Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd rögzítsem azt, hogy maga az alaphangja a vitának olyan volt, ami illik az ügy súlyához, tehát a víz az emberi élet alapja, nemzeti kincs, nemzetbiztonsági kérdés  rögzítették a hozzászólók szinte valamennyien. Némileg ebbe csapott bele Varga képviselő úr felszólalásával, aki olyan jelzőket sorakoztatott fel, hogy őrült, beteg, agyatlan terv, hatalmas vízpusztító akkumulátorgyár, ami tulajdonképp nem témája a mostani jogszabálynak, de hadd térjek ki rá néhány mondat erejéig.

Azt látom, hogy az akkumulátorok összekötése állandóan ezzel a jelzővel, hogy vízpusztító, egy politikai alapvetés része, és… (Varga Zoltán: Szakmai!) A legkevésbé sem az, képviselő úr, a legkevésbé sem szakmai, mert valóban, mint számos ipari létesítménynél, a termeléshez szükséges a víz hűtővízként, számos más iparágban ez így van. De ha megnéznénk azt, hogy vajon mennyi a vízfelhasználása az akkumulátorgyáraknak, akkor rájönnének, hogy az első tízben nincsenek benne. Hangsúlyozom, hogy az első tíz magyarországi létesítményben! Papírgyár, műtrágyagyár, hatalmas nagy vágóhídi és élelmiszeripari üzemek, netán sörgyárak  de véletlenül sem akarom azt mondani, hogy forduljanak rá ezután a sörgyárakra, és azokat próbálják kitolni az országból. Vagy netán azt kérdezném csak meg, hogy miután itt végeztek a munkájukkal, tehát hogy el innét az akkumulátorokkal, elmenneke a szomszédba meg mindenhova? Mert ha itt környezetet pusztít, akkor azért az önök internacionalizmusa alapján menjenek el máshova is, hát, ne engedjük meg, hogy más embereket pusztítson az akkumulátorgyár! (Varga Zoltán közbeszól.)

Tehát elektromos autó kell, de az akkumulátorok pusztuljanak. A tömegközlekedés, a közösségi közlekedés jó  de buszmegálló? Hát, ott zörög a busz állandóan előtte, tehát tűnjenek el a buszmegállók! Ez együtt van. Ha akarjuk magát az elektromos közlekedést, ahhoz bizony kell akkumulátor a technika jelenlegi állásánál (Varga Zoltán közbeszól.), és nagyon hosszú ideig ez így is lesz.

Mindezek mellett tényszámokat is hadd mondjak, mert fontos azt rögzíteni, hogy mi áll rendelkezésre és mi nem. A Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Kft.  ott is szakember van, mérnökember  tájékoztatása szerint Debrecen elméleti kapacitása, azaz a vízkészletek napi utánpótlódása felszín alatti vízbázisok esetén 75 ezer köbméter/nap, felszíni víz esetén 30 ezer köbméter/nap, összesen tehát 105 ezer köbméter naponta. Ezek azok a maximummennyiségek, amelyek kitermelése esetén a vízkészlet még nem csökken. Jelenleg elérhető, tehát technikailag kivehető 72-75 ezer köbméter/nap. Ez úgy jön ki, hogy a Keleti-főcsatorna távvezetékén átvehető napi 12-15 ezer köbméter/nap, és a felszín alatti vízkészletekből még jön 60 ezer köbméter/nap. Ahhoz, hogy az engedélyezett és elérhető vízkészletek ténylegesen is kitermelhetők legyenek, kapacitásfejlesztési beruházásokra van szükség, amelyeknek az előkészítése, sőt a beruházása folyamatban van.

(13.10)

Mindezek mellett említsük meg a szürkevíz kérdését, amelyről azért mást gondol egy nyugat-európai szakirodalom: ott tartanak már, hogy elválasztják a fekáliát a mosdóvíztől és mástól. Nálunk a szürkevíz legyen az, hogy ez a tisztított szennyvíz, amelyet… (Varga Zoltán közbeszól.)   jó, magyarországi terminológiával mindenki ezt érti alatta , amelyet keverve, egyharmados arányban alkalmassá tesznek arra, hogy hűtővízként szolgáljon. És az ipari parkban levő beruházások készségüket fejezték ki ennek a víznek az igénybevételére. Ez a munka jelenleg folyamatban van. (Varga Zoltán és dr. Keresztes László Lóránt közbeszól.)

Mindezek mellett én bízom abban  mivel a DK és még sokan mások a 10 éve befagyasztott díjat említették, mint ami a jelenlegi helyzetben a bűnös , hogyha ez változna, akkor feltételezem, hogy meg fogják szavazni, tehát hogyha a befagyasztás rosszat tett. Egyébként térjünk vissza azokra az időkre, 2010-re! A magyar kormány egy olyan gyakorlatot fagyasztott be, amiben  ha visszagondolunk a rendszerváltozás előtti időre  két dolog volt biztos, hogy szilveszterkor Hofi Géza beszél a szilveszteri kabaréban, és január elsején felmennek az árak. Ez az év végi állandó kettős volt, Hofi Géza meg az árak, díjak növekedése. 2010-ben azt határoztuk el, hogy ennek nem kell így lennie, és ennek haszonélvezői voltak és vannak jelenleg: a magyar családok. Tehát azért ha megkérdezzük az embereket, hogy ők nem szeretike a rezsicsökkentést, de, szeretik a rezsicsökkentést, mert elképesztő nagyságrendű forrásokat hagy, hagyott a zsebükben, és így a magyar életminőség azonos nettó fizetés esetén is magasabb tudott lenni a vetélytársainál. Ennek az átgondolása persze valószínűleg a víziközművek esetén szükséges.

Átadás: hogy átadjáke az önkormányzatok a víziközmű-tulajdonukat és magát a működtető vagyont is, hiszen két vagyonról van szó. Rengeteg emocionális elem van ebben, ugyanis a rendszerváltozás idején az a fajta ragaszkodás természetes volt, hiszen a víziközművek jelentős részét, az ivóvízvezetékeket maguk a lakosok építették: 11 méter kijelölve, 11 méter a szemben levővel együtt, megvolt egy telekszélesség. Hát, hogyne lett volna ez az önkormányzati vagyon része!

Ezzel szemben az elmúlt években, és egyébként ezt kihagyjuk, hogy ezen a területen milyen hatalmas beruházások folytak az Orbán-kormány idején: 100 százalékban európai uniós és nemzeti forrásból épültek, önkormányzati és lakossági önerő nélkül. Itt viszont már megkérdezném: biztosan természetes, hogy ez önkormányzati tulajdonban legyen? És természetesen a két végpont között van számos dilemma, ezért aztán párthovatartozás nélkül, mert nincs ebben az országban diktatúra, van úgy, hogy fideszes vezetésű városok döntenek, kormánypárti vezetésű városok döntenek úgy, hogy marad önkormányzati tulajdonban a cég, és van olyan ellenzéki vezetésű város is, amelyik meg úgy döntött, hogy mégiscsak az integráció része kíván lenni.

Egyébként hadd rögzítsük azt, hogy köztulajdonból köztulajdonba kerül. Nem az a helyzet áll elő, amiről Nacsa Lőrinc képviselőtársunk beszél, hogy eladták, eladták az alapvető infrastruktúrákat; itt magyar köztulajdonból kerül magyar köztulajdonba, amennyiben úgy gondolják az önkormányzatok. Mi nem vagyunk tsz-szervezők, tehát nem küldünk se cigányzenekart, hogy belépjenek, se verőembereket, tehát döntenek maguk a helyi közösségek aszerint, ahogy a rövid és hosszú távú érdekeik irányítják őket.

Gurmai Zita képviselő asszony beszélt a befagyasztott díjak miatti helyzetről, hogy szintén rákényszerítik az önkormányzatokat az integrációra, és hogy az államosított cégek által nyújtott szolgáltatás színvonala alacsonyabb, mint az önkormányzati cégek általi. Hát, ez így egy Fradi-Dózsa-vita, tehát én azt el nem hiszem, hogy valaki, ugyanaz a mérnökember, aki az állami céghez megy, egy mihaszna lesz, és nem bírja normálisan vezetni a céget, az önkormányzatinál meg igen. Ilyen is van és olyan is van, tehát motivált vezetőkkel lehet jó színvonalú szolgáltatást nyújtani.

Egyébként az sem igaz, hogy az önkormányzati tulajdonú cégek nem kapnak támogatást; kapnak támogatást. Ennek a támogatásnak az összege, mondjunk ki egy számot, 150 milliárd ebben az évben. Tehát az integrálódni kívánó cégek, az állami cégek és az önkormányzati cégek, ha nem kívánnak integrálódni, ebben az évben 150 milliárd forintnyi kiegészítést kapnak. Tehát az, hogy a karbantartásokra sincsen pénz, ez így, ebben a formájában teljes egészében nem igaz. Mindazok mellett elfogadom, hogy a helyzet néhány helyen valóban gondokra ad okot.

Dudás Róbert képviselő úr említette azt, hogy a víznek, ivóvíznek akár alkotmányos védelműnek is kellene lennie. Képviselő úr, a kívánsága megvalósult, mert a magyar Alaptörvény tartalmazza azt, hogy az ivóvíz, az ivóvízkészlet a nemzeti vagyonba tartozik, és mint ilyen, elidegeníthetetlen, és remélem, hogy az is marad.

Dócs Dávid képviselő úr egy nagyon érdekes adatot említett, miszerint a költségek 80 százaléka, a működési költségek 80 százaléka alapvetően nem függ a kitermelt vízmennyiségtől. Magyarán, szinte ugyanolyan költségekkel kell számolni egy kis őrségi, néhány száz fős faluban, mint itt a fővárosban. Miniszterelnök úr is erről beszélt, hogy ez egy igazságtalan és méltánytalan helyzet, mert a víz talán minden infrastruktúra előtt van, az élet alapja, mint mondjuk, ha úgy tetszik, előtte van a villanynak vagy a gáznak is.

És Algyőn szerintem nem olcsóbb a gáz, mint másutt, de Pakson sem a villany. Tehát a víznél meg van jelenleg 4 ezer fajta díj, ha az alapdíjakat nézzük, a szennyvízdíjat, a vállalkozóit és a lakosságit, a nem lakosságit, tehát ezen változtatni kell, és ezen a kormányzat dolgozik is.

Végezetül pedig Keresztes Lóránt képviselő úr, elnök úr gondolataihoz, hogy középtávon súlyos veszélybe kerülhet a magyar vízbázis. Az egész világon felteszik ezt a kérdést, hogy vane elegendő víz. Hát, én hadd korlátozódjak csak a víziközmű-területre, beismerve, hogy ez nem választható el a többi, másfajta felszíni víztől. Magyarországon a rendszerváltozás idején 1 milliárd 12 millió köbméter vizet termeltek ki; ma ennek a kétharmadát. Ez persze nem a takarékosságot jelenti a lakosok részéről, hanem a szocialista nagyipar leépülését. Volt ez kevesebb is, 50 százalék körül, és az elmúlt években kezdett nőni.

Még egy számpárt hadd adjak! Akkor az 1 milliárd 90 százaléka, 900 millió körül volt az értékesített vízmennyiség. Nem beszélünk például erről se, csak a hálózati vízveszteségről. Van értékesítési vízmennyiség is, magyarán amit nem fizetnek ki, és annak is nemcsak a lyukas cső az oka, hanem a mosatás, a technológia, tehát sok minden van ebben. Megint zárójelben jegyzem meg, hogy a Víz Koalíció számai szerint egyik évről a másikra nem romlottak le ezek a mutatók, ez nem jelenti azt, hogy ez a 21 százalék ne lenne magas, a 21 és 22 százalékos. Nemzetközi méretben nem a legrosszabbak, még a középmezőnyben vannak ezek a számok, de mindenképpen beavatkozás szükségeltetik.

De az akkori 900 millió köbméternek az értékesített része most már csak a fele, tehát itt látszik, hogy a kitermeltnek a kétharmada, de az értékesítettnek a fele, közte van a hálózati veszteség, amivel kell foglalkozni, és ennek a súlyosságára tulajdonképpen ez az esztendő és a múlt esztendő világított rá, amikor ennek az amúgy feleslegesen kitermelt víznek az energiaigényét nézzük, hogy ezt hiába fizettük ki. Tehát amikor az ágazatot rendbe akarjuk tenni, akkor ilyenfajta korszerűsítésre is szükség van, hogy egyrészt, ha ezeket a hálózati veszteségeket lecsökkentjük, akkor kevesebb villany fog fogyni, és azokat a villanyszivattyúkat, amelyeket működtetnek, hatékonyabbra kell kicserélni.

(13.20)

Tehát nem csak hazai forrás áll rendelkezésre, ezért e tekintetben is programokat dolgozunk ki. Ezeket én fontosnak tartom, a terveket, mindent, de az, hogy a vagyonértékelés és a műszaki tervek nem készültek el, nem lesz vagy lenne akadálya egy nagy fejlesztési programnak, én ebben biztos vagyok, képviselőtársam. Az a vezérigazgató, aki nem tudja az elkövetkező három-négy évre kapásból, így, mindenféle tervek nélkül meghatározni, hogy mi a fontossági sorrend, az alkalmatlan a feladatára. Tudják ezeket az adatokat, ismerik a szivárgási adatokat, a csőtöréseket, vannak most már vizsgálatok is, röntgenes vizsgálatok, nagyon sok helyen módszeresen vezetik ezeket, és következtetéseket vonnak le. Én a 3000 milliárdnak a harmadával megelégednék, és lépéseket is teszünk arra, hogy egy ütemezett rekonstrukciós programra sor kerüljön az elkövetkező időszakban.

A közműadó kivezetése nem lehetséges az európai uniós szabályok szerint, csak szektorsemlegesen lehet kivezetni, külön a víziközmű-ágazat esetén nem, a többi más ágazatban levő bevétel viszont szükséges.

A szakemberek megbecsüléséről szót ejtett a képviselő úr  nagyon helyes. Szerintem is ez a másik veszély, tehát fontos erre figyelmet fordítani, ezért például az integrációban részt vevő cégeknél ez az egyik első lépés, hogy felzárkóztassák a béreket, hogy meg tudják tartani a munkaerőt a víziközmű-vállalatoknál.

Mindent összevetve köszönöm mindenkinek a hozzászólását, még Varga képviselő úrét is. Az a segítő szándék, testtartás, hozzáállás, amely ezen a területen tapasztalható, szükséges lesz ahhoz, hogy a kormányzat megtegye azokat a lépéseket, amelyek szükségeltetnek a víziközmű-ágazat gondjainak megoldásához. Ezt a megelőlegezett támogatást előre is köszönöm, és köszönöm a figyelmet is. (Taps a kormánypárti oldalon.)