történik, hogy jobb kondíciók mellett dolgozzanak. 27,25 milliárd forintról 27,28 milliárdra emelkedik ez az összeg. Nem tudom, hogy ez miben fogja tudni ezt fedezni.

Amennyiben végül is a gyógyító-megelőző kassza főösszege 2167 milliárd forintról 2598 milliárdra nő, ez 19 százalékos növekmény, de ennek legnagyobb része, 346 milliárd a célelőirányzatok jelenleg nem ismert rovatai között oszlik meg, a finanszírozási rendszer pedig 31 milliárd támogatást kap. Ezek okozzák az emelkedést, ez véleményem szerint nem lesz elegendő az egészségügyi rendszer intézményeinek működtetésére és fejlesztésére. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokból.)