1823. március 8-án született gróf Andrássy Gyula egykori miniszterelnök.  

Andrássy kezdetben Széchenyi híve volt, majd Kossuthoz csatlakozott. 1848-ban Zemplén vármegye főispánja, 1849-ben honvéd őrnagy, majd a debreceni kormány konstantinápolyi követe lett. Világos után Párizsban és Londonban élt. 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen felakasztották. 1858-ban amnesztiát kapott, hazatért, és Deák köréhez állt. A megbékélés szószólójaként igen sokat tett a kiegyezés megvalósulásáért. A kiegyezést követően ő lett az első magyar kormányfő, majd 1871–1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere. Jelentős szerepet játszott abban, hogy létrejött a „kettős szövetség”: a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségi szerződése. A Fiume melletti Voloscaban halt meg 1890. február 18-án.
 
„Nagy úr tudott lenni, anélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, anélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. Vonzó előkelőség s valamely megmagyarázhatlan kellem sugárzott ki egész lényéből” – írta Mikszáth Kálmán 1906-ban Andrássy Országház előtti szobrának avatása kapcsán.

Andrássy Gyula újraalkotott lovas szobra a Kossuth tér déli oldalán, 2017
Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum. Fotó: Bencze-Kovács György

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.