Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt nemzetiségi Képviselő Úr! Szószóló Hölgy és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az államalapítás óta többnemzetiségű, soknemzetiségű állam, ország, és ahogyan ez így volt annak idején, több mint egy évezrede, ahogyan így volt ez az elmúlt évszázadok során, az elmúlt évtizedekben is Magyarország többnemzetiségű ország, amely lakosságának körülbelül 10 százaléka valamely nemzetiséghez tartozónak vallja magát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Magyarországon 2010 után gyökeres változások álltak be, és ebben az időszakban, amikor teljesen új jogi alapra helyeztük a nemzetiségek életét, akkor fogadtuk el Magyarország új Alaptörvényét, amely Alaptörvény garantálja a Magyarországon élő nemzetiségek megmaradását, identitásának a megőrzését; nyelvét, kultúráját az államnak kötelessége megóvni és segíteni ápolni.

Tekintettel arra, hogy már hallottuk ezt az idézetet, mégis hadd hozzam ide az Alaptörvénynek ezt a megfogalmazását: „A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.” A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre, és mint említettem, a magyar államnak kötelessége a nemzetiségek nyelvét, kultúráját megóvni és ápolni, az önazonosságuk megőrzését segíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Erre az Alaptörvényre ráépítve fogadtuk el ugyancsak 2011-ben a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvényt, ahogyan ezt az Alaptörvényben meg is fogalmaztuk, illetve az alaptörvényi felhatalmazás alapján került ide a Ház elé annak idején az új nemzetiségi törvény, a 2011. évi CLXXIX. törvény.

Ez a törvény tulajdonképpen egy új jogi keretet teremtett a nemzetiségek életére vonatkozólag. Engedtessék meg, hogy én csak két apró részletet emeljek ki, két apró hangsúlyt erről az új törvényről, a 2011-es, nemzetiségek jogairól szóló törvényről. Annak idején is sokat beszéltünk és vitatkoztunk az etnobiznisz jelenlétéről és jelenségéről. Ez a törvény volt hivatott az etnobiznisz jelenségének a megszüntetésére. Úgy gondolom, hogy jelentős előrelépést is tettünk annak idején e törvény elfogadásával ezen a területen.

A másik fontos eleme volt ennek a törvénynek, hogy hitelesítse a hiteles őshonos nemzetiségi közösségeinket, pontosan részben azzal, hogy az etnobiznisz jelenségét visszaszorítottuk, sőt reménység szerint majdnem teljesen megszüntettük, illetve újra bevezettük a „nemzetiségi” fogalmat. A „nemzetiségi” fogalom újrabevezetésével kapcsolatosan engedjék meg, hogy idézzek Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak éppen a napokban egy díjátadón elmondott beszédéből, amely, azt gondolom, hogy frappánsan összefoglalja, hogy miért is tartottuk fontosnak 2011-ben a „kisebbségi” fogalom megszüntetését ezen a területen és a „nemzetiségi” fogalomnak a jogi keretekbe való iktatását.

Miniszterelnök-helyettes úr rendkívül szerencsétlennek és méltatlannak tartja a „kisebbség” kifejezést, mert ahogy fogalmaz, annak hallatán az ember óhatatlanul a „kevesebb”-re asszociálhat, holott a magyarországi nemzetiségek nem kevesebbek senkinél. Attól, hogy egy közösség létszámában kisebb, szellemiségében, kultúrájában, értékhordozásában lehet több. A „kisebbség”-nél pontosabb kifejezésnek tartja a „nemzetiség”-et és a „nemzetrész”-t, mert ez kifejezi, hogy része az anyanemzetnek, része egy nagyobb közösségnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént említettem tehát, hogy 2010 után teljesen új jogi alapokra helyeztük a nemzetiségi közösségek életét. Úgy is fogalmazhatnám, hogy létrehoztunk egy magyarországi modellt. Ennek a magyar modellnek négy nagyon fontos alappillére van, és az elmúlt időszakban ezt a négy alappillért próbáltuk tovább erősíteni. Az egyik és legfontosabb alappillére ennek a magyarországi nemzetiségi modellnek  ha lehet így fogalmazni kicsit nagyképűen , az a nemzetiségi önkormányzati rendszernek nemcsak a megteremtése, hanem ennek a folyamatos karbantartása, kiterjesztése, megerősítése, mert ez az önkormányzati rendszer Európában is példaadó módon létrehozta és garantálja a nemzetiségi közösségek kulturális és bizonyos helyeken, bizonyos területeken a területi autonómiáját is.

A másik alappillére ennek a magyar modellnek a nemzetiségi intézményrendszer létrehozása. Bár lehet, hogy ez túlzás, mert valamilyen szinten mindig is voltak nemzetiségi intézmények, de azt gondolom, hogy minőségileg egészen más helyzetről beszélünk, hiszen az elmúlt időszakban óriási változások következtek be ezen a területen a nemzetiségi közoktatási, köznevelési, kulturális és egyéb intézmények tekintetében. Mi a nemzetiségi intézményrendszert egy olyan alappillérnek tekintjük, amely az őshonos nemzetiségi közösségek megmaradásának és jövőjének a garanciája. Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos alappillér, amelyet folyamatosan tovább kell erősítenünk, segíteni és támogatni mindenféle lehetséges és rendelkezésre álló eszközzel.

A harmadik fontos alappillére ennek a magyar modellnek a parlamenti képviselet megvalósítása, amelyről évtizedeken keresztül szó volt itt, az Országgyűlésben is, a magyar közbeszédben is, de érdekes módon senki nem tudta vagy nem akarta ezt megcselekedni, megvalósítani, mondhatnám azt, hogy nem volt meg rá az igazi politikai akarat.

(12.30)

Ezt az elmúlt időszakban sikerült együtt közösen megvalósítanunk, megteremtődött a politikai akarat, és egy közös, nagy lélegzetvétellel megteremtettük a nemzetiségek parlamenti képviseletét, nemzetiségi szószólói intézményrendszert, illetve a kedvezményes nemzetiségi kvóta lehetőségét, amelynek következtében a német nemzetiségi közösség immáron nemzetiségi képviselőt is delegálhatott a parlamentbe.

Tisztelt hölgyeim és uraim, nem szabad megfeledkezünk ennek a magyar modellnek egy következő és mégis ugyanilyen olyan fontos alappilléréről, amiről rendszeresen úgy látom, hogy sajnos megfeledkezünk, ez pedig az, hogy mindaközben, mialatt kialakítottuk ezt az intézményrendszert  részben önkormányzati intézményrendszert, részben intézményrendszert, a parlamenti képviselet intézményrendszerét , eközben a magyar politikum, a magyar állam nem építette le a nemzetiségi civil közösségek és a nemzetiségi egyházi közösségek segítését és támogatását. Magyarul, ennek a magyar modellnek a negyedik fontos alappillére továbbra is a nemzetiségi civil közösségeknek és a nemzetiségi egyházi közösségeknek a további megőrzése, megtartása, segítése, erősítése és természetesen költségvetési és finanszírozási támogatása.

Én úgy gondolom, hogy ezek az alappillérek mind-mind fontosak ahhoz, hogy maga az egész konstrukció, az a bizonyos magyarországi nemzetiségi modell, a magyar modell jól, biztonságosan és kiszámíthatóan működjön, és soha ne felejtsük el, hogy mindennek egyetlen célja van, hogy a magyarországi nemzetiségek jól érezzék magukat itt, Magyarországon; otthon érezzék magukat itt, Magyarországon, tudván azt, hogy ennek az országnak államalkotó tényezői, és tegyünk meg mindent ezen nemzetiségeknek a megőrzéséért, anyanyelvükért, kultúrájukért és önazonosságukért.

Megmondom őszintén, hogy mialatt a jobbikos képviselőtársamat hallgattam, az alappillérekhez, a négy alappillér mellé odaírtam egy ötödiket; ez pedig az, hogy a nemzetiségi kistelepülések térségeiben való segítségnyújtás. A jobbikos képviselőtársam elfelejtkezett erről valószínűleg, de mi már három esztendő óta elindítottunk egy „Magyar falu” nevű programot  reméljük, hogy ők is tudnak erről , ez pedig pontosan azt a célt tűzte ki  és nem is sikertelenül , hogy részben a magyar kistelepüléseken, részben pedig az őshonos nemzetiségek által alkotott kistelepüléseken ezeknek a településeknek részben a lélekszáma tekintetében, részben pedig a jövőjének építése tekintetében sokféle lehetőséget kínáljunk.

A „Magyar falu” program tehát ezen a területen is segít, részben a települési szolgáltatások biztosítására, részben az ott élő közösségnek a különböző közösségi rendezvényei feltételeinek biztosítására, részben a falusi CSOK segítségével, természetesen az ottlakás lehetőségét megerősítendő és számos más olyan intézkedési lehetőséggel, ami pontosan azt a célt szolgálja, hogy a kistelepüléseken élő nemzetiségi közösségek is a saját lakóhelyükön, ott, ahol az őseik évszázadok óta élnek, ott tudjanak megmaradni.

Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy ma Magyarországon virágzik a nemzetiségi közösségi élet, ezeken a kistelepüléseken is. Itt említhetném példaként a saját választókerületemet, amelyben mind a horvát, mind a cigány, roma, mind pedig a német nemzetiségi közösségek virágzó, igenis virágzó közösségi életet élnek.

Sajnos, a pandémia ezt a közösségi életet most egy picikét próbára tette és próbára teszi, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy az elmúlt esztendők során lépésről lépésre, évről évre, időszakról időszakra azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a nemzetiségi közösségek újraéledtek, és nemcsak múltjuk, hanem jelenük és jövendőjük is van ebben az országban, ebben a hazában és azokon a településeken, ahol évszázadok óta ezek a nemzetiségi közösségek éltek és ma is ott élnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az előttem szólók nagyon-nagyon részletesen ismertették az előttünk fekvő törvényjavaslatot, én csak nagy vonalakban érintem ezt. Mindenesetre még annyit hadd jelezzek, hogy a nemzetiségi támogatások összege 2010 óta a hatszorosára nőtt, illetve a nemzetiségi iskolák száma 2010 óta a nyolcszorosára nőtt. Mindezek is alátámasztják azt, amit az imént mondandó voltam, tehát hogy ma Magyarországon a nemzetiségi élet, a nemzeti közösségek élete valóban virágzik és új lehetőségek előtt állnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos aláhúzni azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat  ezt Ritter Imre képviselőtársunk is említette  egyhangú támogatással került ide, az Országgyűlés elé, nemcsak a bizottságban, a bizottságokban, hanem szinte  ha jól értettem  minden egyeztetés végén. Bár voltak viták, ami normális dolog, de minden egyeztetés végén tulajdonképpen mindenki támogatását és áldását adta erre a törvényjavaslatra. Ez szerintem nagyon fontos, ez egy óriási dolog.

Ennek a törvényjavaslatnak a célja, mint hallottuk, a legitimáció, az átláthatóság, a világos és követhető listaállítási szabályrendszer megteremtése, illetve a jogorvoslat biztosítása. Mindezek alapján, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakciója természetesen támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és kérem, hogy mindenki támogassa is azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)