Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Klebelsberg Kunót elsősorban kultuszminiszterként, másodsorban talán belügyminiszterként ismerjük, de leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy ő hogy nevezte saját magát, amikor a kolozsvári egyetemet Szegedre költöztette. Ugyanis neki személyesen a fő mozgatórugója az volt, hogy a magyar gyermek minisztere legyen, és ez a szellemiség talán nem is lehetne aktuálisabb napjainkban sem, amikor látjuk, hogy milyen veszélyek leselkednek a gyermekeinkre, ha megnézzük akár a hazai intézményeket, akár a globális trendeket.

Nagyon fontos ezt a horizontális szemléletet magunkévá tenni, és a gyermekeket középpontba állító politikát megvalósítani, amely nemcsak kultúráról, nemcsak oktatásról szól, hanem arról szól, hogy a gyermekekre mint egészre tekintünk, és igyekszünk nekik megadni mindent, ami az egészséges fejlődésükhöz szükséges, legyen szó testi vagy lelki táplálékokról.

És egy másik általános érvényű örökségét emelném ki még Klebelsbergnek, ez a kultúrfölénynek a gondolata, amely szintén rendkívül ismert, de nagyon fontos az is, hogy ő hogyan írt magáról a kultúrfölényről, és miért tartotta ezt központi kérdésnek. Azt mondta, hogy a kultúrának és az oktatásnak honvédelmet is pótló ereje van, és ez szintén egy olyan gondolat, amely számunkra, a ma politikával vagy gyermekekkel, oktatással, kultúrával foglalkozó emberek számára is mérceként kell hogy előttünk álljon; a tudás erejével döngethetjük a trianoni börtönajtót, írta egyik írásában szintén, nem megfeledkezve tehát a határon túli magyarokról sem.

Abban, hogy ezt a költségvetési arányát tekintve rendkívül magas támogatást ki tudta vívni ezen területeknek, ebben talán vita nélkül állíthatjuk, hogy az ő személyének is nagyon nagy szerepe van, tehát a kényszerhelyzet mellett fontos volt az, hogy volt egy olyan ember, egy ilyen erős ember, politikai értelemben vett erős ember, aki ki tudta harcolni, hogy valóban az oktatás, illetve a kultúra legyen a győztese ennek a helyzetnek.

Szeretnék a Klebelsberg-emlékévvel kapcsolatban néhány konkrét javaslatot is tenni Klebelsberg szellemiségében arra vonatkozóan, hogy milyen programok lennének azok, amelyek előmozdíthatnák azt, hogy az ő szellemiségét minél több ember megismerje, elsősorban természetesen az oktatáson keresztül.

Ahogyan említettem, amikor a kolozsvári egyetemet Szegedre költöztették, a pozsonyit pedig Pécsre, ez predesztinál minket arra, hogy a határon túli felsőoktatási intézményeket is vonjuk be az emlékévvel kapcsolatos rendezvénysorozatokba, illetve szimbolikus az is, hogy amikor Szegeden letette az egyetem alapkövét, akkor egyben egy gyermekklinika alapkövét is letette. Ebben a szellemiségben javasoljuk azt, hogy az egészség és a demográfiai célok jelenjenek meg az oktatási programokban, illetve a Klebelsberg-emlékévet megrendező programsorozatokban egészségmegőrző, a gyermekek egészséges fejlődését középpontba helyező programok is valósuljanak meg.

Szintén nagyon fontos eredménye volt a klebelsbergi oktatáspolitikának a kiemelkedő kutatók, illetve egyetemi oktatók köznevelésben való megjelenése.

(17.30)

Többször értekezik arról maga Klebelsberg, hogy miért fontos, hogy intenzív kapcsolat legyen a felsőoktatás és a közoktatás között. Ezt például rendhagyó tanórák megtartásával tudnánk elősegíteni a középiskolákban, amikor neves oktatók a különböző tudományterületekről tartanak ilyen tanórákat. Akkor ez egyébként a népiskolák szintjéig megvalósuló sorozat volt, tehát nem csak egy-egy tanóráról volt szó.

A középiskolák modernizálását is zászlajára tűzte természetesen. Ennek céljaként határozta meg, hogy az intézmények közvetíteni tudják a kultúra javait, másrészt megfeleljenek a társadalmi igényeknek, és közben ne terheljék túl a diákokat. Ebből a szempontból a kultuszminiszter a megoldást a középiskola-típusok differenciálásában látta. Így a tanulási motivációt teremtő és patrióta gondolkodást a modern tudással ötvöző tantervek versenyére is sor kerülhetne a Klebelsberg-emlékévben. Tehát ezt a differenciált szemléletet a különböző középiskola-típusokban meg kellene őrizni.

Nem feledkezhetünk meg  szintén óriási eredményeként és talán az egyik legtöbbet emlegetett eredményeként a klebelsbergi oktatáspolitikának  a népiskolák helyzetéről. Egy új hálózat kiépítésére került sor gyakorlatilag, hiszen a trianoni békediktátumot követően a dualizmuskori intézményeknek 40 százaléka, a tanerőnek és a tanulóknak pedig a fele maradt a trianoni Magyarországon, és az elemi iskoláknak csak a negyedével számolhatott a továbbiakban az állam. Tehát ezekből következően is adta magát az, hogy egy népiskolai programot elindított. Így akár egy valamilyen elnevezésű, akár Csodatanár elnevezésű program emlékévben való elindítását is javasoljuk, kifejezetten olyan pedagógusok számára, akik kis iskolákban tanítanak, és igyekeznek olyan gyerekeket bevonni az oktatásba vagy bent tartani az oktatásban, akiknél, mondjuk, szülői támogatásra kevéssé számíthatnak.

Más a helyzet a Jókai-emlékév kapcsán, hiszen Jókai-emlékévből már nagyon sok volt, hála istennek, Magyarországon, akár civil szervezetek, akár egy-egy város szervezésében, de az állam is tartott Jókai-emlékévet, 2015-ben is, amikor az író születésének 190. évfordulóját ünnepelhettük. De már 1905-ben is alakult Jókai-emlékbizottság és Jókai-emlékévet is tartottak. 1925-ben Kárpát-medence-szerte voltak ünnepségek a Jókai-centenáriumhoz kapcsolódóan. Ha pedig a kilencvenes évekre tekintünk, ki kell emelnem a Balázs Géza szerkesztésében megjelent Jókai-szótárt; vissza fogok majd térni Jókai nyelvi bravúrjainak őrzéséhez, illetve továbbadásához. Révkomáromban 2000-ben indult Jókai-emlékév, amikor születésének 175. évfordulóját ünnepelhettük. Rendkívül gazdag programsorozatokkal zajlottak ezek az emlékévek. 2018-ban Pápán tartottak emlékévet; illetve 2022-ben elkészült a Baradlay musical az Erkel-program keretében, amely A kőszívű ember fiainak egy feldolgozása, és szintén az írónak állít emléket.

Arra kérem államtitkár asszonyt, hogy az emlékévek programsorozatának megtervezésébe vonják be mindkét nagy magyarunknak a leszármazottait. Ugyanis például Jókay Károly, a Jókai Alapítvány alapítója és kuratóriumi elnöke korábban több ilyen emlékév kapcsán a programokban részt tudott venni.

Jókaival kapcsolatban nagyon fontos kiemelni, hogy a legolvasottabb magyar íróról beszélünk, tehát egy olyan kapocs lehet a társadalomban mindenki számára, ami valóban az összetartozást és akár valamifajta közös élmények, közös nyelv létrehozását jelentheti. Ugyanakkor a fiatalabb generáció körében sajnos láthatjuk, hogy egyre kevésbé népszerű, sőt általános iskolások számára most már nem is kötelező olvasmány A kőszívű ember fiai sem. De a Jókai-emlékév például lehetőséget ad arra, hogy hidat képezzünk a legfiatalabb generáció, és mondjuk, a szüleik között a Jókai-művek olvasásával. Egy ilyen, kifejezetten őket célzó program elindítása is fontos lenne, hogy megvalósuljon az emlékév kapcsán. Nekem éppen hetedikes a lányom, és A kőszívű ember fiaihoz hamarosan el fogunk érkezni, tehát szülőként is látom, hogy mennyi támogatásra van szükségük ahhoz, hogy érteni tudják ennek a valóban egyébként világirodalmi viszonylatban is kiemelkedőnek nevezhető írónak a munkásságát.

Országgyűlési képviselőként is úgy gondolom, hogy kötelességünk felhívni a figyelmet Jókai Mórnak a diplomáciában betöltött szerepére, amelyről itt többen az előttem szólók közül is megemlékeztek. Ez egy lehetőség arra, hogy ne csak a kultúra területén, hanem a külpolitikában is egyfajta követként használjuk fel Jókai Mór emlékezetét, illetve munkásságát, és a külpolitika területén is bemutassuk azt a szellemiséget, illetve azt az életművet, amelyet ő ránk hagyott, és amelyet ápolnunk és gondoznunk kell.

Szeretném végezetül, de nem utolsósorban megköszönni az összes anyaországi és határon túli közművelődési intézménynek, a dolgozóiknak, illetve a civil szervezeteknek a munkáját, akik eddig is szívükön viselték mind Jókai Mór, mind Klebelsberg Kunó emlékezetének ápolását és szellemi örökségük továbbvitelét. Bízom benne, hogy a következő évben egy sikeres, illetve két sikeres emlékévet tudunk zárni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)