Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elsődleges gyermekvédelem a családvédelem, és a teljes, ép családban való felnövés a legalapvetőbb feltétele az ideális gyermeki életnek. Ezt nemcsak én vallom így, hanem az ENSZ gyermekjogi egyezményének kialakításában is megfogalmazódott ez a vélemény, és ha gyermekvédelemről beszélünk, akkor elsődlegesen ezt kell kiemelnünk. Javasoljuk is, hogy a gyermekvédelem fogalmának alanya a család legyen a magyar gyermekvédelmi törvényben, hiszen a gyermekek jogai akkor tudnak maradéktalanul érvényesülni, ha az ép családban való felnövést segíti elő az állam, illetve természetesen azok a családtagok, akiken ez múlik.

(14.30)

Az egyezmény azt is kimondja, hogy a gyermekek fizikai, lelki és személyiségfejlődése szempontjából is az a legelőnyösebb, ha csekély számú, állandó, gondoskodó kapcsolat áll a rendelkezésükre, és itt elsősorban a családtagokat, apát, anyát, testvéreket értik, természetesen a nagyszülőket és a gyermekek gondozására és nevelésére szakosodott szakemberek együttesét. Ez az a személyi kör tehát, akikről beszélnünk kell, ha gyermekvédelemről, családvédelemről beszélünk.

A XXI. század kihívásait már 1999-ben rendkívül jól összefoglalta az abban az évben karácsonykor kiadott püspöki konferencia hírlevele a katolikus egyház részéről, már akkor megfogalmazták azokat a legfontosabb célokat és problémákat, amelyekkel szembe kellett nézniük a családoknak, illetve az államnak, de mindegyik tekintetében azt látjuk, hogy sajnos a helyzet romlott. Egyrészről és első helyen említik a gyermekvállalás és -nevelés presztízsének csökkenését. Való igaz, hogy beszélnünk kell arról, hogy a fiatalok miért nem akarnak gyermeket vállalni, miközben az előző generációkban mindez természetes dolog volt.

E tekintetben Magyarországon is nagyon sokat romlott a helyzet, most már, ha megkérdezik a magyar fiatalokat, hogy akarnake gyermeket vállalni, akkor az előző generációhoz képest jóval kisebb mértékben válaszolják egyáltalán azt, hogy akarnak, azt meg, hogy nagycsaládot terveznek, még kevesebben válaszolják. Éppen ezért is indított Novák Előd egy plakátkampányt, illetve a gyermekvállalás és a családi életforma népszerűsítését céljául kitűző egész éves eseménysorozatot, illetve kampányt. Nagyon sajnálom, hogy több kormánypárti újságban, illetve médiában letiltották ennek a megjelenését. Tehát konkrétan az a hirdetés, hogy a legférfiasabb dolog az apaság, nem jelenhet meg pénzért sem kormánypárti médiafelületeken, vagy az a mondat nem kerülhet bele ezekbe, hogy a nők legnagyobb dicsősége az anyaság. Valójában ez az önök politikája, bármennyire is beszélnek családbarát Magyarországról, több kormánypárti lap ennek az egyébként az Anya-Ország Alapítvány szervezésében megjelent hirdetésnek a megjelenését letiltotta.

Az sem igaz, hogy a magyar költségvetésből önök nagyon nagy részt fordítanak a családok támogatására. Valóban voltak olyan évek, amikor ez igaz volt, mára azonban az Eurostat statisztikái alapján Magyarország a 27 EU-tagállam közül a 20. a családtámogatásokra fordított összegek GDP-arányos ráfordításában. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!) Tehát e tekintetben is visszaesett Magyarország. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) De ami a legsúlyosabb és a legfájóbb: a teljes termékenységi arányszám brutális mértékben esett vissza, és nemhogy nem kerültünk közelebb ahhoz a célhoz, amit Orbán Viktor még 2018-ban megfogalmazott, hogy a bizonyos 2,1 termékenységi arányszámot elérjük, hanem a KSH legfrissebb statisztikái alapján 1,38-ra esett vissza ez az adat, tehát a 2013-as szinten van ismételten, pedig 1,59 is volt három évvel ezelőtt. Látható tehát, hogy a kormány családpolitikája és családtámogatásai nem válságállók, az első krízist követően nem tudták megtartani sem azokat az eredményeket, amelyeket elértek, és gyakorlatilag a 11 évvel ezelőtti szintről kell újrakezdenünk ennek a tornászását.

Ami talán még inkább felháborító: az alapvető fiziológiai szükségleteket biztosító szolgáltatások tekintetében a magyar családok azok, akik a legnagyobb vesztesei voltak a gazdasági válságnak. A rezsiárak átlagos fogyasztás feletti szintjéért ’22 őszétől az áram esetében kétszeres, a gáz esetében több mint hatszoros árat kell fizetni. Az átlagos fogyasztásba jelentékeny számban nem beleférő egy- és kétgyermekes családok nem kapnak ezt kompenzáló támogatást, ugyanebben az időszakban az alapvető megélhetési költségekre már a jövedelem több mint felét költik a többgyermekes családok, és ami még szomorúbb, negyedrészük a szegénységi küszöb alá került. Ennek eredménye kilenc-tíz hónappal később jelentkezett is, ahogyan említettem, a teljes termékenységi arányszám visszaesett 1,4 alá.

Ha az alapvető egészségügyi ellátást és a prevenció biztosítását nézzük meg a gyermekek vonatkozásában, akkor azt látjuk, hogy a házi gyermekorvosi szolgálatok 10 százaléka betöltetlen, emiatt több mint százezer gyermek nem fér hozzá házi gyermekorvosi ellátáshoz. A magyar tizenévesek körében… (Rétvári Bence: Nem igaz! Hozzáfér!) KSH-adatokat mondok, államtitkár úr! (Rétvári Bence: Az nem a hozzáférésről szól!) A magyar tizenévesek körében átlag feletti a dohányzás és az alkoholfogyasztás elterjedtsége is, a 15-19 évesek negyede különböző rendszerességgel fogyaszt alkoholt, és becslések szerint 400 ezer gyermek él alkoholista szülőkkel.

Ha a válság hatásait nézzük, azt látjuk, hogy a nagycsaládosok még nagyobb mértékben szenvedték meg ezeket a gazdasági nehézségeket, a három- vagy többgyermekes családoknak már a 30 százaléka, tehát közel harmada került a szegénységi küszöb alá. Tehát a magyar kormány családpolitikája nem volt válságálló, és nem segítettek kellő mértékben a nagycsaládosoknak sem.

De folytatva a katolikus egyház által megjelölt problémákat: a párkapcsolati és kisközösségek labilissá váltak és felbomlottak, a gyermekekkel töltött minőségi idő rendkívüli mértékben lecsökkent, a férfiminta és -jelenlét hiánya a családok életében is rendkívül nagy probléma, illetve a kortárscsoportokhoz, -közösségekhez való csökkenő csatlakozási lehetőség, amely szintén a digitalizáció egyik következménye, és a Covid-lezárások ezt még inkább súlyossá tették. Erre sincs a kormánynak válasza ebben a törvényjavaslatban sem, mert bár helyesen megpróbálnak valamilyen módon fellépni a pornóoldalak elérésével szemben, egyrészt ez is hatástalan lesz vagy nagyon alacsony hatásfokkal fog megvalósulni, másrészt a képernyő előtt töltött időnek csak nagyon kis részét érinti, számos más problémával egyáltalán nem foglalkoznak sem ebben a törvényjavaslatban, sem más törvényjavaslatokban, és ez nagyon káros következményekkel fog járni a fiatalokra nézve. A digitális fogyasztóvédelem kérdésére önálló törvényt kellene alkotni, és különösen fontos lenne, hogy digitális gyermek- és ifjúságvédelmi törvényt alkossanak, nem egy elemét kiragadni ennek az egész kérdésnek, hanem át kéne nézni, hogy mik azok a veszélyek, amelyek leselkednek a fiatalokra, és ezekre mindegyikre valamifajta választ kellene adni.

Az Európai Unió egyik stratégiájában is megfogalmazzák ugyanis, hogy a 80 millió európai gyermek ötödét érte már szexuális zaklatás a közösségi médiában. Ezért természetesen támogatjuk, hogy valamilyen módon fellépjenek ezzel szemben is, de nem látunk hatékony eszközöket erre. Nem beszélnek most sem arról, és amikor a digitális államról, illetve digitális állampolgárságról szóló törvények vitájában mondtam el, akkor sem kaptam választ rá, hogy mi a helyzet az adatbiztonság kérdésével. Volt olyan, hogy a Facebook 500 millió ember adatait juttatta el különböző hackerekhez; 500 millió ember adatait. Ezek közt voltak magyar állampolgárok is. Hogyan védi meg az állam a BigTech-óriásoktól a magyar embereket? Miért nem lépnek fel velük szemben hatékonyabban?

Az Európai Unió nemrégiben fogadta el az úgynevezett DSA-törvényt, amelyhez számos ország fűzött a saját joggyakorlatába történő átültetéskor szigorító feltételeket, amelyek hatékonyabban védik meg az állampolgárok adatait is, illetve a jogérvényesítés lehetőségét ezekkel a platformokkal szemben. A magyar kormány dilettantizmusa vagy slendriánsága miatt, nem tudom, hogy melyik volt az oka, önök szó szerint vették át az Európai Unió rendkívül liberális szabályozását, holott felhívtuk a figyelmet arra, hogy például Írország további biztosítékokat beépített a törvénybe, önök mégsem tették ezt meg.

(14.40)

A befolyásolás, az információs hozzáférés, az internetes zaklatás és a mentális egészségre való hatása a képernyő előtt töltött időnek mind-mind olyan kérdés, amire nagyon sürgető lenne jogalkotói választ is adni, illetve akár a tantervbe beépíteni a digitális eszközöknek az olyan típusú használatát, amely felkészíti a gyermekeinket arra, hogy ez előnyükre váljon.

Prevenciós programokat is kellene önöknek támogatnia e tekintetben, hiszen maga a képernyő-túlhasználat, ha nem is olyan tartalmat ér el a gyermek, ami nem az ő életkorának megfelelő, önmagában olyan károkat okoz az ő idegrendszeri fejlődésében, a készségei kifejlődésében, amelyek később nem pótolhatók, illetve megnő a függősége. Már kimutatható az, hogy a képernyőfüggő gyerekek körében felnőttkorukban több a drogfüggő és az alkoholfüggő. Tehát ennek a függőségnek a kialakulását épp hogy erősíti, ha a képernyő-túlhasználatot nem tudjuk fékezni.

Az a megoldás, amit önök konkrétan a szolgáltatókra hárítanak, illetve a szülők kérésére a szolgáltatóknak szükséges megtennie, félő, hogy a dizájnerdrogokhoz hasonló eredményeket fog csak szülni. Lesz egy lista, amelyet nem érhetnek el majd a fiatalok, de ezt nagyon könnyű lesz kijátszani, ha nem tudják kellő időben frissíteni, és gyakorlatilag állandóan új és új tartalmak fognak megjelenni. Ezért azt javasoljuk, hogy legalább egészüljenek ki maguk az oldalak olyan kulcsszavakkal, hashtagelt szavakkal, amelyek az ilyen oldalak megtalálását könnyebbé tennék a gyerekek számára, illetve könnyebbé teszik a törvény kijátszását, ha ezek nincsenek benne, és a folyamatos felülvizsgálatra és aktualizálásra törvényi garanciát szeretnénk látni e tekintetben is.

A különböző szűrőkkel a másik probléma az, hogy erről a téma szakértői azt mondják, hogy nagyjából 10-11 éves korig használható és hatékony a különböző szűrőprogram, mert a felső tagozatba érkezve a gyerekek már annyira jól tudják használni az eszközeiket, hogy a családi szűrőprogramokat saját maguk ki tudják játszani. Le tudnak tölteni ilyen appokat, vannak ilyen oktatóvideók különböző videómegosztó portálokon a gyerekeknek, hogy hogyan játszd ki a szülői szűrőprogramot a telefonodon, és akkor ott le van nekik végig vezetve, hogy hogyan tudnak úgy elérni oldalakat, úgy megtekinteni tartalmakat, hogy a szülő bármilyen programot is telepít rá az ő okoseszközükre, nem fogja látni, hogy a gyermek mit csinál.

Nagyon fontos azt is látni, hogy a gyerekek döntő része, 99 százalékban szórakozásra használja a telefonját. Egész egyszerűen az ő érettségük, az idegrendszeri fejlettségük, illetve az agyuk működése nem teszi azt lehetővé, hogy azt a fajta digitális egyensúlyt…  és nem megbántani szeretném a gyermekeket természetesen, hanem ez egy természetes biológiai adottság, az életkorukból fakad. Ők még nem képesek arra, hogy olyan mértékű önkontrollt gyakoroljanak, ami a tudatos felhasználói magatartást lehetővé tenné, tehát ez egy illúzió a részünkről, ha ebben gondolkodunk.

Maguknak a pornóoldalaknak a korlátozása nyilvánvalóan támogatandó, és nagyon fontos erről beszélni, hiszen a fiatal generációt különösen a közösségi média miatt sokkal nagyobb mértékben érinti az alacsony önbecsülés vagy a testképzavar kialakulása, amihez ezek is nyilvánvalóan hozzájárulnak, és az iskolai teljesítményre is kimutatottan rossz hatással van, ha ez a fajta függőség kialakul a gyerekek körében. Tehát mindenképpen tudjuk ezt támogatni. Ugyanakkor az erre létrehozott javaslatokat, illetve a törvényjavaslatnak ezt a részét nagyon alacsony hatékonyságúnak tartjuk.

A gyermekvédelmi rendszerre rátérve, és ha szűk értelemben beszélünk a gyermekvédelemről, akkor azt mondhatjuk, hogy lett volna egy esély a pedofilbotrány után legalább arra, hogy a gyermekvédelem megerősödjön és új lendületet kapjon akár szakmai, akár finanszírozási vonatkozásban, és több esetben itt is támogatni tudjuk azokat az irányokat, amelyeket önök megfogalmaznak. Igen, szükség van a gyermekvédelemben dolgozók szigorúbb ellenőrzésére, szükség van arra, hogy az ilyen intézményekben élő gyerekek számára több sportolási, kulturális lehetőséget teremtsünk meg. Ugyanakkor csak a felszínt kapargatjuk, amikor a gyermekvédelem intézményrendszerét át akarjuk tekinteni, és az abban leledző problémákat meg akarjuk oldani.

Nagyon fontos lenne az is, hogy élesen válasszuk el a pedofilok elleni szigorú fellépést a minden dolgozó magánéletébe való benyomulástól. Tehát a kontrollt addig a mértékig tudjuk támogatni, ameddig ez nem jár olyan behatolással valakinek a magánéletébe, amely sértheti és joggal sértheti őt; már csak azért is, mert kapacitáshiánnyal küzd a teljes gyermekvédelem. Ez megmutatkozik a gyámok tekintetében is, a gyermekotthonban dolgozók és a nevelőszülői hálózat vonatkozásában is láthatjuk mindezt.

Nagyon fontos lenne az is, hogy a vezetők felelőssége is tükröződjön a törvényben, hiszen nagyon sok esetben láttuk azt, hogy sokszor ők, a vezetők igyekeznek eltussolni az ügyeket a tisztességgel jelentő munkatársak jelentései után, így az ő felelősségüknek is meg kellene jelennie a gyermekvédelmi szabályozással kapcsolatban.

Látni kell azt, hogy a jelenleg gyermekvédelmi szakellátásban élő 23 ezer gyermek és fiatal közül a jogszabály szerint minden 12 éves kor alatti gyereket nevelőszülőknél kellene elhelyezni, de ezt még mindig nem tudják önök megtenni, mert hosszú évek óta hiányzik nagyjából kétezer nevelőszülő. Ennek részben nyilvánvalóan finanszírozási oka van.

A másik: elengedhetetlen lépés lenne a béremelés és a társadalmi presztízs növelése, aminek a teljes gyermekvédelmi szakemberi réteget érintenie kellene.

Az egészen elképesztő, és ez a törvényjavaslat sem nyújt semmiféle megoldást rá, hogy a jelenlegi rendszerben összesen 16 fő gyermekjogi képviselő működik és látja el közel 23 ezer gyermek érdekképviseletét. A számokból önmagában látható és mindenki számára egyértelmű, hogy óriási fejlesztésre lenne szükség a gyermekvédelemnek ezen a területén is, a kormány mégsem tesz ebben az ügyben sem egyetlenegy lépést, ebben a törvényjavaslatban sincs erről egyetlenegy szó sem.

Tehát vannak olyan részproblémák, amelyekre önök nyújtanak legtöbbször egyébként nem hatékony, olykor akár még nevetséges megoldásokat is, ráadásul az önmagában megkérdőjelezhető, hogy éppen a digitális védelemre vonatkozó szabályozás jövő év őszétől kezdve fog sávosan hatályba lépni. Lehet, hogy addigra már az idő el is megy mellette, hiszen amilyen gyorsan változnak a digitális eszközök, illetve elérési módszerek, elképzelhető, hogy mire hatályba lép, addigra már bőven túl lesznek a fiatalok is, ezek az oldalak pedig, amelyek ebből élnek szolgáltatóként, azok meg különösen rájönnek jövő év őszéig, hogy hogyan tudják kijátszani ezeket a szabályokat.

A felszólalásomat pedig Szent II. János Pál pápa apostoli buzdításával szeretném zárni, aki a keresztény családok feladatairól így írt: „Szeretném meghirdetni az örömet, amelyet mindannyiunknak hoznak a kisgyermekek, akik az élet tavaszát és a föld minden országának jövőjét jelentik. Ugyanis egyetlen nép és egyetlen politikai rendszer sem gondolhatja el másként a következő korszakát, csak úgy, hogy figyelembe veszi az új nemzedéket. A gyermekekről való gondoskodás tehát már születése előtt, fogantatása első pillanatától kezdve, s a gyermek- és ifjúkoron végig az emberek közötti kapcsolat alapvető megmutatkozása.

(14.50)

Mi jobbat lehetne kívánni az összes nemzeteknek, minden embernek és a világ valamennyi gyermekének, mint azt a szebb jövendőt, amikor majd teljesen megvalósul az ember jogainak tiszteletben tartása. Hogy minden egyes világra jövő gyermeket elfogadnak, szeretnek, megbecsülnek, egységes testi és lelki nevelésben részesítenek, és minden tekintetben törődnek vele.” Ezt kívánom a mi gyermekeinknek is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)