Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Ezt a beszédet, amelyet most szeretnék elmondani önöknek idézetként, Rojkó Annamária mondta el a magyar holokauszt áldozatainak emléknapján. Szeretném, ha gondolatait a parlament keretei között is megörökítenénk.

„Aki a New York-i Manhattan-szigeten lófrál a felhőkarcolók között, lazán megpihenhet a Central Parkban. Leül egy padra, bámulja a tóban a kacsákat, a sétányon kocogó városlakókat, vagy a Liberty Islandről odalátszó Szabadság-szobrot. Más nagyvárosokban is léteznek központi parkok. Londonban a Hyde Parkba, Párizsban a Luxemburg-kertbe járnak mindazok, akik élvezik a város lüktetését, és annak maguk is részesei kívánnak lenni. De Manhattan mégis más, mert ezt a városrészt annak idején tömegével érkező bevándorlók formálták ma ismert képére.

Egy múltba tekintő foncsorozott szemüvegen keresztül, mint New Yorknak Manhattan, Budapestnek olyan szegleteként látszik Újpest. A Hudson folyó mellett a Duna szegélyezi a partját, és az előző századfordulón ezen a parton fürdőzött a megyeri strand és a népszigeti Lidó színes közönsége. Ez volt a kis Amerika. Ide jártak a pesti nyaralók, a palotai szomszédok, a gyári munkások, a tímárok, a kádárok, az asztalosok, az ország majdnem összes simlis jampece. Akadt néhány évtized  nevezhetjük akár a történelem kegyelmi pillanatának is , amikor Újpesten a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a baptisták, a zsidók közösen szívták a szabad levegőt. A helyi templomaik ma is látótávolságban állnak egymástól.

Ha kimerevítjük ezt az idilli pillanatot, Prém Margitot, a kitűnő bizonyítvánnyal rendelkező ifjú lányt az Attila utcai kert lugasában láthatjuk. Most is éppen tanul, bizonyára a záróvizsgáira készül. Mindent megtesz, hogy itt, Újpesten lehessen tanító vagy tanár, a státusz hiányában elutasítják. Végül nagyapja, Fröhlich Vilmos, a skót iskola pedellusa beajánlja őt a tantestületbe, ahol négy évtizedes pályájával, kiemelkedő szakmai, iskolavezetői képességeivel és mély humanizmusával hitelesítette és beteljesítette saját sorsának eleve elrendeltetését.

Ebben a megállított pillanatban Prém Margit még maga sem sejti, hogy mennyi mindent köszönhet majd James Webster skót lelkésznek, és azt sem látja még előre, hogy Jane Haining személyében, aki 1932-ben az internátus vezetésére érkezik Budapestre, életre szóló barátra talál. Kettőjük döntése alapján a vészkorszak idején maga az iskola változott az emberség szigetévé.

Prém Margit élete végéig a terézvárosi iskola igazgatói lakásában lakott, de rendszeresen hazalátogatott Újpestre. Az Attila utcai lakóházat, ahol felnőtt, végrendeletében a Gyökössy Endre vezette templom nélküli református gyülekezetre hagyta. Az épületet toronnyal és toldaléképülettel bővítették, és 1948-ban az a lelkész avatta fel, aki az itt éneklő gyerekkórus iskolájának névadója. Benkő István esperes ifjúkorában maga is eltöltött egy évet Edinburghban, személyesen is jól ismerte a skót misszió tevékenységét. Budapesten néhány éve egy rakpartszakaszt neveztek el a mártírhalált halt Jane Hainingről, és a mai naptól Újpesten egy park viseli a tragikus sorsú Prém Margit nevét. Kettőjüket immár GPS-koordináták is összekötik.

Aki mostantól Manhattan helyett Újpesten lófrál a Baross utca és a Perényi utcai társasházak között, legyen az környékbeli, vagy messziről érkező városjáró, lazán megpihenhet a Prém Margit parkban. Leülhet a padra, a Tóth Dávid által készített mellszobor mellé. A kacsák helyett itt a tavaszt élvező rigókat és cinkéket lesheti, vagy a babakocsit tologató édesanyákat és a bevásárlásból érkezőket. Prém Margit nem tart fáklyát a kezében, mint a New York-i Szabadság-szobor. Az ő fején nincs hétágú korona, csak egy prémium minőségű vintage kalap. Ma, április 16-án, a magyar holokauszt áldozatainak emléknapján nekünk mégis ez a zsebkendőnyi sziget jelenti a Central Parkot.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.